A Csonkamagyarország, 1942. július-szeptember (10. évfolyam, 27-39. szám)

1942-07-05 / 27. szám

2 A kenyér minőségének újabb ellenőrzése Az élelmiszerek kötelező szabá­lyozás által történt minőségének, bel­­értékének és fogyaszthatóságának kér­dése a háború alatt sokkal fontosabb, mint békeidőben. Különösen a kenyér­nek, mint legfontosabb népélelmezési cikknek minősége annyira fontos, hogy a közellátási kormányzat ezentúl nem­csak a keverési arányt, a tápértékét, hanem a lehetőség határain belül az ízletességet, pontosabban a kenyér fo­gyaszthatósági mivoltát is ellenőrizteti. Az eddigi gyakorlat szerint a tör­vényes rendelkezések figyelembentar­­tásával élelmiszerhamisításnak csak azon cselekedetek minősültek, amelyek az előírt összetételűtől eltérő élelmiszerek létrehozását célozták. A tejnél a tej zsírtartalmát, szárazanyagtartalmát, sav­fokát tették vizsgálat tárgyává, a hús­nál baktériumtartalmát, fertőzöttségét figyelték. A vendéglátó üzemeknél az ételek elkészítésének milyenségét üzleti érdek általános szempontjából kezelték, lehetetlenség is lenne a sokezer üzem munkáját ellenőrizni. A közellátási kormányzat legújabb rendelkezésében, eltekintve az eddigi gyakorlattól, már a kenyér fogyasztható­­ságát is ellenőrizteti. A keletien, roszszul sütött kenyeret előállító és forgalomba­­hozó sütőüzemek ellen élelmiszerha­misítás miatt megindítja az eljárást, így természetesen szigorúbban ellen­őrizteti a kötelezővé tett kenyércímke használatát is, hogy a kenyeret sütő pék személye mindig megállapítható legyen. A rendelkezés módot ad arra, hogy a hanyagul és lelkiismeretlenül dolgozó pék iparengedélye a legrövi­debb idő alatt elvonható legyen. A szigorú ellenőrzés annál indokoltabb, mert az anyaggazdálkodás idejében nagyon fontos, hogy minél kevesebb élelmiszer vesszen kárba. A fogyaszt­­hatatlan, élvezhetetlen kenyérkészítés improduktív anyagfelhasználás és kor­látozott kenyérfogyasztás lévén, külö­nösen a szegényebb néposztálytól való táplálékelvonás. A rendelkezés nagy megnyugvást fog kelteni a közönség körében. Kü­lönösen a nyári meleg időben fontos a kenyér minél gondosabb kidolgozása, mert romlandósága amúgy is fokozódott. A mai háborús időkben a közösség egyes tagjaira fokozottabb feladatok hárulnak, különösen áll ez a pékekre, akik a legfontosabb magyar élelmiszer, a kenyér gondos és takarékos előállí­tásával a nehéz helyzet elviselését meg­­könyíthetik. Szociális és hazafias köte­lessége mindenkinek, hogy gondosan őrködjön a rábízott érték felett, külö­nösen akkor, ha mulasztása nagy töme­gek annyira fontos kitartását és jobb­létét veszélyezteti. A sütőiparosok is megnyugvással és örömmel üdvözlik ezt a rendelkezést, amely a magyar sütőipar jó hírnevét megvédi az eset­leg beszivárgott, odanem való elemek káros ténykedésétől. Jókarban lévő használt borbélyüzlet berendezés eladó. Cím a kiadóban. A CSONKAMAGYARORSZÁG 1942 július 5 Apró históriák Deák Ferenc és a biblia 1873-at írtak. A képviselőház egyik ülésén egy balol­dali képviselő át talált menni a jobboldalra. Deák Ferenc megfogta. — Kérdeznék tőled öcsém valamit, de nem teszem, mert megfelelhetnél rá a bibliából. — Csak kérdezze bátyám­­­ sarkalta a képviselő —, mert biz én nem tudom könyv nélkül a bibliát s igy könyen el­maradhat a felelet. — Hát azt kérdezném — mosolygott az öreg úr —, mit keres Saul a próféták között? S erre te azt felelhetnéd: elindultam keresni az atyám szamarait és ime megta­láltam őket. * * * A szórakozott tudós Ballagi Mór professzor korának leg­­szórakozottabb embere volt Egyizben Török püspök meghívta őt, sok mással együtt hiva­talos ebédre. Feladják a levest. Ballaginak sehogyan sem ízlik. Feszeng a széken, az­után a vendégekhez fordulva, bűnbánó arc­cal megszólal: — Szives elnézésükért, esedezem ura­im, de a feleségem éppen ma fogadott új szakácsnőt, azért ilyen rossz a leves. Az út végén a főherceg leszáll, s meg­köszöni gazdája szívességét, s mivel a derék ember megtetszett neki, megkérdi tőle: — Van-e barátom, valami kívánsága? — Van ám, kérem. — Mondja csak bátran, ne féljen semmit! — Hát, kérem utossan, ha elmegy Bécsbe, meg ne mondja sógorának, hogy mit kapott tőlem! OCAiO(XXXXXÍOÍ‘fOOOOOCKX><XfOCfOOOOOOOO * * * A falu példaadása Tisza István a múlt világháború idején ismételve lelkére kötötte közelebbi ismerő­seinek: járjanak be egy-egy falut, menjenek be minden házba, hallgassák meg különösen a szegényebbeknek, a családi bajokkal küz­dőknek panaszait. — Majd meglátjátok — mondotta — mire körutatok véget ér, szégyelni fogjátok, mi mindenféle miatt voltatok elégedetlenek, mikor a falusi ember igazi