Együttműködés, 1982 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

MŰSZAKI ÉS KERESKEDELMI HÍREK A magyar—csehszlovák energetikai gépgyártási mű­szaki-tudományos együttmű­ködési állandó munkacsoport legutóbbi, 7. ülését 1981. no­vember 16—20. között rendez­ték meg Csehszlovákiában, Újbányán (Nova Bana). A csehszlovák delegációt Zden­­ko Uricek kohászati és ne­­hézgépgyártási miniszterhe­lyettes, a magyar küldöttsé­get Szabó Lajos, az Április 4. Gépipari Művek, vezérigazga­tó-helyettese vezette. A tár­gyalások során a két fél a to­vábbi feladatokat egyeztette a termelési, kooperációs és mű­szaki-tudományos együttmű­ködés fejlesztésére. Az együtt­működés eredményei 1983-tól várhatók. * * * Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság, az Ipari Minisztérium, valamint az Áp­rilis 4. Gépipari Művek szer­ződést kötött az ipari vízke­zelő eljárások fejlesztése ér­dekében. A szerződés szerint az OMFB 30 millió, a minisz­térium 10 millió forintot jut­tat a vállalatnak a VI. ötéves terv időszakában kutatás-fej­lesztésre, licencia- és know­­how-vásárlásra, továbbá esz­közbeszerzésre.* * * A moszkvai Szojuz Zag­­ran Glav Atomenergoexport jóváhagyta a bórkoncentrá­­tum-hűtő, a párakondenzátor és a mintavételi hűtő atom­­erőművi pozícióknak a válla­lat gyártmányfejlesztési fő­osztálya által honosított ter­veit. Az első egységeiket 1982 második felében gyártják. • ** * Megfelelő ütemben halad Kis­­kisfélegyházán, az a­to­merő­mű­vi gépgyártás-fejlesztő beruházási program. Ennek részeként a kö­­zelsmiúltban üzembe helyezték a hőcserélőcsőfal-megmunkáló kor­szerű, szám­jegy vezérlésű, speciá­lis mély fúrógépet. A gép meg­kezdte üzemszerű termelését, biz­tosítva a magas műszaki köve­­telmény szintet igénylő hőcserélő­­megmunkálás egyik alapfeltételét. * * * Tőrkés kooperációs lehetőségek feltárására, az NSZK-ból érke­zett mintakészülékkel, az örmé­ny­esi Gépgyár elkezdte az ala­csony hőmérsékletű mezőgazda­­sági szárító rendszer üzemi pró­báit. Az új szárítási technológiá­val lényeges fűtőenergia-megta­­karítás érhető el. A szocialista export növelésé­re örményes ajánlatot adott a NIKEX-nek füstgázcsatornák szállítására az NDK-ba, mintegy t10l millió forint értékben. * * * A korábbi években, az NDK- ba szállított olajtüzelésű gabona­szárítóik exportjának folytatása­­ként az örmény­esi gyár tárgya­lásokat kezdett új, széntüzelésű szárítóberendezések kifej­lesztésé­ről. * * * Megkezdődött a rozsdamentes vegyipari berendezések gyártása az örményesi Gépgyárban. Az új technológiai eljárások bevezetésé­hez szükséges technikai feltéte­lek­­megteremtése teljes körűen 1982 közepén, fejeződik be. O­tthon lenni jó. Meg­pihenni a rohanásban, megszűrni a hétköz­napok zaját, feltöltődni a hol­napokra, nagyszerű dolog. Vi­gyázni a rendre, megőrizni a családi fészek melegét, közel­ről segíteni, figyelni a csepe­redő kisgyermek fejlődését — felemelő érzés. Otthon lenni jó. Ám hosszú hónapokra, eset­leg évekre kilépni a munka­hely vibráló-változó légköré­ből, elszakadni a megszokott közösség inspiráló-lüktető vi­lágától, megállni a szakmai fejlődés lépcsőjén, vállalni egy új életritmust — már nem