Félegyháza, 1883 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-25 / 7. szám

7. szám. I. évfolyam. délegyháza, 1883. február 25. Előfizetési árak: Egy évre ... 4 írt ! Fél évre ... 2 írt ; Negyedévre lírt Szerkesztőség és ki-­­ adó hivatal a társa­­ság nyomdájában­­ (vasúti főút Heinrich I . ház), ide intézendők ’­­ minden a lap széllé­ ] ,| mi s anyagi részét il­­­ letö közlemények.­­FÉLE! Megjelelt minden valama ji. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten: Haasenstein és Vogler, Barna Tivadar, Bécsben: Haasenstein és Vogler, Daube, A. Oppelik H. Hrdlicka, Frankfurtban: S. L. Daube hirdetési irodákban. Előfizetések eszközölhe- J tők helyben Klökner Ede S könyvkereskedésében s­­ vidéken minden postai h­ a­vatalnál. Hirdetésekre nézve a lap ] egy oldala 30 helyre van­­ beosztva, egy hely bé- l lyeg dijon kivü­l 50 kr. J Kincstári bélyeg illet- k­í mény minden hirdetés­e után 30 kr. I Nyilttérben egy sor 30kr. :­­ Kéziratok vissza nem­­ adatnak. Vészteljes jelek. Mióta az „U­j Cso­n­g­­r­á­d v­á­r­m­­e­­g­­y­e“ czimír czikk a ,,F­é­l­e­g­y­h­á­z­á“­­ban megjelent, azóta sok oly dolog történt, ha nem is egyenesen és kivételesen az új Csongrád-, hanem egy más, talán Szeg­ed­­megye kikerekitése tárgyában, melyek, te­kintve megyei életünket, komoly gondolko­zásra és higgadt megfontolásra szolgálnak alkalmuk De beszéljenek maguk a tények. Az 1878-ik évi árvízveszély által meg­­sem­­isített Szeged újra épül. A régi viskók helyén paloták, az egyszerű lakházak he­lyén pompás bérházak emeltetnek: térei, középületei, köz- és sugárútjai, szellős sétá­nyai, rakpartjai már-már egészen készen vannak. S csak idő kérdése az, hogy Sze­ged, melynek közelében két folyam, a Tisza és Maros, négy vasútvonal létezik s öt vár­megye sarkallik össze „phőnixként“ támad­jon fel újra az iszonyú szerencsétlenség után. Politikai, közgazdasági élete, folya­mai, földtani fekvése, ipari és kereskedelmi vállalatai s népének nagy társadalmi erköl­csei Szegedet délkeleti Magyarország met­ropolisává tették. Ebből kifolyólag­ nagyban foglalkoznak azzal­­az eszmével, hogy Szeged egy uj megye székhelyet is nyerjen. A körülötte fekvő Csanád-, Csongrád-, Torontál-, Bács és Pest szomszédos vármegyék összeszögellő sarkait szándékozik a kormány összefoglal­ni, s az ekként kikerekített uj vármegye központi székvárosául Szegedet megtenni. Az említett vármegyék közül eddigelé Csanádmegye emelt szót az új megye kike­rekítése tárgyában. Történt ugyan e tárgy­­ban Szentesen is valami; nevezetesen Stam­mer Sándor, C Csongrá­dmegye alispánja in­terpellálta Szentes város polgármesterét az iránt, hogy len­z-e tudomással az új meg­ye­­kikerekítéséről, a dolog­ érdemére nézve azonban e helyütt eddigelé valami fontosabb nem történt. Annál több s ránk, félegyháziakra an­nál komolyabb dolgok vannak erről az ol­dalról készülőben, és mi még­­sem teszünk semmit. Hagyjuk a dolgokat szépen egy­másután folyni, mintha minket semmi sem érdekelne. Egészen másként áll a dolog Csanád­­megyében. Ez egészen ellene van az új me­­gyekikerekítésnek. Makón az elmúlt napok­ban épen e tárgyban tartatott megyei köz­gyűlés, mely oly népes és annyira izgatott volt, minőre a megyében alig emlékeznek. Csanád megye minden vidékéről tódultak Makóra a bizottsági tagok és a közgyűlés szakadatlan helyeslése között tiltakoztak a megye önállóságának megszüntetésére és a székhely változására irányzott tervezet ellen. A megyei főjegyző által szerkesztett emlék­iratot Csanád megye alispánjának vezetése­­ alatt 60 bizottsági tag nyújtotta be a mi­niszter­elnökhöz. Toron­tál megye északi részében pedig az iránt indult meg a mozgalom, hogy egy­­Szeged székhelylyel kikerekítendő új tör­vényhatósághoz csatoltassék. Ez ügyben kér­vény is intéztetett a belügyminisztériumhoz, melyben Perjámos, Nagy-Kikinda, Mokrin, Ráczkeresztúr városok és községeket érin­­tő és bennfoglaló határvonalakkal azon tör­vényhatósághoz kérik magukat csatoltatni, melynek székhelye­­Szeged város leend. Ké­rik pedig ezt először nemzetiségi szempont­­ból, másodszor helyi kereskedelmi érdekből, minthogy, egész vidék gabnakereskedése úgyis a »Szeged piaczára gravitál; kérik harm­a­dszor közm­űvelődési tekintetből, ameny­­nyiben Szeged tanintézeti növendékeinek jelentékeny százalékát úgyis felső Torontál fiai és leányai adják. Újabban tizenhárom felső torontáli község foglalt állást a Szeged­hez való csatolás mellett, s ezer