Csonka Magyarország, 1925. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1925-01-01 / 1. szám

1925 január 1 Brudermann Jenő 354— Özv. Bánhidy Istvánné 351■­­Rádi Péter 346 72 K. Tarjányi Antal 345 40 Pál József [T. 931) 322 90 Terjék László 339 06 Özv. Bauer Ignácné 338 27 11. Póttagok: Özv. Tarjányi Gáborné 337 85 Özv. Keserű Imréné 335 99 Steiner Gusztáv 333 53 Szolnoky Károly 333 51 Horváth Gáspár 332 27 Dr. Puskás János 328 66 Móczár Sándor 328 21 Feuer Sándor 320 05 Tarjányi Ágoston 319 97 Wiesel Áron 314 45 Ficsór Imre (Szőlő­ u.) 314 28 Koós János 312 10 Sallai Márton 311 50 Dr. Kiss István 310 98 Óandi Károly 306 03 Farkas József 305 82 Fekete Sándor [Páka 197] 305 70 Artner Gyula 303 35 Seres Andor [Kálvária­ u. 6.) 300 82 Nagy Károly 300 54 Fekete Károly 300 U l »i «• í/y it# V»K v2>Ai väiiv« Uj esztendő napján szívem teljes melegével köszöntöm mindazokat, akik szeretik a sportot, azért áldoz­nak, lelkesülnek a sportoló ifjúságért és sportot űznek. Köszöntöm őket, mert ők tudják, érzik, hogy ezzel nagy, távolfekvő célt szolgálnak, Nagymagyarország egyik igen erős alapzatát építik s az építéshez szük­séges erőt, akaratot és el nem csüg­gedő kitartást gyűjtik. Az nekem mindegy, hogy ki hol sportol és mi­lyen ámen sportol, csak az a fő, hogy sportoljon, edzze magát, erő­sítse farát, buzdítson jó példájával másokat, acélozza testét és lelkét az elkövetkezendő nagy napra. Meg itt él lelkünkben a béke és szeretet ünnepének emléke, még a vele kapcsolatos sok kedves emlék lelkünket és szívünket arra biztatja, hogy szeress és becsülj meg min­denkit, aki veled egy célért küzd, ha nem is veled egy táborban, aki ugyanazt a fáradságos nehéz mun­kát végzi, mint te, aki összeméri erejét nemes versenyben mások ere­jével, aki örül ha győz s a győze­lemért minden erejével küzd, de nem csügged ha veszít, csak azt látja, hogy még többet kell dolgoznia, aki sohasem becsüli le spot téh­én felét, azt mindig testvérének tartja, szeresd és becsüld meg mindazokat, akik sportot űznek, a sport az, ahol nincs osztály és rangkülö­­bség, ott az az első, aki ugyessebo, aki töb­bet tud, a sport tanú meg bennün­ket tekintély■ tisztelén­e és mások munkájának megbecsülésére. A sport az, ah­ol nemes verseny folyik, ahol mindnyájan testvérek vagyunk. Itt tanulja meg az ifju a szerénységét, jómodort, tiszteletadást, bízni vezetőiben, engedelmeskedni azoknak. Azt mond­dják talán ked­ves sporttestvéreim, hogy nem min­dig így van, ha nincs így, akkor nem egészséges a sport, akkor meg kell gyógyítani. Ti, Télegyháza spor­toló ifjúsága szintén nemes és szép munkát végeztetek kivétel nélkül mind, akik sporttal foglalkoztatok, küz­döttetek az emuit évben, hogy vá­rostoknak, magatoknak dicsőséget szerezzetek, küzdöttetek magyar ifjú­hoz méltón a nemes verseny eszkö­zeivel s már újra gyüjtitek az erőt, hogy egyrészt egy tvi naladastokról meg a lét folyamán a nyilvánosság előtt beszámoljatok, másrészt, hogy áz elkövetkezendő évben még több Csonkam­agyarország dicsőséget szerezzetek, és még töb­bet dolgozhassatok a nagy alapzat építésénél. Fogadjátok meg az új év küszöbén, hogy az elkövetkezendő évben még szorosabb lesz az a ka­pocs, amely Félegyháza összes sportolóit kell, hogy összetartsa, hogy egymás munkáját mindig tisz­teletben fogjátok tartani, hogy egy­mást támogatni fogjátok mindenben s „mindent a hazáért“ jeligével kez­ditek az újévet. Adjon hozzá mind­nyájatoknak erőt és kitartást. A budapesti VII. kerületi Függetlenségi Kossuth párt állásfoglalása a Tisza ügyben. A budapesti VII. ker. Független­­ségi Kossuth párt a következő leve­let intézte a helybeli Függetlenségi Kossuth párthoz: A Kiskunfélegyházi Függetlenségi Kossuth párt tekintetes intéző bizottságának Kiskunfélegyházán. A budapesti VlI. kerületi függet­lenségi Kossuth párt f. he l.