Csonkamagyarország, 1933. január-május (13. évfolyam, 1-19. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1933 január 1 CSONKAMAGYARORSZÁG 3 Az Iparos­ Otthon 1933. január 4-én, szerdán este fél 8 órakor tartja legközelebbi kultur estélyét, melyen dr. Sahin Tóth Ráfael ügyvéd tart előadást Kossuth Lajos élete és működése címmel. Szerepelnek még az est műsorán szavalatok, ének és zeneszámok, továbbá egy vidám párosjelenet. Az OTI kézbesítési díjainak mér­séklése illetve megszüntetése végre meg­kezdődött. A legújabb módosítás kimondja, hogy a hátralékban nem lévő munkaadók a kézbesítési díj fizetése alól teljesen mentesül­nek, tekintet nélkül arra, hogy a fizetési meg­hagyást postán, pénzbeszedő, vagy kézbesítő által kapták meg. Öt pengőn aluli tartozás esetén a kézbesítési díj szintén nem köve­telhető. Ha azonban a munkaadónak a ré­gebbi keletű tartozása az 5 pengőt megha­ladja, de a fizetési meghagyással közölt tar­tozás 2 pengő, vagy ennél kisebb összeg, akkor méltányosságból csak a közönséges levél mindenkori postadíját,­ helyben 10 fil­lért, vidékre 20 fillért lehet csak a munka­adó terhére felszámítani. Abban az esetben, ha munkaadónak régebbi tartozása az 5 pen­gőt, a fizetési meghagyással kirótt tartozása pedig a 2 pengőt meghaladja, úgy a kézbe­sítési díjat a munkaadó terhére fel kell szá­mítani és pedig: 1) Ha intézeti közeg útján történik a kézbesítés úgy 50 fillért; 2) ha a posta utján történik a kézbesítés, úgy a tér­­tivevényes ajánlott levél mindenkori posta­­kézbesítői díjának megfelelő összeget, jelen­leg helyben 80 fillért, vidéken 120 pengőt. Pályázat a tűzoltók csizmaszállí­tására. Értesítjük a pályázni szándékozó hely­beli cipész iparosokat, hogy a tűzoltóság ré­szére készítendő 15 pár elsőrendű csizmára ajánlatokat zárt borítékban 1933 év janár hó 16-án déli 12 óráig az iktató hivatalba adják. Hogyan számítsuk ki a forgalmi­adóátalány alapját. Bár a fázisrendszer bevezetése az összes árucikkekre kiterjedőleg minden valószínűség szerint az 1933. év fo­lyamán megtörténik, mégis az átmenet ide­jére is jó szolgálatot tesz az érdekelteknek a helyesen vezetett árubeszerzési könyvecske, amelynek felfektetését figyelmébe ajánljuk mindazoknak, akik eddig ilyent nem vezettek. Ez lehet egy egyszerű keményfedelű füzet is, melyet ha megszámoz, átfűzi és „Árubeszer­zési könyvecske“ felirattal lát el a kereskedő vagy iparos, azt a forgalmiadó hivatal bélyeg­mentesen hitelesíti. Úgy az átalány megálla­pításánál, mint az esetleges fellebbezésnél, csakis a hitelesített könyvre való hivatkozás­sal lehet a tényleges forgalom utáni meg­adóztatást az illetékes hatóságnál elérni. Még az ilyetén való bizonyítással is nehéz ered­ményre jutni, enélkül azonban teljesen kilá­tástalan minden panasz. Az árubeszerzési könyv (vagy akinek ilyen nem volt az elmúlt évben, az számlái) alapján összeállítja, hogy mennyi volt az elmúlt egy év alatt beérke­zett forgalmiadóköteles áruk beszerzési értéke. A beszerzési árhoz hozzá kell adni egy átla­gos, például 10—15 vagy 20 százalékos bruttó haszonkulcsot, mert a forgalmi adó az eladási ár után fizetendő. Az így kapott összeg 12- vel osztandó és ez az összeg fogja jelenteni az illető üzlet egyhavi forgalmiadó köteles átlagát. Az így nyert összeg 3 százalékát kell felajánlani havi átalány fejében. Séma: A forgalmiadó köteles áruk beszerzési össz­értéke az elmúlt évben 10.000 P volt. A ke­reskedő bruttó haszonkulcsa 20 százalék, te­hát 2000 P volt. Ezt a beszerzési árhoz hoz­záadva 12.000 P-t kapunk. Ezt 12-vel el­osztva 1000 P lesz a havi átalány alap, a felajánlatlan havi átalány tehát 3 százalék mellett 30 pengő lesz. Ha az év elején vagy bármikor máskor a legutóbb történt átalány megállapítás óta az üzlet forgalmiadó