Félegyháza és Vidéke, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám

1888-01-01 / 1. szám

kétszinűek is. Az üdvös eredményt az új évben e téren az összetartozandó elemek együttműködése hozhatná meg. Kívánatos, hogy meg is hozza. A szép társasélet sok egyéb baj elsimítására hivatott. Reflexióinkat nem zárhatjuk be anélkül, hogy kevés önzéssel magunkról is meg ne emlékezzünk. Lapunk hit tükre iparkodott lenni az elmúlt év minden terén fölmerült viszonyainak. Iparkodott minden kérdésben igazságos álláspontot elfoglalni. Sok oldalról s elég kellemetlenségnek volt érte kitéve, mert hiába, mindenkivel úgy vannak az emberek, ki bármily kevéssé is, de saját hatáskörében a közpálya szekerét tolja, hogy mindig fog találni elégedetlen elemre, s mindig fog olyanra találni, ki működésében hibát vagy gáncsolni valót keres. Figáncsok a közpálya tövisei. Aki ezekkel nem bír megmérkőzni, az nem való arra, hogy a közhangulat hivatott tolmácsa legyen. Sokszor onnan érik az embert, ahonnan egkevésbbé gondolná, a legtöbbször méltatlanul és minden alap nélkül, de folytonosan és szakadatlanul. Az új év remélhetőleg nem lesz szerencsésebb az elmúltnál. Azok a kellemetlenségek hihetőleg ismétlődni fognak. A nyugodt öntudat s a becsületes irány és törekvés mindenkor biztos fegyvert leend ellenük Ez új év nagyon komoly dolgokkal kezdődik. Kívülről háború villámai czikáznak, belül pénzhiány és a gazdasági válság. A mi életünkben ezeken fölül egy káros irányzat ütötte fel hydra fejét, mely irányzat, mint azt már több ízben kimutattuk s hihetőleg még sokszor leend alkalmunk kimutatni, községi életünkre minden téren káros s bőségesen fog teremni férges gyümölcsöket. Vajha az uj év mind e bajokon segítene! Adjon az Isten jobbat a tavalyinál! mint költségvetésére nézve viszony alkalmatlannak látszott. Ma már e három terv mindegyikével végzett a miniszter. Egyiket sem találta azok közül alkalmasnak, hanem megbízta a „Honvéd“ jeligéjű pályaterv szerzőjét, ki időközben nála személyesen jelentkezett, hogy az ő utasításai szerint készítsen egy egészen új pályatervet. A pályaterv el is készült, s azt a miniszter meleg ajánló sorok kíséretében küldi le hozzánk, azt mondva róla, hogy az aránylag olcsóbba kerül, mint a hozzá felterjesztett tervek bármelyike. Ez alatt persze az értendő, hogy az tulajdonképen mégis csak drágább, mint a hozzá fölterjesztett tervek. Mihelyt leérkezik, bővebben hozzászólunk, különösen anyagi részéhez. Addig is közöljük a miniszteri leíratott, mely a felterjesztett három terv sorsa felett végezett. Azokat, kik a tervekbe betekintettek, a leirat érdekelni fogja. Magyar királyi honvédelmi miniszter. 50391. szám. Pest-Pilis-Solt- Kis-Kun vármegye közönségének. A Kis-Kun-Félegyháza városa által építendő laktanyának a megye közönsége folyó évi 30610/eln. számú felterjesztésével bemutatott és ezennel ide viszsza csatolt pályatervet megbízáltatván, azoknak egyike sem találtatott építkezési alapul való elfogadásra alkalmasnak, minthogy még a kivihető módosítások sem nyújtanak kilátást arra, hogy a szerintük építendő laktanya egy honvéd zászlóalj elhelyezési igényeinek meg fog felelni. Főbb hiányokként a következők jegyeztetnek fel. A „takarékosság“ jelige alatti pályatervben mindöszsze 130 m. raktárhelyiség terveztetett, holott 700 m. területre van szükség, az irodák térfogata elégtelen, amennyiben egy-egy iroda szobának legalább 25, m2 területűnek kell lenni, a legénységi közös mozsdó helyiség nem felel meg a czélnak, a mozsdó helyiségek a