-en tar­tott vezetőségi értekezletén utalntok, hogy jelen átiratban következet egy­hangú határozatát hozzam a kiskun­félegyházi testvérpárt tudomására­ .A VII. kerületi függetlenségi Kossuth párt egyhangú lelkesedés­sel és egyetértéssel üdvözli a Kis­kunfélegyházi testvérpártól­­ al­kalomból, hogy a párthoz tartozó képviselőtestületi tagok indítvá­nyára a város képviselőtestülete eltörölte a gróf Tisza István emlé­­kének évi megünneplésére­ szóló korábbi képviselőtestületi határo­zatot. A VII. kerületi Kossuth párt el­ismeri ugyan gróf Tisza Istvánról, hogy erkölcsiségében és elvei mellett való szilárd kitartásában a reakciós politika mindenkori irá­nyítói közül kimagaslott, különö­sen kiemelkedőnek látja ezt a tényt akkor, ha őt a reakció mai vezéreivel hasonlítja össze; a ha­lott emlékével szemben tehát a kiengeszteléses álláspontjára he­lyezkedik, de mindennek ellenére megengedhetetlennek, sőt a nem­zeti érzületet mélyen sértő ciniz­musnak tartja azt, hogy a "nemzet nagy halottja" gyanánt ünnepel­tessék azon államférfit, aki noha jóhiszeműleg, de elfogult osztály­­előítéletektől vezettetve elhibázott politikájának makacs és erőszakos érvényre juttatásával a legnagyobb mértékben hozzájárult az ország mai szomorú helyzetének és meg­­csonkíttatásának előidézéséhez. A VII kerületi Kossuth párt a kiskunfélegyházi testvérpárthoz tartozó képviselőtestületi tagok ja­vaslatában is e felfogást látja ki­domborodni, tehát a maga részé­ről is tiltakozik ellene, hogy a megyei törvényhatóság tekintet nélkül a városi képviselőtestület ezirányú autonóm jogaira, meg­semmisítette a határozatot, mely egyedül felelt meg a helyesen felfogott hazafias és nemzeti érzü­letnek. A VII. kerületi Kossuth párt nem talál szavakat annak megbélyegzé­sére, hogy az esettel kapcsolatban a kormány félhivatalos estilapja fel­hívja a kormány figyelmét a határo­­zathozatalt helyeslő köztisztviselőkre, miáltal legelemibb emberi jogaikban a hazafias érzésük nyilvánításában akarja őket meggátolni.“ Hazafias üdvözlettel: A Vll. kerületi Függetlenségi Kossuth párt titkársága. Az Alföld öntöző csatornái csakis a fák, erdők hitetnek. Időközönként felvetődik az a kér­dés, hogy Alföldünket nem lehetne-e termékennyé tenni öntözőcsatornák sűrű hálózatával. Ez a felfogás tévedés! Először, mert Alföldet soha, semmi­féle öntözőcsatornákkal nem fogják öntözni, kellő mennyiségű víz hiánya miatt. Másodszor, a levegő pára sze­génysége miatt még öntözött földön sem lesz buja növényzet. Félda rá: Szahara Ott a föld, illetve a homok alatt valóságos folyók folynak, és mégis csak igen kis helyeken talál­ható datolya és néhány rendkívüli szivósságú növény. Harmadszor, mert ily módon be­állítva a kérdés, leszerelné, az egye­düli eredménytadó munkálatokat, az Alföld fásítását, erdősítését. Ez pe­dig a schisma! Mindazok, kik olvasták ez évi és a múlt évi közleményeimet az Alföld fásításának szükségességéről, csakis mint utópiával foglalkozhatnak az Alföld öntözőcsatornáival. Lássuk néhány tudósnak e tárgyak­ról való véleményét: »Az erdők irtása és a vadvizek rendszeres lecsapolása már már meg­fosztotta az Alföldet a bioklimatikus értéktöbbletétől . . . Vissza kell állí­tani az Alföldnek ama régi bioklima­­tikus értékeit, amelyek a haladó kul­túrának áldozatul estek" ... a most fátlan Alföld igazi préda gazda mód­jára, harmattalan éjszakákon, amikor a nappali tűzkohóban felizzott talaj lassan tovább izzik, valósággal el­­prédálja ezt a pótolhatatlan értékű páraformájú növénynedvet. Oly nagy értékek mennek itt szünet nélkül veszendőbe, hogy ha egy csoda­doktor képes volna Alföldünk hő­mérsékletét annyival letompítani, vagy levegőjének páratartamát állan­dóbbá tenné és annyira felfokozná, hogy a nyári bő harmatozás Alföl­dünk rendes éghajlati elemévé vál­hatna, akkor ez a csodadoktor meg­oldaná a gyakorlatban a többtermelés fogas kérdését. Ez a csodadoktor nem más, mint az Alföldnek terve­zett és már megindult fásítása stb. (Dr. Sávoly.) Alföldünk legnagyobb folyójában, a Tiszában a nyári hónapok alatt nincs több viz, mint amennyivel 220 ezer kat.