Félegyháza, 1883 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1883-09-16 / 36. szám
I. évfolyam. 36.szám. Félegyháza, 1883. szeptember 16. Előfizetések eszközölhetők helyben Klökner Ede könyvkereskedésében s vidéken minden postahivatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala 30 helyre van beosztva, egy hely bélyeg díjon kivüll 90 kr. Kincstári bélyeg illetmény minden hirdetése után 30 kr. Nyilttérben egy sor 30 kr. • Kéziratok Tiinta nem adratnak. detések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten: Haasenstein és Vogler, Barna Tivadar, Bécsben: H Haasenstein és Vogler, Daube, A. Oppelik H. Hrdlicka, Fra S. L. Daube hirdetési irodákban. Ill. Előfizetési árak: Egy évre .... 4 frt. Fél évre.........2 frt. Negyedévre . . 1 frt. Szerkesztőség és kiadóhivatal a társaság nyomdájában [vasúti főút Heinrich ház], ide iitszandók minden a lap szellemis anyagi részét illető közlemények. Tv TÁRSADALMI HETILAP. Megjelelt minden vasárnap. Adjunk rajzoktatást iparos-tanoncainknak. Az európai államok életében a jelen kort méltán lehet a közgazdaság lázas fejlesztése korának nevezni. Mert ha merülnek is fel nagy politikai kérdések, amelyek egyes nemzetek figyelmét s részben anyagi erejét is igénybe veszik, azok mellett és azok dacára átalános érdeklődés és törekvés tárgya a közgazdasági viszonyok ápolása és fejlesztése. Minden nemzet teljes erőkifejtéssel igyekszik azon, hogy anyagi jólétének, megélhetésének feltételeit kedvezőbbekké alakítsa s igy magát e téren is függetlenesít. S természetes és okszerű, hogy e törekvés elsősorban a közgazdaság három tényezőjének, a földmivelésnek, iparnak és kereskedelemnek összhangzatos fejlesztésére s azoknak egymással szerves összefüggésbe hozására irányul, hogy az eredmény egyik vagy másik termelési ág állapotának ingadozása és a versenyviszonyok gyakori változása mellett is minél jobb lehessen s állandó maradjon. Elég felemlíteni, hogy a földmivelésnél az alkalmazott tudományok kultiválása s a gépészet térfoglalása, a kereskedelemnél pedig a vasutak és hajózás gyors kiterjesztésével a közlekedés átalakítása mily nagy mérvben hatottak a közgazdaság ama két ágának fejlődésére, mennyire fokozták a versenyképességet átalában és mily jótékony hatással voltak az ipar felesztésére is. Az iparra nézve azonban ez a hatáscég a legfejlettebb iparral bíró államokban sem volt oly mérvű, hogy annak sokoldalú és harmonikus fejlődését úgy előidézhette és biztosíthatta volna, hogy azon hézagosság és különböző nemű fogyatkozások, amelyek egyes nemzetek iparát jellemezték, megszűnhettek s azok e téren teljes önállóságra emelkedhettek volna. Szükséges volt tehát az ipari termelés fejlesztésére közvetlenebb módon is hatni s azt, amennyire lehet, öntudatosan irányítani s rendszeresen előmunkálni. S erre nézve más téren szerzett tapasztalatok szerint az iparos osztály szakkiképezhetése mutatkozott hatályos eszköznek, mert a gépek kiterjedt alkalmazása óta gyökeresen megváltozott termelési viszonyok között a szakértelemnek feladat jutott. Így tétett kísérlet több államokban az ipari szakoktatással, melyet feltűnő eredménye után saját viszonyaikban alkalmazott alakban és módon később az egész európai államok is követtek. S az a nagy tevékenység, amelyet az ipari szakoktatás terén az európai államok a közelebbi évtizedek alatt kifejtettek, s az a feltűnő eredmény, amelyet ezáltal az ipari termelésben felmutattak, nem kerülte el Magyarország közoktatási miniszterének is figyelmét. Erélyesen megragadván a kezdeményezést, hogy mint oly sok más téren, úgy az ipari szakoktatás terén is évtizedek mulasztásait pótolva megfelelő intézetek alkotásával a haladásnak líjat nyisson. Így jött létre a budapesti állami középipartanoda még 1879-ik évben, amelyben építőmesterek, pallérok, a jelentékenyebb kézműiparágak számára szakavatott s önálló