Együttműködés, 1988 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

„... a csata a fronton, ott, a szerelési helyeken dől el!” December a számvetés hónapja. Az ó-esztendő egyik ilyen hálás-háládat­­lan aktusa, hogy megvon­juk a 12 hónap történését: mit végeztünk el jól, s rosszul, mire lehetünk büszkék és mi az, amire nem szívesen emlékezünk. A Rock gyár igazgatója teremtette hagyomány, hogy az év utolsó hónap­jában „megválasztásra” kerül az „év embere”, az a személy, akinek éves mun­kája példaértékű. HATÉKONYAN sáfárkodott Amikor ilyen „ügyben” kopogtatok dr. Katzer Ká­roly ajtaján, tudom, nincs nehéz dolgom. Az igazgató „ilyenkor” szívesen dicsér, és nem fukarkodik az elis­merő szóval. Szóval bekap­csolom a magnómat, s hallgatom a gyár első em­berének szavait. Elmondja, a vállalat vezetése nem sokáig meditált a kérdé­sen. Az év embere: Németh István, a Szerelési Főmér­nökség főmérnöke. — Nemcsak máshoz mérve, önmagához képest is nagyot lépett előre Né­meth István. Jól kamatoz­­tatta vállalkozásai ismere­teit, és nemcsak vezetett, de irányított is. A szerelők sajátos beál­lítottságú, munkaritmusú, különböző területeken dol­gozó csapatait kovácsolta egyet akaró, együttgondol­kodó és nem utolsó sorban együttcselekvő egységgé. Az erőművek építésében megedződött, megbecsülést szerzett Szerelés jó hagyo­mányait megőrizve, a kor közgazdász követelményei­re figyelve, hatékonyan „sáfárkodott” lehetőségei­vel, s vezette 238 emberét sportnyelven szólva: győze­lemre. Az 1987-ben elért proak­­tum önmagáért beszél: a Szerelési Főmérnökség a tervezett 86 millió Ft he­lyett 106 millió Ft árbevé­telt teljesített. Nem a vé­letlen szülte ezt az ered­ményt. Németh Pista nem várt a jó szerencsére, eb­be ment a dolgoknak. Tö­kéletesen rálelt arra a ve­zető stílusra, amely a jól felkészült közösséget dop­pingolta, érdekeltté tette a munka frontján. Őszülő fejjel új bérezési formákat tanul — nélkü­lözhetetlen segítőtársával, Kiss Vilmosnéval — odafi­gyel minden kiadásra, rá­bírja a kirendeltségeket az önköltségek csökkentésére, és a számítógéppel támo­gatott gazdasági rendszer előnyeit keresi. Sokan csak beszélnek ró­la, de a szerelési főmérnök valóban a tulajdonos, a jó gazda gondosságával gaz­dálkodik. Vezetői, irányí­tási bravúr volt, ahogyan a Pécsi IV. Fűtőközpont sze­relését — az anyagkésede­lem ellenére — fél év he­lyett 3 hónap alatt elvé­geztette. Fanatizálta embereit, és úgy mobilizálta hegesztő szakmunkásait, szerelőit, mint egy jó hadvezér, min­dig tudta: hol nagy a szük­ség, hol kell segítség! Maximálisan felismerte, hogy a helyszíni gyártási­szerelési munkák felválla­lása, határidőre történő el­végzése igencsak nyeresé­get hoz a közös kalapba. Erre ösztönözte is kiren­deltségvezetőit, majd ér­dem szerint dicsért, vagy elmarasztalt. Mindent összevetve bol­dog lennék, ha jövő ilyen­kor hasonló erényekkel bí­ró vezetőt köszönthetnék, ilyen lelkesen, örömmel, mint ahogyan azt most tet­tem. *" Németh Istvánt nehéz szóra bírnom. Nem szíve­sen vállalja a közszerep­lést, minek ez a felhajtás, mondja, de látom, azért mosoly szalad az arcán. Jól esik neki is az elismerés, igen, érdemes jól dolgozni. MŰHELYTITKOK De ez a taps a csapat­nak szól — hárítja el gyorsan a gratulációt — mind a 238 szerelési dolgo­zónak. Igaz, részese ő is ennek a sikernek, de a csata a fronton, ott, a sze­relési