A Csonkamagyarország, 1934. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-07 / 1. szám
, ezután fognak majd kulturelőadásokat is rendezni. Dr. Biró László szólalt fel, aki csodálkozott azon, hogy potom 100 pengő segélyen ilyen soká vitatkoznak. Adtak az Ipartestületnek és Munkás Otthonnak is téglasegélyt, akkor nem vitatkoztak annyit. Elfogadta az előadó javaslatát. Dr. Horváth Zoltán az előadónak azt a felvilágosítását, hogy ahol elnök van, ott bizonyára tagok is vannak, nem fogadja el. Dr. Biró László pedig igen rossz példát hozott fel. Az Ipartestületnek ezer iparos tagja van és az hatósági jogokat is gyakorol, a Munkás Otthon pedig köztudomás szerint működő egyesület, ezzel szemben az alsógalambosi úgynevezett Gazdakör nem is létezik és azt sem mondják meg, hogy mire kérik a 100 pengő segélyt. Dr. Tóth József polgármester szólott. Az igaz, hogy alsógalambosi Gazdakör eddig nem igen működött, de majd ezután működni fog. Az is igaz, hogy tagdíjakat kellene szedni, de azt nem fizetik. Ezen nem is kell csodálkozni, mert a magyar gazda tagdíjat nem akar fizetni. Még a városban lévő Gazdasági Egyesületben sem fizetnek a jómódú gazdák sem tagdíjat, ott is a városi tisztviselők azok, akik a tagdíjaikat pontosan befizetik. A segély megadását javasolja. Kovács Dezső amellett foglalt állást, hogy előbb az eddigi működésről adjanak számot és jelöljék meg a célt, amire a segélyt kérik s addig az ügyet a napirendről vegyék le. A szavazás eredménye az lett, hogy szótöbbséggel a segélyt megszavazták. Dr. Horváth Zoltán ezután odaszólt dr. Tóth József polgármesterhez: Mit szól majd ehhez a Válya főpolgármester úr? Dr. Tóth József erre nagyot nyert és folytatta az elnöklést. Pekó Ferenc pénztárosnak négyheti betegszabadságot engedélyeztek. Tóth Nándorné sz. Tábi Etelt elismerték kiskunfélegyházi illetőségűnek. A város szervezési szabályrendeletének átalakítására, amely 1909-ben készült, 12 tagú bizottságot küldtek ki. A fenti tárgyakon kívül volt még több is tárgysorozaton, de azokkal külön cikkben foglalkozunk. Visszhang képviselő A tisztelt olvasóközönséget arra kérem, hogy azért ne haragudjon rám, mert az alábbiakban a „Félegyházi Közlönyének december 17-iki számára, tehát elmúlt dologra térek vissza. Nem tehetek róla, hogy azzal csak most foglalkozom. Én ugyanis Kiskunfélegyházáról már régen elszármaztam. Cak nagyobb ünnepek idején rokonlátogatóba szoktam haza jönni. Ilyenkor értesülök egyről-másról, így értesültem arról is, amivel ha nem foglalkoznék, belebetegednék. * * * Újév előtti szombaton a borbély üzletben ültem s vártam, hogy a derék mester én reám is sort kerítsen. Elég sokan voltak. Minden rámára kifeszített újság kézben volt. A kiskun testvéreim olvasásban elmerülve művelődtek. Én unalmamban, amikor már a jelenlévők gusztálását meguntam, véletlenül arra lettem figyelmes, hogy a borbélyinas egy újságot összehajtogatva a zsebébe akar dugni. Hé gyerek, add ide azt az újságot! — szóltam. Kérem ássan, ez már a múlt heti! — felelt. Nem baj! nekem az is friss lesz. — válaszoltam. Ezután a Félegyházi Közlöny december 17-iki számába csakhamar én is beletemetkeztem. S miután sorrendben a beszappanozástól is még elég távol voltam, vidékre szakadt keblem a félegyházi híreket teljes odaadással élvezte. * * * Az első oldalon a „gróf Hadik János“, „A revízió és a kisantant“ című komoly cikkek elolvasása után már vigabb dologra vágytam. Jött is! Ennek a kacagtató cikknek a címe „Hetedik évfordulón.