Kisebbségkutatás, 2000 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - PETŐFI-RECEPCIÓK. III. (BEFEJEZŐ) RÉSZ - Snopek, Jerzy: Petőfi Lengyelországban
PETŐFI-RECEPCIÓK. III. (BEFEJEZŐ) RÉSZ támaszkodott. Duchinska hatására kezdett Petőfi iránt érdeklődni (ahogyan a költészetkedvelő, kiváló történész és publicista, Aleksander Kraushar is, akiről később még szót ejtünk). Ilnicka a magyar költő lelkes híve lett, bosszantotta őt, hogy a Nemzeti dal szerzőjét állandóan Beranger-val hasonlítják össze: „Petőfi egy Türtaiosz, Magyarország halhatatlan költője, míg Beranger csupán dalnok, igaz, nagy tehetségű és egy időben igen divatos dalnok. A költő érzelmeinek emelkedettsége dönti el hatásának erejét (...) Vannak rövid életű népszerűségek, tiszavirág életű dicsőségek; azoknak, amelyek sokáig akarnak fennmaradni, érzelmeikben az el nem koptatott érzésekre kell támaszkodniuk, még ha, Slowacki szavaival élve, zsigereikből kell is azokat kitépniük. Ilyen költő volt a magyarok számára Petőfi”24. Később Ilnicka Szendrey Júliának is szentelt még két cikket25. Aleksandra Callier a „Tygodnik Ilustrowani” öt számában folytatásokban közölt terjedelmes írását három magyar alkotónak: Jókainak, Petőfinek és Kertbenynek szentelte. ír a magyar Türteiosz életéről, halála utáni legendájáról, taglalja irodalmi tevékenységének különböző válfajait, elismerve - érdekes módon -, hogy az általa fordított regény Petőfi „gyöngébb alkotásai közé tartozik”26. Miközben nagyra értékeli a költő poémáit, megjegyzi: „Elvitathatatlan tény, hogy Petőfi hírnevének legfőbb arénája a líra. Petőfi igazi, Isten áldotta lírai költő”. Később „igazán átérzett és igazán elkötelezett” költészetről ír27. Ami Aleksandra Callier írásának másik két alakját illeti, el kell mondanunk, hogy Jókai volt az a szerző, akit legszívesebben fordított. Számos regényét lengyelre ültette át, írt róla, publicisztikai csatározásba keveredett Tomász Teodor Jezzsef Jókai hírneve kapcsán28. Azt hihetnők, hogy éppen Jókai keltette fel Petőfi iránti érdeklődését, ám ő maga mutat rá, hogy a kellően el nem ismert Kertbeny volt az, aki figyelmét a magyar költőre irányította 29 *. A XIX. század utolsó évtizedeiben Petőfi azon kevés külföldi költő közé tartozott, akikről Lengyelországban a leggyakrabban írtak. Az általunk röviden említett cikkeken kívül sok más írás is megjelent folyóiratok, enciklopédiák, könyvek oldalain. Beszámoltak a költő tiszteletére rendezett ünnepségekről, recenziókat írtak Petőfit elemző külföldi munkákról, pl. Aleksander Fischer monográfiájáról”. Végül 1893-ban a galíciai Zloczówban kiadták a lwówi germanista, Albert Zipper Lutnia i miecz. Zycie Szandora Petofiego (Lant és kard. Petőfi Sándor élete) című könyvét. Mai ismereteink szerint a szerző korábban semmi jelét nem mutatta a magyar irodalom iránti érdeklődésének és rokonszenvének. Munkáját az akkoriban népszerű irodalmárnak, Jan Zachariasiewicznek ajánlotta „hálás emlékezettel az inonai társalgásokra”, s ezzel talán egy új, még ismeretlen nyomra utalva a lengyelországi Petőfi-kutatók számára. Lírai hangvételű bevezetőjében kisebbíti saját érdemeit, utal a különlegesen mozgalmas életútra és a Petőfiről szóló nagyon érde 24 M. I. [Maria Ilnicka], Julia Petőfi, „Bluszcz" 1887 nr. 34, 266-268. o.; nr. 35, 273-274. o.; nr. 36, 282-283. o.; Dopelnienie zyciorysu Julii Petőfi, uo. nr. 38, 300. o. 25 26 A. Callier, Jókai, Petőfi iKertbeny, „TygodnikIlustrowany" 1885 nr. 138, 115. o. 27 Uo. 28 A. Callier, Polemika ze stanowiskiem T. T. Jeza w sprawie tlumaczen z literatur obcych, „Nowiny” 1879 nr. 31, 3-4. o. 29 A. Callier, Jókai, Petőfi i Kertbeny, id. 116. o. 10 „Przewodnik Naukowy i Literacki” 1888 nr.ll, 286-288. o.