Kisiparos, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-25 / 1. szám
9 annyiféleképen tagolódik és elütően hangolódik az iparosság. Pedig nekünk — mint ahogy az egész magyar társadalomnak is — egy kemény, öntudatos, ellenállóképes egységet kell alkotnunk, — különben elpusztulunk! Ez a jelentés is azt akarja kifejezni, mint sok-sok más elődje: iparosok, értsétek meg egymást, becsüljétek egymást. Szeressétek hazátokat! Most ezerszeresen! Ebben az érzésben legyetek a Testületben egy test. Az Ipartestület nemcsak hang és száj, hanem az iparosság lelke, szíve, egységes gondolkozása, tradíciója és eszményi célkitűzője. Minden iparosnak megértő atyja, gondozója, szószólója, küzdelmes sorsának könnyítője. A hűség és az odatartozás világos tudata valósíthatja meg egyedül az iparos egységet és az egység a legfőbb biztosítéka az iparosság szebb jövőjének is. Olvassuk el az évi jelentést, hogy ezt a tanulságot a történések tükréből kiolvashassuk. KISIPAROS semmiféle támaszpontot nem tud nyújtani neki az adóalany arra, hogy milyen jövedelem után vesse ki az adóhatóság adóját. Ezért is kell olyan könyvvezetés, amely hiteles, a törvénynek megfelelő és az adózásra alapul szolgál. Félre kell tenni tehát a nemtörődömséget, ami eddig szintén útjában állott az igazságos adózás alapjának — már csak jól felfogott önzésből is — és nyújtsunk segédeszközt az adókivető hatóságnak s rendszeres könyveléssel teremtsük meg az alapját az igazságos adózásnak. Ma erre az államnak kétszeresen szükséges van, hisz ezzel is a haza érdekeit szolgáljuk, de önmagunkét is. Értesülésünk szerint a legrövidebb idő alatt számolni lehet a kötelező könyvelés elrendelésével. Ez kettős célt szolgál: részben az államét, de főleg az adóalanyét. A kézművesiparosok mindig az elsők között állottak évszázadokon át a haza szolgálatában. Mutassuk meg, hogy a ma élő iparosság bármilyen nehezen keresi is meg a betevő falatját, s neveli a jövő iparosgenerációt, ismét az első között igyekszik önmagának és az államnak is szolgálatot tenni. Ne várjuk be azt az időt, amíg kötelezővé teszik a könyvvezetést, hanem minden írni és olvasni tudó egyén kezdje meg a könyvelést. Vezessünk könyveket Évtizedek óta úgy az összes érdekképviseletek, mint az adóhatóságok szüntelenül hangoztatják a könyvelés nemzetgazdasági fontosságát,óriási jelentőségét és elengedhetetlenségét. Sokat hallottunk arról, hogy minek kell a könyvelés. A XX. század iparosának ezt a kérdést nem szabad feltenni, mert a könyvelés jelenti a műveltséget, az öntudatos üzemvezetést, az üzleteredmény megismerését, igazunk bizonyítását, kalkulációnk helyességét, per esetén igazolásunkat szolgálja és az adózásnál az egyedüli bizonyítékunkat nyújtja. Minden iparosnak panasza van magas adókivetés ellen. Sokszor jogágal, de előfordul gyakorta az is, hogy jogtalanul panaszkodnak az adókivetés összegszerűsége miatt, mert tapasztalat folytán tudjuk azt, hogy vannak olyan emberek is, akik jövedelmüknek csak csekély hányada után adóznak. Az igazság viszont az, hogy aki méltánytalanul magas adót fizet jövedelméhez képest, annak az adóját mérsékelni kell. Mindig az adókivető hatóság a hibás, — mondják az adófizető polgárok általánosságban. Pedig tévedésben vannak. Az adókivető hatóságnak vajmi kevés tényező áll rendelkezésére ahhoz, hogy helyes arányban vesse ki az egyes adóalanyokra az adót. Ez azért van, mert csak becslés szerint vethetik ki az adót, mivel legtöbbször Az iparügyi miniszter úr 740—1939. sz. alatt rendeletet adott ki az elsősegélynyújtáshoz szükségesnek és szereknek az ipari eszközök(kereskedelmi) vállalatok telepén készletben tartásáról. A rendelet, mely a Budapesti Közlöny november 8-iki számában jelent meg, kötelezőség és büntetés terhe mellett kötelezővé teszi, hogy olyan ipari (kereskedelmi) telepen, ahol elemi erővel hajtott munkagépet használnak és ahol ezenfelül rendszerint legalább 20 alkalmazottat foglalkoztatnak, mentőszekrényben milyen anyagok és eszközök legyenek készenlétben. A felsorolás 20 féle anyagot tartalmaz. Ipari (kereskedelmi) vállalat oly telepén, ahol rendszerint húsznál kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak, de elemi erővel hajtott munkagépet használnak, vagy ahol elemi erővel hajtott munkagépet nem használnak ugyan, de rendszerint legalább 20 alkalmazottat foglalkoztatnak, mentőszekrényben elhelyezve a következő anyagok, illetőleg eszközök legyenek készenlétben: 3 drb 10 cm. széles, 5 cm. hosszú és 3 drb 8 cm. széles, 5 m. hosszú mullpólya, 1 drb gumipólya, 100 gr. vatta különböző csomagolásban, 2 csomag vízszívó szövet, 2 drb háromszögletű kendő, 50 gr. vazelin tubusban, 12 drb biztosító tű, 15 cm. hosszú nikkelezett olló, 1 drb anatómiai csípő, 2 drb fiola 50 százalékos jódoldattal, 3 drb 2—2 grammos aetheres szeszt tartalmazó fiola, 1 drb aluminium ivópohár, 1 körömkefe, 1 körömtisztító, 1 mosószappan. * E helyen közöljük a Városbíróság vonatkozó hirdetményét: Hirdetmény. Értesítem a város iparos és kereskedő társadalmát, hogy a 7400/1939. Ip. M. sz. rendelet megállapítja, hogy melyik vállalatnak és mily tartalmú mentőszekrényt kell készletben tartania. A rendelet 1940 február 1-én lép életbe. Az életbelépés napján a rendeletben megjelölt vállalatoknak az előírt mentőszekrénnyel rendelkezni kell. A rendelet megszegése kihágás, mely 600 pengőig terjedő büntetéssel büntethető. Mi kell az elsősegélynyújtáshoz? 9 leventegyakorlatok látogatása Az Ipartestület elnöksége nyomatékosan felhívja mindazon mestereket, akiknek üzemeikben leventeköteles segédek vagy tanulók vannak, épúgy a leventeköteles ifjakat is, hogy a levente gyakorlatokat a legpontosabban látogassák. Az 1939. évi II. tc. új alapokra fektette a levente kiképzést és ezzel az iparos ifjúság sportéletét. Edzett, jól kisportolt izmú, fegyelmet és kötelességet ismerő magyar ifjúságra van szükség. Ezért nemcsak törvény előírta kötelességből, hanem örömmel és lelkesedéssel kell ott lenni mindenkinek a leventegyakorlatokon. Különösen felhívja az elnökség mesterek figyelmét akkor, amidőn a a a leventekötelesek az üzemből indulnak gyakorlatokra, hogy gondosan ügyeljenek a pontos távozásra és a gyakorlatokon való pontos megjelenésre. A mestereknek állandóan figyelmeztetni és ügyelni kell arra, hogy leventeköteles alkalmazottaik mulasztást ne kövessenek el. Ez nemcsak kötelességük, hanem arra is gondolniok kell, hogy annak elmulasztása súlyos büntető következményekkel járhat.