legénységi szobák mellé tervezendők, mert alegénység mosakodás végett nem járhat egy távol fekvő helyiségbe, a főépület bejárata csak is gyalog közlekedésre van szánva, holott annak kocsi közlekedésre is alkalmasnak kell lenni, a barak épületi felette költségesen terveztetett, noha csak vályogból épülne; általában pedig az egész építmény beosztása czélszerűtlen, ami az őrszobáknak és a börtönöknek az emeletre történt tervezéséből az első pillanatra kivehető. A „Honvéd“ jelige alatti pályaterven már az épületek elrendezése is czélszerűtlen, mert az egész telke szétszórt épületekkel elfoglaltatik s udvar nem marad rendelkezésre, amire a csapatnak feltétlenül szüksége van , de különben ilyen sok külön álló épület felesleges nagy költséggel is jár. Ezen terv inkább egy lovas csapat, mintsem egy gyalogzászlóalj igényeihez van szabva. A költséges kerítés, a fürdőzuhannyal s egyátalában a konyha, kórház és mosó pavilion elkülönített épületei egészen feleslegesek. Az iroda, tiszti börtön és őrmesteri pavilion czimek alatti külön épületek tervezése a czélunk nem felel meg és csak indokolatlan kiadást okozna. A bar pavillonok felesleges nagy költséggel tervezvék és az elhelyezési igényeknek, mint barakok sem felelnek meg. A számos, egészen czélszerűtlen felosztással tervezett építmények mellett a legszükségesebb raktárhelyiségek teljesen hiányzanak, minélfogva ezen terv merőben hasznavehetetlen. A „Hon“ jeligés terv főépületénél a „Takarékosságra“onatkozólag felemlített hiányok állanak fenn, de amellett különösen az árnyékszéknek a bejáratnál való elhelyezése is felette tévesen van tervezve. A konyhák, börtönök és őrségi épület czélszerűtlen beosztása miatt figyelemre sem érdemes. Az épületek elhelyezése a helyszínrajz szerint a teleknek több mint fele részére van kiterjesztve s az által az udvar szűkké válik. A pályatervek közül tehát egy sem alkalmas az elfogadásra. A „Honvéd“ jelige alatt tervező azonban itt személyesen megjelenvén, miután tervének helytelensége felől értesült, a itt megállapitott beosztás és vázlat után, megfelelő utasítás mellett az ide csatolt terveket és költségvetést készítette. Ezen terv a Félegyházán lévő honvédzászlóalj elhelyezési igényeinek a szabályszerűen számított is a honvédségi követelményeket egyedül kielégítő beosztással s az épületek helyeinek berendezésével teljesen megfelel. Ez egy honvédzászlóalj minden igényét kielégíti, az udvar mégis egész terjedelmében használható marad, a mellett aránylag sokkal jutányosabb a pályázó terveknél, melyek közül a legjutányosabb és azért drága, mert ennél a raktárak hiányzanak, ezek hozzátervezésével pedig a költség tetemesen növekednék. Itt meg kell jegyeznem, hogy a barakok kizárólag nyári elhelyezésit szolgálván, deszka falazattal készíthetők s az itten közölt tervek szerint épült barakok a táborokban már országszerte igen czélszerűnek bizonyultak. Ezek a tervek azonban a „Honvéd“ jelige alatt versenyző pályázó saját concepcziójának nem tekinthetők, mert azok az építész által csak az itten készen közlött vázlat és terv" után lettek kidolgozva, tehát az eszme, illetőleg tervezés eredetisége a versenyzőnek nem tulajdonítható. Midőn tehát a bemutatott terveket Félegyháza városa részére való kiszolgáltatás végett kiadom, felhívom a megye közönségét, hogy a város közönségét utasítsa, miszerint az itteni tervezet szerinti laktanya építésének megállapítása és szerződtetése iránt ártárgyalásokat sietősen elrendelje, mely végre a kötendő szerződés szövegét is mellékelve