Félegyháza és Vidéke, 1887. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-01 / 1. szám

Negyedévre .­­ ii­­. I A szerkesztésig. . . — Felecsyháza, 1886. decz. 28. Az 1887-ik évi városi költségvetést a tanács letárgyalta s a községi törvény 1 •gjr'a városi képviselet tagjai kö­zo­ztatta.' r. ^­,%.v.­pult'alkalommal közöltük e költ­­b. igve^ist V igy az lapu­nk minden olva-. icmerite« -­ft'»örkyjfc* 'J‘-v v- 00“. í Minthogy azonban a közügy érde­kében nemcsak kívánatos, de elengedhet­­e­­lenül szükséges, hogy városunk pénzügyi helyzete ‘kellő világitásban tárassék föl, startjuk;észrevételeinket nyil­­tá^'iés’te^fesz’et&ttei...' de­ a kellő tárgyi­lagosság határai között mozogva, meg­tenni­! Általánosságban mindenek­előtt megjegyezzük, hogy helyeseljük a költ­ségvetés azon beosztását, hogy úgy a bevételi, mint a kiadási rovatban a rend­szeresen előforduló tételek a rendkívü­liektől el vannak választva ; továbbá, hogy az ugyanegy tárgyra vonatkozó tételek csoportosítva vannak s igy min­denki első tekintetre tiszta képet nyer arról, hogy például mibe kerül a köz­­mozgatás, mit költ a város a tanügyre stb. Különösen helyes tapintatáról tanús­kodik a költségvetést készítő számvevő­­ úrnak az, hogy ezúttal először felvette a­­ költségvetés keretébe, mint a közpénztárt­­, terhelő tartozást, azon összegeket, melyek az adózó polgároktól bizonyos c­ímen bevetettek ugyan, de rendeltetésük mel­­­­lőzésével egyébb czélokra költettek el, mint pl. a csatornázás költségei. Az a körülmény, hogy a költség­­vetés nem a törvényben előírt időben, nem a tanács­ által jön beterjesztve s nincs kitüntető, hogy a pótadóból mennyi illeti egyenes államadókat,­­ mennyi csak az az érdekelt földbirtokoso­­­kat, vagy m­int­ , csak a háztulajdono­sokat, szerintünk is határozottan hiba. De ismerjük a viszonyokat s tudjuk, hogy a késedelmet a városi számvevő úr meg-meg­újuló hosszas betegeskedése szülte. Tudjuk,­­hogy a tanács szakkö­zege, a számvevő által készíttette a költ­ségvetést s azt tüzetesen letárgyalván, a képviselőtestület elé igenis a tanács ter­jeszti s igy a törvény követelményeinek megfelel. Az pedig, hogy a pótadó nem a különböző adónemek szerint osztatott szét, részint az e­ddigi­­ gyakorlatba*// ré~'­­ szint az adóha­­tali személyzet csekély­­ létszámában leli magyarázatát, mely je­lenlegi szervezetében önne­z a kellő idő-Azután meg a puszták lakóit terhelő köz­­igazgatási költségek annyira csekélyek, hogy az egyházi adó alól való fölmen­­tésök mivel sem indokolható. Jól tudjuk azt is, hogy ha ezen pusztai lakosokat egyházi adó alá fölvesszük, kötelességünk lesz az ott levő népiskolákban a vallás­­tanításról gondoskodnunk. De ha Kecs­kemét város egyháztanácsának példáját követve, minden ily pusztai tanítót a val­­lástanítás-íért. .50 írt tiszteletdíjban része­sítünk, még akkor is könnyítve­­ lesz a párbérterhek leszállítása által lakosságunk­ terhein. Van azután költségvetésünk bevételi rovatainak egy igen sötét pontja, mely évtizedek óta évről-évre kisértve előre veti árnyékát, anélkül, hogy annak el­távolítására, vagy legalább enyhítésére a szükséges intézkedéseket megtettük volna. Ez a városi vegyes- és pót­adó hátralékok kérdése. Ha költségvetéseink során visszame­gyünk, ez a rém, melytől annyira félünk, de­ melyet azért folytonosan dédelgetünk, 1864. óta tart bennünket rettegésben, mint egy haza járó lélek. Már 1874-ből azt olvassuk, hogy mintegy 36,000 frtot meghaladó városi pótadóbeli kinnlevőségei vannak a város­nak a legközelebb lefolyt 10 évről, melyek a pénztárt „folyton szorult hely­zetben tartják“ s melyek behajtása és a bevehetlenek megállapítása sürgős intézkedést kíván. 