Csonkamagyarország, 1933. január-május (13. évfolyam, 1-19. szám)
1933-01-01 / 1. szám
1933 január 1 CSONKAMAGYARORSZÁG 3 Az Iparos Otthon 1933. január 4-én, szerdán este fél 8 órakor tartja legközelebbi kultur estélyét, melyen dr. Sahin Tóth Ráfael ügyvéd tart előadást Kossuth Lajos élete és működése címmel. Szerepelnek még az est műsorán szavalatok, ének és zeneszámok, továbbá egy vidám párosjelenet. Az OTI kézbesítési díjainak mérséklése illetve megszüntetése végre megkezdődött. A legújabb módosítás kimondja, hogy a hátralékban nem lévő munkaadók a kézbesítési díj fizetése alól teljesen mentesülnek, tekintet nélkül arra, hogy a fizetési meghagyást postán, pénzbeszedő, vagy kézbesítő által kapták meg. Öt pengőn aluli tartozás esetén a kézbesítési díj szintén nem követelhető. Ha azonban a munkaadónak a régebbi keletű tartozása az 5 pengőt meghaladja, de a fizetési meghagyással közölt tartozás 2 pengő, vagy ennél kisebb összeg, akkor méltányosságból csak a közönséges levél mindenkori postadíját, helyben 10 fillért, vidékre 20 fillért lehet csak a munkaadó terhére felszámítani. Abban az esetben, ha munkaadónak régebbi tartozása az 5 pengőt, a fizetési meghagyással kirótt tartozása pedig a 2 pengőt meghaladja, úgy a kézbesítési díjat a munkaadó terhére fel kell számítani és pedig: 1) Ha intézeti közeg útján történik a kézbesítés úgy 50 fillért; 2) ha a posta utján történik a kézbesítés, úgy a tértivevényes ajánlott levél mindenkori postakézbesítői díjának megfelelő összeget, jelenleg helyben 80 fillért, vidéken 120 pengőt. Pályázat a tűzoltók csizmaszállítására. Értesítjük a pályázni szándékozó helybeli cipész iparosokat, hogy a tűzoltóság részére készítendő 15 pár elsőrendű csizmára ajánlatokat zárt borítékban 1933 év janár hó 16-án déli 12 óráig az iktató hivatalba adják. Hogyan számítsuk ki a forgalmiadóátalány alapját. Bár a fázisrendszer bevezetése az összes árucikkekre kiterjedőleg minden valószínűség szerint az 1933. év folyamán megtörténik, mégis az átmenet idejére is jó szolgálatot tesz az érdekelteknek a helyesen vezetett árubeszerzési könyvecske, amelynek felfektetését figyelmébe ajánljuk mindazoknak, akik eddig ilyent nem vezettek. Ez lehet egy egyszerű keményfedelű füzet is, melyet ha megszámoz, átfűzi és „Árubeszerzési könyvecske“ felirattal lát el a kereskedő vagy iparos, azt a forgalmiadó hivatal bélyegmentesen hitelesíti. Úgy az átalány megállapításánál, mint az esetleges fellebbezésnél, csakis a hitelesített könyvre való hivatkozással lehet a tényleges forgalom utáni megadóztatást az illetékes hatóságnál elérni. Még az ilyetén való bizonyítással is nehéz eredményre jutni, enélkül azonban teljesen kilátástalan minden panasz. Az árubeszerzési könyv (vagy akinek ilyen nem volt az elmúlt évben, az számlái) alapján összeállítja, hogy mennyi volt az elmúlt egy év alatt beérkezett forgalmiadóköteles áruk beszerzési értéke. A beszerzési árhoz hozzá kell adni egy átlagos, például 10—15 vagy 20 százalékos bruttó haszonkulcsot, mert a forgalmi adó az eladási ár után fizetendő. Az így kapott összeg 12- vel osztandó és ez az összeg fogja jelenteni az illető üzlet egyhavi forgalmiadó köteles átlagát. Az így nyert összeg 3 százalékát kell felajánlani havi átalány fejében. Séma: A forgalmiadó köteles áruk beszerzési összértéke az elmúlt évben 10.000 P volt. A kereskedő bruttó haszonkulcsa 20 százalék, tehát 2000 P volt. Ezt a beszerzési árhoz hozzáadva 12.000 P-t kapunk. Ezt 12-vel elosztva 1000 P lesz a havi átalány alap, a felajánlatlan havi átalány tehát 3 százalék mellett 30 pengő lesz. Ha az év elején vagy bármikor máskor a legutóbb történt átalány megállapítás óta az üzlet forgalmiadó köteles