helyszínen dől el. Emberei „rámozdultak” a feladatokra, ha kellett ki­segítették egymást a ki­­rendeltségek. Igen, az együttgondolkodás az, amit kiemelne, mint igazi erő­forrást. Majd a társosztá­lyokkal kiépített jó kap­csolat előnyeit elemzi, az anyagellátás, termelés, fő­­vállalkozás, szerkesztés se­gítő készségét említi. (Azt szerényen elhallgatja a fő­mérnök, hogy épp­n a Sze­relés sietett, s vállalt el plusz munkákat más egy­ségek helyett!) Aztán újra saját embe­reiről beszél. Egyre lelke­sebb, lám, gyorsabban pe­reg a szó. A szolnokiakat, a II. számú kirendeltség helytállását említi először. A Matejcsik Ferenc vezé­relte szerelőgárda 50 mil­liót Ft árbevételt dolgozott „össze” 1987-ben. Minden elismerést megérdemelnek! És Pécs. Új szerelő­­team­et kellett kialakíta­ni , egy fiatal, tehetséges mérnök, Pfeffer József ve­zetésével. Kellő támoga­tással, odafigyeléssel ők sem vallottak szégyent. A Rock-gyár presztízse to­vább erősödött a Mecsek alján. Németh István ez évben Törökországban, Egyiptom­ban járt — személyesen el­lenőrizte, tájékozódott az exportmunkák „hadállásai­ról”. Kolek Gyula, Smidé­­liusz Ernő, Szűcs Imre és a többiek ..., — sokat pró­bált szerelők — több ezer kilométerre az országtól, mostohább körülmények között is bizonyítják, hogy rátermettek a feladatra, méltók a gyár hírnevéhez. Kérdés nélkül is vall, beavat a Szerelés műhely­titkaiba. A havonta tartan­dó kirendeltségvezetői ér­tekezlet fontosságát mél­tatja. Ez az a fórum, ahol beszámoltat, kölcsönösen tájékozódnak a másik mun­kájáról. Itt nincs mellébe­széd, felesleges tiszteletkor egymás körül. Feladat van, probléma van, amit közö­sen, a leggyorsabban meg kell oldani. — Megfizeti-e embereit? — kérdésemre felkapja a fejét. — A mozgóbér keretből teljesítményarányosan fi­zetünk, a gyár érdeke do­minál minden helyzetben. Nincs takargatnivalónk. Minden forint mögött va­lós munkafedezet van! ÚTRAVALÓ 88-RA — Németh elvtárs! Nem kertelek! Úgy gondolom, nincs a legkedvezőbb hely­zetben, 1988-ra gondolok. Mindenki azt várja, a Sze­relési Főmérnökség megis­métli, vagy uram bocsá’, felülmúlja előző évi telje­sítményét! Ön saját széké­ből hogyan tekint előre? ’ 87’ eredményeit übe­­relni nem tudjuk. Jelenleg a rendelésállomány feltöl­tését szorgalmazzuk, amely 75 százalékos, december közepén. Nehéz év elé né­zünk — ez a realitás. Mis­kolc és környéke munka­ellátottsága igen gyenge, a Borsodi Hőerőműben egye­lőre nincs is rendelésünk. Kiemelt feladatnak te­kintjük a Tatabányai Hő­erőmű Vállalat részére nagynyomású előmelegítők szerelését, amely a jövő munkáinak helyi „belépő­je” lehet. Megemlítem még az FKFV Hulladékhaszno­sító munkálatait. E két lé­tesítményre kell legjobban koncentrálnunk, mozgósí­tani erőinket. Továbbra is célunk, hogy a rendelésál­lományunkat minél több helyszíni gyártású tevé­kenységgel javítsuk, gaz­dagítsuk. És még egy — talán az egyik legfonto­sabb útravaló 1988-ra, ahol ott vagyunk, munkánk van, dolgunk van — ott kell ma­radnunk! Becsületes mun­kával, még koncentráltabb odafigyeléssel. Emlékszem, 1987. elején bizonyos pesszimizmussal vágtunk neki az esztendő­nek, aztán ahogy a felada­tok növekedtek, úgy nőtt az emberek munkaintenzi­tása, és a kép az egyre kedvezőbben alakult. Re­mélem ez az új évben sem lesz másképpen. Módos István Az év embere technológiai rendszer egy szüreti idényben három­ezer tonna kékszőlő feldol­gozására alkalmas. — NSZK licenc alapján gyártottuk le a Bioflamm berendezést. Ez nem más, mint egy nyesedék elgázo­­sító, amelynek alkalmazá­sával az egyébként hul­ladéknak minősülő fa, vagy egyéb hulladék hő­termelésre hasznosítható.