Kisalföld, 2010. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-25 / 20. szám
2010. JANUÁR 25., HÉTFŐ Kultúra SZERKESZTI: SZABÓ GABRIELLA 99 Dr. Nagy Miklós gyűjteményének kiállítása már 2007-ben nagy sikert aratott a budapesti Godot Galériában. A kollekció idén a Városi Művészeti Múzeum szervezésében a művészgyűjtő saját fotómunkáival kiegészülve mutatkozik be a közönségnek. 99 A kiállításon El Kazovszkij, Váti Dezső, Vojnich Erzsébet, Gaál József, Szűts Miklós, Nádler István, Szurcsik József, Szotyory László, Bács Emese, Bikácsi Orso lya, Nemere Réka alkotásai szerepelnek a Napóleon-házban. A kiállítás február 28-ig látogatható. KIÁLLÍTÁS FÁBIÁN GYÖRGY______________ Győrött él és dolgozik dr. Nagy Miklós. Munkája a szülészet-nőgyógyászat, az ultrahangos szakvizsgálatok életének nagy részét kitöltik, ám amikor szabadideje marad, a művészet felé fordul. Kortárs alkotókat gyűjt, az ő festményeiket és közben, amikor csak teheti, sajátos gépi ecsetével, a fényképezőgépével rajzol fel az idő falára gondolatébresztő fotográfiákat. Múlt szombaton nyitt meg Győrött, a Városi Művészeti Múzeum Képtárában személyes gyűjteményéből egy kiállítás. Február huszadikáig látogathatóak a honi képzőművészet reprezentáns alkotóinak értő műgyűjtő által kiválasztott képei. Dr. Nagy Miklóssal a tárlat előkészítése közben beszélgettünk. Érezhető volt, szereti, megbecsüli gyűjteményét és tisztában van azzal is, mely képek állhatják ki az idő próbáját. - Önt nem csupán kiváló orvosként, de műgyűjtőként is számon tartják. - A vizuális műfajjal a kapcsolatom elég régi, hiszen ezelőtt huszonöt évvel már fotóztam. Volt kiállításom Budapesten, a Műcsarnokban is. Ám nyilvánvaló, a szakmámat nem hanyagolhatom el. Intenzíven tanultam genetikát, ultrahangos vizsgálatot. Ezután lettem a Magyar Szülészeti-Nőgyógyászati Ultrahang Társaság vezetőségének tagja is. Majd amikor úgy éreztem, tudom azt, amit egy jó szülész-nőgyógyásznak tudnia kell, megint tudtam egy keveset foglalkozni a hobbimmal. Pontosan emlékszem a műgyűjtői kezdetre. Szabadságom alatt Tihanyba mentem. Az apátságban éppen kortárs festőművészek állították ki a munkáikat. Gondoltam, bemegyek, körülnézek. És akkor megláttam egy Váli Dezső-képet! Olyan gyönyörű volt, azonnal szerettem volna megvenni, hazavinni. Szerencsémre ott volt a kép alatt a festő címe, így felhívhattam és megbeszéltem vele a dolgot. Olyan volt ez, mintha átszakadt volna egy gát. Egyik kép jött a másik után. - Azt mondja, gyönyörű volt az első kép. Gondolom, a többi is ilyen, de elég ahhoz, hogy a gyűjteményébe kerüljön? - Nekem a szép önmagában nem elég. Hiszen egy csokor virág is szép, ám ha ezzel az ember megelégszik, akkor a fényképezésben sem kellene mást tenni, mint csak lefotózni a virágokat. De mindannyian tudjuk, ez még kevés. A jó kép olyan, mint egy katalizátor, elindít egy folyamatot a tudatalattiban talán. Kitárulnak a rétegei. Más és más módon hat az emberekre, de a lényeg, hogy mindenkire hat. Ez a jó kép ismérve. Baj akkor van, ha odaállunk egy kép elé és hiába jó a technikája, hiába trendi, mégsem érzünk semmit, mégsem látunk semmit. Alkotó ember is, hiszen fotói számos kiállításon szerepeltek. De bocsássa meg az őszinteséget, a festmények mégis mások, nem érez valami kis féltékenységet a festőkkel