működésre képes mesterek, a gépekkel és a munka megosztásával dolgozó, úgynevezett tömegtermelő iparágak számára pedig előmunkások, művezetők és kivételkép oly szakmberek képeztetnek, akik kisebb ipartelepeknek, gyáraknak önálló vezetőivé is lehessenek. Az ipari szakoktatás eme magasabb ágában azonban csak oly iparos tanulók vehetnek részt, kik valamely gimnázium, polgári vagy reáliskola négy alsó osztályát jó sikerrel elvégezték. Szükséges tehát oly eszközökről is gondoskodnunk, melyeknek igénybevétele után a népiskolát vagy pedig egy-két gimnáziumi osztályt végzett iparos tanulók is értelmes jó iparosokká képeztessenek. Ily eszközök egyike az iparos tanoncoknak a rajzolásban való rendszeres oktatása. Vannak ugyan egyes derék, törekvő iparosaink, kik megértve a folyton haladó kor intő szavát, iparkodnak készítményeiket a mindig fokozódó ízlés igényeinek megfelelőleg előállítani, de fájdalom, iparosaink jelentékeny része még mindig a régi rendszer döcögős útján halad, erről letenni nem tud, nem akar s igy az ipar kezdetlegességei közé bilincselve pangó, iparával tengleng. És ez következetesen van igy, mert ki mihez nem ért, azt előállítani sem képes ; csinos ízléses iparcikket nem állíthat elő a régi rendszerű iparos, mert nincs hozzá képessége, nincs gyalult ízlése, megkívántaid ügyessége. Az ősi téma függén, vizimérték s az elavult formulák stb. már nem elegendők arra, hogy a mai műigények kielégittessenek. Alkotó tehetséget, kombinációt várunk a mai iparostól. Nem a formulák vakon követése, nem A „Félegylája“ tárczája. Rege a zengő ligetről. (Ajánlva H. T. k. a.-nak.) Hol a vihartól védett erdő lombjain Langyos szellő susog ábrándosan, Hol a pataknak tükre mindig oly sima, Hogy rá a napsugár is csak remegve száll, Hol béke, csend biztos tanyára leltenek : Egy bércz övezte kies völgy ölén, Kék ég alatt, zöld pázsiton virult ama Zengő liget, miről regém beszél. I. Volt egy leány, szép mint csak égi lény lehet, S oly jó, milyen lehet egy földi lény, És boldog ő, hiszen alig haladta meg A gyermekévek rózsás korszakát ; A bánatot csupán nevéről ismeré, Vidám s örömteli volt élete. . . fia néha és szemébe könynyek gyűltek is, Más pillanat mosolyra készteté, (Miként ha éji permetegkor tűn elő Sötét felhő körül a holdsugár.) S az a mosoly, mi estve ajkán megmaradt, Már reggelen hangos kacajra vált. . . Volt egy hő társa. Nos ki ? Hát egy gerlice , Naphosszal együtt társalogjanak, S versenyt kacagtak a közel ligetben ők. . . Zengő liget imigy nyeré nevét. II. Egy reggelen a vig leányka nem dalolt, Pajzán mosoly is eltűnt ajkiról, Jó anyja kérdi báját, bánatát legott, „Meghalt a gerle . .. — igy zokog a lány. . S az eső veszteség, az első fájdalom * Sűrű könyben füröszti szép arcát, S ifjú szívnek van bár ezer vigasztalás, Ám néma jön sokáig a liget. . . in.. A kis madár után a gyász hamar letelt, Ligetben újra megjelentek ám A jó kedv és öröm dévaj tündérei, S ő lett megint a régi vig leány. . . IV. Miért, hogy oly rövid a boldogság, s miért Oly hosszú bánat érte az adó ? . . Anyát ki bir, annak panaszra nincs oka, Anyát ki veszi, panaszra nincs szava, S kinek egy kis madár halála fájdalom, Mi kín lehet anyát veszitniel Mondjam e még tovább: ki lett az árva lány, S hogy a liget most újra néma jön. . . V. Egy év letelt, az árva lányt vigasztalák A vén idő, meg egy — valaki más. . . Nem kelle több, csak egy rövid találkozás, Két ifjú szív hő lángra lobbana. . . Ah! hogy zengett, csengett-bongott az a liget, Szerelmesek találkozó helye. . . VI. le hajh! a két szív elszakadni kényszerült, Ő a szegény árván maradt megint. . . Szegény leány egykor sokat nevethető!, Hogy most mindig sírnod lehet csupán ! ... És sir keservesen, siró szavát a szél Viszi szárnyán a völgyben szerteszét, Erdő s minden berek visszhangozzák, de ott Az a liget örökre néma már. . . (Szept. 12. 1883.) M. D.