Félegyháza, 1883 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1883-02-25 / 7. szám
7. szám. I. évfolyam. délegyháza, 1883. február 25. Előfizetési árak: Egy évre ... 4 írt ! Fél évre ... 2 írt ; Negyedévre lírt Szerkesztőség és ki- adó hivatal a társaság nyomdájában (vasúti főút Heinrich I . ház), ide intézendők ’ minden a lap széllé ] ,| mi s anyagi részét il letö közlemények.FÉLE! Megjelelt minden valama ji. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten: Haasenstein és Vogler, Barna Tivadar, Bécsben: Haasenstein és Vogler, Daube, A. Oppelik H. Hrdlicka, Frankfurtban: S. L. Daube hirdetési irodákban. Előfizetések eszközölhe- J tők helyben Klökner Ede S könyvkereskedésében s vidéken minden postai h avatalnál. Hirdetésekre nézve a lap ] egy oldala 30 helyre van beosztva, egy hely bé- l lyeg dijon kivül 50 kr. J Kincstári bélyeg illet- kí mény minden hirdetése után 30 kr. I Nyilttérben egy sor 30kr. : Kéziratok vissza nem adatnak. Vészteljes jelek. Mióta az „Uj Csongrád vármegye“ czimír czikk a ,,Félegyházá“ban megjelent, azóta sok oly dolog történt, ha nem is egyenesen és kivételesen az új Csongrád-, hanem egy más, talán Szegedmegye kikerekitése tárgyában, melyek, tekintve megyei életünket, komoly gondolkozásra és higgadt megfontolásra szolgálnak alkalmuk De beszéljenek maguk a tények. Az 1878-ik évi árvízveszély által megsemisített Szeged újra épül. A régi viskók helyén paloták, az egyszerű lakházak helyén pompás bérházak emeltetnek: térei, középületei, köz- és sugárútjai, szellős sétányai, rakpartjai már-már egészen készen vannak. S csak idő kérdése az, hogy Szeged, melynek közelében két folyam, a Tisza és Maros, négy vasútvonal létezik s öt vármegye sarkallik össze „phőnixként“ támadjon fel újra az iszonyú szerencsétlenség után. Politikai, közgazdasági élete, folyamai, földtani fekvése, ipari és kereskedelmi vállalatai s népének nagy társadalmi erkölcsei Szegedet délkeleti Magyarország metropolisává tették. Ebből kifolyólag nagyban foglalkoznak azzalaz eszmével, hogy Szeged egy uj megye székhelyet is nyerjen. A körülötte fekvő Csanád-, Csongrád-, Torontál-, Bács és Pest szomszédos vármegyék összeszögellő sarkait szándékozik a kormány összefoglalni, s az ekként kikerekített uj vármegye központi székvárosául Szegedet megtenni. Az említett vármegyék közül eddigelé Csanádmegye emelt szót az új megye kikerekítése tárgyában. Történt ugyan e tárgyban Szentesen is valami; nevezetesen Stammer Sándor, C Csongrádmegye alispánja interpellálta Szentes város polgármesterét az iránt, hogy lenz-e tudomással az új megyekikerekítéséről, a dolog érdemére nézve azonban e helyütt eddigelé valami fontosabb nem történt. Annál több s ránk, félegyháziakra annál komolyabb dolgok vannak erről az oldalról készülőben, és mi mégsem teszünk semmit. Hagyjuk a dolgokat szépen egymásután folyni, mintha minket semmi sem érdekelne. Egészen másként áll a dolog Csanádmegyében. Ez egészen ellene van az új megyekikerekítésnek. Makón az elmúlt napokban épen e tárgyban tartatott megyei közgyűlés, mely oly népes és annyira izgatott volt, minőre a megyében alig emlékeznek. Csanád megye minden vidékéről tódultak Makóra a bizottsági tagok és a közgyűlés szakadatlan helyeslése között tiltakoztak a megye önállóságának megszüntetésére és a székhely változására irányzott tervezet ellen. A megyei főjegyző által szerkesztett emlékiratot Csanád megye alispánjának vezetése alatt 60 bizottsági tag nyújtotta be a miniszterelnökhöz. Torontál megye északi részében pedig az iránt indult meg a mozgalom, hogy egySzeged székhelylyel kikerekítendő új törvényhatósághoz csatoltassék. Ez ügyben kérvény is intéztetett a belügyminisztériumhoz, melyben Perjámos, Nagy-Kikinda, Mokrin, Ráczkeresztúr városok és községeket érintő és bennfoglaló határvonalakkal azon törvényhatósághoz kérik magukat csatoltatni, melynek székhelyeSzeged város leend. Kérik pedig ezt először nemzetiségi szempontból, másodszor helyi kereskedelmi érdekből, minthogy, egész vidék gabnakereskedése úgyis a »Szeged piaczára gravitál; kérik harmadszor közművelődési tekintetből, amenynyiben Szeged tanintézeti növendékeinek jelentékeny százalékát úgyis felső Torontál fiai és leányai adják. Újabban tizenhárom felső torontáli község foglalt állást a Szegedhez való csatolás mellett, s ezer birtokos aláírásával ellátott