Állami tanítóképző intézet, Kiskunfélegyháza, 1937
hanem a község első két plébánosa taníthatta ekkor a gyermekeket a vallás legfontosabb ismereteire és az írás-olvasás elemeire. Világi tanítót először 1753-ban alkalmazott a község. Az iskolafejlesztés első korszaka az 1768. évvel kezdődik. Ekkori rész szerint Tanáts, rész szerint Közönséges Lakosok gyűlése alkalmatosságával.« Erdélyi József plébános jelenlétében szóba került az iskola eredménytelen mun kája. Ezt pedig a Tanács véleménye szerint »a világi Mesternek vagy illetlen tanító módgya, vagy más gazdálkodáson kapkodó munkálkodása okozta.« Abban a hitben, hogy az egyházi ember hívebben és buzgóbban foglalkozik majd a gyermekekkel, papi rendű tanító alkalmazását határozzák el. (Félegyh. város levéltára, 2. sz. jegyzőkönyv 165. 1.) Ebben az igyekezetben »ugyancsak szerencsés is volt a Tanács«, írják már a következő évben, mert annyi gyerek tódult össze az új iskolába, hogy külön tanítót is kellett még alkalmazni, sőt a »kisdedekkel« még két világi mesternek is elég baja lenne. »A Köz jónak szeretetéért s az számos nevendék gyermekeknek kedvekért« megtette a tanács, hogy 1769 Szt. György naptól világi tanítót is fogadott az egyházi rendű tanító mellé. A következő évben (1770) pedig »Az oskolában járó Leánykáknak felesleges számára nézve« a tanács gyűlésén elhatározták, hogy a tanítómesterek segítségére a leányok mellé külön tanítót fogadnak. Az iskolaügynek ez az első fellendülése azonban csak néhány évig tartott, mert 1773-ban már »az iskolának renden kívül naponkint tapasztalható üresülése« kerül szóba a tanácsgyűlésen, Benedek Ágoston plébános jelenlétében. Az okot abban látják, hogy a »Páter Professor által keményebbség tül az Gyermecskék rettentetnének é s panaszkodnak, hogy a tanulóknak is »vékony előmenetele« tapasztalható. A bajt úgy orvosolják, hogy új papi tanítót alkalmaznak. A leánytanulók száma viszont egyre szaporodott, annyira, hogy a tanács belátása szerint egy iskolában súlyos és terhes ,ugyan egy Instructor által az Tanulásban és Isteni félelemnek oktatásában vezéreltetni, hogy azért ezen gyen* ge magzatok (kiknek kiváltképpen az szép és üdvösséges tudományoknak folyta* tása szükséges) virágzó üdejekben el ne henyéltessenek és utollyára is ennek hiányosságával csorbulást az felielemedett üdejekben is ne tapaszthassanak«, eihatározták, hogy az iskolába járó leányok »két felé intéztessenek« külön*külön tanító vezetése mellett (1776). A fiúk iskolája az 1777*i jelentés szerint kéttagozatú volt. Az alsó tagozatban a világi mester az abc*t tanulók, a sillabizálók és az olvasók csoportját tanította, míg a felsőbb tagozatban az egyházi rendű »Professor« szintén három csoportot: a Minores Parvistae, Majores Parvistae és a Principistae osztályt tanította. Az ilyen tanulmányi rendű iskolát grammatikai iskolának nevezték. Míg tehát 25 évig csak egytanítós falusi iskolája volt Félegyházának, 1768-tól kezdve már a kisebb városokra jellemző, kéttanítós grammatikai iskolával találkozunk. A fejlődés második korszaka már egybeesik az iskolák országos és állami irányítás mellett történt rendezésével. 1778-ban közlik a város tanácsával, hogy a Jászberényben tartott generális gyűlésen kihirdették azt a felsőbb rende letet, mely »Városunkban a Normális Iskolákat 3 Classisokban inducálni méltóz* tatott.« A tanácsnak ezzel szemben először nincs is semmi ellenvetése, sőt az új iskola elhelyezéséről, a tanítók meghívásáról és fizetéséről is mindjárt gondoskodik. »Minek utánaa Felséges Királyné Asszonyunk kegyelmes rendelésébül az Osko lák Tanításának régi módja az új systemához rendeltetni parancsoltatott.