kiadom. Budapesten, 1887. évi ^ ’Aprilk“ 19-én. A miniszter helyett: Örömön s. k. államtitkár. Városi közgyűlés. — Dec. 80. — Városunk képviselőtestülete ülést tartott f. hó 30-án s folytatólag f. hó 31-én, ez utóbbi ülésről azonban tér és idő rövidsége miatt csak lapunk jövő számában adhatunk értesítést. A jegyzőkönyv hitelesítése után ifjú Kocsis Sándornak azon indítványa került folytatólagos tárgyalás alá, hogy elemi népiskoláink felekezeti jellegének megszüntetése mellett azok községi jellege mondassák ki. Dr. Holló Lajos felszólalása után, s mert látta az indítványozó, hogy törpe kisebbségben marad, indítványát visszavonta, mire a közgyűlés határozatikig kimondá, hogy az iskolák felekezeti jellegének megtartása mellett a tavaszkor hozzánk érkező Schuszter Constantin váczi püspök e nagyméltóságú küldöttség útján fogja felkérni, hogy felekezeti népiskoláink segélyezéséhez járul-, jön hozzá. Ezzel az ominózus, s nagy port felvert ügy véget ért. Kár is volt felszínre hozni. A virilis képviselők névjegyzékének kiigazítására kiküldött bizottság jelentését tárgyalta s vette tudomásul a közgyűlés. A kiigazított névjegyzék ellen 15 nap alatt felszólamlásnak van helye, valamint a nő képviselők és jogi személyek is bejelenthetik a közgyűlés napjától számított 15 nap alatt megbízottjaikat. Ezután a tiszti ügyész adta meg a választ a Kler János féle 1000 frtos hagyomány ügyében, melyet a közgyűlés az indítványozó s többek felszólalása után egyhangúlag helyesléssel vett tudomásul. Az új templomi orgona-bizottság jelentésével érdekes vita fejlődött ki. A bizottság ugyanis azt hozta javaslatba, hogy a szükségelt uj-templomi orgona beszerzési költsége fejében még egy évre vettessék ki a páronként fizetendő 1 frt 20 kr. egyházi adó, miután többen azok közül, kik, egy oly értelmű kötelező nyilatkozatot írtak alá, mely szerint az orgona beszerzési költségeihez s a már begyűlt adományokhoz 2000 frt kamattalan kölcsönnel járuljanak hozzá, mely akkor lesz nekik kamattalanul visszafizetendő, ha jótékony adakozások útján befolyik. Kijelentették hogy részint nem tudják mit írtak alá, részint nem úgy értelmezték aláírásukat. Dr. Fazekas Kálmán felszólal, perkorreskálja, hogy az orgona beszerzésére új adó vettessék ki, hanem nem tételezi fel az illetőktől, hogy ne tudták volna mit írnak alá s furcsa dolognak, jogilag lehetetlennek tartván, hogy egy feltétlenül kötelező nyilatkozatot az azt aláírók egyszerűen visszabeszéljenek, indítványozza, hogy mondja ki a közgyűlés a kérdéses nyilatkozat kötelező voltát, s szükség esetén az illetőktől per útján hajtassa be a kérdéses összeget. Nem tetszett az indítvány többeknek a nyilatkozatot aláírt képviselők közül, de hát hiába egy se akarta bevallani, hogy nem tudta minek ír alá, s szégyenkezve kezdték emlegetni, hogyha muszáj, hát akkor fizetnek. Többek s különösen Szabó János, Tóth Endre, dr. Holló Lajos és dr. Zámbó Géza felszólalásai alapján a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy új adót nem vet ki, a kérdéses nyilatkozatot az azt aláírókra Kaszárnya ügyünk. Végre határozott a honvédelmi miniszter . Nagyméltósága a városunkban léteautvatozólzott fiók-laktanya ügyében hozzá felterjesztett tervre vonatkozólag. Tudvalevőléig három pályázati terv érkezett be a fiók laktanyára, melynek különösen kettőjai" a„Hota“ és a „Takarékosság“ jeligéjű határozottan tetszetősen volt kiállítva, s foganatba vétele aránylag nem is került volna túlságos áldozatokba. A harmadikat, a „Honvéd“ jellegéjűt se a kiküldött