1879-ben a­­14,641 frt 96 krt tevő városi vegyes- és pótadó­beli kinnlevőségeknek egész erélylyel való behajtását elrendelte a köz­gyűlés s az adóvégrehajtókat szigorúan utasította a behajtás teljesítésére. 1881-ben a hátralékok behajtása és a bevehetet­­lenségek leírása iránt ismét történt intézke­dés, hogy „jövőben a költségve­tés tételei közt, olyanok, me­lyeknek bevételéhez éppen nincs remény, ne szerepeljenek s ne zavarják se a költségelőirány­zatot, se a közpénztári szám­adást.“ És hol vagyunk ma is? Ott, hogy 1864-től 1877. végéig 3017 frt 46 kr., s 1878-tól 1885. végéig a közpénztár követelési főkönyvében 21,215 frt 72 kr., s igy összesen 24,233 frt 18 kr. pótadóhátralékunk van. De csak papi­roson. Hiába áltatjuk magunkat költség­­vetésünk bevételi rovatában ezekkel a hangzatos nagy számokkal, mert azok csak fiktívek, melyek keserű, nagyon­­keserű valóra ébreszthetnek egyszer fel!­­ Az első összeg, az 1864—1877. végéig kinn levő 3017 frt 46 kr. hátralék fs mint az adófelügyelőség által ezen idő alatt törlésbe hozott 48,835 frt 28 kr. egye­nes államadó után esedékes, de nem tö­rölt pótadó. Elég szomorú viszonyok lesz ezek, midőn a már leirt államadó igen esedékes pótadó majd egy évtize­den­­ át szerepel mint követelés háztartá­sunkban. Oly követelés,­ mely soha és­e­mmi körülmények között nem értéke­­sithető. . A. car kitüntetett régi hátralékhoz ,ír­­ün­k gs.lég-a fok" évre kivetett--"-pd*- ■ adóból fennmaradó 7353 frt 79 kr, s ez az összeg teszi azután ki a költségve­tésben szereplő 16,087 frtot. Hasonló természetű a bevételek VII. osztályában 4. czikk alatt kitüntetett ré­gibb különféle hátralékokból kinn levő 1838 frt 37 kr. Ez is oly pénz, melyet lévről-évre szerepeltetünk, de melyből be­lvenni alig bírunk valamit. Ezek jó rész­ben bírságok s még a 70-es évekből fennmaradt korcsma­bérleti hátralékok, vagy egyes elhalt tisztviselők számadási kötelezettségéből kifolyó hátralékok. Ves­sünk ezekre is keresztet, ha háztartá­sunkban az egyensúlyt helyre akarjuk állítani. A kiadási rovatból csak két körül­ményt kívánunk kiemelni. Az egyik a vá­ros összes adósságainak összege 202,335 frt 98 kr. Ezek között szerepel a helybeli takarékpénztár 10,600 frt, és a szegény ápoló intézeti pénztár 1863-ik évben fel­evett 4264 frt 26 kros kölcsöne. Mindkettő 8%-os kölcsön, az iskola alapítványtól fel­vett 1700 frt pedig 6%-os. A város a birtokosságtól kapott készpénzt 5%-ra kamatoztatja s ő apró-cseprő kölcsönökért 8%-ot fizet. Ehhez a gazdálkodáshoz azt hisszük, nem kell kommentár! Az­­ évtize­dek óta fizetett 8 %-os kamattal rég letör­­leszthettük volna a tőkét is, amely most egész épségében fennáll. A másik körülmény az előző évi pénztári tartozások kiegyenlítésére felvett 9563 frt 56 krra vonatkozik. Erre már czikkünk elején reflektáltunk, hogy ez az összeg előbbi években az adózó polgárság­tól bevezetett ugyan, de