Félegyháza, 1883 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-16 / 36. szám

I. évfolyam. 36.szám. Félegyháza, 1883. szeptember 16. Előfizetések eszkö­­zölhetők helyben Klökner Ede könyv­kereskedésében s vi­déken minden pos­tahivatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala 30 helyre van beoszt­va, egy hely bélyeg díjon kivüll 90 kr. Kincstári bélyeg il­letmény minden hirdetése után 30 kr. Nyilttérben egy sor 30 kr. • Kéziratok Tiin­ta nem adratnak. detések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten: Haasenstein és Vogler, Barna Tivadar, Bécsben: H Haasenstein és Vogler, Daube, A. Oppelik H. Hrdlicka, Fra S. L. Daube hirdetési irodákban. Ill. Előfizetési árak: Egy évre .... 4 frt. Fél évre.........2 frt. Negyedévre . . 1 frt. Szerkesztőség és ki­adó­hivatal a társa­ság nyomdájában [vasúti főút Hein­rich ház], ide iits­­zandók minden a lap szellemis anyagi ré­szét illető­ közlemé­nyek. Tv TÁRSADALMI HETILAP. Megjelelt minden vasárnap. Adjunk rajzoktatást iparos-tanon­­cainknak. Az európai államok életében a jelen kort méltán lehet a közgazdaság lázas fej­lesztése korának nevezni. Mert ha merülnek is fel nagy politi­kai kérdések, amelyek egyes nemzetek figyelmét s részben anyagi erejét is igénybe veszik, azok mellett és azok dacára átalá­­nos érdeklődés és törekvés tárgya a köz­gazdasági viszonyok ápolása és fejlesztése. Minden nemzet teljes erőkifejtéssel igyekszik azon, hogy anyagi jólétének, meg­élhetésének feltételeit kedvezőbbekké ala­kítsa s igy magát e téren is függetlenesít. S természetes és okszerű, hogy e törek­vés első­sorban a közgazdaság három té­nyezőjének, a földmivelésnek, iparnak és kereskedelemnek összhangzatos fejlesztésére s azoknak egymással szerves összefüggésbe hozására irányul, hogy az eredmény egyik vagy másik termelési ág állapotának inga­dozása és a versenyviszonyok gyakori vál­tozása mellett is minél jobb lehessen s állandó maradjon. Elég felemlíteni, hogy a földmivelésnél az alkalmazott tudományok kultiválása s a gépészet térfoglalása, a kereskedelemnél pedig a vasutak és hajózás gyors kiterjesz­tésével a közlekedés átalakítása mily nagy mérvben hatottak a közgazdaság ama két ágának fejlődésére, mennyire fokozták a versenyképességet átalában és mily jóté­kony hatással voltak az ipar feleszté­­sére is. Az iparra nézve azonban ez a hatás­­cég a legfejlettebb iparral bíró államokban sem volt oly mérvű, hogy annak sokoldalú és harmonikus fejlődését úgy előidézhette és biztosíthatta volna, hogy azon hézagos­ság és különböző nemű fogyatkozások, amelyek egyes nemzetek iparát jellemezték, megszűnhettek s azok e téren teljes önálló­ságra emelkedhettek volna. Szükséges volt tehát az ipari termelés fejlesztésére közvetlenebb módon is hatni s azt, amennyire lehet, öntudatosan irányítani s rendszeresen előmunkálni. S erre nézve más téren szerzett tapasz­talatok szerint az iparos osztály szakkiké­­pezhetése mutatkozott hatályos eszköznek, mert a gépek kiterjedt alkalmazása óta gyökeresen megváltozott termelési viszonyok között a szakértelemnek feladat jutott. Így tétett kísérlet több államokban az ipari szakoktatással, melyet feltűnő ered­ménye után saját viszonyaikban alkalma­zott alakban és módon később az egész európai államok is követtek. S az a nagy tevékenység, amelyet az ipari szakoktatás terén az európai államok a közelebbi évtizedek alatt kifejtettek, s az a feltűnő eredmény, amelyet ezáltal az ipari termelésben felmutattak, nem kerülte el Magyarország közoktatási miniszterének is figyelmét. Erélyesen megragadván a kez­deményezést, hogy mint oly sok más téren, úgy az ipari szakoktatás terén is évtizedek mulasztásait pótolva megfelelő intézetek alkotásával a haladásnak líjat nyisson. Így jött létre a budapesti állami közép­ipartanoda még 1879-ik évben, amelyben építőmesterek, pallérok, a jelentékenyebb kézműiparágak számára szakavatott s ön­álló