köteles forgalma legalább 20 százalékkal csökkent, akkor évközben is kérhető az átalány leszál­lítása. Azonban ismételjük, csakis úgy, ha ezt a forgalomcsökkenést a kereskedő vagy iparos hiteles üzleti könyvei alapján bizonyí­tani is tudja. Műhelylátogatások a nagy válság idején Karácsonyi számunkban megkezdtü­k a műhelylátoga­tások beszámolóját s már akkor rámutattunk arra, hogy ezeknél a szomorú életképeknél mi sem bizonyítja jobban a ma­gyar kézműves-iparosság nagy elesettségét és válságos helyzetét. Most folytatjuk a különböző szakmák műhelyeiben szerzett tapasztalatok leírását, elmondjuk, hogy melyik iparos mit mond helyzetéről és miben látná a mindjobban so­kasodó bajok orvoslását. Folytatjuk cikkso­rozatunkat mindaddig, míg az ötven egyné­hány szakma beszámolójának végére nem érünk A borbélynál kisebbfajta, rendes­nek látszó fodrá­szatba nyitok be egyik szombaton délután azzal a feltett szándékkal, hogy után­a­járok annak a más szakmák részéről gyakran han­goztatott állításnak, mely szerint a borbélyok csupán ravasz részvétkeltésből simák, a való­ságban pedig ők azok, akiknek a mai buk­­dácsoló világban is megy még valahogy, mert hiszen a borotválkozás és hajvágás díja a régi árok szintje fölött jó magasan mozog, viszont a többi iparokat elsorvasztó képtelenül magas nyersanyag árak nekik egy­­általában nem okoz gondot! Nahát, ahogy magamba szívta­m az első porció szappank.billain áporodott leve­gőt, mindjárt be kellett látnom, hogy a fenti állítással baj van. Szombat délután ide, szom­bat déután oda, az üzletben vendégnek még hírmondója sincs, ellenben hárman harsant­­ják egyszere felém az egészséges magyar fület méltán sértő „átos-szugéra“ han­gzatú fodrász- ü­d­özlést, s kis vékonypénzű inas már viszi is a kezemből majdnem kitépett kalapot a fogas felé. A halvány képű, fehérkabátos segéd eközben már készíti a széket, de én elhárító mozdulatot téve, az alacsonytermetű vézna mesternek kertelés nélkül megmondom, ho­y egyelőre nincsen szó borotválkozásról, egyéb ügyben járok­ közérdekből, de legjóképen saját érdekében vallomásra akarom őt bírni. A mester erre rosszkedvűen legyint egyet és ellenséges pillantást vet rám, de amikor megígérem neki, hog­y a következő hónapban lehetőleg nála abonálom magamat, megenyhül és egy fél Levente cigarettára gyújtva be­szélni kezd. Betelepedve az öb­ös fodrászszékbe, ő az OTI szidásával kezdi Azt mondja, hogy hogy az OTI csak úgy mim­iksz-dim­iksz, a segéd javadalmazásához minden napra hoz­zászámít egy pengőt azon a címen, hogy ennyi borravalót kaphat a segéd átlag a vendégektől naponta, ami szintén fizetésnek számítandó! — Hát kérem — hörgi a kis vézna ember felgerjedő haraggal — ezen a címen két osztályas magasabb járulékot fizettetnek velem a segéd után, mint ami illetékes, hiába bizonyítgatom, hogy néhanapján az egész üzlet sem keres összesen egy pengőt­­ . . . Azt a leghatározottabban tagadja, hogy egy hajszálnyival is jobb helyzetben volna a borbélyipar a többi iparoknál. Hi­szen naponként rendes viszonyok között is csak három, négy órát dobozhatott a bor­bély, most pedig egy-két óra az egész, mert már minden második úr maga borotválkozik azon a címen, hogy idegei nem bírják a bor­bélyüzletben való várakozást. De nyilván a borbélyok írigylői nem tudják azt sem, hogy a tanyák között és a szőlőkben minden dű­lőben borbély működik, olyan borbély, aki marokra fogja a borotva nyelét, mert kint a pusztán, saját magát nyúzva sajátította el a legszalonabb mesterséget! A mindjobban összezsugorodó kereset mellett bennünket is az adó és a boltbér esz meg uram! Persze, aki az adókat kiveti és a boltbérekből nem enged, az nem tudja, hogy Köczy nagyságos úr is, városunk leg­vagyonosabb földbirtokosa, a parádés