Csonka Magyarország, 1925. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1925-01-01 / 1. szám
1925 január 1 Brudermann Jenő 354— Özv. Bánhidy Istvánné 351■Rádi Péter 346 72 K. Tarjányi Antal 345 40 Pál József [T. 931) 322 90 Terjék László 339 06 Özv. Bauer Ignácné 338 27 11. Póttagok: Özv. Tarjányi Gáborné 337 85 Özv. Keserű Imréné 335 99 Steiner Gusztáv 333 53 Szolnoky Károly 333 51 Horváth Gáspár 332 27 Dr. Puskás János 328 66 Móczár Sándor 328 21 Feuer Sándor 320 05 Tarjányi Ágoston 319 97 Wiesel Áron 314 45 Ficsór Imre (Szőlő u.) 314 28 Koós János 312 10 Sallai Márton 311 50 Dr. Kiss István 310 98 Óandi Károly 306 03 Farkas József 305 82 Fekete Sándor [Páka 197] 305 70 Artner Gyula 303 35 Seres Andor [Kálvária u. 6.) 300 82 Nagy Károly 300 54 Fekete Károly 300 U l »i «• í/y it# V»K v2>Ai väiiv« Uj esztendő napján szívem teljes melegével köszöntöm mindazokat, akik szeretik a sportot, azért áldoznak, lelkesülnek a sportoló ifjúságért és sportot űznek. Köszöntöm őket, mert ők tudják, érzik, hogy ezzel nagy, távolfekvő célt szolgálnak, Nagymagyarország egyik igen erős alapzatát építik s az építéshez szükséges erőt, akaratot és el nem csüggedő kitartást gyűjtik. Az nekem mindegy, hogy ki hol sportol és milyen ámen sportol, csak az a fő, hogy sportoljon, edzze magát, erősítse farát, buzdítson jó példájával másokat, acélozza testét és lelkét az elkövetkezendő nagy napra. Meg itt él lelkünkben a béke és szeretet ünnepének emléke, még a vele kapcsolatos sok kedves emlék lelkünket és szívünket arra biztatja, hogy szeress és becsülj meg mindenkit, aki veled egy célért küzd, ha nem is veled egy táborban, aki ugyanazt a fáradságos nehéz munkát végzi, mint te, aki összeméri erejét nemes versenyben mások erejével, aki örül ha győz s a győzelemért minden erejével küzd, de nem csügged ha veszít, csak azt látja, hogy még többet kell dolgoznia, aki sohasem becsüli le spot téhén felét, azt mindig testvérének tartja, szeresd és becsüld meg mindazokat, akik sportot űznek, a sport az, ahol nincs osztály és rangkülöbség, ott az az első, aki ugyessebo, aki többet tud, a sport tanú meg bennünket tekintély■ tiszteléne és mások munkájának megbecsülésére. A sport az, ahol nemes verseny folyik, ahol mindnyájan testvérek vagyunk. Itt tanulja meg az ifju a szerénységét, jómodort, tiszteletadást, bízni vezetőiben, engedelmeskedni azoknak. Azt monddják talán kedves sporttestvéreim, hogy nem mindig így van, ha nincs így, akkor nem egészséges a sport, akkor meg kell gyógyítani. Ti, Télegyháza sportoló ifjúsága szintén nemes és szép munkát végeztetek kivétel nélkül mind, akik sporttal foglalkoztatok, küzdöttetek az emuit évben, hogy várostoknak, magatoknak dicsőséget szerezzetek, küzdöttetek magyar ifjúhoz méltón a nemes verseny eszközeivel s már újra gyüjtitek az erőt, hogy egyrészt egy tvi naladastokról meg a lét folyamán a nyilvánosság előtt beszámoljatok, másrészt, hogy áz elkövetkezendő évben még több Csonkamagyarország dicsőséget szerezzetek, és még többet dolgozhassatok a nagy alapzat építésénél. Fogadjátok meg az új év küszöbén, hogy az elkövetkezendő évben még szorosabb lesz az a kapocs, amely Félegyháza összes sportolóit kell, hogy összetartsa, hogy egymás munkáját mindig tiszteletben fogjátok tartani, hogy egymást támogatni fogjátok mindenben s „mindent a hazáért“ jeligével kezditek az újévet. Adjon hozzá mindnyájatoknak erőt és kitartást. A budapesti VII. kerületi Függetlenségi Kossuth párt állásfoglalása a Tisza ügyben. A budapesti VII. ker. Függetlenségi Kossuth párt a következő levelet intézte a helybeli Függetlenségi Kossuth párthoz: A Kiskunfélegyházi Függetlenségi Kossuth párt tekintetes intéző bizottságának Kiskunfélegyházán. A budapesti VlI. kerületi függetlenségi Kossuth párt f. he l.