­­ A Gyógyszeripari Ku­tató Intézet és az Április 4. Gépipari Művek közös fejlesztésének eredménye­ként már üzemel öt bio­technológiai fermentor. Biotechnológiai fermentor­­család kifejlesztését irá­nyoztuk elő a tíz literestől az ezer literes űrtartalmú berendezésekig. — A Budapesti Műszaki Egyetem alapkutatásai fel­­használásával Dunavar­­sányban elkészítettünk egy biogáz előállítására alkal­mas berendezést. — Vállalatunk által ki­fejlesztett és előállított ke­retes szűrőprések üzemel­nek a környékben néhány borfeldolgozó gazdaságban.­­ A Kőbányai Gyógy­­szerárugyárral közösen te­lepítettünk néhány vágó­hídon húspép, illetve hús­liszt előállítására alkal­mas, konténerizált beren­dezést. A biotechnológiai kuta­tási, fejlesztési, gyártási erőforrások koncentrálása céljából a közelmúltban jött létre a térségben Sze­geden, a Dél-Alföldi Inno­vációs park, amelynek ala­pító tagja az Április 4. Gépipari Művek. Az inno­vációs park tagjai tudo­mányos intézetek, mező­­gazdasági és ipari üze­mek. Az elsődleges cél a térség agrártevékenysége során keletkező biomasz­­sza-melléktermékek fer­mentációs feldolgozása, hasznosítása. Ezen belül a kutatók, tudósok, tervezők és gyártók olyan közös te­vékenysége bontakozik ki, amellyel a tudást és a tő­keerőt koncentrálva, új ér­tékek hozhatók létre, hat­hatósan segítve azáltal a termelést. A tudományos kutatás­sal létrehozott eljárások megvalósításához, ipari méretekben történő létre­hozásához alapberendezé­sekre van szükség. Az in­novációs park ezek kifej­lesztésében és létrehozásá­ban elsősorban az Április 4. Gépipari Művek gép­gyártási kapacitására szá­mít. A Dél-Alföldi Innová­ciós Park — a tagok va­gyoni hozájárulásával — Szegeden a biotechnológiai kutatások alapfeltételét biztosító eszközrendszer, félüzemi laboratórium lét­rehozását tervezi. ELSŐKÉNT AZ ORSZÁGBAN A vállalat a T—3 jelű tárcaprogram részeként bekapcsolódott a hazai gyártású membránszepará­ciós eljárások és berende­zések fejlesztési program­jába. A célkitűzés az új anyagelválasztási techno­lógiák megvalósítása, a szűrőberendezésekben ha­zai műanyag membránok alkalmazása, a szűrő mo­dulelemekkel és vegyipari­élelmiszeripari gépészeti segédberendezésekkel ön­álló, kompakt rendszerek létrehozása. Ezek révén — a hulladéknak számító nyersanyagból is — az ed­dig ki nem nyert anyagok gazdaságosan előállíthatók kedvező műszaki feltételek és minőségjavulás mellett. Ultraszűréssel megoldható a vegyipari, gyógyszeripa­ri, elektrotechnikai, élel­miszeripari technológiák korszerűsítése, amelyeknél a szűrlet és az oldószer egyaránt hasznosítható ter­mékké válhat. Csak kétéves fejlesztő munkával a közelmúltban elkészült egy ipari mére­tű, harminc négyzetméter szűrőfelületű ultraszűrő berendezés az Á4GM köz­ponti gyárában. Legyártá­sával a vállalat — elsőként a hazai gazdaságban — létrehozott egy olyan be­rendezést, amely referen­ciát biztosít az Á4GM-nek és további lehetőségeket nyújt a membránszepará­ciós berendezések tovább­fejlesztésért. Lajos János Az embert munkája jellemzi Nyugodt, magabiztos tem­póban gépel. Ujjai érinté­sére engedelmesen