A Csonkamagyarország, 1935. január-június (3. évfolyam, 1-27. szám)

1935-01-06 / 1. szám

1935. január 6. a kérdéses cikk szerint „családszerűen“ együtt élnek. Végül Faragó Rókus és Nagy Imre, amikor az első lappéldányokat megkapták, nagyon helyeselték, hogy a rágalmazó kitétel is benne volt. Dr. vitéz Szentmihály Lajosné tanú­vallomásával nem is foglalkozom, mert ő felesége, akinek a vallomását a tek. kir. tör­vényszék szabadon mérlegeli. Ezen elfogult tanukkal szemben a vád tanúi teljesen érdektelenek. A nyomdászok nem Feuer János alkalmazottai. Mindezen vallomásokat kiegészítik azok ráutaló tények, amelyek szerint a megrende­lést vitéz dr. Szentmihály eszközölte; Feuer Jánost a soffőrjével ugyancsak ő hivatta át ; nemcsak hogy az ő írógépjén készült, hanem azt a felesége gépelte le; a lappéldányok is őhozzá szállíttattak és végül ő adott utasítást, az új Számla kiállítására. Egyébként mindezeken felül úgy látszik, hogy a vádlott társának van igaza, hogy vi­téz dr. Szentmihály másokat használ fel fel­törő kosnak, ő csak spanyolfal mögül pus­kázik. Ezután foglakozott a súlyosbító körül­ményekkel. Mindezek alapján kérte dr. Szentmihály Lajos bűnösségét is megállapítani és szigo­rúan megbüntetni, továbbá mindkét vádlottat arra kötelezni, hogy a hozandó jogerős íté­letet a saját költségükön a „Félegyházi Köz­lönyben“ tegyék közzé s végül fizessék meg a felmerült költségeket. Dr. Máthé József mindenben csatlatko­zott dr. Horváth Zoltán által előadottakhoz. Dr. Pethő György, mint Feuer János védője kérte, hogy védencét mentsék fel, mert az egyedüli felelős tettes dr. vitéz Szentmihály. Dr. Bieber József, mint dr. vitéz Szent­mihály védője szintén kérte védencének fel­mentését, mert szerinte nem nem sikerült bizonyítani, hogy mi a tettes. ítélet Ezután a bíróság visszavonult, hogy ítéletet hozzon. Ez a tanácskozás majdnem egy óráig tartott, amely idő alatt a nagy tárgyalótermet zsúfolásig megtöltő közönség kitódult a folyosókra, ahol csoportokba ve­rődve tárgyalták, hogy mi lesz az ítélet. A tanácskozás befejeztével a bíróság ismét bevonult a tárgyalóterembe, ahol a közönség hering módra összeszorulva leste az ítélet kihirdetését. Az ítélet szerint a kir. törvényszék dr. vitéz Szentmihály Lajost sajtó útjá­n elköve­tett rágalmazás vétségében bűnösnek mondta ki és a 92. § alkalmazásával 200 pengő pénzbüntetésre ítélte, továbbá kötelezte, hogy a jogerős ítéletet a saját költségén a „Fé­legyházi Közlönyében közzétegye és végül fizessen 180 pengő 50 fillér költséget. Dr. vitéz Szentmihály Lajos elitéltetése miatt fellebbezett. Feuer János megnyugodott. Dr. Horváth Zoltán és dr. Máthé József a büntetés súlyosbítása végett és Feuer Já­nos felmentése miatt fellebbeztek. Ezen felebbezések folytán az ügy most már a budapesti kir. Ítélőtábla elé kerül. Fürdő értesítés Tisztelettel értesítem Kiskunfélegyháza és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy a kádfürdőt a fürdővendégek kérelmére minden hétfőn nyitva tartom Gőzfürdő beosztás: Nők részére pénteken 9 órától este 6 óráig vasárnap d. u. 1-től „ 6 „ Férfiak részére szombaton egész nap „ 6 „ vasárnap reggel 6-tól d. u. 1 „ Kádfürdő péntek reggel 8 órától hétfőn este 6 óráig állandóan nyitva Tiszta szállodai szobák állandóan kaphatók. Kérem a n. é. közönség szives pártfogását TISZTELETTEL: POÓR BÉRLŐ. A CSONKAMAGYARORSZÁG Menczel tánciskolája folyó hó 15.