Csonka Magyarország, 1923. július-december (3. évfolyam, 46-72. szám)
1923-07-01 / 46. szám
HI. évfolyam 46. szám. Megjelenik minden vasárnap. Egyes szám ára 40 kor. A kiskunfélegyházi Függetlenségi párt hivatalos lapja. 1923. évi július hó 1. A kultúra és az ekrazit Nehezen képzelhető ugyan el, hogy ez a kettő a kultúra és a legveszedelmesebb robbantó szer, az ekrazit, összefüggésbe kerüljön egymással. De hogy nem lehetetlen, példa reá az utolsó hetek rendőri krónikája. Pár tucat fiatalember, akinek neve a fővárosi rendőrség előtt éjszakai botrányok és hasonló épületes cselekedetekből kifolyólag már régen ismeretes, sőt egyikükmásikuk, mint gyilkossággal gyanúsítottak, hosszabb-rövidebb ideig meg is ülték a rendőrség börtönét, kulturegyesületet alapítanak. Engedélyt nyernek arra is, hogy a kulturegyesület céljaira országos gyűjtést rendezzenek. Össze is gyűjtenek jó néhány milliót Mikor összegyűlnek a milliók, a gyűjtők ezeket a milliókat a saját céljaikra használják fel, magyarán mondva, elsikkasztják. Kiderül a sikkasztás. A fiatal urakat hűvösre teszik. Házkutatást tartanak náluk. A házkutatás eredménye aztán nem az, hogy az elsikkasztott pénzt feltalálják, hanem talál náluk a rendőrség ekrazitot. Nem is kis mennyiséget, hanem kiló számra. Annyit, hogy fel lehetne vele robbantani egész Budapestet. Ennyi — ez ideig — a rendőri krónika, megtoldva még azzal, hogy a fiatal urak az ekrazit eredetéről és céljáról elfogadható felvilágosítást adni nem tudnak. Ennyi a rendőri krónika. És bennünket, ennek a krónikának az anyagából nem az ekrazit érdekel elsősorban. Biztosak vagyunk abban, hogy a rendőrség ki fogja deríteni, hogy mily célt kellett volna szolgálnia a jó néhány kiló ekrazitnak és az ekrazitos fiatalemberek nem kerülik el méltó büntetésüket. Egy percig sem kételkedhetünk abban, hogy a rendőrség ezzel a könnyű munkával könnyen el tud készülni és el is fog készülni. Bennünket nem az ekrazit dolga érdekel, hanem a kultúráé. Az érdeke, hogy ezek a fiatal urak, akik a rendőrség régi ismerősei, hogyan kaphattak engedélyt kulturegyesület alakítására és országos gyűjtésre ? Ma, amikor köztudomás szerint a belügyminiszter és minden közege fokozott ellenőrzést gyakorol az egyesületek felett! Nem tudjuk megérteni, hogy ezeknek a rendőrség által jó ismert és bolinyára szemmel tartott fiatal uraknak hogyan lehetett alkalmuk,és, módjuk arra, hogy kultúregyesülesdit játszanak és jóhiszemű emberek becsapásával milliókat vágjanak zsebre! Csak akkor tudjuk megérteni, ha feltételezzük, hogy valakit, vagy valakiket ezen a téren vétkes mulasztás terhel. Ily fokú mulasztás pedig feltétlen megtorlást követel. Ez érdekel bennünket elsősorban és jobban, mint az ekrazit kérdése. Az ekrazit csak bűnügy, amelynek titkait könnyű kideríteni és könnyen ki is fog derülni. Emez azonban csak arra mutat, hogy a belügyi kormány működése körül valami nincsen renden. Az elkövetett hibák feltárása és megtorlása országos érdek. Ez ép úgy nem maradhat el, mint a bűncselekmény megtorlása. Ha napfényre hozzák a hibákat és megtorolják, akkor nem fog többé megtörténni, hogy a kultúra és ekrazit, amelyeknek egymáshoz aligha van közük ily szoros összefüggésbe kerüljenek egymással, mint most az ismeretes rendőri krónikában. Magyarországnak gyűlöletországból Kossuth országára kell tenni. Petőfi kultusz és Kiskunfélegyháza. (Az öt vagy tízéves találkozókról. írta Czékits Frigyes kiskundorozsmai állami tanító. Hagyományos szokás, hogy a tanulmányait bevégző ifjúság mielőtt az anyaintézetnek és egymásnak búcsút mondva széjjelmenve a szélrózsa minden irányába a küzdő életbe, előbb megígéri egymásnak, hogy a további együttérzés tanúságául 5 vagy 10 év múlva összejönnek, hogy a baráti érzés tüzénél felmelegedjenek, avagy az örökké emlékezetes tanulóévek kedves emlékeit felújítsák. Bizonyára az ország minden intézetében jelenleg is gondolkodnak arról a tanulmányaikat most bevégző ifjaink, hogy a hagyományos és szerződéses találkozót mennyi időre állapítsák meg ?" Azt pedig már tényként látom, hogy a volt iskolatársak ez évi nyári találkozói felhívása a különböző lapokban egymásután kezd megjelentketni. Hogy a távollét és idő