-en tartott vezetőségi értekezletén utalntok, hogy jelen átiratban következet egyhangú határozatát hozzam a kiskunfélegyházi testvérpárt tudomására .A VII. kerületi függetlenségi Kossuth párt egyhangú lelkesedéssel és egyetértéssel üdvözli a Kiskunfélegyházi testvérpártól alkalomból, hogy a párthoz tartozó képviselőtestületi tagok indítványára a város képviselőtestülete eltörölte a gróf Tisza István emlékének évi megünneplésére szóló korábbi képviselőtestületi határozatot. A VII. kerületi Kossuth párt elismeri ugyan gróf Tisza Istvánról, hogy erkölcsiségében és elvei mellett való szilárd kitartásában a reakciós politika mindenkori irányítói közül kimagaslott, különösen kiemelkedőnek látja ezt a tényt akkor, ha őt a reakció mai vezéreivel hasonlítja össze; a halott emlékével szemben tehát a kiengeszteléses álláspontjára helyezkedik, de mindennek ellenére megengedhetetlennek, sőt a nemzeti érzületet mélyen sértő cinizmusnak tartja azt, hogy a "nemzet nagy halottja" gyanánt ünnepeltessék azon államférfit, aki noha jóhiszeműleg, de elfogult osztályelőítéletektől vezettetve elhibázott politikájának makacs és erőszakos érvényre juttatásával a legnagyobb mértékben hozzájárult az ország mai szomorú helyzetének és megcsonkíttatásának előidézéséhez. A VII kerületi Kossuth párt a kiskunfélegyházi testvérpárthoz tartozó képviselőtestületi tagok javaslatában is e felfogást látja kidomborodni, tehát a maga részéről is tiltakozik ellene, hogy a megyei törvényhatóság tekintet nélkül a városi képviselőtestület ezirányú autonóm jogaira, megsemmisítette a határozatot, mely egyedül felelt meg a helyesen felfogott hazafias és nemzeti érzületnek. A VII. kerületi Kossuth párt nem talál szavakat annak megbélyegzésére, hogy az esettel kapcsolatban a kormány félhivatalos estilapja felhívja a kormány figyelmét a határozathozatalt helyeslő köztisztviselőkre, miáltal legelemibb emberi jogaikban a hazafias érzésük nyilvánításában akarja őket meggátolni.“ Hazafias üdvözlettel: A Vll. kerületi Függetlenségi Kossuth párt titkársága. Az Alföld öntöző csatornái csakis a fák, erdők hitetnek. Időközönként felvetődik az a kérdés, hogy Alföldünket nem lehetne-e termékennyé tenni öntözőcsatornák sűrű hálózatával. Ez a felfogás tévedés! Először, mert Alföldet soha, semmiféle öntözőcsatornákkal nem fogják öntözni, kellő mennyiségű víz hiánya miatt. Másodszor, a levegő pára szegénysége miatt még öntözött földön sem lesz buja növényzet. Félda rá: Szahara Ott a föld, illetve a homok alatt valóságos folyók folynak, és mégis csak igen kis helyeken található datolya és néhány rendkívüli szivósságú növény. Harmadszor, mert ily módon beállítva a kérdés, leszerelné, az egyedüli eredménytadó munkálatokat, az Alföld fásítását, erdősítését. Ez pedig a schisma! Mindazok, kik olvasták ez évi és a múlt évi közleményeimet az Alföld fásításának szükségességéről, csakis mint utópiával foglalkozhatnak az Alföld öntözőcsatornáival. Lássuk néhány tudósnak e tárgyakról való véleményét: »Az erdők irtása és a vadvizek rendszeres lecsapolása már már megfosztotta az Alföldet a bioklimatikus értéktöbbletétől . . . Vissza kell állítani az Alföldnek ama régi bioklimatikus értékeit, amelyek a haladó kultúrának áldozatul estek" ... a most fátlan Alföld igazi préda gazda módjára, harmattalan éjszakákon, amikor a nappali tűzkohóban felizzott talaj lassan tovább izzik, valósággal elprédálja ezt a pótolhatatlan értékű páraformájú növénynedvet. Oly nagy értékek mennek itt szünet nélkül veszendőbe, hogy ha egy csodadoktor képes volna Alföldünk hőmérsékletét annyival letompítani, vagy levegőjének páratartamát állandóbbá tenné és annyira felfokozná, hogy a nyári bő harmatozás Alföldünk rendes éghajlati elemévé válhatna, akkor ez a csodadoktor megoldaná a gyakorlatban a többtermelés fogas kérdését. Ez a csodadoktor nem más, mint az Alföldnek tervezett és már megindult