egyszerű kérdés. Együtt a család. Szántóné Benyik Márta, Endre (a fér­je) és a három gyermek. Az ötéves, szőke Endre, a mo­solygós Rita (ő már három­éves), és a keménykötésű babszemjankó, a kétesztendős Csaba. Hangos a szoba, bocsánat, a gyermekszoba. Indián csapat veszi át birodalmát, keresve­­kutatva a játékvilágban. A modern BUBU-gyermek­bútorok ötletesen szolgálják itt az embert. Emeletes ágy, izgalmas feljáróval, íróasztal, variálható polcok. És sok-sok játék. Kockák, műanyag autók, mackók hosszú sora. — Nagyon szeretik a diave­títést a srácok — magyarázza az ifjú apa. — Pinocchió, Maugli, Robin Hood, jelenleg ez a mesefilmek sikerlistája. Márta kék háziköntösében, rövid, fiús hajával inkább hat gimnazista lánynak, mint sok­­gyermekes anyának. — Mindig három gyermeket terveztünk, igaz más korkü­lönbségekkel — mondja ne­vetve, kicsit büszkén is. Szemeit gyermekein felejti, majd a pityergő Csabát vi­gasztalja meg egy simogatás­­sal. — A kis Endre óvodás, nagycsoportos — folytatja Márta a beszélgetést —, jól mérhető fejlődése, önállóso­dása, amióta az új közösség­be került. Átmegyünk a felnőttek szo­bájába. Fotelok. A kerek asz­talon a csészékben kávé gő­zölög. Körülnézek. Széles franciaágy, fölötte olvasólám­pák, faliszőnyeg, polcok köny­vekkel. Odébb hatalmas cse­répkályha. A sarokban sárga Junoszty tévé. Mártát kérdezem. Hogy mi­lyen otthon lenni, gyesen, gyermekekkel körülvéve, ho­gyan telik el egy napja, és mennyire kötődik még mun­kahelyéhez. Gondjairól, örö­meiről faggatom. Szívesen beszél. — Gyermekfejjel valóban nem tudtam, hogy milyen le­kötöttséget, odaadást igényel három lurkó nevelése, mégis,­­én nem cserélnék senkivel. Igaz, napjaim nem túl válto­zatosak. Hajnalban fél ötkor kelünk, kávét főzök, reggelit, tízórait készítek. Férjem a László-kórházban dolgozik, orvosi műszerész. Endrét ő viszi az EG óvodájába. S éb­rednek a kicsik, öltöztetés, reggeli, majd bevásárolni in­dulok. Addig édesanyám vi­gyáz a gyermekekre. Dél­előtt mosás, főzés. Ismert a felsorolás? — Ebéd után csendes pihe­nő, azután séta, játék a té­ren, a Duna-parton. Este va­csora, fürdetés, a fiatalabb generáció ágyba küldése. — Hogy mégsem fáradok, fásulok el a hétköznapokban, azt Endrének köszönhetem. Játszva, kicsit gyermeknek maradva hordjuk az életet, s mindent megbeszélve köny­­nyebb előre nézni. — Moziba, színházba alig jutunk el. Este, amikor el­csendesedik a gyermekszoba, magam is legszívesebben aludnék. Könyv, folyóirat rit­­kábban kerül így kezembe, s a baráti találkozók sem gya­koriak. Látogatónk érkezik. Rita szalad be anyjához, majd mellénk ül, s tágra nyílt sze­mekkel figyel. — Első a gyermek, s csak utána jövünk mi — néz ösz­­sze férjével Márta. — Persze, hogy vannak, lennének igé­nyeim, de azért nem kell a legújabb diszkóruhákban­­jár­ni. — 1971-ben kerültem a személyzeti főosztályra. Ami­óta gyesen vagyok, tehát öt év alatt számtalanszor be­mentem a gyárba a régi kol­légákkal találkozni, elbeszél­getni, de egyszer-egyszer ők is meglátogattak bennünket. Névnapokon, egyéb esemé­nyeken mindig megtaláltuk egymást. Érzem, hogy vissza­várnak, és ez számomra na­gyon fontos. Úgy gondolom, hogy