megőrzi ezt a telkes fogadkozást a szétváló barátok lelkében egymás iránt a kitűzött találkozóig vagy sem- arról mindenki meggyőződhetik, ha annak idején a találkozói összejövetelről nem menti ki magát. A találkozási összejövetelek költészetébe mi szép pontokat is helyénvalónak tartanánk beiktatni, amit ifjúságunk és azok vezetői figyelmébe bátorkodunk ajánlani. Nevezetesen nem lehetne-e, nem kellene-e ezen találkozókat valamelyes irodalmi műsorral összekötni olyformán, hogy a találkozóra egybegyűlendők valamely nagyszabású műsorban részesítenék egymást és annak a városnak közönségét, amelynek falai között végezték be tanulmányaikat. Hogy nagyobbszabású műsort lehetne egybeállítani, azért gondoljuk lehetőnek, mert sok idő — évek — jutnak a darab kiválasztására és betanulására. A műsor pontja lehetne zene, ének, felolvasás stb. A megvalósításai a következőkben véljük elérhetőknek: A szétváláskor az arra kijelöltek és hivatottak, majd a dalirodalomból az alkalmas ének és zenekarra való darabokat kiválogatnák és azt mindenkor szétküldözgetnék a volt osztálytársaknak, hogy a darabból a partitúrákból — kiki a neki legjobban megfelelőt otthon megtanulhassa. Felolvasása, szabad előadása — szavalása tárgyát — anyagát mindenki kiki szabadon választaná meg. És a találkozóra összejövök az első napot arra szentelnék, amire azt tulajdonképen tervezték: a régi keletű baráti szent érzelem bebizonyítására, amikor az összejövők az elválástól való életörömeiket, csapásaikat egymásnak elmondanák a boldog, a poétikus diákköri múltat felujjításák a jelenről beszélgetve a jövő terveit kicserélgetnék, annak rablót tortószíneit, hejtem ugyr, mint régen, realizálnák. A másik napon a betanult daruiossz próbáját megtartva — a ístáb kori has megállapított műsort megoldanák Mik legyenek a műsorok pontjai ? Inkább és főleg talán szórakoztató, ma ének- és zeneszámon kívül esetleg arra a városra azon város, vagy környéke kiváló szülöttének emlékezetére szánt s egybegyűjtött munkákat. Legyen hála a Magyar Géniusznak, ha a magyarirodalom- és művelődéstörténelmet végig gondoljuk, tudjuk, hogy minden vidéknek meg van e maga nagy szülötte. Minthogy Kiskunfélegyháza a szilaj sádparipás idejéből büszkeséggel vallhatja magáénak a mi nagy Petőfinkét mert ő is ezt a várost vallja születési helyénekez döntötte el a véresek, közötti nemes versenyét is, a segesvári Petőfi szoborért felegyháza javára a miután bizonyára minden magyar ifjú, minden időben lelkerülni fog Petőfi szellemétől, ezért hinni merem, hogy mindannyian, akik a kiskunfélegyházi tanintézetek , a főgimnázium, tanító- és tanítónőképző, polgári leányiskola közül bármelyiket végeztük, vagy jelenleg végzik, egyetértünk abban, hogy összeállítandó és évenkénti műsorunkkal főleg vagy elsősorban Petőfi kultuszát ápoljuk. És ha sikerülni fog a találkozókra összejöttek mindösikének a lakóhelyéről egy-két családot elhívni a város és környékének érdeklődését is felkelteni, hisszük, hogy a kulturális célú fáradozásnak nagyszámú és nagykörű hálás közönség fogja az elismerés pálmáját nyújtani. Az erkölcsi sikerrel rendszerint az anyagi is karöltve jár. Mit csináljunk az anyagi haszonnal? S ha már a szobor is hirdeti a a Halhatatlant, akkor a háza telkén építsünk egy kulturházat. Helyezzük el benne a főgimnázium internátusát, a kiskunsági múzeumot s a kiskunfélegyházai Közművelődési Egyesületet, ennek különben is egyik célja a Petőfi kultúra ápolása. Létesítsünk alapítványt, amelynek évi kamatait a kiskunfélegyházai tanintézetekbe járó s a Petőfi költészetében legtöbb eredményt elért tanulók kapják. Szeretném, ha e szerény sorokkal Kiskunfélegyháza, de kivált nagy fia Petőfi iránti mély tiszteletemből és hódolatomból valamicskét leróhatnék, ha a magyar közművelődésbe egy új gondolatot beilleszthetnék, ha eszmém megvalósulna, ha a „Háza“ felépülne, hogy kultusza ezáltal erősödne. Júliusban kerülnak forgalomba az 50 ezer koronások, Budapestről jelentik. A svájci Orell Füssli cég az 50 ezer koronás bankjegyek nyomását megkezdte, azonban még olyan kevés mennyiség van készen, hogy eddig még nem szakíthatók az új bankjegyeket Budappestre. A bankjegyek e hónapban kerülnek forgalomba.