szemben? - Ó, dehogynem. Ők tudnak festeni, én meg nem. Sok olyan képet vettem meg, amit én is szerettem volna megfesteni, ha lett volna kézügyességem. De ez az irigység egy pozitív irigység. Ráadásul most már egymást inspiráljuk. Sok festő például készített festményt az én fotóim alapján. Sőt, amikor megláttam, hogy az én gesztusaimból mit hozott ki, az előfordult, hogy engem újabb fotókra inspirált. Vagyis egy kicsit egymásra épült így a festészet és a fotóművészet. Ez a fajta együttműködés azonban csak kortárs művészekkel megoldható. Kizárólag őket gyűjti? - Igen. Praktikus okai is vannak ennek. Egy Munkácsy, egy Rippl olyan drága lenne, hogy egy képük felére sem lenne elegendő a pénzem. Amik pedig elérhetőek lennének a régiek munkái közül, harmadrendű alkotások. A kortársakkal viszont az a helyzet, hogy ők ötven év múlva érnek majd annyit, mint most a régi nagyok. - Biztos ebben? - Biztos. Ehhez kell a gyűjtő részéről a kvalitásérzék. Kolozsváry Ernő a legjobb példa. Ő elég jól ki tudta választani a jó képeket. Azt gondolom, hogy a jelenlegi kortárs képek közül magam is ki tudom választani a legjobbakat és mindezeket meg lehet venni elérhető áron. És ez az érték idővel változni fog, de engem ez nem érdekel, nem pénztrezornak használom a festményeket, nem befektetésnek vásárolom őket, hanem az érzéki gyönyörűség miatt, amit nekem jelentenek. - Hogyan működik egy gyűjtő? Kiállításról kiállításra jár, nézi az internetet? - Hát nincs erre idő mindig. Nagy szerencsémre a festők szinte kézről kézre adnak engem. Az első festő műhelyébe talán kicsit nehezebb volt bekerülni, de aztán amikor látták, értő szemmel válogatok, már egymásnak adták a címemet. Számomra szinte hihetetlen gyorsasággal kerültem be a magyar festői életbe. Alig van olyan kortárs alkotó, akinél ne jártam volna. Néha tesztelnek, kitesznek jó pár képet és figyelik, észreveszem-e a legjobbakat. Általában észreveszem. Ezután már bizalommal fordulnak felém. - A kiállítása saját gyűjteményéből számos izgalmas darabot tartalmaz. Igazi vizuális csemege a mai modern magyar festészet iránt érdeklődőknek. De bizonyára van még, akit szívesen látna ebben a gyűjteményben. - Akadnak magyar rangos, neves festők, akik megkerestek, mert hallották, milyen gazdag a gyűjteményem és számukra megtiszteltetés lenne ide bekerülni. Örülök ennek, de ha most neveket kéne mondanom, talán Újházi Pétert és Varga Patríciát említeném, tőlük vennék még képeket. Bár tény, a lakásunkban a festményektől már alig térünk el. FESTMÉNYEK ÉS FOTÓK IZGALMAS TÁRLATA A doktor úr képei Kié a kép? Kié a művészet, kié a felismert szépség esztétikus ereje? A festőé, a műgyűjtőé, vagy azoké, akik időnként bepillantást kaphatnak egy-egy lassan korszakossá érő magángaléria titkaiba? A válasz korántsem egyértelmű, ám az bizonyos, ha azt állítjuk, mindegyiküké, nem sokat tévedünk. Hiszen nem létezhetne művészet, művészettörténet, ha a tehetséges festők mellé nem álltak volna elkötelezett műgyűjtők, akik megőrizték maguknak és magukon keresztül kicsit az örökkévalóságnak koruk lenyomatait, a kiváló festők munkáit. tavműjtő objektívei Megkezdődtek A kőszívű ember fiai próbái A Jókai Mór regényéből Hevesi Sándor és Kardos György írta színpadi változatot Huszti Péter rendezésében nemzeti ünnepünk előtt, március 13-án mutatják be Sopronban. Kik vagytok, hé! HUSZTI PÉTER ÚJ KÖNYVÉBEN HITRŐL, BARÁTSÁGRÓL, ELHIVATOTTSÁGRÓL SZÓL A napokban jelent meg Huszti Péter színművész, a soproni Petőfi Színház Kossuth-díjas művészeti tanácsadója új kötete, a „Kik vagytok, hé!”