birtokos aláírásával ellátott kérvényt vittek fel a belügyminisztériumhoz. A kérvény kimu­tatja, hogy a községekre nézve a mostani székhely, Nagybecskerek teljességgel hozzá­­férhetlen, hogy a törvényhatósági ügyekre befolyásukat egyátalában nem érvényesü­lte­tik és e szerint elsőrendű érdek reájuk nézve Csanád megyének kikerekítése. Nagyon valószínű, hogy a szóban levő­ új megye kikerekítése mellett és ellene úgy Csongrád-, Bács-, Pest-, valamint Torontál A „Félegyháza“ tárcsája, A kávéról. (Vége.) Ismertetőül itt közlünk az utóbbi genréből egy furfangos történetet, a­milyenek kiválóké­pen tetszenek a kávéházi közönségnek. íme :Egy­kor a vidékről a tanárhoz egy ember jön, s neki ajándékul egy nyulat hoz. Szívesen fogadja, s mindenféle tisztelettel elhalmozván, házánál őt jól megvendégli. Egy hét múlva ismét eljön, a tanár rá nem ismervén, kérdi ki legyen? „Én vagyok azon ember, ki minap neked egy nyulat hozok.“ Újra illendő fogadtatásban részesült. Napok múl­va több utas érkezett, kiktől kérdé: „Hát ti kik vagytok?“ Kik is felelék: „Mi szomszédai va­gyunk annak, ki neked a nyulat hozta. Később ismét mások jövének: „Kik vagytok?“ Kérdé a tanár: Mi vagyunk —a mondák — szomszédai azon ember szomszédainak, ki neked a nyulat hozta. „Az igen jól van — felelé a tanár — Isten hozott, és egy pohár vízzel megkínáló őket. S midőn ezek csodálkozva hetvenkednének, mondá: „Ez a nyúl levének a leve.“ Tanúság belőle kettős. Először, hogy a hálának is van határa, másodszor, hogy ne tartson az ember ott jutalomra számot, a hol­­­em ten jót.“ Keleten tehát általánossá lett a kávé, s nincs oly szegény tanya, hol eme ital ismeretlen lenne, nincs oly szegény ház melyben a látogatót egy csésze kávéval meg ne kínálnák. A keletiekkel folytonosan közlekedett Velen­­cze volt talán az első, mely a kávét a kereszté­nyek között meghonosította. Prosper Albin paduai orvos és botanikus ismertette meg az olaszokkal a 16-ik században, s a 17-ik században a kávéivás már általán elterjedt Olaszhonban. Csak a 17-ik század közepén nyitották az első kávéházakat nyu­gaton. Marseileben 167­1-ben, Parisban pedig 1672-ben keletkezett az első kávéház. Párisban­­Solimán aga, ki XIV. Lajos udvarában a szultán nagykövete volt, látogatóit kávéval vendégelte meg s igy ismertető meg a francziákkal. Az első kávéház tulajdonosa Pascal nevű örmény, nem boldogulhatván Párisban, Londonba költözött átal, hol üzlete virágzóbban ment. Pascal távozása után azonban felviradt a kávésoknak Párisban, töme­gesen kezdették azokat látogatni. Érdekes meg­említeni, hogy a Londonban először nyitott ká­véház „Virginia Koffe-House“ név alatt ma is fönn áll. Ahol különben hamarosan annyira elter­jedtek a­ kávéházak, hogy II. Károly 1675-ben törvényt hozott, melyben a kávéházakat, mint össze­esküvések műhelyeit és Uradalmat szitok gyülekező helyeit bezáratni parancsolá. Párisban Colbert minisztériuma alatt Aleppói István volt az első, ki az egyszerű boltot márvány asztalos és tükrös szép teremmé alakította, melyben egy csésze kávé 21/.2 sousval fizettetett (boldog idők!). A bécsiek 1683-ban Bécs ostroma alkalmával is­merkedtek meg vele. Nálunk Törökország szom­szédsága s a törökökkeli gyakori háborúk miatt sokkal előbb lehetett ismeretessé; azon időpontot azonban, midőn legelőször kezdtek vele élni, nem tudjuk határozottan megmondani. Dr. Radván­­szkynak „Magyar család élet és háztartás“ czimre igen érdekes munkájában találtam egy adatot, melyből kitetszik, hogy 1680 körül — tehát mint­egy 200 évvel ez­előtt — a kávéital már ho­nunkban is meglehetősen el lehetett terjedve, leg­alább főurainknál. t. i. Apor Péter 18-ik század­ban élt főrangú erdélyi nemes, az azon tájban való vendégségekről, ebédekről és vacsorákról­­ szólva kedélyesen panaszkodik. Legelsőbben is , reggeli kávé, herbaté, csokolázának Ifire sem , vala a régi jó időben, hanem Brassóban főzték a­­ jó fahéj vizet, azonkívül a reggeli italt hívták : „Aquavitának,“ vagy tiszta bort ittanak. A férfi - s­ak reggeli ital gyanánt jó finom csípős f­rmös bort­­ is ittanak, s egészségesnek tartották, mert nem volt olyan paszomántos gyomruk, mint az mos­taniaknak.“ Ennyit a kávé elterjedésének történetéről. A kávé­ivás elterjedésével karöltve járt a kávé termelése is. Valamint Arábiában egyre na­­­­gyobb gondot fordítottak a kávé tenyésztésre (a múlt század közepéig még az összes kávé szük­séglet, évenkint mintegy 12000000 font onnan .

Next