-én kezdődik az Ipartestületben Vasárnap, f. hó 13.-án zeneest Hála Istennek végre papírra fektette Toldy Jenő az „ellen­tétet“, amelyből szerinte a „nem provokált“ támadásaim származtak és amelyek ellen kellett neki védekeznie. Álljunk meg egy szóra! Toldynak ele­gendő volt a puszta feltételezés, hogy a „Kínai történet“-et én irtam­. És erre a föl­­tételezésre széles körben taglalta, tárgyalta az én eljárásomat a pappal szemben. És az első „Válaszában adott ízelítőt arról, hogy — nem csupán az esetből származó — há­borgásának minő habját, árját akarja pont az én fejemre kiönteni. Nemcsak tiszteletből, de kivácsiságból is álltam elébe, mert nekem sem természetem a lárheimzést agyonhallgatni. Nem csalódtam! Kinyílt a zsilip s az ömlő árban teljesen elveszett a lelkipásztor és pőrére áztatva jelent meg a „lejancsizot­­taktól és lejancsiztatóktól“ kikényszeritett „igenis hasságos uram“ kétes értékű tiszte- letnyilvánítására „pályázó“ összes rendelke­zésére álló eszközeivel, joga volt hozzá, be­ismerem, mert ha már a reverendája helyett önként felvette a mandarin köntösét­, kény­szerítve lett azt addig viselni, míg jobb be­látásra jutva azt magától el nem dobhatja. Furcsa gúnya úgy látszik, aki egyszer ma­gára húzta, nem igen tud — vagy akar be­lőle kibújni. Nem is azon fordul meg, hogy én vé­dem-e vagy nem azt a „Szikrát“, hanem azon, hogy Toldy Jenő mikor elégszik be a „kötelességszerű eljárására“, a „magánvédel­­mezésre“ és „rövid észrevételei“ közben vagy érve alatt elkövetetett „nyilvános lelkipásztori dorgálásával“. No meg azon, hogy mit is tudnék én olyat ínni, amiből ő egy-egy test­hezálló kis esetet ne tudna önmagára kike­­rekíteni. „.. .mindenben mindenki fölött ítélkezni kíván, az én szeretetlenségem, gyűlölködé­sem“ írja ő. — Erre az a szerény vála­szom : Ki m­it él, úgy ítél, de azt senkiről sem merném állítani soha, hogy „minden“ és „mindenki fölött“. — Ezt rákiabálhatja egyik inasgyerek a másikra. — Elhiszem az „összeadás-kivonás“ elmé­letéből azt a részt is, hogy Toldy Jenő örök­lött ősi vagyona ráment a bérlőjére. Bizo­nyára a telekkönyvi bejegyzések a hiányosak és a másik érdekeit „elfogult“. Az ellentétben állók közötti érzés egé­szen más, mint bizalom. Ha a jó Isten ke­gyelme velem lesz, bizonyára levetkőzöm hibáimat. Hiszen napokig bánkódtam azon is, hogy egyszer álmomban az egyik collegám fizetésrendezését kezem-lábam épségének szinte veszélyeztetésével igyekeztem megaka­dályozni. No de azt nem kívánom újból ál­modni, sem hogy érdemes felebarátom köz­életi kitüntetéseit magamnak elszerezzem. De nem követem tovább Toldy Jenőt, mert az én sorsom nem oly könnyű, talpam sem viszket, hogy jégre menjek. Még aktív postás időmben sem tartottam minden cselekedetemet „postaü­gynek“. Ami pedig a róm. kath intézményeket illeti, hála Istennek és úgy nem féltem én azokat Toldy Jenő és Kovács Dezső kedélyeskedéseitől, mint haragszomrád játékától. Ez igazán ma­gánügy s ha Toldy Jenő süti-főzi, én meg vagyok olyan készséges és kitálalom, hogy kárba ne vesszen. Lehet, hogy ez is bizonyos holmi „el­lentét“, mely némileg megokolja a kölcsönös magyarázkodásoknak eddig való fejlődését. Ennek mennyisége és minősége Toldy Jenő­től, mint kezdeményezőtől függ. Ha ő nem akar tovább sütni főzni, én nem fogok tálalni ! Tisztelettel: Kovács Dezső H­ÍREK Szilveszter. Az idei Szilvesztert inkább a jókedv, a keserű öreg esztendőtől való bú­­csúzkodás