. SOPRON-BUDAPEST GOSZTONYI MIKLÓS A...sárból, napsugárból...”, az „Emlékpróba” és a „Királyok az alagútban” című könyve után újabb irodalmi alkotás fűződik Huszti Péter nevéhez. A „Kik vagytok, hé!” kiáltás Szomory Dezső II. Lajos király című drámájában hangzik el a mohácsi csatát megelőző éjszakán. Ez a mondat akaratlanul is végigkíséri az életemet, hiszen nemcsak én bújok a szerepek bőrébe, hanem az általam életre keltett figurák is belém bújnak; miközben koronájukat hordom, bilincseiket vonszolom, akiknek bűneit magamra veszem, akik miatt istenítenek vagy a pokolra kívánnak - nyilatkozta a Kisalföldnek Huszti Péter. - Ezért is örültem az Ulpius-ház Könyvkiadó megkeresésének: életemben milyen módon maradnak meg és hatnak rám a szerepeim? Legfőképpen erről szól a „Kik vagytok, hé!” című gyűjteményes írásom. Emellett mulatságos és torokszorító pillanatfelvételeket kap az olvasó a készülő előadásokról, s emlékezettest európai és tengerentúli utazásaimról. És emellé mindazt, amit hitről, barátságról, elhivatottságról, volt diák barátokról és felejthetetlen játszótársakról, mentorokról és tanítványokról gondolok, s amit a színház megfejthetetlen titkáról, a kulisszák és a rivalda közti álomvilágról vallók. Huszti Péter - akit a Petőfi Színházban Arthur Miller Édes fiaim című drámájában láthat a közönség - a Kisalföldnek elmondta: elkezdődtek A kőszívű ember fiai című történelmi színmű színrevitelének próbái. 11 Mint arról az MTI hírt adott, befejeződött Dyga Zsombor új filmje, az Utolér miskolci forgatása. Az alkotás a Miskolci Filmalap támogatásával készül és felveti azt az elgondolást újfent, melyet Amerikában és a világ számos országában már magukévá tettek városok: reklámot csinálni saját maguknak egy jó játékfilmmel. A filmesek vevőköre a segítő szándékra, hiszen a forgatási helyszínek biztosítása, az útlezárások stb. mindig sok pénzt emésztenek fel, de ha ebben egy-egy önkormányzat segít, óriási segítség a filmnek. A filmnek, amely aztán - ha sikeres - mozivászonra, majd nyilván tévéképernyőre is helyezhet egy-egy települést. A tavaly ősszel létrehozott Miskolci Filmalap első produkciója Dyga Zsombor thrillere, amelyben Ónodi Eszter játssza a főszerepet. A stáb mintegy negyven napot töltött és 50 millió forintot költött Miskolcon. A forgatást a filmalap koordinálta, a város a helyszíneket ingyen biztosította. A borsodi megyeszékhelyen összesen 61 helyszínen készülő fim stábja novemberben érkezett a borsodi megyeszékhelyre. A 240 millió forintos költségvetésű mozi egy család széthullásáról szól és angol nyelvű lesz. Az Utolér a tervek szerint jövő ősszel kerülhet a mozikba. Madaras Péter, a filmalap vezetője az MTI-nek arról beszélt, hogy a borsodi megyeszékhely ad otthont a CineFestnek, azaz a Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválnak, amely véleménye szerint az utóbbi évek egyik legsikeresebb hazai kulturális projektje. A tervek szerint a város ezen esemény mellett számos film helyszíneként is megjelenik majd a vásznon. Városreklám játékfilmmel !