Együttműködés, 1980 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Január Január: az év első hónapja. Az újrakezdések ideje. Ilyenkor kellene megkezdenünk »nagy fogadkozásaink« beváltását: januártól minden másként lesz ... Így van az ember egyéni életében, s így van a nagyobb közösségek, munkahelyek életében is. Az Energetikai Gépgyár 1980. januárjában fennállásának százhetvennyolcadik évébe lépett. Lapozgatva történetét, a szép kiállítású könyvet — Malomszitától a hőerőműig — amelyből annyit idéztünk már, jónéhány eredményeket hozó, de sokszor a hanyatlás jeleit is mutató januárról, évelejéről olvashatunk. Kezdjük az alapítás, évével: 1802 januárjában jött fel Pestre Kőszegről az Európát járt, tanult kézműves, szita- és rostakészítő Rock István. Hamarosan polgáresküt tett, és a Váci utcáiban műhelyt nyitott. Az első Rock-gyárra a Soroksári utca 24. szám alatt 1857. elején került fel a cégtábla. »Rock István Gépgyára és Köleskása Malma.« Két év múlva — ugyancsak év elején — bátor vállalkozásba fogott Rock István. Könyvnyomtató gépeket kezdett gyártani, jó érzékkel, mert igen nagy volt iránta a kereslet. A korabeli Gazdasági Lapok című újság akkor interjút is kért tőle az új gyártmányról. Többek között így nyilatkozott: »A legelső könyvnyomó gyorssajtó eszerint az én intézetemben készült... a gyárban számos szakférfi jelenlétében az első és nyilvános nyomtatási próbát kiállotta.« A múlt század hatvanas éveinek januárjai újabb sikereket hoztak. Egyedi gépgyártásra rendezkedett be a gyár. Gőzgépeket, gőzkazánokat, lokomobilokat készítettek. Az 1878-as év eleje igen nagy változást hozott. Akkor tértek haza külföldi tanulmányútjukról Rock István és Gyula István gépész, Gyula hídépítő mérnökként, ők örökölték a gyárat apjuktól. Módosításaik, találmányaik, szabadalmaik révén gyorsan emelkedett a gyár híre és kapacitása. Többek között már Cornwall és Tischbein gőzkazánokat gyártottak. És 1894- ben — amikor a főváros a káposztásmegyeri vízmű létesítéséről határozott — a Röckgyár készítette hozzá az Európában akkor egyedülállóan kiképzett, nagyteljesítményű Worthington-szivattyút. A következő év elejétől pedig hűtőkompresszorok, hűtőtelepek és jéggyárak készültek a gyárban. A külföldi gyártmányokkal mindenben fölvették a versenyt. Fényes bizonyíték volt erre Debrecen szabad királyi város 1896. elején a Rockgyárnak adott elismerő bizonyítványa. »Hivatalosan bizonyíttatik, hogy... az Osenbrück-rendszerű léghűtő és műjéggyártó berendezés a szerződésnek megfelelően szállíttatott, s annak megfelelően működik, s az egész berendezéssel teljesen meg vagyunk elégedve.« Üzembővítés vált szükségessé, de ez a Soroksári utcában már nem volt lehetséges. A gyár 1899 elején — egy kazánkovács-műhely volt az első üzem itt — a Budafoki útra, mai helyére költözött. A kovácsműhely ma is áll. Itt készült el a Budafoki úton 1900- ban az ezredik gőzgép. Száz éves lett a Rock-gépgyár 1902-ben. Januárban fényes külsőségekkel ünnepelték az évfordulót. Rock István és Gyula az iparfejlesztés terén szerzett érdemeikért kelenföldi előnévvel nemességet kaptak a királytól. Érdekes — és kevéssé ismert —, hogy 1904. elejétől a Rock-gyár bekapcsolódott az automobil-gyártásba, 1912-ig 59 postai szállító kocsit és másfajta automobilt gyártottak. Az akkori iparpolitikára és az illetékes körök vakságára jellemző volt, hogy nem ismerték fel ennek az új iparágnak a jelentőségét. Közömbösen hagyták, hogy elsorvadjon... Ugyanis 1909. és 1910. januárja hanyatlást hozott a cég életében. Röckék — most már nemesek — kötelességüknek érezték, hogy nagyúri, fényűző életet éljenek köreikben. És erejükön felül próbálkoztak gyárfejlesztéssel. Az osztrák— cseh banktőke ellenőrzése alá került a cég, majd meg is kaparintották. »Első Brünnni Gépgyár RT« néven bankérdekeltségi vállalat lett. S bár Röckék még szerepeltek a gyár vezetőségében, kicsúszott az irányítás a kezükből. A részvénytársaság szűkmarkúságát, ridegségét példázza egy 1936-ból származó levél. A volt tőkéstárs, Rock István özvegye kapta. »Igazgatóságunk önnek ... negyven pengő kegydíjat engedélyez... melyet mi bármikor egyoldalikig minden megokolás nélkül visszavonhatunk ...