A Csonkamagyarország, 1935. július-december (3. évfolyam, 28-54. szám)

1935-07-07 / 28. szám

2 Nyilt levél Nagyságos dr. Horváth Zoltán országgyűlési képviselő Úrhoz és a Független Kisgazdapárt helyi csoportjának tekintetes Elnökségéhez Kiskunfélegyháza Kiskunfélegyházán, 1935 március 31.-én lezajlott országgyűlési képviselőválasztást megelőzőleg Staun Elemér egységes párti képviselőjelölt ur őméltósága kíséretében én is részt vettem a Fülöpjakabon Bense Mihály vendéglőjében március 20.-án tartott kortes gyűlésen. Ezen alkalommal a nevezett jelölt érdekében én is felszólaltam, amikor is egye­sek állítása szerint többek között ezeket mon­dottam : „Ne szavazzanak Horváth Zoltánra, mert ő is és pártja is kommunista!“ Készséggel beismerem, hogyha azt állí­tottam volna, úgy ezen szavaimmal a való­ságnak meg nem felelő tényt állítottam volna, s miután ezen állítások ódiumát viselni nem akarom, úgy nagyságos dr. Horváth Zoltán országgyűlési képviselő Úrtól, mint a Füg­getlen Kisgazdapárt helyi csoportjának tekin­tetes Elnökségétől ezennel nyilvánosan és ünnepélyesen bocsánatot kérek. Kiskunfélegyháza, 1935. évi junius hó 24. napján. Kiváló tisztelettel: Dr. Kalmár Gyula iően azt mondjuk, hogy ez egy ad hoc bi­zottság, mert ez nem bíróság, hanem bizottság. További sérelem ebben a javaslatban az, hogy a polgárságot ok nélkül, tehát fenyegető ve­szély nélkül a katonai bíráskodás hatásköre alá utalja. Az 1930. évi XXXIll. tc., tehát a katonai büntető törvénykönyv még külön ki­emeli, hogy mikor van helye annak, hogy civil személyeket katonai bírák elé állítsanak. Ennek a törvénynek 79. §-a azt mondja, hogy polgári egyén csak háború idején állítható katonai bírák elé, olyan imminens veszélynek kell tehát lenni, hogy a fundamentális pol­gári jogokat félretéve, a polgárt katonai bí­ráskodás alá rendelhessék, ami háborút jelent. Alkotmányunknak fundamentális tétele, hogy senki bírája elől el nem vonható. (Antal Ist­ván államtitkár: Törvény útján igen.) Ha el­rendelik ezeket a gyakorlatokat és nincs ilyen imminens veszély, megint ott van az eshető­ség, hogy egy túlbuzgó ember azt a polgári személyt a katonai bíráskodás elé rendeli és ott folytatják le ellene az eljárást, holott nincs­­ veszély. Ezt a katonai büntető törvénykönyv sokkal nagyobb veszély esetére írja csupán elő. Ezt a rendelkezést is valahogy módosí­tani kell, valami időpontot, valami határt kell megjelölni, (Eckhardt Tibor: Rendszerbe kell foglalni!) valamit kell csinálni, nem szolgál­tathatjuk ki a polgárság személyes szabadsá­gát, a polgárság anyagi erejét a mindenkori kormány szeszélyének. Azért vagyunk mi itt tör­vényhozók, hogy óvjuk és őrizzük meg a polgári szabadságot és jogokat. Ez a törvény­­javaslat egyáltalán nem alkalmas erre. Akár­milyen jóindulattal, jóakarattal van a minisz­terelnök úr, vagy az igen t­ többség, válto­zás is történhetik. Sajnálom, hogy a minisz­terelnök úr nincs itt. (Felkiáltások a jobbol­dalon : Itt van!) Bocsánatot kérek­­. minisz­terelnök úr, nem láttam és csodálkoztam, amikor üresnek láttam a miniszterelnöki szé­ket. (Zaj a jobboldalon. — vitéz Scheftsik György: Pedig alaposan be van töltve! Ké­rem miniszterelnök úr, önnek volt egy klasz­­szikus beszéde itt erről az oldalról, a máso­dik nemzetgyűlésen, —vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ott könnyebb beszélni! — Eckhardt Tibor: Most nem! Ha Scheftsik jelen van, nem könnyebb! — Derültség. — vitéz Scheftsik György: Dehogy nem!) A miniszterelnök úrnak akkor, de azóta is azt méltóztatott mondani, hogy kapacitálható; ismétlem, azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy kapacitálható,­­vitéz Gömbös Gyula mi­niszterelnök : Úgy van! Ha tehát erről az ol­dalról csupa jóindulatot és jóakaratot lát, te­hát semmi olyant, ami a törvényjavaslat lé­nyegét érintené, vagy azt elgáncsolni akarná, akkor nem tudom megérteni, miért nem marad következetes ehhez a kijelentéséhez és miért nem engedi magát kapacitálni ? (v. Gömbös Gyula miniszterelnök: A bizottságban kapa­­citálható voltam!