Katolikus algimnázium, Kiskunfélegyháza, 1881
A csillagászat az ókorban. — A tiolusok lorosa. Mint minden népnek eredetét, úgy minden tudomány első keletkezését is, mély homály fedi, így van ez a csillagászattal is. Annyi kétségtelen, hogy már a legrégibb időkben előszeretettel foglalkoztak az emberek a csillagos ég s a csillagok mozgásával. Világos, hogy a kezdetleges ember nem azt bámulta ebben, amit a modern tudós, s nem is úgy értelmezte azt, mint mai napság értelmezzük, de hogy a csillagok mozgását észrevette, az tény. Mikor csendes, tiszta éjszakán a folyóban halászgatott, s elmerengve tartotta kezében horgát, önkéntelenül megakadhatott szeme a holdon vagy valamely fényes csillagon, mely keleten fejét felütötte; fel kellett neki tűnni, hogy a hold vagy ama csillag, amikor hajnalban lakába visszaballagott, már a nyugati láthatár felé szállt. A mozgás tehát világos volt, az észrevevés után felmerült lelkében a vágy is: magyarázatát adni e tüneménynek. Ez a primitív ember, ki a szél s fák méla susogása, a villámlás, menydörgés, a vulkán kitörésében, a hullámzó délibábban, szóval minden természeti tüneményben saját sorsát intéző szellemeket látott, gondolhatott-e egyebet a hold vagy ama csillag mozgása okául, mint egy titkos erőt, szellemet, mely e fénypontokat titjokban hajtja s képzelme nem önkéntelenül hasonlitotta-e össze az emberek nagy számát a csillagok ,sokaságával, melyek mindenikét egy-egy ember sorsával, életpályája futásával kötötte össze? Ha lehullani látott egy csillagot, vélte, hogy az egyén, kinek végzete e csillaghoz volt kötve, roszhelyzetbe jutott, legközvetlenebbül: meghalt. Midőn megjelent az égen egy üstökös, annak rendkívülisége nem csupán csodálatra ragadta őt, hanem félelmet is gerjesztett benne: önkéntelenül roszat sejtett, így áll elő az asztrológia, a csillagjóslás. A csillagok járásából sorsára következtet az ember, jövőjére, az időjárásra. Tévedésben volt, de kutatott, tehát a valódi törvényre, való igazságra is kellett előbb-utóbb bukkannia, így lesz aztán az asztrológia az asztronómia anyjává. Később, az első államalakulások idejében, fejedelmek veszik pártfogásuk alá azokat, kik a csillagok mozgásának megfigyelését tűzték ki feladatukul, hiszen mindenki szeretné tudni sorsát, jövő