kérvényt vittek fel a belügyminisztériumhoz. A kérvény kimutatja, hogy a községekre nézve a mostani székhely, Nagybecskerek teljességgel hozzáférhetlen, hogy a törvényhatósági ügyekre befolyásukat egyátalában nem érvényesültetik és e szerint elsőrendű érdek reájuk nézve Csanád megyének kikerekítése. Nagyon valószínű, hogy a szóban levő új megye kikerekítése mellett és ellene úgy Csongrád-, Bács-, Pest-, valamint Torontál A „Félegyháza“ tárcsája, A kávéról. (Vége.) Ismertetőül itt közlünk az utóbbi genréből egy furfangos történetet, amilyenek kiválóképen tetszenek a kávéházi közönségnek. íme :Egykor a vidékről a tanárhoz egy ember jön, s neki ajándékul egy nyulat hoz. Szívesen fogadja, s mindenféle tisztelettel elhalmozván, házánál őt jól megvendégli. Egy hét múlva ismét eljön, a tanár rá nem ismervén, kérdi ki legyen? „Én vagyok azon ember, ki minap neked egy nyulat hozok.“ Újra illendő fogadtatásban részesült. Napok múlva több utas érkezett, kiktől kérdé: „Hát ti kik vagytok?“ Kik is felelék: „Mi szomszédai vagyunk annak, ki neked a nyulat hozta. Később ismét mások jövének: „Kik vagytok?“ Kérdé a tanár: Mi vagyunk —a mondák — szomszédai azon ember szomszédainak, ki neked a nyulat hozta. „Az igen jól van — felelé a tanár — Isten hozott, és egy pohár vízzel megkínáló őket. S midőn ezek csodálkozva hetvenkednének, mondá: „Ez a nyúl levének a leve.“ Tanúság belőle kettős. Először, hogy a hálának is van határa, másodszor, hogy ne tartson az ember ott jutalomra számot, a holem ten jót.“ Keleten tehát általánossá lett a kávé, s nincs oly szegény tanya, hol eme ital ismeretlen lenne, nincs oly szegény ház melyben a látogatót egy csésze kávéval meg ne kínálnák. A keletiekkel folytonosan közlekedett Velencze volt talán az első, mely a kávét a keresztények között meghonosította. Prosper Albin paduai orvos és botanikus ismertette meg az olaszokkal a 16-ik században, s a 17-ik században a kávéivás már általán elterjedt Olaszhonban. Csak a 17-ik század közepén nyitották az első kávéházakat nyugaton. Marseileben 1671-ben, Parisban pedig 1672-ben keletkezett az első kávéház. PárisbanSolimán aga, ki XIV. Lajos udvarában a szultán nagykövete volt, látogatóit kávéval vendégelte meg s igy ismertető meg a francziákkal. Az első kávéház tulajdonosa Pascal nevű örmény, nem boldogulhatván Párisban, Londonba költözött átal, hol üzlete virágzóbban ment. Pascal távozása után azonban felviradt a kávésoknak Párisban, tömegesen kezdették azokat látogatni. Érdekes megemlíteni, hogy a Londonban először nyitott kávéház „Virginia Koffe-House“ név alatt ma is fönn áll. Ahol különben hamarosan annyira elterjedtek a kávéházak, hogy II. Károly 1675-ben törvényt hozott, melyben a kávéházakat, mint összeesküvések műhelyeit és Uradalmat szitok gyülekező helyeit bezáratni parancsolá. Párisban Colbert minisztériuma alatt Aleppói István volt az első, ki az egyszerű boltot márvány asztalos és tükrös szép teremmé alakította, melyben egy csésze kávé 21/.2 sousval fizettetett (boldog idők!). A bécsiek 1683-ban Bécs ostroma alkalmával ismerkedtek meg vele. Nálunk Törökország szomszédsága s a törökökkeli gyakori háborúk miatt sokkal előbb lehetett ismeretessé; azon időpontot azonban, midőn legelőször kezdtek vele élni, nem tudjuk határozottan megmondani. Dr. Radvánszkynak „Magyar család élet és háztartás“ czimre igen érdekes munkájában találtam egy adatot, melyből kitetszik, hogy 1680 körül — tehát mintegy 200 évvel ezelőtt — a kávéital már honunkban is meglehetősen el lehetett terjedve, legalább főurainknál. t. i. Apor Péter 18-ik században élt főrangú erdélyi nemes, az azon tájban való vendégségekről, ebédekről és vacsorákról szólva kedélyesen panaszkodik. Legelsőbben is , reggeli kávé, herbaté, csokolázának Ifire sem , vala a régi jó időben, hanem Brassóban főzték a jó fahéj vizet, azonkívül a reggeli italt hívták : „Aquavitának,“ vagy tiszta bort ittanak. A férfi - sak reggeli ital gyanánt jó finom csípős frmös bort is ittanak, s egészségesnek tartották, mert nem volt olyan paszomántos gyomruk, mint az mostaniaknak.“ Ennyit a kávé elterjedésének történetéről. A kávéivás elterjedésével karöltve járt a kávé termelése is. Valamint Arábiában egyre nagyobb gondot fordítottak a kávé tenyésztésre (a múlt század közepéig még az összes kávé szükséglet, évenkint mintegy 12000000 font onnan .