­holdat öntözhetnénk, ami Csongrád megye egyharmad részének felel meg ... De ha lenne is annyi vizünk, hogy az egész Alföldet berendezhetnék öntözésre, akkor sem lenne rajta megfelelő nyereség .... — mert az öntözés sokkal többe kerülne, mint a termés többiek — (Gyárfás.) Azonkívül az öntözés bő trágyá­zást kíván, különben a föld csak­hamar kevesebbet fogna teremni, mintha nem öntözték volna. Öntözés­nél 1 hát. holdra 100 a trágya is kell évenként a bolgárnak. Alföld ősmocsarainak, vadvizeinek a lecsapolásáról Szalai László «Alföldből—sivatag" című cikkében a következőket írja: «Ha az irányadó körök a tudósok műveit áttanulmányozzák, be fogják szüntetni az Alföld mocsarainak a lecsapolását . . . Minden Alföldnek, melyet természetszerűleg hegyek környékeznek egy a sorsa: a siva­taggá levés." [Szahara is igy lett sivataggá. A kőkorszakban még ter­mékeny hely volt. Tengerfenék azon­ban soha nem volt­ .Nem kell tehát az Alföld ki­szárításával hivatalból gyötrődni. Csodálatos dolog, hogy most, mikor az állam fuldokolva küzd az adós­sággal, arra van pénz, hogy a mo­csarakat lecsapolják. Vájjon kiknek állanak az útjában ezek a mocsarak ? Mert a kisgazdá­nak nem aggatnak. Sőt ők ösztön­­szerűen érzik, hogy a mocsarak szükségesek, hogy kell a nedves­ségük . . . [kérdezzük meg csak ná­lunk a csányiakat, hogy Gátér le­csapódása mennyi szénatermésüket vitte el évenként. A lecsapolt földjeik pedig szántóföldnek csak nem hasz­nálhatók.] ... a magyar Alföld klímája 40—50 év óta kétségbeejtően rosz­­szabbodott. A márciusi, májusi esők, sőt a nyári esők is kimaradtak. A gabona még csak beérik, de a kapás növé­nyek úgyszólván semmit sem hoznak... Hát azért akarják lecsapolni a mocsarakat, hogy a gabona se teremjen ?“ Az öntözőcsatornákról így ír. .... először mutassák be a kis­gazdaközönség szakértőinek az tözőcsatorna tervrajzát és költségveté­sét, amit soha sem tudnak bemutatni, mert az Alföldet öntözőcsatornákkal ellátni nem lehet . . . A duna—tiszaközi vízválasztó oly magas, hogy a vizet lépésről-lépésre emelőszivattyúkkal kellene szállítani a 45 km-es centrumokba. S minthogy a vízválasztó átlag 90 km. széles, hány ezer milliárdba kerülne a tömén­telen vízemelőgép, a torony mélység­ben folyó öntözőcsatornáknak a meg­­ásása, karbantartása stb. ? Ez a költség úgy térülne meg, ha aranykalászok teremnének. De kár minden szóért. Hisz az irányadó körök igen jól tudják, hogy az Alföld öntözőcsatornázása közön­séges porthintés, csak az a különös, hogy mégis kiakarják sze­ntari -­­alföldi éltet adó mocsarakat, az angiiusok ilyen mocsaraké meg Esküdt Lajossal együtt. . . . Rigolirozni kellene a mely az egész Alföldön csupa­a és völgy, amit igy nem lehet öntözni. Ha ez az abszurdum megtörténnék, akkor a humuszos, trágyás, termé­keny talaj a föld alá, a terméketlen vad homok és agyag pedig a föld színére kerülne . . . azonnal készen lenne a sivatag. Az alföldi mocsarak erőszakos, pillanatnyi egyéni célokat szolgáló kiszárítását égbekiáltó nemzeti sze­rencsétlenségnek tartom. Az öntöző­csatornákkal való kecsegtetést pedig nem is akarom aposztrofálni . . . Akinek mocsara van, ha tetszik a saját zsebére Csapoltassa le. Abból még nem származik nemzeti szeren­csétlenség. De az ország érdeke azt követeli, hogy az ilyen érdekelt­ségűek a mindenkori kormányok attól féken tartassanak. Az alföldi mocsaraknak békén hagyjanak. Ül­tessék be mocsári tölggyel, tövissel stb. akkor 20—25 év múlva annyi erdőségünk lesz, hogy még a kül­földre is szállíthatunk fát. Az ős­­rétek és erdők meghozzák a csapa­dékot stb. Úgy gondolom, hogy ennyi elég arra, hogy ne rajongjunk a lecsapó­­tások és az öntözőcsatornák iránt ! Maradjunk csak a fásításnál ! fta erdők kitűnő önözőcsatornák! 8

Next