forgalma legalább 20 százalékkal csökkent, akkor évközben is kérhető az átalány leszállítása. Azonban ismételjük, csakis úgy, ha ezt a forgalomcsökkenést a kereskedő vagy iparos hiteles üzleti könyvei alapján bizonyítani is tudja. Műhelylátogatások a nagy válság idején Karácsonyi számunkban megkezdtük a műhelylátogatások beszámolóját s már akkor rámutattunk arra, hogy ezeknél a szomorú életképeknél mi sem bizonyítja jobban a magyar kézműves-iparosság nagy elesettségét és válságos helyzetét. Most folytatjuk a különböző szakmák műhelyeiben szerzett tapasztalatok leírását, elmondjuk, hogy melyik iparos mit mond helyzetéről és miben látná a mindjobban sokasodó bajok orvoslását. Folytatjuk cikksorozatunkat mindaddig, míg az ötven egynéhány szakma beszámolójának végére nem érünk A borbélynál kisebbfajta, rendesnek látszó fodrászatba nyitok be egyik szombaton délután azzal a feltett szándékkal, hogy utánajárok annak a más szakmák részéről gyakran hangoztatott állításnak, mely szerint a borbélyok csupán ravasz részvétkeltésből simák, a valóságban pedig ők azok, akiknek a mai bukdácsoló világban is megy még valahogy, mert hiszen a borotválkozás és hajvágás díja a régi árok szintje fölött jó magasan mozog, viszont a többi iparokat elsorvasztó képtelenül magas nyersanyag árak nekik egyáltalában nem okoz gondot! Nahát, ahogy magamba szívtam az első porció szappank.billain áporodott levegőt, mindjárt be kellett látnom, hogy a fenti állítással baj van. Szombat délután ide, szombat déután oda, az üzletben vendégnek még hírmondója sincs, ellenben hárman harsantják egyszere felém az egészséges magyar fület méltán sértő „átos-szugéra“ hangzatú fodrász- üdözlést, s kis vékonypénzű inas már viszi is a kezemből majdnem kitépett kalapot a fogas felé. A halvány képű, fehérkabátos segéd eközben már készíti a széket, de én elhárító mozdulatot téve, az alacsonytermetű vézna mesternek kertelés nélkül megmondom, hoy egyelőre nincsen szó borotválkozásról, egyéb ügyben járok közérdekből, de legjóképen saját érdekében vallomásra akarom őt bírni. A mester erre rosszkedvűen legyint egyet és ellenséges pillantást vet rám, de amikor megígérem neki, hogy a következő hónapban lehetőleg nála abonálom magamat, megenyhül és egy fél Levente cigarettára gyújtva beszélni kezd. Betelepedve az öbös fodrászszékbe, ő az OTI szidásával kezdi Azt mondja, hogy hogy az OTI csak úgy mimiksz-dimiksz, a segéd javadalmazásához minden napra hozzászámít egy pengőt azon a címen, hogy ennyi borravalót kaphat a segéd átlag a vendégektől naponta, ami szintén fizetésnek számítandó! — Hát kérem — hörgi a kis vézna ember felgerjedő haraggal — ezen a címen két osztályas magasabb járulékot fizettetnek velem a segéd után, mint ami illetékes, hiába bizonyítgatom, hogy néhanapján az egész üzlet sem keres összesen egy pengőt . . . Azt a leghatározottabban tagadja, hogy egy hajszálnyival is jobb helyzetben volna a borbélyipar a többi iparoknál. Hiszen naponként rendes viszonyok között is csak három, négy órát dobozhatott a borbély, most pedig egy-két óra az egész, mert már minden második úr maga borotválkozik azon a címen, hogy idegei nem bírják a borbélyüzletben való várakozást. De nyilván a borbélyok írigylői nem tudják azt sem, hogy a tanyák között és a szőlőkben minden dűlőben borbély működik, olyan borbély, aki marokra fogja a borotva nyelét, mert kint a pusztán, saját magát nyúzva sajátította el a legszalonabb mesterséget! A mindjobban összezsugorodó kereset mellett bennünket is az adó és a boltbér esz meg uram! Persze, aki az adókat kiveti és a boltbérekből nem enged, az nem tudja, hogy Köczy nagyságos úr is, városunk legvagyonosabb földbirtokosa, a parádés kocsijával