nagy csapásokat milyen nyugodtan visel el. * József főherceg és a szűzdohány A nyolcvanas években József főherceg a Hortobágyon járt. Tüzesvérű négy paripa kocsija előtt, jóképű, módos alföldi gazda a kocsis helyén. Nagy becsület érte, ő fogha­tott be a magyar főhercegnek. Csak egy baja van, erős pipás, és hogyan állja ki a hosszú úton a koplalást? Nem is állotta, mikor már igen csiklandott a szája a pipa után, hátra fordult nagy alázattal a kegyes sziva úrhoz, és megköveti szépen, ahogy ilyen nagy embert illik, hogy engedje meg hogy gyújtson reá. Megengedték neki, már hogy miért ne engedték volna, hiszen olyan alázatos volt a kérése, mert olyan jóképű ember is volt. Mikor azután rágyújtott, még a lovak is vidámabban mentek. Hát még a gazdájok! Mintha esztendők óta nem szívta volna, olyan jóízűen eregette a bodorfüstöt. De nem is volt ám az valami közönséges dohány. Sza­golgatta is a főherceg a rendkívül zamatos illatot, egyszerre csak megkérdi a gazdát: — Ugyan, édes barátom, miféle dohányt szí maga? A jóember körültekint, előttük senki, messze mögöttük a többi úr. De azért az óvatosság nem árt: tenyerét szája elé tartja, hogy lebbenő szél szavát el ne kapja, lassú, fojtott hangon odasúgta a főhercegnek: — Pszt! Szűz dohány! A főherceg, hasonló halkan: — Kínáljon meg bele! — Tessék! — s nagy titokba oda­nyújtja a főhercegnek a dohányzacskót. Most már aztán ketten eregették a zamatos szűz­dohány füstjét. * * MENCZEL tánciskolája vasárnap, folyó hó 5-én össztáncot tart a Koronában Találtak egy pénztárcát, egy kendőt, több méter női ruhaanyagot, egy férfikabátot és nadrágot, egy kerékpárt, mely tárgyakat igazolt tulajdonosa a rendőrkapitányság 3. sz. helyiségében átveheti. Tájékoztató a július 1-én életbelépett forgalmiadó rendelkezésekről Az 1942 július 1-én életbelépett, az egy­séges forgalmiadózás jogszabályait megállapító 500/1942. P. M. sz rendelet a korábbi ren­delkezésekkel szemben lényeges változásokat tartalmaz. Egyes foglalkozási ágakat adó alá von, egyeseket az adózás alól mentesít, to­vábbá az általánostól eltérő alacsonyabb adó­kulcsokat is állapít meg. Forgalmi adózás szempontjából új adó­alanyok lesznek: a halgazdaságok, halastavak, a halászattal foglalkozók, ha a halászatot al­kalmazóiakkal végzik, sajt és liptóitúró elő­állítók, ha az előállítást a háztartás keretét meghaladó módon eszközük, bírósági végre­hajtók, becsüsök, kárbecslők, szakértők, hites könyvvizsgálók, fényképészek és fényképna­gyítással, előhívással, kidolgozással foglalko­zók, építési vállalkozók, kozmetikusok, féreg­irtó (ciánozó) vállalatok, sírgondozók, ház­gondnokok, baromfimetszők, miskárolók, óra­könyvelők. A szikvíz és ásványvíz előállítók az eddigi 5 százalékos forgalmi adó helyett 10 százalékos adóváltságot tartoznak fizetni. Gyógyszerészek, temetkezési vállalkozók a teljes forgalmuk után 2 százalékos adó­kulccsal fizetik az általános forgalmi adót. A vendéglátó iparágak közül az eddigi 5 szá­zalék helyett 3 százalékkal adóznak a kifőz­dék, étkezdék, kocsmárosok és vendéglősök, 4 százalékkal adóznak a penziók, gyógyinté­zetek, üdülők, amennyiben ellátást is adnak, szállodák továbbra is 5 százalék általános forgalmi adót tartoznak fizetni. Fűszer, csemege és vegyeskereskedők közül csak az italméréssel rendelkezők ma­radnak adóalanyok, az italméréssel nem bírók mentesülnek az általános forgalmiadó fizetési kötelezettség alól. A szeszáruk utáni adóváltságot az elő­állítók helyett a szeszegyedárusági igazgató­ság szedi és fizeti be, a sör is a gyártás helyén esik adóváltság és fényűzési forgalmi­adó alá, ennek folytán mentesülnek az álta­lános forgalmiadó fizetés alól: a szeszgyárak, szeszfőzdék, gyümölcspátinkafőzdék, rum-likőr gyárak, ecetgyárak, ha­bor és gyümölcsecetet nem gyártanak, szeszárú nagykereskedők, sör­kereskedők. Vállalatok teljes egészében való átruhá­zása, jogosítványok, gyártási jogok eladása 2 százalékos általános forgalmi adó alá esik. A rendelet következtében az általános forgalmiadó fizetése alól mentesülő adózók, ha az eddigi adózást a bevételek figyelembe­vételével teljesítették, az 1942 június 30-án este üzletzáráskor fennálló adóköteles kint­levőségek után az ált. forg. adót továbbra is tartoznak megfizetni, ha azonban a forgalmi­adóhivatal felhívására 15 napon belül a kö­vetelés teljes összegét bejelentik és az ez után járó 5 százalékos ált. forgalmi adót a beje­lentéstől számított 30 nap alatt befizetik, a követelések végösszegéből behajthatatlanság címén 10 százalékot levonásba hozhatnak. A szükséges részletes felvilágosításokat az illetékes forgalmiadóhivatal készséggel megadja.

Next