bizottság, se a város közgyűlése nem vette figyelembe, mert az ügy beosztása, ------------------------------------------------------------------------------------------a vendéglőt, a délutáni fekete kávénál hasonló módon pumpolt meg a kávéház pin- fezérje. Megkönnyebbült szívvel, még inkább könnyebbült tárczával tértem este lakásomra, csak az vigasztalt, hogy a drága pénzen vásárolt sok boldogságból talán csak nekem is jut valami ebben az új évben. premiére. — Kasz. — Irta: Kulinyi Zsigmond. Még uzsonnája mellett ül a közönség, mely estére a „Tavasz virága“ czimü uj vígjátékot fogja megnézni. Ternyei Andor legveszedelmesebb birálói: a városnak bájos hölgyei még csak a kávénál tartanak és előbb át kell esniök holmi uj kalap-divatokon, a legközelebbi bálákon és többféle nagyfontosságú dolgon. Nagy sokára, már úgy oszlás felé kerül aztán sor az új irodalmi termékre. — Viszontlátásra a színházban! így búcsúznak a hölgyek kávé után. — Ott leszünk, ott leszünk ! hangzik minden felöl. És egy-egy csoport több szóra is méltatja a premierét. — Azt mondják, jó darab, — jegyzi meg a csillagszemű Melanie. Ámbár hogy bajos elhinni, mert Ternyei Andor . . . Ajkát kényesen biggyeszti Melanie kisasszony és bizony hangulatot csinálna a vígjáték ellen előre, ha közbe nem szól a szőke Agátha: — Ugyan ne tüntess, Melanie. Jól tudjuk, mi kifogásod van Ternyei Andor ellen. Őt tartottad a legszellemesebb fiatalembernek, míg Lengei Flórával jegyet nem váltott . . Ez az egészen új hír teljességgel elvonja hölgyeink figyelmét a premierről. — Tehát igaz? — Bevégzett dolog már? — Bizonyosan tudod, Agátha ? E kérdésekkel ostromolják Ternyei Andor szőke védőjét asszonyok, leányok. S mondani se kell, Ternyei Andor erre az estére legérdekesebb alakja a váorsnak. Vőlegény és vígjátékiró egyszerre ! Hogy irányul rá majd száz, meg száz látcső, ha a páholyban megjelenik menyaszszonya mellett. Mert az bizonyos, az magától érthető, hogy Lengei Flóra ott lesz, hogy büszke méltósággal dől hátra a piros zsölyén, mintha ő maga lenne a költészet Múzsája, ki Ternyei Andort homlokon csókolta. — A gőgös! sziszegi Melanie, előre is megbotránkozva Flóra büszkeségén . . . Ezalatt a színpadon pezsgő élet folyik. Izgatottan jár-kel a rendező, végső intézkedéseit téve meg. Itt is, ott is akad rendelkezni valója. Utasításokat osztogat a díszítőnek és ruhatárosnak, minden részletében jól kell sikerülni az előadásnak. Maga a szerző még idegesebb. Egyre nyomában jár a rendezőnek, mintha ellenőrizni akarná, nem felejt-e el valami lényegeset, például azt, hogy a második fölvonásbeli pamlagra tigrisbőrnek kell te- I ritve lenni, mert erre a szövegben vonat-kozás történik. De hiszen már ott van a tigrisbörös pamlag a színpad hátterében és egész kényelemmel ráomolva a premiere oszlopa : a színtársulat naivája. Kezében tartja a szerepet, és amint belenéz elsiklanak szemei az ideges szerzőre, kinek sorsa most az ő hatalmában van. Ha ő meg akarná ezt a szép fiatal embert kínozni! Ha ő most hirtelen betegnek jelentené magát! De nem, a naiva nem lehet ily kegyetlen. Épen nagy bókolva közeledik felé a szerző, láztól csillogó tekintettel hajol lefölé a pamlagra s azt látszik mondani : az ön kezében vagyok, kisasszony, tudassa velem, mit várhatok ! Megérti a naiva ezt a néma beszédet. Nagy kedvvel tanultam e szerepet, biztatja a szerzőt. Gyönyörű, poetikus szerep ! Ternyei Andor köszönő szavakat hebeg térdre ereszkedik a művésznő előtt és hévvel, csókolja kezét. Majd mintegy magához térve szökik föl. Eszébe