öröme jellemezte, semmint a mu­latságokból kifolyólag előállott nagy számlák, mert bár minden vendéglő roskadásig meg­telt duhaj szilveszteri mulatozókkal, e nagy forgalomhoz viszonyítva nagyon kis pénzek fogtak be a vendéglősök és főpincérek kezei­hez. Az emberek szinte tüntetek az 1934-es év búcsúztatásával és magukra erőszakolt hangos optimizmussal üdvözölték az új esz­tendőt, amely mint a mulatozók megállapí­tották, már csak „jobb“ lehet. Általános vélemény, hogy a közönség még a legmá­morosabb pillanatban sem feledkezett meg az erszényéről és a borozó társaságok is „megálltak“ két három üveg után. Az ipartestület január 9-iki kultur­­estje. Mint jelentettük már, az ipartestület kulturelőadás sorozatát szerdán, január 9.-én este fél 8 órakor kezdi meg. Az első kultur­­esten dr. Szirák Ferenc reálgimnáziumi tanár a nemzetalapító magyar királyokról, Gampel Béla majsajakabszállási plébános pedig a magyar őshumorról tartanak előadást. Kérjük az iparoscsaládokat, hogy az előadáson mi­nél nagyobb számban, pontos időben jelen­jenek meg. Pótlólag közöljük, hogy a kultur­­esten Gampel Béla plébánosnak a magyar dalról szóló beszéde után Gudricza Sándor aranykoszorús dalénekes ad el­ő magyar nótákat cigányzene kísérettel. A legkedvesebb ajándékok. A nagy karácsonyi ajándékozások során olyan jóté­konykodás is történt, amiről senki sem be­­­szélt, de épen ezért érdemes megemlékezni róla. Néhány kisebb osztályosokat oktató jó­­lelkű tanítónő, akiknek szintén iskolás kis­­leánykáik vannak, összeszedték otthon az évek óta összegyűlt és saját gyerekeik által kinövett ruhácskákat, kötényeket és cipőket, s karácsony előtt osztályaik legszegényebbjei között kiosztották. Az öröm nagyon nagy volt, az eddig rongyoskodva járó lánykák szeren­cséjét még a jobbm­ódú szülők gyerekei is irigyelték! Hogyne, mikor az ajándékokat maga a tanítónéni adta! Az ő ajándékának legalább is dupla értéke van, a mások aján­dékai fölött!... Film, amelyhez hasonló még nem volt! RIVALDAFÉNY civil­ filmet szombaton és vasárnap, január 5.­ és 6.-án mutatjuk be a mozi­ban. Káprázatos tündéri látvány! Szen­zációs rendezés ! Érdekes cselekmény ! Ragyogó zeneszámok! Csodálatos tán­cok! Bámulatos ron­ettek ! Min­d­e­­ddig látott revüjümet felülmúl kiállításban, ragyo­gásban, látványosságban és rende­­sben. 400 ragyogó görl, 5000 kosztüm, balett a vízmedencében. E csodálatos re­vüben a bámulatos viskirevü jelenet, amelyben a táncművésznők produkálják magukat, a legszebb tánc, torna és sportfigurákkal, a film felejthetetlen szenzációja. Ezelőtt rajzfilm, zenés táncos film és Magyar híradó Az elmúlt 1934. esztendő statisztikai adatai az ó-plébánián. Született: 360 em­ber, Ebből fiú 191, leány 169. Meghalt: 221 ember. Ebből férfi: 117, nő 104. Szaporodás tehát 139. A születések száma aránylag igen csekély, de mivel a halálozások száma is igen alacsony volt, így állott elő a szaporu­lat. A meghaltak közül 60—65 évet élt 10, 65—70 évet élt 14, 70—75 évet élt 13, 75—80 évet élt 12, 80—85 évet élt 11, 85—90 évet élt 2. Csecsemőkorban halt meg 82. Házas­ságot kötött az ó-templomban 126 pár. Meghívó: Kiskunfélegyháza város le­vente ifjúsága és oktatói kara 1935. évi ja­nuár hó 6 -án d. e. 10 órakor a városháza közgyűlési termében levente egyesületi gyűlést tart, melyre az egyesület tagjait tisztelettel meghívom. Dr. Tóth József s. k. polgármes­ter, m­. biz. elnök. 3

Next