működésre képes mesterek, a gépek­kel és a munka megosztásával dolgozó, úgynevezett tömegtermelő iparágak számára pedig előm­unkások, művezetők és kivétel­­kép oly szak­mberek képeztetnek, akik ki­­sebb ipartelepeknek, gyáraknak önálló ve­zetőivé is lehessenek. Az ipari szakoktatás eme magasabb ágában azonban csak oly iparos tanulók vehetnek részt, kik valamely gimnázium, polgári vagy reáliskola négy alsó osztályát jó sikerrel elvégezték. Szükséges tehát oly eszközökről is gon­doskodnunk, melyeknek igénybevétele után a népiskolát vagy pedig egy-két gimná­ziumi osztályt végzett iparos tanulók is értelmes jó iparosokká képeztessenek. Ily eszközök egyike az iparos tanon­­coknak a rajzolásban való rendszeres ok­tatása. Vannak ugyan egyes derék, törekvő iparosaink, kik megértve a folyton haladó kor intő szavát, iparkodnak készítményeiket a mindig fokozódó ízlés igényeinek megfe­­lelőleg előállítani, de fájdalom, iparosaink jelentékeny része még mindig a régi rend­szer döcögős útján halad, erről letenni nem tud, nem akar s igy az ipar kezdetleges­ségei közé bilincselve pangó, iparával teng­­leng. És ez következetesen van igy, mert ki mihez nem ért, azt előállítani sem képes ; csinos ízléses iparcikket nem állíthat elő a régi rendszerű iparos, mert nincs hozzá képessége, nincs gyalult ízlése, megkíván­taid ügyessége. Az ősi tém­a függén, vizimérték s az elavult formulák stb. már nem elegendők arra, hogy a mai műigények kielégittesse­­nek. Alkotó tehetséget, kombinációt várunk a mai iparostól. Nem a formulák vakon követése, nem A „Félegylája“ tárczája. Rege a zengő ligetről. (Ajánlva H. T. k. a.-nak.) Hol a vihartól védett erdő lombjain Langyos szellő susog ábrándosan, Hol a pataknak tükre mindig oly sima, Hogy rá a napsugár is csak remegve száll, Hol béke, csend biztos tanyára leltenek : Egy bércz­ övezte kies völgy ölén, Kék ég alatt, zöld pázsiton virult ama Zengő liget, miről regém beszél. I. Volt egy leány, szép mint csak égi lény lehet, S oly jó, milyen lehet egy földi lény, És boldog ő, hiszen alig haladta meg A gyermek­évek rózsás korszakát ; A bánatot csupán nevéről ismeré, Vidám s örömteli volt élete. . . fia néha és szemébe könynyek gyűltek is, Más pillanat mosolyra készteté, (Miként ha éji permetegkor tűn elő Sötét felhő körül a holdsugár.) S az a mosoly, mi estve ajkán megmaradt, Már reggelen hangos kacajra vált. . . Volt egy hő társa. Nos ki ? Hát egy gerlice , Naphosszal együtt társalogjanak, S versenyt kacagtak a közel ligetben ők. . . Zengő liget imigy nyeré nevét. II. Egy reggelen a vig leányka nem dalolt, Pajzán mosoly is eltűnt ajkiról, Jó anyja kérdi báját, bánatát legott, „Meghalt­ a gerle . .. — igy zokog a lány. . S az e­­­s­ő veszteség, az első fájdalom * Sűrű könyben füröszti szép arcát, S ifjú szívnek van bár ezer vigasztalás, Ám néma jön sokáig a liget. . . in.. A kis madár után a gyász hamar letelt, Ligetben újra megjelentek ám A jó kedv és öröm dévaj tündérei, S ő lett megint a régi vig leány. . . IV. Miért, hogy oly rövid a boldogság, s miért Oly hosszú bánat érte az adó ? . . Anyát ki bir, annak panaszra nincs oka, Anyát ki veszi, panaszra nincs szava, S kinek egy kis madár halála fájdalom, Mi kín lehet anyát veszitniel Mondjam e még tovább: ki lett az árva lány, S hogy a liget most újra néma jön. . . V. Egy év letelt, az árva lányt vigasztalák A vén idő, meg egy — valaki más. . . Nem kelle több, csak egy rövid találkozás, Két ifjú szív hő lángra lobbana. . . Ah! hogy zengett, csengett-bongott az a liget, Szerelmesek találkozó helye. . . VI. l­e hajh! a két szív elszakadni kényszerült, Ő a szegény árván maradt megint. . . Szegény leány egykor sokat nevethető!, Hogy most mindig sírnod lehet csupán ! ... És sir keservesen, siró szavát a szél Viszi szárnyán a völgyben szerteszét, Erdő s minden berek visszhangozzák, de ott Az a liget örökre néma már. . . (Szept. 12. 1883.) M. D.

Next