« Az özvegy is nyilatkozott az okiraton: »Fenti kegyes elhatározásukat a legnagyobb köszönettel veszem tudomásul és kifejezetten kijelentem, hogy tudatában vagyok annak, hogy csak egyoldalú kegydíjról van szó...« Még igen sok »januárról« beszélhetnénk — de kevés a hely. Egy nagyon emlékezetes év elejét azonban még idézzünk fel. Az 1945-ös szörnyű telet. Amikor még az ország számos részén dörögtek a fegyverek. A felszabadult Budapesten üszkös gerendák meredtek az égnek, szétbombázott otthonok lakói váltak földönfutóvá. Belövésektől volt romos a Rockgyár is. A sokat szenvedett műhelyek rendbehozására nem a gyártulajdonosok, hanem a munkások gyülekeztek. Az elsők között siettek ide Blank Ede, Fazekas Antal, Mikó Ferenc, Takáts Gyula ... J. E. Nyugdíjastalálkozó Félegyházán Már hagyománnyá vált a gyárban, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójával egy időben meghívjuk nyugdíjasainkat, emelve ezzel is a találkozó ünnepélyességét. Legutóbb, a november 5-én tartott meghitt hangulatú találkozón 120 nyugdíjas dolgozónk jelent meg. A délelőtti program: üzemlátogatás, beszélgetés a régi munkatársakkal. Ezt követően ünnepi megemlékezésre került sor. A gyár gazdasági, társadalmi vezetése nevében Tóth Pál, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról és tájékoztatta nyugdíjasainkat a gyár életéről, az előttünk álló feladatokról. A találkozón részt vett Sávolt József, a városi pártbizottság munkatársa is. Az ünnepi megemlékezés után ebéddel vendégeltük meg nyugdíjasainkat. A rendszeres találkozók szervezésével szeretnénk elérni, hogy munkában elfáradt nyugdíjasaink érezzék azt a tiszteletet, megbecsülést, melyet az üzem aktív dolgozói irántuk tanúsítanak. A találkozó a gazdasági és társadalmi szervek vezető tisztségviselőivel történt baráti beszélgetés után jó hangulatban ért véget. Fekete Mihály tszb-tag A jövendő felnőttjeiért Eredményes gyermekév után Elmúlt 1979, és vele lejárt az ENSZ-nek az egyik legnemesebb célt szolgáló akciója a gyermekekért. A nemzetközi gyermekév nemzeti bizottságának decemberi záróülésén sikerekről adhattak számot. Hazánk otthont adott egy nemzetközi gyermektalálkozónak és a Nemzetközi együttműködés a gyermekek boldogabb és biztonságosabb jövőjéért elnevezésű világfórumnak. Állami, társadalmi szervek és vállalatok rendezvényei irányították a közfigyelmet a tennivalókra, erősítették a gyermekekért érzett társadalmi felelősséget. Felépült 200 új óvoda, bölcsőde és egyéb gyermekintézmény, népünk 45 millió forinttal támogatta a gyermekszolidaritási alapot. A nagy egészben szerényen húzódik meg, ám csöppet sem jelentéktelen az, amit az Április 4. Gépipari Művek dolgozói tettek a gyermekekért. A teljesség igénye nélkül felsorolva is kitetszik belőle, mennyi figyelem, szeretet és jóakarat veszi körül a jövendő felnőttéit. Örményesről hangzott el év elején (a vállalat politikai és gazdasági vezetőinek ösztönzésével) az a felhívás, hogy minden gyáregység rendezzen kommunista műszakokat. Március 24-én már meg is tartotta az első öt brigád (a Rákóczi kezdeményezésére a Nagykalapács, a Petőfi, a Mező Imre és a Kongresszusi), s négyezer forintot fizettek be a kajászói általános iskola számlájára, mert megtudták, hogy ennek az intézménynek szüksége van rá. A május 5-i műszak után a gyáriak 80 ezer forintot utalhattak át a Szolnok megyei gyermekek káptalanfüredi táborának. Az október 20-i kommunista műszakból 20 ezer forint került a szolidaritási alapba az EG- ből. A KVG 20 tagú Kandó Kálmán brigádja elvégezte a kunszállási általános iskola teljes villanyszerelési munkáit. (Ez szűken számítva is kienne vagy 50 ezer forintot.) A gyár brigádjai 5 6 ezer társadalmi munkaórában építettek iskolát, óvodát, bölcsődét, készítettek felszerelést, berendezést vagy játékokat. A gyár ezen kívül 80 ezer forintot fizetett be a városi tanácshoz gyermekintézmények támogatására. A kommunista műszak bevételéből pedig, a városi tanácson kívül, a szentlászlói tanácsnak is küldtek — hasonló céllal —, innen ugyanis sokan járnak dolgozni a KVG-be. A gyermekintézmények segítése, támogatása munkával is, pénzzel is rendszeres. Az EG-ben ez évente 90 ezer forint (30 Budapestnek, 60 Örményesnek és Fegyverneknek a gyermekek létszáma szerint elosztva). Minden évben juttatnak beiskolázási segélyt a rászorulóknak. 