Kisdobos, 1962 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Képzeljünk el egy jól táplált óriást, aki — súlyemelő lévén — nyolc vasúti mozdonyt lök a magasba. Ám egy légy az orrára száll, s ezt dühösen el akarván hessenteni, leejti a fölemelt súlyzót. Hát a nyolc mozdony épp akkora erővel zuhanna a földre, amilyennel a MÁVAG gyár kovácsműhelyében működik a háromtonnás gőzkalapács. Ez a hatalmas, dübögő mammutpöröly olyan formájúra pofozza az irdatlan tüzes vastömböket, amilyenre a kovácsok akarják. Messziről mintha szívverést hallanánk, közelről azonban süketítő zaj, csörömpölés, vaslárma hallik. De más is megüti fülünket: csilingelő muzsika. Mi ez? — Harangjáték? — Zenélő óra? .. .Egyik sem: csupán a kézikovácsok kalapálják a finomabban munkálandó vasdarabokat. Ügyes kezük alatt szinte megszólal a néma, komor fém. — Szól is! — nevet Szőczey Sándor bácsi, az országos hírű, Kossuth-díjas kovács. — Azt mondja a kalapács: „Egy kovács nem kovács; két kovács — fél kovács; három kovács — az egy kovács!” Megkérdezzük: — Hol tanulta ezt az érdekes mondókát? Ki avatta bele a szép mester ség titkaiba, hogy ilyen remekül tud kalapálni? Szőczey bácsi eltűnődik. . . Aztán a szünetben mesélni kezd inaséveiről. — Bizony — úgymond —, már gyermekkoromban megtanultam a munkát. Kora hajnaltól késő estig zuboltuk a vasat... — Szilveszter éjjelét mindig nagyon vártuk. Akkoriban még kevés helyen volt óra a faluban. Mi, kovácsok pengettük hát az időt, jelezvén, mikor van éjfél. Vertük a vasat szilajon, cifráztuk az ütéseket, így búcsúztunk az óévtől, s köszöntöttük az újat. — Ugyan mit készítettek ilyenkor? — Patkót... patkót igen sokat, kicsit, nagyot, mindenfélét. Aztán kiálltunk a műhely ajtajába, s vártuk a téli éjszakában a vevőket. Jöttek is a szilveszteri bálból hazafelé a mulatozók. S a lányok, legények örömest vásárolták a meleg patkót: csizmára, lóravalót — kinek mi kellett. Minden da rab mellé száz jókívánságot mondtunk. Innen eredhet az a hiedelem, hogy a patkó szerencsét jelent. Vajon gondolják ezt, akik képeslapokon, cukrászdíszeken vagy másutt a „szerencse-patkóval” találkoznak?!lyog Szőczey bácsi—, a régi kovácsoknak mindenesetre minden patkó jó szerencsét hozott. — Hát annak, aki vette? — Annak is, ha megfogta a munka boldogabbik végét, s nem várta tétlenül, hogy szájába szálljon a sültgalamb. ... Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa — mondta búcsúzóul a tapasztalt mester. * Úgy felbuzdultunk e találkozáson, hogy elhatároztuk, újévre mi is „kovácsolunk” egy köszöntőt. Sikerült is, itt találjátok a következő oldalon, játsszátok el! HEGYI-FÜSTÖS ISTVÁN SZŐNYI GYULA rajza — Nem tudom —4 meso