rendeltetésének mellőzésével más czélokra költetett el. Ezt a gazdálkodást is az évről-évre növekvő pótadóhátralék szülte. Azután meg az az abnormis állapot, amilyet a világ alig hallott, hogy a katonabeszállásolási, ka­taszteri költségeket stb. kifizette a köz­­pénztár, egyéb előirányzatok rovására, anélkül, hogy ez a lakosságra kivette­­­­tett, vagy attól a mai napig beszéde­­t tett volna. É­z­nket akartuk csak röviden, mint ’­­idézésünkre álló tér meg­ismeretességgel fog végrehajtaim, pornao alapunk kedvezőbb és biztosabb leszen s a számosztály felállítására vonatkozó költségtöbblet könnyen megtérül. Itt van most a legkedvezőbb alkalom, a szervezési szabályrendelet újból való át­dolgozására, érvényesítsük ott keserűen szer­zett tapasztalatainkat és segítsünk ba­jainkon. A határozott cselekvés terére kell lépnünk s nem bizottságok kiküldésével évi-öt-évre halogatni ,­ez­­ égetővé vált kérdést. Herkulesi kezekkel fogjunk a munkához, mert különben költségveté­sünk soha sem fogja a tényleges álla­potok hű képét visszatükrözni, községi háztartásunkban az annyira kívánatos egyensúly soha sem fog helyreállani, hanem, ha tovább folytatjuk ezt a gaz­dálkodást, majd arra ébredünk, hogy 70—80%-tóli pótadó kell kiadásaink fedezésére. Ettől pedig Isten óvjon bennünket! Megyénk f. hó 27-ikén tartott népes ál­landó választmányi ülésén városunk és a bir­tokosság közötti vitás vagyonjogi kérdés­­ vég­leges befejezéséül a képviselő testület által m. évi márcz. 28-án hozott azon határozatának felülbírálása vétetett elő, melylyel az 1882-ik évi 108. számú végzéssel kiküldött teljha­talmú küldöttség részére, a jogerős határoza­tokon alapuló egyezségben preczisírozott ösz­­szegen felül 33 szó ellenében 78 szavazattal a teljhatalmú küldöttség részére 3600 frt tőke és járulékai, összesen 4261 frt 01 kr. megsza­vaztatott. Ezen ügy az előadó által a legbe­hatóbban ismertetvén, körülbelül egy óráig tartó élénk eszmecserére adott okot, míg végre sza­vazásra kerülvén a dolog, a képviselő testület felebbezett határozata indokai s méltányossági okok alapján jóváhagyandónak véleményez­tetett. A január 10-én tartandó közgyűlés fog benne határozni. Ezen névjegyzékek­ elleni fel­szólamlások a város polgármesterének a me­gye alispánjához czímezve adandók be, ki is ezek felett végérvényesen határoz. A válasz­tás székhelye Kecskemét, a választásnak ha­tárnapját a megye alispánjának elnöklete alatt levő központi bizottság fogja megalapítani, ami­ről iparosaink a választás előtt 15 nappal ér­­tesíttetni fognak. A megyei számvevői tisztség jelentése szerint a Kis-Kun alsójárás azok közé tartozik, a­melyek községeiket a számadások és a „költségvetés tekintetében a legszigorúbb el­lenőrzés alatt tartják, minek üdvös következ­ménye aztán az, hogy a községek életében any­­nyira fontos két momentum a számadás és a költségvetés kellő időben vizsgáltathatik felül s igy a község háztartásában a törvény inten­­zióinak megfelelő rend és pontosság áll be. Ör­vendve vette e jelentést megyénk alispánja tu­domásul, legteljesebb megelégedésének "adott kifejezést a Kis-Kun alsójárás s mindazon já­rások­­főszolgabirái, s illetve rendezett tanácsú városok polgármestereinek ügybuzgóságáért, me­lyekben a már említett rendet és pontosságot

Next