ko­csijával nyiratja és borotváltatja rendszere­sen magát! Igaz, ez neki magánügye, de né­zetem szerint mégis igénybe vehetne az öreg hébe-hóba egy éhenkórász borbélyt! Ehhez és hasonló esetekhez hozzá jön aztán még az a tény, hogy a kartársak egy része a gyakran emlegetett magas kiszolgá­lási árakkal szemben egy fejet 10 fillérért nyír, egy ábrázatot pedig 6 fillérért borot­vál! Így oszt készen is van a borbélyipar paradicsomi helyzetéről szóló mese! Mondja meg kérem annak, aki irigyli a jó dolgunkat, hogy jöjjön a borbélyokéhoz hasonló jó világ reá! Alig mondta ki ezt az átoknak szánt jókívánságot a főnök, nagy lendülettel ki­nyílt az ajtó s elhangzott a fodrász­üdvöz­lés a jövevény felé, aki azonban az üzlet szomorúságára, nem borotválkozni, hanem csak fésülködni jött és én 6 fillért nyomva a vékony pénzű m­aska markába, feltűnés nél­kül, halk bucsuzkodással hagytam el a boltot. (x) Jótékonycélu adomány, özv. Baranyi Imréné csizmadia iparos egy pár csizmát adott át az ipartestületnek azzal, hogy azt va­lamelyik szegény iparos gyerekének adja oda. Könnyítések az alkalmazott bejelen­tésének elmulasztása esetén. Ha a mun­kaadó az OTI-nál elmulasztotta alkalmazott­ját szabályszerű időben bejelenteni, akkor nemcsak megfizetni tartozott a kérdéses időre kirótt járulékot, nemcsak nem vonhatta le a járulék felét az alkalmazottjától, hanem ezen felül az alkalmazott segélyezési költségét, valamint az eljárási költséget is tartozott az OTI-nak megtéríteni. Miután a törvény ebben a tekintetben semmiféle kivételt és méltá­nyosságot nem engedett meg, ennélfogva a törvényt drákói szigorúsággal keresztül is vitték. Többször előfordult az, hogy az a kis­iparos, aki véletlenül elmulasztotta alkalma­zottjának bejelentését, avagy alkalmazottját megkésve jelentette be, — a kirótt segélye­zési és eljárási költségek nagysága miatt — tönkrement. Az ipartestületek több ízben ál­lást foglaltak a törvény túlzott szigorúsága ellen és javaslatokat terjesztettek az illetékes tényezőkhöz az 1927. évi XXI. t.-c. 129. §-ának módosítása iránt, melyet a kormány végre most a 185.180/1932. B. M. számú rendeletével honorált. A rendelet 1. §-a ki­mondja: „Az orvosi és gyógyszerköltség fe­jében megállapított térítés összegét az illeté­kes önkormányzati szerv (kerületi választmány stb.) egészen vagy részben elengedheti annak a munkaadónak, aki bejelentési kötelezettsé­gét általában szabályszerűen teljesíti és a mulasztást megelőzően három éven belül, e kötelezettségének megszegése miatt, intéz­kedésre okot nem adott.“ Számos visszásság támadt abból is, ha a munkaadó elmulasz­totta az OTI-nál kijelenteni alkalmazottját. Ilyen esetben a munkaadó terhére rótták ki a járulékokat mindaddig, amíg a munkaadó utólag ki nem jelentette alkalmazottját. Ezen változtat az említett rendeletnek a 2-ik §-a, mely kimondja, hogy „A munkaviszony meg­szűnését az intézet részéről megállapítottnak kell tekinteni, mihelyt a munkavállalónak új­bóli munkábalépését más munkaadó az in­tézetnél bejelenteni, feltéve, hogy az utóbbi munkaadóra vonatkozó adatokat a bejelentést elmulasztó munkaadó az intézet tudomására hozza.“ Törvénytervezet a kereskedelem ké­pesítéshez kötéséhez. Kopári Jenő aki, köz­gazdász, marcali kereskedő nagyjelentőségű tervezetet készített a kereskedelmi ágak ké­pesítéshez való kötéséről. A tervezetet még néhány hónappal ezelőtt megküldte az összes érdekképviseleteknek. Úgy látszik, hogy ez a tervezet a fiatalokkal szemben oly nehéz­kes OMKE-nél is végre kivívta az őt méltán megillető elismerést, mert karácsonyi számá­ban az OMKE-lap részletesen ismertette ezt a tervezetet és vita alá bocsátotta azt. A ma- Ezt az oldalt az iparos- és kereskedőérdekeket szolgáló közleményeknek tartjuk fenn

Next