előbúj­nak a szürke kis jelek, a magán- és mássalhangzók szunnyadó serege, s rövi­desen, a fehér papíron rendbe sorakozva értelmet nyernek a betűk. Gondola­tokat rögzítenek, elmonda­nak valamit. Szabó Andrásné, Ágika a Kutató-Fejlesztő Leány­­vállalat Vállalkozási Fő­mérnökségének ügyintéző­je, de ellátja a Vízkezelé­si- és a Légtechnikai Fő­mérnökség gépírói teendő­it is. Mindennapos felada­tainak nélkülözhetetlen munkaeszköze az elektro­­nos írógép. Bocsánat, a ROBOTRON S 6130 típusú memória­ egységes, marga­­réta-fejes „munkatárs”. S már dicséri is sokat tudó „okosarcú” robotgé­pét: S 6850 karakter­jelet 16 napig megőriz, tárol­ja az adatokat; tömbírás; vastagírás; sűrített-írás; javítható-kiszedhető a hi­bás betűvetés, majd auto­matikusan leírja a teljes szöveget. Míg hallgatom a szőke fiatalasszony lelkes írógép­bemutatóját, arra gondo­lok, élete során, mindeddig hányszor üthete le az a vagy b betűt, hányszor cse­rélt papírt gépében. Szabó Andrásné harma­dik esztendeje dolgozik a leányvállalatnál, de előző­leg is (a MEZŐGÉP­­Tröszt­nél, hét éven át) hasonló munkakört látott el. „Szeretem a munkámat, amely sohasem szorítkozik sablonos, monoton gépelés­re. Odafigyelek a szövegre, a stílusra, a kikerülő anyag külcsínjére. Műszaki leírá­sok, telexek, szerződések, tervdokumentációk, külön­böző feljegyzések, levele­zések mind-mind más for­mát, külalakot igényelnek. Ha újraolvasva az anya­got hibát találok a gépelt szövegben, inkább ismét leírom — igyekszem min­dig minőségi munkát vé­gezni. Már megszoktam, mun­katársaim úgy kérnek meg egy-egy anyag legépelésé­­re, hogy az sürgős, azon­nal kell,­iziben! Igyekszem a kért határidőre elkészül­ni a munkával, inkább munkaidő után is bent ma­radok, hogy időben továb­bítható legyen a szerződés, a fontos válaszlevél, ár­ajánlat stb. Az embert munkája jel­lemzi, és nekem természe­tes igényem, hogy becsül­jenek, tiszteljenek.” Aztán a fontosabb, szá­mára izgalmasabb, emlé­kezetesebb munkákat em­líti : az ultraszűrős-memb­­rán szeparációs eljárás , majd a bioflammos-előtér tüzelőberendezési témák dokumentációinak elkészí­tését. Ági, Budaörs szélén épült új lakótelepi, egyik 2 szo­ba összkomfortos lakás gazdája. Meleg családi ott­hont rendeztek be nagylá­nyával, a 12 esztendős Krisztinával. Munka után bevásárol a körtéri ABC-ben, majd a 40 E-jelű autóbusszal ha­zasiet. Krisztina a házi leckét készíti, míg édes­anyja vacsorát főz. A va­csora után sokat beszélget­nek, olvasgatnak együtt. (Legutóbb Cronin remeke, a Réztábla a kapu alatt került „terítékre”, most Berkesi András­ Szélcsend­jét hordozza kézitáskájá­ban.) Esténként a tévé műso­rát böngészik, majd ha­mar nyugovóra térnek, másnap újra kezdődik minden. Ági a gyárba siet..., és új papírt csavar a RO­BOTRON S 6130-as gépbe. Hogy is mondta Szabó Andrásné? ... az embert munkája jellemzi. Nos, a november 7-i ünnepélyen ő is ott volt a Kutató-Fej­lesztő Leányvállalat kitün­tetettjei között. A megér­demelt cím: Kiváló Dolgo­zó, M. I. Együttműködés Télapó ünnepség December 6-án tartottuk dolgozóink gyermekeinek a Télapó ünnepséget a Köz­ponti Gyárban, amelyet ez­úttal nem a városban, ha­nem a vállalatnál rendez­tünk meg. Az egész nap szakadó eső és a késői kez­dési időpont ellenére is az ebédlőben több mint 250 gyermek tekintette meg a Kecskeméti Katona József Színház művészeinek mű­sorát.

Next