nyiratja és borotváltatja rendszeresen magát! Igaz, ez neki magánügye, de nézetem szerint mégis igénybe vehetne az öreg hébe-hóba egy éhenkórász borbélyt! Ehhez és hasonló esetekhez hozzá jön aztán még az a tény, hogy a kartársak egy része a gyakran emlegetett magas kiszolgálási árakkal szemben egy fejet 10 fillérért nyír, egy ábrázatot pedig 6 fillérért borotvál! Így oszt készen is van a borbélyipar paradicsomi helyzetéről szóló mese! Mondja meg kérem annak, aki irigyli a jó dolgunkat, hogy jöjjön a borbélyokéhoz hasonló jó világ reá! Alig mondta ki ezt az átoknak szánt jókívánságot a főnök, nagy lendülettel kinyílt az ajtó s elhangzott a fodrászüdvözlés a jövevény felé, aki azonban az üzlet szomorúságára, nem borotválkozni, hanem csak fésülködni jött és én 6 fillért nyomva a vékony pénzű maska markába, feltűnés nélkül, halk bucsuzkodással hagytam el a boltot. (x) Jótékonycélu adomány, özv. Baranyi Imréné csizmadia iparos egy pár csizmát adott át az ipartestületnek azzal, hogy azt valamelyik szegény iparos gyerekének adja oda. Könnyítések az alkalmazott bejelentésének elmulasztása esetén. Ha a munkaadó az OTI-nál elmulasztotta alkalmazottját szabályszerű időben bejelenteni, akkor nemcsak megfizetni tartozott a kérdéses időre kirótt járulékot, nemcsak nem vonhatta le a járulék felét az alkalmazottjától, hanem ezen felül az alkalmazott segélyezési költségét, valamint az eljárási költséget is tartozott az OTI-nak megtéríteni. Miután a törvény ebben a tekintetben semmiféle kivételt és méltányosságot nem engedett meg, ennélfogva a törvényt drákói szigorúsággal keresztül is vitték. Többször előfordult az, hogy az a kisiparos, aki véletlenül elmulasztotta alkalmazottjának bejelentését, avagy alkalmazottját megkésve jelentette be, — a kirótt segélyezési és eljárási költségek nagysága miatt — tönkrement. Az ipartestületek több ízben állást foglaltak a törvény túlzott szigorúsága ellen és javaslatokat terjesztettek az illetékes tényezőkhöz az 1927. évi XXI. t.-c. 129. §-ának módosítása iránt, melyet a kormány végre most a 185.180/1932. B. M. számú rendeletével honorált. A rendelet 1. §-a kimondja: „Az orvosi és gyógyszerköltség fejében megállapított térítés összegét az illetékes önkormányzati szerv (kerületi választmány stb.) egészen vagy részben elengedheti annak a munkaadónak, aki bejelentési kötelezettségét általában szabályszerűen teljesíti és a mulasztást megelőzően három éven belül, e kötelezettségének megszegése miatt, intézkedésre okot nem adott.“ Számos visszásság támadt abból is, ha a munkaadó elmulasztotta az OTI-nál kijelenteni alkalmazottját. Ilyen esetben a munkaadó terhére rótták ki a járulékokat mindaddig, amíg a munkaadó utólag ki nem jelentette alkalmazottját. Ezen változtat az említett rendeletnek a 2-ik §-a, mely kimondja, hogy „A munkaviszony megszűnését az intézet részéről megállapítottnak kell tekinteni, mihelyt a munkavállalónak újbóli munkábalépését más munkaadó az intézetnél bejelenteni, feltéve, hogy az utóbbi munkaadóra vonatkozó adatokat a bejelentést elmulasztó munkaadó az intézet tudomására hozza.“ Törvénytervezet a kereskedelem képesítéshez kötéséhez. Kopári Jenő aki, közgazdász, marcali kereskedő nagyjelentőségű tervezetet készített a kereskedelmi ágak képesítéshez való kötéséről. A tervezetet még néhány hónappal ezelőtt megküldte az összes érdekképviseleteknek. Úgy látszik, hogy ez a tervezet a fiatalokkal szemben oly nehézkes OMKE-nél is végre kivívta az őt méltán megillető elismerést, mert karácsonyi számában az OMKE-lap részletesen ismertette ezt a tervezetet és vita alá bocsátotta azt. A ma- Ezt az oldalt az iparos- és kereskedőérdekeket szolgáló közleményeknek tartjuk fenn