­ A közhangulat nincs elő­készítve ennek a törvényjavaslatnak az elő­terjesztésére. Miniszterelnök úr, mióta ez a törvényjavaslat itt van, tessék elhinni, odakint az életben azt mondják, — ezt nem tenden­ciával említem — ki fog megint ezen keresni? Miféle üzlet lesz ezen ? Ki fogja azokat a gáz­maszkokat szállítani?­­Egy hang a jobbolda­lon : Valakinek csak kell csinálni! A magyar ipar fogja csinálni! Miféle újabb adminisztrá­ciós hivatalokat kell kreálni, mivel kell az adózó polgárokat e miatt megint megróni? Ezzel szemben az adózó publikum, a pol­gárság sötétségben van. Ezt a sötétséget me­gint e­l kell oszlatni. Az nem­ helyes törvény­­hozás, hogy azt mondjuk, egyedül a cél a fontos, mert ez maccin­avellista felfogás. Ma­gyarországon eddig a törvényeket úgy alkot­ták, hogy azok a szokásban már előbb ki­alakultak. Amikor én még annak ... (Nagy zaj a középen. — Egy hang a középen: Miért nem akarják ? — Eckhardt Tibor: Akar­juk, ebben egyek vagyunk! De hogy a jóhi­szeműséget ne feltételezzék rólunk, ezt kikér­jük magunknak! — Zaj a középen és a bal­középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Zoltán: Tessék mindenkiről feltételezni a jóhiszeműséget, mert ha rossz­hiszeműséget tételeznek fel rólunk, akkor hiá­ba hangsúlyozzuk, hogy érdemben egyek va­gyunk miért vágják mindig azt a szemünkbe, hogy ez igenis nemzetvédelem. Mi ezt szin­tén nagyon jól tudjuk és tisztában vagyunk vele. (v. Scheftsik György: Meg vagyunk győződve róla!) Akkor ne tessék ilyet impu­­tálni nekünk. Akarjuk, de tökéletesen akarjuk. (v. Scheftsik György közbeszól. — Zaj.) Elnök: vitéz Scheftsik György képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Horváth Zoltán: Közmegelégedésre akar­juk a kérdést megoldani. (r. Scheftsik György: Mi is akarjuk! De méltóztassanak megengedni, az országban mögöttünk is csak állanak va­lakik, tehát a mi szavunknak is van súlya, és ha van, akkor méltóztassanak annyi tisz­telettel viseltetni véleményünkkel szemben, ha nyíltan kimondjuk, hogy egyek vagyunk a nemzetvédelemben, akkor nincs köztünk, szo­cialista képviselőtársaink között sem olyan, aki azt ne akarná. (v. Scheftsik György: Ezt nem mondjuk! — Eckhardt Tibor: Egyebet sem tesznek!) Mindazokhoz, amiket itt felhoztam, még csak annyit vagyok bátor hozzátenni, hogy ezt a javaslatot és ennek a javaslatnak a köz­hangulatát elő kellett volna készíteni. Előbbi szavaimba belevágott képviselőtársam és nem fejtettem ki azt a gondolatomat, hogy azt a törvényhozási és törvényalkotási metódust, amely csak a célt nézi, nem tartom, alkal­masnak. Hiszen idegen országra ráillő ideá­kat és gondolatokat, ha a cél jó, lehet így megalkotni parancs módjára, alkotmányosan érző országokban azonban a törvények a nép­ből születnek és csak amikor már a köztu­datban, a közhangulatban megvan egy eszme, akkor igyekszik azt a törvényhozó paragra­fusokba foglalni (Eckhardt Tibor: A közvé­lemény teremti a törvényt! — Zaj. — Hall­juk ! Halljuk!) és akkor az a törvény nép­szerű. (Eckhardt Tibor: Ennek is népszerű törvénynek kellene lenni!