Kisalföld, 2010. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-25 / 20. szám

2010. JANUÁR 25., HÉTFŐ Kultúra SZERKESZTI: SZABÓ GABRIELLA 99 Dr. Nagy Mik­lós gyűjtemé­nyének kiállí­tása már 2007-ben nagy sikert aratott a bu­dapesti Godot Galériában. A kollekció idén a Városi Mű­vészeti Múze­um szervezé­sében a mű­vész­gyűjtő saját fotó­munkáival ki­egészülve mutatkozik be a közön­ségnek. 99 A kiállításon El Kazovszkij, Váti Dezső, Vojnich Er­zsébet, Gaál József, Szűts Miklós, Nád­­ler István, Szurcsik Jó­zsef, Szo­­tyory László, Bács Emese, Bikácsi Orso­­ lya, Nemere Réka alkotá­sai szerepel­nek a Napó­leon-házban. A kiállítás február 28-ig látogatható. KIÁLLÍTÁS FÁBIÁN GYÖRGY______________ Győrött él és dolgozik dr. Nagy Miklós. Munkája a szülészet-nőgyógyászat, az ult­rahangos szakvizsgálatok életének nagy részét kitöltik, ám amikor szabadideje ma­rad, a művészet felé fordul. Kortárs alkotó­kat gyűjt, az ő festményeiket és közben, amikor csak teheti, sajátos gépi ecsetével, a fényképezőgépével rajzol fel az idő falára gondolatébresztő fotográfiákat. Múlt szombaton nyitt meg Győrött, a Városi Művészeti Múzeum Képtárában személyes gyűjteményéből egy kiállítás. Február hu­szadikáig látogathatóak a honi képzőmű­vészet reprezentáns alkotóinak értő mű­gyűjtő által kiválasztott képei. Dr. Nagy Miklóssal a tárlat előkészítése közben be­szélgettünk. Érezhető volt, szereti, megbe­csüli gyűjteményét és tisztában van azzal is, mely képek állhatják ki az idő próbáját. - Önt nem csupán kiváló orvosként, de műgyűjtőként is számon tartják. - A vizuális műfajjal a kapcsolatom elég régi, hiszen ezelőtt huszonöt évvel már fo­tóztam. Volt kiállításom Budapesten, a Műcsarnokban is. Ám nyilvánvaló, a szak­mámat nem hanyagolhatom el. Intenzíven tanultam genetikát, ultrahangos vizsgála­tot. Ezután lettem a Magyar Szülészeti-Nő­gyógyászati Ultrahang Társaság vezetősé­gének tagja is. Majd amikor úgy éreztem, tudom azt, amit egy jó szülész-nőgyó­gyásznak tudnia kell, megint tudtam egy keveset foglalkozni a hobbimmal. Pontosan emlékszem a műgyűjtői kez­detre. Szabadságom alatt Tihanyba men­tem. Az apátságban éppen kortárs festő­művészek állították ki a munkáikat. Gon­doltam, bemegyek, körülnézek. És akkor megláttam egy Váli Dezső-képet! Olyan gyönyörű volt, azonnal szerettem volna megvenni, hazavinni. Szerencsémre ott volt a kép alatt a festő címe, így felhívhat­tam és megbeszéltem vele a dolgot. Olyan volt ez, mintha átszakadt volna egy gát. Egyik kép jött a másik után. - Azt mondja, gyönyörű volt az első kép. Gondolom, a többi is ilyen, de elég ahhoz, hogy a gyűjteményébe kerüljön? - Nekem a szép önmagában nem elég. Hiszen egy csokor virág is szép, ám ha ezzel az ember megelégszik, akkor a fényképezésben sem kellene mást ten­ni, mint csak lefotózni a virágokat. De mindannyian tudjuk, ez még kevés. A jó kép olyan, mint egy katalizátor, elin­dít egy folyamatot a tudatalattiban ta­lán. Kitárulnak a rétegei. Más és más módon hat az emberekre, de a lényeg, hogy mindenkire hat. Ez a jó kép ismér­ve. Baj akkor van, ha odaállunk egy kép elé és hiába jó a technikája, hiába trendi, mégsem érzünk semmit, még­sem látunk semmit.