Csonka Magyarország, 1924. július-december (4. évfolyam, 27-62. szám)

1924-07-06 / 27. szám

s­ y/se//it a felelősséget. (A rendezők ezt szívesen vállalták is, egyrészt mert sokan voltak, tehát kevés ju­tott egyre a felelősségből, másrészt több vendéget úgy sem bírtak volna elhelyezni) Ezen rövid bevezetés után a képviselő megtartotta az ígért „beszélgetést“, amely ugyan hatalmas, tartalmas, nmekül indo­kolt beszéddé fejlődött, de közvet­len volt és az otthoniaknak, a család­belieknek SZÓlt. Hogy az a beszél­getés milyen tarta­mos volt, meny­nyire lebilincselő, igazolja az, hogy közel egy óráig tartott s a nagy társaság minden egyes tagja mind­végig feszült figyelemmel hallgatta, a férfiak úgy, mint a hölgyek, akik pedig más esetekben alig várják, hogy vége legyen az asztalnál való ülésnek, ha vidám táncra van kilá­tás. De azért szíves figyelemre mél­tatták a többi felszólalót is, akik közül megemlítjük még dr. Holló Béla polgármestert, Mácsay Károlyt, Kis Jenőt, dr. Sahin Tóth Rafaelt a rendezőség egyik lelkes vezérét. A másik, Kiss Ferencz, még mindig és mindvégig az asztalok között, a konyhán, a pincében szorgoskodott. Ment is minden, mint a karikacsapás. El ne felejtsük, hogy közben a vi­galmi bizottság ifjúsága a KTK. tagjaival erősödve, ropogós nótákat énekelt, magával rántván a másik sarokban működő Miskát is. Végül is kis csoportban, de foly­ton terjedve megindult a tánc is, ott Kossuth apánk képe alatt, akinek mintha felragyogott volna a jósá­gos öreg szeme az ifjúság jókedve láttára. Az öregje, gyengéje haza­ment úgy éjfél felé, de az edzet­tebbek, no meg a fáradhatatlan if­júság nem törődött sem az idővel, sem világítással, hiszen úgyis meg­virrad mindjárt. S csakugyan, midőn napkirály öfölsége kvártélycsinálói, a bíborszinű felhőpárnák megjelen­tek a napkeleti égen, már sokan fáradtan pislogtak, sőt néha bóbis­koltak az álomba ringató zene mellett, de mikor Ő maga megjelent királyi fölségében, pazarul szórva az aranyos fény­kalászokat, újra éled­tek a fáradt tagok, s nap Őfölsége nevető arcai hallgatta újra, századik­­szor: „már minál­unk babám . . .“ Szép volt, kedves volt, jó lesz reá emlékezni, szőlő, van gyümölcs. Itt van a baromfiak hazája, állattenyésztés, tej, tojás, zsiradék. Ezzel szemben pedig meg kell állapítanom azt a szomorú valóságot, hogy annyi sovány, sápkoros, csene­­vész gyermeket alig lehet egy csomó­­­ban látni, mint épen itt. Olvastam egy cikket valahol, mely­nek a címe ez volt: Mit és milyen táplálékot eszünk ?­­ Ettől függ utódaink sorsa. A cikkben olvasom, hogy vita­min tartalmú ételeket kell ennün­k. Vitamin tartalmúak elsősorban a tej, tojás, zsiradék, olajok, de a jó főzelékek is. Hát én most csak a tejnél állok meg, amelyről a jelzett cikkben szó­­szerint ezeket lelem: „A tejben a vitamin a vaj zsírhoz van kötve úgy, hogy a teljesen le­fölözött tej egyáltalában nem teljesít­heti a teljes, vagy csak részben le­fölözött tejet. Ha a fiatal embert, vagy állati szervezhet hosszabb ideig teljesen sovány tejjel — úgy­­neveze­tt centrifuga-tejjel — táplál­juk, súlyos szembajok lépnek fel, amelyek megvakuláshoz vezetnek. Ezt tapasztalták a