fásítása stb. (Dr. Sávoly.) Alföldünk legnagyobb folyójában, a Tiszában a nyári hónapok alatt nincs több viz, mint amennyivel 220 ezer kat.holdat öntözhetnénk, ami Csongrád megye egyharmad részének felel meg ... De ha lenne is annyi vizünk, hogy az egész Alföldet berendezhetnék öntözésre, akkor sem lenne rajta megfelelő nyereség .... — mert az öntözés sokkal többe kerülne, mint a termés többiek — (Gyárfás.) Azonkívül az öntözés bő trágyázást kíván, különben a föld csakhamar kevesebbet fogna teremni, mintha nem öntözték volna. Öntözésnél 1 hát. holdra 100 a trágya is kell évenként a bolgárnak. Alföld ősmocsarainak, vadvizeinek a lecsapolásáról Szalai László «Alföldből—sivatag" című cikkében a következőket írja: «Ha az irányadó körök a tudósok műveit áttanulmányozzák, be fogják szüntetni az Alföld mocsarainak a lecsapolását . . . Minden Alföldnek, melyet természetszerűleg hegyek környékeznek egy a sorsa: a sivataggá levés." [Szahara is igy lett sivataggá. A kőkorszakban még termékeny hely volt. Tengerfenék azonban soha nem volt .Nem kell tehát az Alföld kiszárításával hivatalból gyötrődni. Csodálatos dolog, hogy most, mikor az állam fuldokolva küzd az adóssággal, arra van pénz, hogy a mocsarakat lecsapolják. Vájjon kiknek állanak az útjában ezek a mocsarak ? Mert a kisgazdának nem aggatnak. Sőt ők ösztönszerűen érzik, hogy a mocsarak szükségesek, hogy kell a nedvességük . . . [kérdezzük meg csak nálunk a csányiakat, hogy Gátér lecsapódása mennyi szénatermésüket vitte el évenként. A lecsapolt földjeik pedig szántóföldnek csak nem használhatók.] ... a magyar Alföld klímája 40—50 év óta kétségbeejtően roszszabbodott. A márciusi, májusi esők, sőt a nyári esők is kimaradtak. A gabona még csak beérik, de a kapás növények úgyszólván semmit sem hoznak... Hát azért akarják lecsapolni a mocsarakat, hogy a gabona se teremjen ?“ Az öntözőcsatornákról így ír. .... először mutassák be a kisgazdaközönség szakértőinek az tözőcsatorna tervrajzát és költségvetését, amit soha sem tudnak bemutatni, mert az Alföldet öntözőcsatornákkal ellátni nem lehet . . . A duna—tiszaközi vízválasztó oly magas, hogy a vizet lépésről-lépésre emelőszivattyúkkal kellene szállítani a 45 km-es centrumokba. S minthogy a vízválasztó átlag 90 km. széles, hány ezer milliárdba kerülne a töméntelen vízemelőgép, a torony mélységben folyó öntözőcsatornáknak a megásása, karbantartása stb. ? Ez a költség úgy térülne meg, ha aranykalászok teremnének. De kár minden szóért. Hisz az irányadó körök igen jól tudják, hogy az Alföld öntözőcsatornázása közönséges porthintés, csak az a különös, hogy mégis kiakarják szentari -alföldi éltet adó mocsarakat, az angiiusok ilyen mocsaraké meg Esküdt Lajossal együtt. . . . Rigolirozni kellene a mely az egész Alföldön csupaa és völgy, amit igy nem lehet öntözni. Ha ez az abszurdum megtörténnék, akkor a humuszos, trágyás, termékeny talaj a föld alá, a terméketlen vad homok és agyag pedig a föld színére kerülne . . . azonnal készen lenne a sivatag. Az alföldi mocsarak erőszakos, pillanatnyi egyéni célokat szolgáló kiszárítását égbekiáltó nemzeti szerencsétlenségnek tartom. Az öntözőcsatornákkal való kecsegtetést pedig nem is akarom aposztrofálni . . . Akinek mocsara van, ha tetszik a saját zsebére Csapoltassa le. Abból még nem származik nemzeti szerencsétlenség. De az ország érdeke azt követeli, hogy az ilyen érdekeltségűek a mindenkori kormányok attól féken tartassanak. Az alföldi mocsaraknak békén hagyjanak. Ültessék be mocsári tölggyel, tövissel stb. akkor 20—25 év múlva annyi erdőségünk lesz, hogy még a külföldre is szállíthatunk fát. Az ősrétek és erdők meghozzák a csapadékot stb. Úgy gondolom, hogy ennyi elég arra, hogy ne rajongjunk a lecsapótások és az öntözőcsatornák iránt ! Maradjunk csak a fásításnál ! fta erdők kitűnő önözőcsatornák! 8