Kisdednevelés, 1939 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
, amelyen át a kisdedóvás különleges szempontjait láthatjuk meg leginkább. Kétségtelen, hogy sikerült kinyitnunk az óvodák ablakait és azokon már a megújhodás friss levegője és a jövendő fejlődés reményének napsugara árad be. Lassan, lehetőleg fájdalom nélkül elmúlnak a kisdedóvás fáján támadt vadhajtások is. Az óvónők rendes évi szabadságának kérdése oly módon rendeződik, hogy az az óvoda eredeti rendeltetését ne szorítsa háttérbe és hogy a kisgyermekek az év minél nagyobb részében otthonra találjanak benne, főként akkor, amikor a leginkább szükségük van rá (faluhelyen a szorgos nyári gazdasági munkák idején). Gondoskodás történik arról is, hogy az óvodai helyiségek eredeti rendeltetésüktől eltérően csak kivételesen, különösen indokolt esetekben, a gyermekek sérelme nélkül legyenek felhasználhatók. Anyagi eszközeink eddig semmivel sem gyarapodtak ugyan, de mégis 16 új óvoda szervezése vált lehetővé azon rövid idő alatt, amióta a kisdedóvási ügykör élére új gazdát állított a törvényhozás. December hó 1-éig 122 új óvónőt sikerült kenyérhez juttatnunk, a rendszer változásakor előjegyzésben talált pályázók egyharmadánál többet. Igen sok esetben sikerült lehetővé tenni az áthelyezés iránti kérések kedvező elintézését is, ami fontos családi érdekek érvényesülését, gyakran a házastársi életközösség helyreállítását segítette elő. Ha a kereteink nem is tágultak számottevően, tagadhatatlanul erősebbek, jobbak, többek lettünk. Az óvónők megértették a velük szemben támasztott fokozottabb követelések szavát és rövid idő alatt odaadással illeszkedtek be az új helyzetbe. A nyár folyamán lezajlott válságos idők miatt nem sikerült még napközi otthonnal intézményesen kibővíteni azokat az óvodákat sem, amelyek számára a szükséges segély is biztosítva van, ennek ellenére is azt látjuk azonban, hogy a napközi gondozás egyre terjed és hogy a régi óvodák is lassan, úgyszólván önerejükből, megközelítik azt az új típust, amelynek kitermelését célunkul tűztük ki és amely az egészségvédelmi szerep betöltését lehetővé fogja tenni számukra. Mulasztás volna megemlítés nélkül hagynunk azt a próbáratételt, amelyben a közelmúltban igen sok óvónőnek része volt. A hosszú hónapokon át tartó fegyvergyakorlat alatt a katonai szolgálatra bevonult családfők száma egyre jobban emelkedett, a családanyákra váró kötelességek megnövekedtek, kevesebb idejük maradt arra, hogy kisgyermekeikkel foglalkozhassanak. Az óvodát látogató gyermekek megszaporodtak, és más tekintetben is fokozódó követelmények támadtak a kisdedóvással szemben. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az óvónők derekasan kiállották ezt a próbát. Elismeréssel emlékeznek meg mindenfelől készséges, odaadó, felfokozott munkásságukról. De minden elismerésnél nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk ezeknek a kedvező megállapításoknak a kisdedóvás