jut a szentségtörés, mit elkövet menyasszonya irányában, ki bizonnyára nyugtalanul várja már, hogy érte menjen. Hirtelen száz kérdést intéz még a rendezőhöz, a színészekhez és az igazgatóhoz, aztán elsiet menyasszonya lakására. Az előszobában nincs cseléd. Benyit az ebédlőbe, üres. Tovább megy a kis salonba, ahol Flórával szerelemről szokott csevegni a kék selyem pamlagon. Ez is üres. A kék pamlag mögötti sarok márványasztaláról pajkosan integetnek felé az amourettek, hogy tovább, tovább. Egy pillanatig nesztelenül áll meg a csipkefüggönyös ajtó előtt, mely Flóra I hálószobájába vezet. Oda még sohasem volt szabad belépnie, a szemérmes gyermekleány nem engedte, hogy kiváncsi vőlegény akár csak egy pillantást vessen is a rózsaszín menyezetes ágyba, melyben róla álmodik. Halk suttogás, ide-oda surranó léptek nesze hallatszik ki az üvegajtón át. Andor szerényen kopogtat. Semmi felelet. Megzörgeti a kék üvegkilincset egyszer, kétszer, háromszor. Végre óvatosan megnyílik félig az ajtó és a mama feje lesz látható. — Elkésünk a színházból, — szól Andor, nem ügyelve rá, hogy a mama szemei ki vannak sírva. Fuldokló zokogással felel a mama. — Szegény gyermekem! Ahova Andornak nem volt szabad soha belépnie, a hálószoba menyezetes ágyán önkivüli lázas állapotban fekszik a szép Flóra. Kibontott dús, barna haja, mint sötét árnyék simul láztól hevült arczára, nagy fekete szemei emésztő tűzben égnek és fehér kis keze öntudatlanul tépi a rózsaszín paplan fodrait. Andor oda borul a paplan elé, ajkát némán szoritja az alabastrom kézre és édes, fájdalomtól rezgő hangon szólitja betegét : — Flórám, angyalom, egyetlenem ! Gyönge, tördelt hangon szólal meg a beteg. De amit mond, az egy összefüggés nélküli haos, zavart, egymásra hányt szavai egy beteg phantáziának. Megsemmisülve dől egy támlásszékbe Andor és mereven nézi, ahogy lázasan hullámzik a beteg keble, ahogy meglebbennek csendesen a a rózsaszín takaró puha fodrai . . . S míg az aggódó család s a kétségbeesett vőlegény bánatosan virrasztanak a szép beteg lázas álmai fölött, ezalatt Ternyei Andor vígjátékának szépen gördülő jambusain, pezsgő, eleven humorán mulat a színházi közönség. Fokozódik a siker fölvonásról-fölvonásra és csak egyért haragszik a tapsoló közönség: nincs kit megkoszorúzni. — A szerző nincs jelen ! így szól a rendező stereotip kijelentése és minden szem az egyetlen üres proscenium-páholy felé fordul. — Flórának hihetőleg valami szeszélye támadt, jegyzi meg csípősen az irigy Melanie. És hogy e szeszélyről bővebb tudomást szerezzen, másnap reggel ellátogat Lengerékhez. A bánatos család együtt ül kedves betegje körül s Andor el nem fordítja tekintetét szép menyasszonyáról. Melaniet egy perezre kiejti szerepéből a nyomasztó hangulat, mely körülveszi. De csakhamar egész bőbeszédűségével f árasztja el Andort : — Ah, ön nem is volt jelen darabja előadásánál. Milyen sikert aratott! Véresre tapsoltuk tenyereinket, óh, mi lányok különösen sokat tapsoltunk . . . S aztán a lapok is tele vannak az ön dicsősségével. Fényes írói pályát jósolnak önnek. Olvasta ? — Nem! — S van is miért dicsérni, igazán. Szép versek, mulattató jelenetek s kitűnő jellemzés. Nagyszerűen van jellemezve kivált Adél, az a kaczér, szívtelen teremtés. Ugyan hogy tudott ilyen alakot festeni? — Önről vettem a mintát, Melanie kisasszony, — feleli Andor föllobbanó haraggal. Majd hozzáteszi engesztelőleg : — Még hallani is fáj írói dicsőségről, mig a Múzsám újra rám nem mosolyog. S bánatosan nézte a szép beteg megtört szemeit.