“ Már az első sorok megpillantása után éreztem, hogy ez lesz a cikk, amely elbusult szívemet mosolyra fogja deríteni. Mielőtt tovább olvastam volna, a cikk szerzőjének a nevét kerestem. A cikk végén találtam meg. A cikk bátor, sőt merész elkövetője „—ács“-nak írta magát alá! Ne gondoltam magamban, hogy majd meglátjuk, hogy mit is ácsolt össze ez az „—ács“. * * * A cikk arról ír, hogy 1983 december 8-ikán Térjék korcsmájában a tisztelők és elvbarátok tömege azért jött össze ünnepi bankettre, hogy dr. Kiss Istvánt, aki a város politikai és társadalmi vezére, képviselővé választásának hetedik évfordulója alkalmából ünnepeljék. Ejnye gondoltam magamban, hát a félegyházi atyám fiainak ilyent is be lehet adni ? Itt a város közönsége csakugyan nem tudná, hogy dr. Kiss Istvánt nem ők választották képviselővé, hanem az erőszak és ármány?! No de gyerünk tovább! A következő sorokban már kiderül, hogy a nagy férfiú előtt ez alkalommal a Terjékféle korcsmában csupán a város intelligenciája végezte a hála lerovást és az elismerés zászlójának meghajtását. S várjon a város intelligenciája miért rójja le a háláját és miért hajtja meg az elismerés zászlóját? — olvasás közben azonnal ez a kérdés villant fel az agyamban. Itt a felelet. . . . „mert a parlamentben hathatós szavával visszhangot teremt, hogy megvalósulást szerezzen a polgárok kívánságának!. .. Erre olyan hangosat kacagtam, hogy a borbélyműhely beszappanozott és be nem szappanozott vendégei valamennyien kérdőleg néztek rám. A mester is, meg a segéd is egy pillanatra abbanhagyta a munkáját. Pedig semmi bajom nem volt, csak nevettem. A CSONKAMAGYARORSZÁG 1934. január 7. MEGÉRKEZTEK a legdivatosabb bel- és külföldi szöveteim nagy választékban. A legjutányosabb árban készítem az őszi és téli megrendeléseket. A nagyérdemű hölgyközönség szives pártfogását kérve maradok kiváló tisztelettel TÓTH BÉLA angol-francia nálszabó Kossuth ucca 16. szám Jókarban lévő billiárdasztal megvételre kerestetik (Bővebbet a kiadóhivatalban) Hogyne nevettem volna, amikor a hiteles tudósítás szerint Félegyháza város intelligenciája a Terjék-féle korcsmában Mária szeplőtelen fogantatása napján csupán azért ült össze bankettezni, hogy dr. Kiss István országgyűlési képviselő szavát mint visszhangot ünnepelje. No ne neked Tihanyi visszhang! Elmehetsz már! Te csak a Balaton partján vagy nevezetes, de dr. Kiss István visszhangja az országházban csinál neked konkurenciát! A tihanyi visszhangot a rádió hullámaira még nem vették fel, dr. Kiss István országgyűlési képviselő visszhangja bizonyára hamarosan odakerül. * * * A magyar képviselőháznak Meskó Zoltán mellett, aki mint honatya csak hitleri bajuszáról nevezetes, dr. Kiss István személyében ismét lesz egy olyan tagja is, aki viszont mint honatya csak a visszhangjáról nevezetes. A Terjék korcsmában jelen volt félegyházi intelligenciája örülhet, hogy ők oly szerencsések voltak, hogy ezen visszhangot nemcsak felfedezték, hanem annak örömére a Terjék-féle korcsmában dr. Kiss Istvánnal együtt vacsorázhattak. Én dr. Kiss Istvánt előre is sajnálom, mert a képviselőtársai nem fogják békében hagyni. A ház folyosóján bizonyosan minden képviselőtársa arra fogja kérni, hogy hallassa a híres visszhangját, amelyért a városának intelligenciája a Terjék-féle korcsmában nagy tömegben ünnepelte. Az iskolás könyvekben is tanítani fogják, hogy Kiskunfélegyháza városa nemcsak azért nevezetes, mert Petőfi Sándor ott született, hanem legfőképen azért is, mert dr. Kiss István személyében olyan országgyűlési képviselője is volt, aki a legszebb visszhanggal rendelkezett. * * * A kacagás után most már az is érdekelt, hogy a visszhang ünneplése miképen folyt le. Hát így! „A város legjobb szónokai tolmácsolták ...“ A legjobb szónokok beszédei azonban nincsenek leírva, csak mindegyik egy pár odavetett, de jellegzetes jelzővel van megjelölve Első szónok dr. Sallai János „szívbemarkoló szavak“-at használt. Második szónok dr. Kiss István volt, aki „ünneplés melegségétől meghatva, az elérzékenyülés mélységétől fátyolozott“ hangon szónokolt. Harmadik szónok Brógli József orsz. gyűl. képviselő volt, akiről csak az vagyon írva, hogy több mint 1 órás beszédet mondott. Negyedik szónok dr. Tóth József polgármester „közvetlenségtől átmelegített lelkes szavakkal“ harsogott. Ötödik szónok dr. Szirák Ferenc reálgimnáziumi tanár, mint „a szónoklás köze