háború folyamán Dániában, ahol a tejtermelők a nagy vájárokra való tekintettel gyermekei­ket sovány tejen nevelték, aminek súlyos szembajoknak járványszerű elterjedése volt a következménye. Ugyanezt észlelték bécsi gyermek­­otthonokban, ahol gyermekeket centrifuga tejjel tápláltak." Tehát a jó tej volna elsősorban is a legjobb gyermektáplálék, ami nálunk nem kapható. Itt ugyan nem tudják mi a centrifuga-tej, de hogy mi a legsoványabbra lefölözött tej, vagy a felvizelt tej, azt igen jól tudják. És különösen a piaci tejekre jó lenne ráírni: „Használat előtt jól felrázandó!“ gyilkosokat a szerb hatóságok maguk akarják megbüntetni. Hogy mennyire akarták megbüntetni, látjuk most: nemzeti vértanú gyanánt ünneplik Principet. Ez­ a tény árulja el őket, hogy a világháborúnak ők a szerzői. Jó lesz ezen a szomorú évfordulón ezt az igazságot megjegyezni azok­nak az együgyű, vagy gonosz magyarországiaknak is, akik a világ­háború okozóit a központi hatalmak országaikon, sőt egyenesen hazánk­ban keresik. Isten nem bottal ver: a szerajevói gaztett tizedik évfor­dulóján morajlik a föld, zúg a nép odaát, robbanás fenyegeti a Szeraje­­vóban fogamzott új államot. Kis levélke. Mikor még a régi nagy Magyar­­országot tej­jel-mézzel folyó Kánaán­nak nevezték, — azt hiszem — leg­először is a nagy Magyar-Alföldre gondoltak, melynek napsütéses áldott földjein ott ringott az aranykalász­tenger. Rutul elbántak velünk ellen­ségeink, de hála Istennek a Magya- Alföld még Csonkamagyarországnak is megmaradt. Tehát, ha más egyebek­ben elszegényedtünk, lerongyolod­­­­tunk is, ennivaló az még is csak kir­it­klzik itt Van búza/ gabonatermés, Csonkaan­ag­yaro rumiig. A szarajevói gyilkos­ság évfordulója. Ma tíz esztendeje, hogy Princip szerb gonosztevő megölte Szerajevó­­ban Ferencz Ferdinand trónörököst és feleségét, Hohenberg Zsófia herceg­nőt. A szerb bérenc revolvergolyói nem csupán egy szerető házaspárt gyilkoltak meg s juttattak árvaságra három ártatlan gyermekét, hanem megindították a világháborút s ez­által széttépték millió és millió család boldogságát, özvegységre és árva­ságra juttatva ártatlan emberek millióit. A világ legnagyobb gonosz­tette volt hatásaiban a szerajevói gyilkosság. S ezt a napot Princip országa nemzeti ünneppé avatta és a merénylő gyilkos ma odaát nemzeti vértanú. Ha semmi más, ez bizonyítja napnál világosabban, hogy a szaraje­vói gyilkosságot s vele a világháborút tervszerűen készítették elő ellensége­ink Csak frivol, kifogás, volt,a mikor ■ az ultimátumra azt felelték, hogy a: Laknak-e a Mars bolygón? Óriási érdekességű és szenzációs kísérleteket fognak végezni augusztus hóban a Mars bolygóval arra vonatko­zólag, hogy laknak-e ott emberek. Az idén augusztusban ugyanis ritka alkalom kínálkozik erre, mivel a Mars ekkor éri el a földhöz való legkisebb távolságot 3.460.000 mérföldet. Is­meretes, hogy Marconi rádió felvevő készülékén már hosszabb idő óta folytonosan ismétlődő és szabályos jelzéseket észlel, melyekről azt hiszi, hogy a Marsról származnak. Ez az észlelés lesz alapja az augusztusi kísérletezésnek is, amelyet a Jungfrau ormán végeznek egy a Marconi­­készülékéhez hasonló mintegy 1500 méter hullámhosszra berendezett fel­vevő- és leadókészülékkel, ugyan­azokat a jelzéseket fogják leadni, amelyeket Marconi rádióján észlel és valószínűleg ezzel a kísérlettel sikerülni fog eldönteni a nagy kér­dést: van-e Mars élet. SPORT KVSC.