a gyermekével otthon maradó kismamán is múlik, hogy mennyire távolodik el munkahelyétől. Még sokáig beszélgettünk. Balatonakarattyai nyaralá­sukról, a most vásárolt ős­­öreg Zaporozsec autóról, az első közös paprikáskrumpli­­főzésről, a nagy Endre mű­szaki könyveiről. Az Energetikai Gépgyárból jelenleg harmincegyen van­nak gyermekgondozási segé­lyen. Ez a szám gyakran vál­tozik — s ez, ugye, természe­tes ... Módos István GYESEN Pályázat A Magyar Nők Országos Taná­csa az 1982. évi Nemzetközi Nő­nap tiszteletére pályázatot hirdet nők és férfiak részére VÉLEMÉ­NYEM AZ EGYENJOGÚSÁGRÓL címmel. A pályázóktól azt várjuk, írják le véleményüket, miként, milyen mértékben valósul meg a nők és férfiak egyenjogúsága a társada­lomban és a családban, miként vélekednek erről a különböző nemzedékek férfi és nő tagjai? Tapasztalatuk szerint mi akadá­lyozza az egyenjogúság érvénye­sülését miként lehet elhárítani ezeket az akadályokat? A legjobb pályázatokat díjaz­zuk: 1 db első díj flzött Ft. 2 db második díj 4—4100d­ Ft, 3 db har­madik díj 3—3000 Ft. A pályamunka terjedelme leg­feljebb 10 oldal lehet. Beküldési határidő: 1982. március 8. Ered­ményhirdetésre 1982 őszén kerül sor. Cím: Magyar Nők Országos Ta­nácsa, Budapest VI., Népköztár­saság útja 124. 1391. A pályázók a borítékra írják rá: „Vélemé­nyem az egyenjogúságról”. A pályázat jeligés. A pályázók a jeligét tüntessék fel a pályamun­kán. Mellékelten, zárt borítékban írják meg a jeligét, a nevet, a lakcímet, az életkort, és a fog­lalkozást. (A pályamunkák értékelése után a kéziratokat nem őrizzük meg.) Magyar Nők Országos Tanácsa Munka és kedvtelés Meglett ember Kindert Gyu­la, közel az ötvenhez. Az ör­­ményesi Gépgyár egyik mi­nőségi ellenőre. Gyártásközi és végtermék-ellenőrzést vé­gez az átvevő és exportszál­lításra átadó részlegben, ke­zében három szakmával, öt éve lépett be, nem idegenek közé, hiszen munkatársainak jó harmadával gyermekkori barátságot tart, s amint mondja: a pertu cimboraság sokat jelent. Nem árt megnézni köze­lebbről, mit is ért ez alatt Kindert Gyula, elvégre sok jó szavunk — közöttük a cim­boraság is — némi gyanús mellékzöngét kapott, ha ugyan nem árnyékolja má­sodlagos jelentés, közelítve a cinkossághoz. Szóval, ahogy az anyagellá­tás „hullámzik”, ahogy a bel­ső munka alakul, az valahol lecsapódik. Jószerint mindkét tényező közismert, ne fecsé­reljünk sok szót rá. A meós szerint a „szálkák” a rész­­legmunkák között adódnak, a szalagváltásnál. Nem főben­járó hibák, inkább esztétikai kifogások. De bármi okból, bármi csapódjék is le, az nem mehet át a termékre. Abban nem lehet hiba. Persze, a „szálkákat” ki is kell húzni, s itt kanyarodunk vissza a cimboraság értelmezésére. Az apróbb észrevételeknél kihagyja a „papírmunkát”. Nem papírra, hanem szóra, éspedig azonnal javítanak azok, akiket a szó illet. Az ilyen csip-csup ügy el se jut a főnökökig. Nevezzük ezt — igen tudományosan — rövid­re zárt ügyintézésnek, vagy akár információ-visszacsato­lásnak, egyként nélkülözi a „bizonylati fegyelmet”. De tessék elgondolni, mi van, ha bizony­latozunk? A felelős­séggel, az időmúlással, az em­beri kapcsolatokkal, a mun­kahelyi