­ De ilyen törvényt, amellyel eddig az országban egyáltalán nem foglalkoztak, amellyel a sajtó is csak három­négy napja foglalkozik, amelyet a nép egyál­talában nem emésztett meg, nem lehet ne­künk olyan módon beadni, — akik valakiket mégis csak képviselünk — hogy ezt válto­zatlanul fogadjuk el és ne igyekezzünk a mi táborunk szempontjából is elfogadhatóvá tenni. A mi felszólalásunk célja tehát csak a tör­vényjavaslat elfogadhatóvá tételének elérése. Ehhez a törvényjavaslathoz előbb pro­paganda kellett volna. Itt van­­, miniszterel­nök úr a leventeintézmény. Ez is nagyon népszerűtlen volt, ma azonban már nem mon­dom, hogy népszerűtlen, mert lassanként be­lement a köztudatba. Ez is egy terrénum­­e- A CSONKAMAGYARORSZÁG 1935. Julius 7 Akar látni? Jöjjön el majd szerdán, vagy csütörtökön, július 10.­, vagy 11.-én a moziba. Addig is mindenkit csókolok. Shipley Tesmule 5 éves baby ház, ahol a légitámadás elleni védekezést, mint stúdiumot be lehetne vezetni. Itt vannak azután az iskolák is. (Zaj.) Nem tehetek róla­­, képviselőtársam, én mondottam felszólalá­som elején, hogy polgári szempontból beszé­lek. Ezek az aggodalmaim, azt hiszem tisz­­teletreméltóak és éppen azért kérem a mi­niszterelnök urat, hogy ne vegye a mi pár­tunk felfogását obstrukciónak, hanem vegye ezt az aggodalmaskodó, öntudatos polgár sza­vának és kijelentéseihez képest engedje ma­gát kapacitálni és ha ezek, önök szerint apró­­cseprő, de polgári szempontból és az alkot­mány szempontjából lényeges dolgok hono­­ráltatnak, örömmel fogjuk megszavazni. Azt hiszem, hogy magyar miniszterelnök még soha olyan sikert nem ért el, mint a miniszterel­nök úr elér akkor, ha ezeket honorálja, mert akkor ezt a törvényjavaslatot az egész Ház, a jobboldaltól egészen a szélső­baloldalig egyhangúlag elfogadja. Miután azonban ebben a törvényjavaslatban nem látom ezeket az aggodalmakat elosztva és nem látom a mi­niszterelnök úr ebbeli szándékát sem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a tör­vényjavaslatot így elfogadjam. (Helyeslés a balközépen) Az Ipartestület jubiláns díszközgyűlése Nagyszámú és előkelő közönség jelen­létében, az Ipartestület tagjainak csaknem teljes számú részvételével tartotta meg június 30.-án, vasárnap délben 50 éves fennállásá­nak emlékére díszközgyűlését az Ipartestület. Tóth Béla elnök megnyitójában meg­emlékezve a félegyházi iparosság eme fontos dátumáról, örömének adott kifejezést afölött, hogy a budapesti országos iparosszer­vezetek vezetői és számos szomszédos város ipartes­tületének küldöttségein kivül a helyi társa­dalom vezetői, az összes hatóságok, egyesü­letek, intézmények és iskolák képviselői is megjelentek az iparosság szép ünnepén, mely tényben az ipari munka megbecsülését látja s ezért hálás köszönetet mond. Utána Dobsa László dr., az Ipartestü­letek Országos Központjának igazgatója adta át gondolatokban gazdag, nagyhatású beszéd kíséretében az Országos Iparos Kongresszus által adományozott elismerő díszokleveleket Soós Mihály asztalos, Szondi Ferenc kalapos és Magyar István idős iparosmestereknek, akik az ipari pályán félszázadon át voltak érdemes és hasznos polgárai a hazának. Soós Imre ipartestületi jegyző rövid összefoglalásban az ipartestület 50 éves tör­ténetét ismertette, megállapítván, hogy virág­zó, boldog népű nagy Magyarországon rin­gott az ipartestület bölcsője és megcsonkított, nehéz szenvedésektől sújtott szegény földön üli meg most 50 éves jubileumát. . . Fana­tikus hittel hiszi azonban, — úgymond — minden magyarral együtt az iparosság is, hogy az igazságnak fel kell támadnia s kö­vetkező jubileumát újra széleshatárú boldog Nagymagyarországon fogja ünnepelni az Ipar­­testület. Dr. Tóth József polgármester a város vezetősége és polgársága nevében fejezte ki Bártffa fürdő Vasas vizek — Mórfürdők Modern inhaltórium — Hideg­­ -a- vizű strandfürdő -o-A főszezon folyamán elsőrendű ellátás, lakás, gyógy­fürdő, kurtaxa, orvosi vizit, kiszolgálás stb. 10 napra Kc4800,20 napra Kc900'­. 50% vasúti kedvezmény Kérjen illusztrált proje­ktust ERDŐS JÓZSEF HIRDETÉSI IRODÁJÁTÓL 80DAPEST3 VI.,Teréz-körút 35., vagy Bardejitt Xupeie, S.­aireastM

Next