­­ Alkotó ember is, hiszen fotói számos ki­állításon szerepeltek. De bocsássa meg az őszinteséget, a festmények mégis mások, nem érez valami kis féltékenységet a fes­tőkkel szemben? - Ó, dehogynem. Ők tudnak festeni, én meg nem. Sok olyan képet vettem meg, amit én is szerettem volna megfesteni, ha lett volna kézügyességem. De ez az irigy­ség egy pozitív irigység. Ráadásul most már egymást inspiráljuk. Sok festő például készített festményt az én fotóim alapján. Sőt, amikor megláttam, hogy az én gesztu­saimból mit hozott ki, az előfordult, hogy engem újabb fotókra inspirált.­­ Vagyis egy kicsit egymásra épült így a fes­tészet és a fotóművészet. Ez a fajta együtt­működés azonban csak kortárs művészekkel megoldható. Kizárólag őket gyűjti? - Igen. Praktikus okai is vannak ennek. Egy Munkácsy, egy Rippl olyan drága len­ne, hogy egy képük felére sem lenne ele­gendő a pénzem. Amik pedig elérhetőek lennének a régiek munkái közül, harmad­rendű alkotások. A kortársakkal viszont az a helyzet, hogy ők ötven év múlva érnek majd annyit, mint most a régi nagyok. - Biztos ebben? - Biztos. Ehhez kell a gyűjtő részéről a kvalitásérzék. Kolozsváry Ernő a legjobb példa. Ő elég jól ki tudta választani a jó ké­­peket. Azt gondolom, hogy a jelenlegi kor­társ képek közül magam is ki tudom vá­lasztani a legjobbakat és mindezeket meg lehet venni elérhető áron. És ez az érték idővel változni fog, de engem ez nem ér­dekel, nem pénztrezornak használom a festményeket, nem befektetésnek vásáro­lom őket, hanem az érzéki gyönyörűség miatt, amit nekem jelentenek. - Hogyan működik egy gyűjtő? Kiállításról kiállításra jár, nézi az internetet? - Hát nincs erre idő mindig. Nagy szeren­csémre a festők szinte kézről kézre adnak engem. Az első festő műhelyébe talán ki­csit nehezebb volt bekerülni, de aztán amikor látták, értő szemmel válogatok, már egymásnak adták a címemet. Szá­momra szinte hihetetlen gyorsasággal ke­rültem be a magyar festői életbe. Alig van olyan kortárs alkotó, akinél ne jártam vol­na. Néha tesztelnek, kitesznek jó pár képet és figyelik, észreveszem-e a legjobbakat. Általában észreveszem. Ezután már biza­lommal fordulnak felém. - A kiállítása saját gyűjteményéből számos izgalmas darabot tartalmaz. Igazi vizuális csemege a mai modern magyar festészet iránt érdeklődőknek. De bizonyára van még, akit szívesen látna ebben a gyűjte­ményben. - Akadnak magyar rangos, neves fes­tők, akik megkerestek, mert hallották, milyen gazdag a gyűjteményem és szá­mukra megtiszteltetés lenne ide beke­rülni. Örülök ennek, de ha most neve­ket kéne mondanom, talán Újházi Pé­tert és Varga Patríciát említeném, tőlük vennék még képeket. Bár tény, a laká­sunkban a festményektől már alig té­rünk el. FESTMÉNYEK ÉS FOTÓK IZGALMAS TÁRLATA A doktor úr képei Kié a kép? Kié a művészet, kié a felismert szépség esztétikus ereje? A festőé, a műgyűjtőé, vagy azoké, akik időnként bepillantást kaphatnak egy-egy lassan korszakossá érő magángaléria titkaiba? A válasz korántsem egyértelmű, ám az bizonyos, ha azt állítjuk, mindegyiküké, nem sokat tévedünk. Hiszen nem létezhetne művészet, művészettörténet, ha a tehetséges festők mellé nem álltak volna elkötelezett műgyűjtők, akik megőrizték maguknak és magukon keresztül kicsit az örökkévalóságnak koruk lenyomatait, a kiváló festők munkáit. tavműjtő objektívei Megkezdődtek A kőszívű ember fiai próbái A Jókai Mór regényéből Hevesi Sándor és Kardos György írta színpadi változatot Huszti Péter rendezésében nemzeti ünnepünk előtt, március 13-án mutatják be Sopronban. Kik vagytok, hé! HUSZTI PÉTER ÚJ KÖNYVÉBEN HITRŐL, BARÁTSÁGRÓL, ELHIVATOTTSÁGRÓL SZÓL A napokban jelent meg Huszti Péter színművész, a soproni Petőfi Színház Kossuth-díjas művészeti tanácsadója új kötete, a „Kik vagytok, hé!”