Kisebbségvédelem, 1941 (4. évfolyam, 3-6. szám)
1941 / 3-4. szám
KISEBBSÉGVÉDELEM NEMZETISÉGI SZEMLE Budapest, 1941. IV. évfolyam, 3—4. szám. A NEMZETISÉGI ÉRZÜLET BÜNTETŐJOGI VÉDELME Magyarország most második alkalommal iktatott olyan törvényt törvénytárába, amellyel a nemzetiségi jog terén elsőnek mutatott példát a világnak. Igaz, hogy Szent István óta hosszú idő telt el, amíg az 1868 : XLIV. tc. megjelent a „nemzetiségi egyenjogúság tárgyában“, ennek ellenére azonban még mindig hazánkat illeti az elsőség ezen a téren. Nincs ugyanis még egy országa a nagyvilágnak, amelyben a XI. században törvényt alkottak volna az idegen nemzetiségűekről. Az meg egyenesen páratlan a világtörténelemben, hogy valamely országalapító politikai végrendeletének egyik sarktételévé tette az idegen nemzetiségűek megbecsülését. Éppen ez volt egyik fő oka, hogy miért nem kellett nálunk évszázadokon keresztül részletesen törvényhozási úton foglalkozni a nemzetiségi kérdéssel. Természetesen azt sem szabad felednünk, hogy a középkor univerzalizmusában a vallásival szemben egészen alárendelt jelentőségű volt a nemzetiségi kérdés. A nacionalizmusnak korszaka voltaképen a XIX. századdal kezdődött. Míg azonban más nemzetek rabszolgatartók voltak és vagy tűzzel-vassal irtatták a nemzetiségeket, vagy pedig minden államhatalmi eszközzel beolvasztásukra törekedtek, addig mi a nagy szent király végrendeletének megfelelően nemesi rangra emeltük a nemzetiségek kiváló tagjait és bevettük a büszke gens Hungarica, a populus Werbőczyanus egyenjogú tagjai közé. Ennek a nemesi nemzetnek egyszerű folytatása volt negyvennyolc után az a politikai nemzet, amely mintegy a nemzetiségek fölött alakította ki nemzetfogalmát. Ennek a politikai gondolkozásnak volt következetes terméke az 1868 : XLIV. tc., amely a magyar törvénytár egyik legbüszkébb alkotása. Amikor 1920-ban Trianonban az úgynevezett békeszerződés igazságtalanságainak külsőséges leplezésére cikkeket iktattak be a nemzeti kisebbségekről, pontról pontra kimutathattuk, hogy a békemű idevonatkozólag semmi újat sem alkotott, sőt, a mi nemzetiségi törvényünk félszázaddal előtte sokkal emelkedettebb és felülmúlhatatlan intézkedéseket tartalmazott, örök dokumentumait a magyar politikai