­­ KTK. Pünkösd óta ma vasárnap játszik újra itthon a KTK csapata és ellen­feléül ismét kecskeméti csapatot a KVSC-t választotta. A KVSC csapata a középmagyarországi I. osztályú egyesületek között előkelő helyen áll s a bajnoki mérkőzések során nem egy szenzációs diadalt aratott, így pl. győzött a KTE felett is, ami a csapat nagy játékerejéről tesz bizony­ságot. A csapat fóereje a csatársor, mely a lapos paszjátékot kultiválja s e réven érte el győzelmeit. Az esélyeket latolgatva, több reménnyel indul küzdelembe, mint a KTK, de viszont a KTK is az erősebb csapa­tokkal szemben játszik jobban, ami teljesen nyílttá teszi a küzdelmet. A sportkedvelő közönségnek tehát ismét alkalma lesz egy változatos játék­ban gyönyörködni s remélhetőleg rekordszámban fog megjelenni. A mérkőzésre, mely pont­ fél 6 órakor kezdődik a következőképen állnak fel a csapatok: • 1924Jaltus 6 KVSC.: Stefanovits Sztolarsik Major Nagy Fehér Bába Rigó Patkós Horváth Magó Szabó KTK: • Mislény­i Pál­fi Kern Sahin II. Sahin I. Pintér Pázsit Bánétk Csillag Szabó Pipacs Move S. C. — Petőfi S. E. 1 : 1 [0 : 0] A Péter-Pír napján megtartott mérkőzésen változatosság okából a Move Peregin kívül Karácsonyi és Nagy, (KTE) valamint Bertleff (Ma­sa) idegen játékosokkal spékelve sem tudott győzni a két tartalékkal felálló Petőfi ellen, habár a Petőfi szívós védekezésén kívül ehhez a balszerencse is hozzájárult. Gól­nélküli félidő után a 18 percben a Move Peregi révén megszerzi a veze­tést, de a 39- ik percben a Petőfi Tapodó révén kiegyenlít. A Move a mérkőzés folyamán három kapufát lőtt. A Move-ból Peregi, Seres, míg a Petőfiből Farkas, Friedrich, Holló, Vecsey végeztek derekas munkát. Finale. Nem úgy szól majd ez az ének. Mint ahogyan készülének: így, meg amúgy ... mint nevetnek, Ha tán választ megeresztek. Nem ismertem volna rája Amna fotográfiára, Amit — rólam — nekem szántak. De voltak, kik előálltak . Jószívű­leg megmondották. [Közbe könnyük nem ontották.] No de hiszen — amit írtam, S mikor irtam­ — én se sírtam. Sem „egy szuszra“, sem száz szuszra. Nem törtettem Parnasszusra. Hogyha önként nem jut ez ki. Hiába: „lacrimae Christi!“ Egy vonás, az hű — pompásan: „írtam könnyen, elegánsan . Adtam sebet, kaptam sebet. Ez is, az is csak behegyedt. Tanúm is a F. H. rája . S annak hét évi munkája. Mely bekötve hever szépen Kiadójuk szekrényében. Éles szókkal bár futtattam. Durvaságig nem jutottam. Hetvenkedés nem kenyerem, Bár­­ megnézem ellenfelem. Nem kívánok hát „mi­­kofást,“ Csak irodalmi működést... A jövő megmondja biz'­a, Kinek lészen majd igaza.. S ha igazam nekem nem lesz, A kedvemből ez el nem vesz. Sőt! — s akkor tán nem fáj­dalom, S csak nyerhet az irodalom. Végül: Kedves Atyámfia ! Finita la comedia. Nem volt ez más: egy kis­­Kara." Nem fő itt a piszkaidra. Mondják mások, de hiszem is: Aki durvát n am nobilis! Régi jelszó — és í mi jó, jzitteim at szurdió !"

Next