Kisdobos, 1963 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Nyolcéves volt Lenin, mikor ez a kis eset történt vele, amelyet nővére, Anna Iljinyicsna mon­dott el. Öccse nagyon csintalan, de rendkívül igazságszerető fi­úcska volt — mesélte Anna Iljinyicsna. Egyszer a kis Vologya édes­apjával és nővéreivel Kazányba utazott. Rokonuk, Anna néni élt ott. Vologyáék hozzáutaztak. Anna néninek szintén voltak gyermekei — Lenin unokanő­vérei és unokafivérei. Miből van orrai Bal zsebéből kalapács Kémlel a világba. Vidáman megy Péterünk Politechnikára. Buzgalommal fúr, farag, Mindenre kíváncsi... Dicséri is őt ezért A tanító bácsi. Ha elébe toppanna A vasorrú bába, Mit gondoltok, gyerekek, Péter mit csinálna? Mágnespatkót szerezne, S az lenne a dolga: Megnézné, hogy igazán Vasból van az orra? LELKES MIKLÓS­ Érdekes volt a találkozás ve­lük. A gyerekek különféle játé­kokat játszottak, hancúroztak, sok csínyt követtek el. A gyerekek vidáman játszot­tak, kergetőztek a szobában. Vologya futkározás közben vé­letlenül meglökte az asztalkát, amelyen egy palack állt. A kis­asztal megingott, a szép kristály­palack a földre esett és dirib­­darabra tört. A gyerekek fel-alá szaladgál­tak a szobában és csak az üveg csörrenésére csendesedtek el hirtelen. Egyszerre kinyílt az ajtó. Anna néni lépett a szobába. Anna néni meghallotta a csö­römpölést, a zajt s bejött meg­nézni, hogy mi történt. Amikor meglátta a padlón az üvegdarabkákat, megkér­dezte: — Gyerekek, ki törte el a palackot? Mindnyájan azt felelték: — Nem én voltam. A kis Vologya ugyancsak azt mondta: — Nem én voltam. Olyan halkan mondta ezt, hogy alig lehetett hallani. Vologya úgy megijedt, hogy nem merte megmondani az iga­zat. Mégis idegen házban volt, idegen lakásban, a kevéssé isme­rős Anna néninél. És ezenkívül az összes gyerek között ő volt a legkisebb. Sehogysem bírta ki­mondani: én voltam. Anna néni akkor azt mondta: — Úgy látszik, a palack magá­tól tört össze. Biztosan unta mag­ ot .

Next