Katolikus algimnázium, Kiskunfélegyháza, 1880

közlekedés oly gyors, csodaszerű­ fejlődését. Maga az állam és tár­sadalom érdeke is megkívánja, hogy jövendő tisztviselői képesek legyenek eligazodni egyes technikai, iparos vagy gazdasági kérdé­sek részleteiben és felismerni azon pontokat, melyekre nézve talán a közigazgatásnak megszokott útjaitól eltérni és korunk változott felfogásához alkalmazkodni kellene. Tagadhatatlan végre ezen reális tanulmányok nevelő hatása is, a­mennyiben különösen pontos megfigyelésre, óvatos fogalom­alkotásra és ítéletre és szigorú kö­vetkeztetésre szoktatnak, és így nem csekély mértékben táplálják, — főleg helyes módszeres kezeléssel — még a képzeletnek erejét és elevenségét is. A természeti oktatás fontossága elvitázhatatlan, de szükséges-e azért, különösen pedig a természeti oktatás egyik ágáért az algimnáziumot ipariskolával helyettesíteni? A gimnaziális oktatás jellege egy nemes általános műveltség alapján főleg a tudományos előkészületet veszi ugyan czélba, elmél­kül azonban, hogy megszorítaná az ismeretek körét, melyek eddigelé más államok példájára hazai intézeteinkben is tért foglaltak; c­élja pedig az, hogy ne a puszta rátanítást, egyes tudományos tények egyszerű átvitelét, hanem inkább az értelmi nevelést a megfigyelés ápolását és a gondolkodás fejlesztését tekintse oktatása feladatának. Az ipariskolai oktatás már az alsóbb osztályokba beviszi az oktatásnak szakok szerint megoszló módját, mely a legkülönbözőbb tárgyakra készteti a figyelmet és az érdekeltség irányát; jellege a szakműveltség s czéljának elérésében a legjobb akarattal sem ke­rülheti ki a puszta rátanitást s egyes tudományos tények egyszerű átvételét,­­a­mely pedig a merev egyoldalúság káros előkészítője. Az ipariskola előkészítő intézet a középipartanodára s így, kü­lönösen a gyakorlati fontosság szempontjából már az alsóbb osztá­lyokba be van vive a természeti tanulmányok minden ága, de ez az algimnáziumban szintén így van, még­pedig a gimnáziumi ok­tatás a természet országában szerzendő okulást oly egységes fel­adatnak tekinti, melynek teljes­­megoldása a középiskolák folya­matos tanításától várható csak, mely ismereteket tehát a középipar­tanoda is alkalmasan kifejthet, illetve itt is érnek annyit, mint az ipariskolában szerzettek. Az algimnázium tehát bír annyi előkészí­téssel, mint a rendes ipariskola. Legtávolabbról sincs szándékunk az ipariskola hasznát vita tárgyává tenni, mivel az kétségtelen; itt csupán arra szorítkozunk, hogy — mint mondánk is — városunkban az algimnáziumnál ü­dvesebb lehetne-e az ipariskola? — Eddig láttuk, hogy a gim­názium, mint alap ér annyit, mint a rendes ipariskola, most kö­zelebbi megvilágítás véget­t nézzük mindkettőnek körét:

Next