közérzettel... Amint három szakmája van Kindert Gyulának, akként több, szintén három kedvte­lésnek is hódol. Szándékosan mellőzöm a hobbi kifejezést, ráadásul m­agyarítási szán­déktól menten. Egyszerűen azért, mert használata túl­teng, egyúttal a jelentéstar­talma mindinkább elmosódik. A kedvteléseknél tartunk. Első az önkéntes rendőri. Egy ilyen csoportnak a ve­zetője. A kisújszállási közle­kedésrendészet hatáskörében működnek. Szereti a közéle­tet, amennyiben hasznos és teret nyit a cselekvésre. Így lett a törökszentmiklósi hor­gászegyesület alelnöke, majd szeptember 9-e óta a gyári horgászklub titkára. Amellett vadászik is. Vegyük közelebbről szem­ügyre a klubot. Harminc tag­ja van, tényleges klubéletet élnek. A tagtoborzás termé­szetesen szakadatlanul folyik. Van jó segítség­ a régi hor­gászok, a vezetőségi tagok kö­zött. Nem rohannak ajtóstól a házba, ellenkezőleg, „be­cserkészik”, kik jönnek szá­mításba. „Már most meg tu­dom mondani, kinek lehet megvenni a zsinórt, aki jövő­re már áztatja.” Tudjuk, a társaséletben jó­­szerint, kényelmesek az em­berek, s mivel gyakran nem tudják, mit is akarnak, a tényleges igényeiket nehéz­­kifürkészni. Minden­esetre, gondoskod­tak a klubtagok horgászhe­lyeiről. A Tisza II. csatorná­ra — a MÁV-val közösen — menedékhelyet telepítettek. Vasúti kocsiból készült, a vá­ratlanul rosszra forduló idő­járástól véd, de ha családdal megy oda valaki, szintén meghúzódhatnak benne. Abádszalókon stég várja a klubtagokat, meg lemezcsó­nak ■ a partközeli horgászás­hoz. S a távlat: egy faház, valahol, talán Kiskörén a klubtagoknak és a családta­goknak. A szándék komoly, jól beivódott a horgászokba. A megvalósításhoz készségü­kön felül támogatásra is szá­mítanak. Nem titok: az igaz­gatóéra. Olyan embernek is­merik, aki tiszteli a mások kedvtelését, maga is vízi em­ber, vitorlázni, evezni szo­kott, így érti, miről van szó. Eddig jól mentek a dolgok. Rendeztek versenyt, szerez­tek hozzá díjakat is, meg is ünnepelték halászlével. Ott volt a felesége, aki önálló en­gedéllyel rendelkező horgász, s ráadásul Kindert Gyulánál nagyobb halakat fog. A fiúk, mármint az autószerelő, meg a Dunántúlon lakó repülőtiszt nem horgásznak. Az apjuk dehogy erőltetné, ha egyszer nem kapnak rá. Az idei program most ala­kul. Ismételni nem ajánlatos, mindig valami újat kell kita­lálni. Úgy gondolja a vezető­ség, érdemes lenne két nap­ra menni Kiskörére, de két teljes napi programmal: lég­puskás lövészet, horgászás, csónakázás mindenképp len­ne benne. „Egyszóval tenni kell az emberekért. Mert a jószom­szédi viszony megvág, a munkahelyi érintkezés is za­vartalan, mégis hiányoznak a mélyebb emberi kapcsolatok.” Nos, ide vezetnek Kindert Gyula „kedvtelései”. Fotók: Geleta Pál Az Április 4. Gépipari Művek dolgozóinak lapja Megjelenik havonta Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő • Murányi József Szerkesztőség: Budapest XI., Budafoki őt 70 A kiadásért felelős: Siklósi Norbert, a Lapkiadó Vállalat igazgatója, 1070 Budapest, Lenin körút 9­00 Telefon: 221-285 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében — 81-7191 Felelős vezető: Farkas Béla igazgató HU ISSN 0134—0182

Next