. SOPRON-BUDAPEST GOSZTONYI MIKLÓS A...sárból, napsugárból...”, az „Emlék­próba” és a „Királyok az alagútban” című könyve után újabb irodalmi alkotás fű­ződik Huszti Péter nevéhez.­­ A „Kik vagytok, hé!” kiáltás Szomory Dezső II. Lajos király című drámájában hangzik el a mohácsi csatát megelőző éj­szakán. Ez a mondat akaratlanul is végigkíséri az életemet, hiszen nemcsak én bújok a szerepek bőrébe, hanem az ál­talam életre keltett figurák is belém bújnak; miközben ko­ronájukat hordom, bilincseiket vonszolom, akiknek bűneit magamra veszem, akik miatt istenítenek vagy a pokolra kí­vánnak - nyilatkozta a Kisalföldnek Huszti Péter. - Ezért is örültem az Ulpius-ház Könyvkiadó megkeresésének: életem­ben milyen módon maradnak meg és hatnak rám a szere­peim? Legfőképpen erről szól a „Kik vagytok, hé!” című gyűjteményes írásom. Emellett mulatságos és torokszorító pillanatfelvételeket kap az olvasó a készülő előadásokról, s emlékezettest európai és tengerentúli utazásaimról. És emellé mindazt, amit hitről, barátságról, elhivatottságról, volt diák barátokról és felejthetetlen játszótársakról, mento­rokról és tanítványokról gondolok, s amit a színház megfejt­hetetlen titkáról, a kulisszák és a rivalda közti álomvilágról vallók. Huszti Péter - akit a Petőfi Színházban Arthur Miller Édes fiaim című drámájában láthat a közönség - a Kisalföldnek elmondta: elkezdődtek A kőszívű ember fiai című történelmi színmű színrevitelének próbái. 11 Mint arról az MTI hírt adott, befejeződött Dyga Zsombor új filmje, az Utolér miskolci forgatása. Az alkotás a Miskolci Filmalap tá­mogatásával készül és felveti azt az elgondo­lást újfent, melyet Amerikában és a világ szá­mos országában már magukévá tettek váro­sok: reklámot csinálni saját maguknak egy jó játékfilmmel. A filmesek vevők­öre a segítő szándékra, hiszen a forgatási helyszínek biz­tosítása, az útlezárások stb. mindig sok pénzt emésztenek fel, de ha ebben egy-egy önkor­mányzat segít, óriási segítség a filmnek. A filmnek, amely aztán - ha sikeres - mozivá­szonra, majd nyilván tévéképernyőre is he­lyezhet egy-egy települést. A tavaly ősszel létrehozott Miskolci Filmalap első produkciója Dyga Zsombor thrillere, amelyben Ónodi Eszter játssza a főszerepet. A stáb mintegy negyven napot töltött és 50 millió forintot költött Miskol­con. A forgatást a filmalap koordinálta, a város a helyszíneket ingyen biztosította. A borsodi megyeszékhelyen összesen 61 helyszínen készülő fim stábja novem­berben érkezett a borsodi megyeszékhely­re. A 240 millió forintos költségvetésű mo­zi egy család széthullásáról szól és angol nyelvű lesz. Az Utolér a tervek szerint jövő ősszel kerülhet a mozikba. Madaras Péter, a filmalap vezetője az MTI-nek arról beszélt, hogy a borsodi me­gyeszékhely ad otthont a CineFestnek, az­az a Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál­nak, amely véleménye szerint az utóbbi évek egyik legsikeresebb hazai kulturális projektje. A tervek szerint a város ezen esemény mellett számos film helyszíne­ként is megjelenik majd a vásznon. Városreklám játékfilmmel !

Next