1979-ben a KVG-ben 112 gyermek kapott, a budapesti gyárban mintegy száz. A gyermekek évében szebbek és gazdagabbak voltak az ünnepélyek. Ezt tanúsítják a gyermeknapok, a névadók, a Télapó ünnepélyek. Megannyi apró vagy nagyobb figyelmesség fogadta a gyermekeket attól kezdve, hogy ajándékokat kaptak, a gyár bemutatásáig terjedő, a szakszervezet, a KISZ és a nőbizottság összefogásával körültekintőbben rendezett műsorokig, a pályaválasztási rendezvényekig. Mind-mind megannyi bizonyítéka annak, hogy a nemzetközi gyermekév valóban elérte célját. Jó lenne, ha az a sokféle és sok kapcsolat, amely a gyermekek és a dolgozók, a gyermekintézmények és a gyárak között létrejött, továbbra is fennmaradna. Úgy, ahogy Pesten a Nagykalapács brigádé tart a Kecskeméti úti általános iskolával. Jó lenne, ha a gyermekév lejártával nem múlna el a gyermekek iránti figyelem; ha mindig a jövő biztosítékát látnánk a gyermekekben, s ehhez méltóan és ennek tudatában nevelnénk őket (és pl. az EG négyszáz beiratkozott olvasójából nemcsak tucatnyian kölcsönöznének nevelési tárgyú könyveket a gyári könyvtárból), ha a családban, a társadalomban és a nagyvilágban ezentúl is fokozottabb megbecsülésnek örvendhetne minden gyermek. Hogy minden felnőtt osztatlan örömmel hajolhasson gyermeke fölé azzal az óvó, nevelő és szerető, karoló mozdulattal, amellyel a nemzetközi gyermekév emblémáján látjuk. Tennivalónk — tanítani, játszani, nevelni, építeni — épp elég akad még. Jó lenne, ha ezentúl se lankadna erőnk, türelmünk, nem gyengülne összefogásunk mindaz iránt, ami a gyermekek javát szolgálja. Itthon és a világ minden táján, országában. Ezzel éri el igazán célját az ENSZ akciója, s erre szólít fel bennünket a nemzetközi gyermekév nemzeti bizottságának utolsó felhívása is. (dib) Télapó-ünnepségek A KVG-ben évek óta hagyomány, hogy december elején Télapó-ünnepséget tartunk. E rendezvényt nem is a felnőttek, hanem a dolgozók gyermekei tartják számon leginkább, akik közül évről évre többen vesznek részt a műsorral is egybekötött ünnepségen. Tavaly december 9-én délelőtt köszöntötte a Télapó a Vegyipari Gépgyár dolgozóinak »utánpótlását«. A Móra Ferenc Művelődési Ház nagytermében több, mint négyszáz kisebb-nagyobb gyerek —legtöbbjük még szülői kísérettel gyűlt össze, s nagy érdeklődéssel figyelte a fővárosi előadóművészek bábműsorát, majd a nekik, kicsiknek szóló énekeket és meséket fogadták nagy örömmel. Sokszor — mivel nekik is osztottak szerepet — felszabadultan együtt játszottak a művészekkel. Vidám, hangos nevetésük az ajtóhoz csalta az előtérben beszélgető felnőtteket. A műsor után minden gyerek tejcsoki mikulást kapott — a legkisebbek a Télapó kezéből... A sikeres rendezvény előkészítésében és lebonyolításában sokat segített a szakszervezet, a KISZ-szervezet és néhány nőbizottsági tag. Kiss Józsefné, a nőbizottság elnöke * * * Ugyancsak sikeres Télapó ünnepséget rendeztek az EG- ben december közepén. A szakszervezet, a KISZ-szervezet és a nőbizottság gondoskodott itt is arról, hogy a rendezvény élmény legyen a kicsiknek. Fotók: Geleta Pál Az Április 4. Gépipari Művek dolgozóinak lapja Megjelenik havonta Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő: Murányi József Szerkesztőség: Budapest XI., Budafoki út 70. A kiadásért felelős: Siklósi Norbert, a Lapkiadó Vállalat igazgatója, 10*3 Budapest, Lenin körút 9—11. Telefon: 221-285 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében — 79-7194 2300 példányban Felelős vezető: Farkas Béla igazgató HU ISSN 0134—0182