Félegyháza, 1884 (2. évfolyam, 1-30. szám)

1884-01-13 / 2. szám

Második évfolyam 2. szám, Félegylusza, 1884. január 13. Előfizetések eszközölhetők helyben Kleknar Ede könyvkereskedésében a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala 30 helyre van. beosztva, egy hely bélyeg díjon kívül 30 kr. Kincstári bélyeg illetmény minden hirdetés után 30 kr. Nyilttérben egy sor 30 kr. Kéziratok viszsza nem adatnak. Előfizetési árak: Egy évre .... 4 frt. Fél évre...........2 frt. Negyedévre . . 1 frt. Szerkesztőség és kiadóhivatal a társaséig njromdíűtan [vasuti főút Heinrich ház], ide intézendők minden a lap szellemi s anyagi részét illető közlemények. Hirdetések felvételnek TÁRSADALMI HETILAP: minden vasárnap. je Gyzik a kiadóhivatalban. Budapesten: Haasenstein és Vogler, Barna Tivadar. Bécsben: Haasenstein és Vogler, Danke, A. Oppelik H. Hrdlicka. Frankfurtban: S. L. Daube hirdetési irodákban. Iparosainkhoz! Ébredj nagy álmaidból, ébredj Árpád fin. ! Hiszen e hazának még fel kell virulnia ! Haladás mindenben, gyarapodás mindenütt. Ibi egyes helyi üzletek pangásról, egyes ipartejlepek megrendelés hiányáról, az állat- és gabna- kereskedés mérsékelt forgalomról helylyel-közzel panaszkodik is, átalában még is—a minden körbe, a mágnás palotájába, ..» gazdag lakába, a polgár házába, a szegény kunyhójába a mindennapi élet százféle alakban betolakodott s mindinkább kielégítést követelő igényeivel párhuzamosan, hogy egyes város, mennyivel inkább egy állam forgalmában évről-évre hatványozott emelkedést észlelünk. Az ország téreit, vidékeit mind jobban behálózó vasutak, az ezek forgalmi jelentőségének emelésére szolgáló állami és megyei utak, mindinkább lerontják és megsemmisítik az elszigeteltséget, melynek átka alatt nyögött annyi vidék. A könnyebb közlekedés és érintkezés meghozza a maga gyümölcseit, jelentkezik a kényelmes élet utánni vágy, a tápszerek kinti megválasztás, polgáraink, de legkivált polgárnőink közt a ruházatban versengés. Távol van tőlünk pálcát törni a fényűzés felett, míg az túlzásba nem csap, míg a család anyagi erejének korlátain belül mozog oly értelemben, hogy a ruházatban a tisztességes és a kor igényeinek megfelelő díszt kifejteni akarjuk, azonban a szellemi tökélyesbülésről, a család jövőjét, függetlenségét biztosító tőkegyűjtésről nemcsak hogy meg nem feledkezünk, hanem tényleg még mindig szerzünk. Mert ezáltal nemcsak a korral haladunk és el nem avasodunk, hanem akaratlanul is előmozdítóivá, támogatóivá leszünk az államgépezet egyik lényeges tényezője az iparnak; módot nyíltettünk sok kézműiparosnak nemcsak képessége bemutatására, hanem családalapításra és családja fenntartására; ösztönt adunk sok tőkepénzesnek ipari és közgazdasági tekintetből fontos gyártelepek alapítására s mintegy bizományként működő kereskedési üzletek létesítésére; és lehetővé teszi szűk, hogy mezőgazdaságunk és bányászatunk nyers termékei honi gyártmányokká feldolgoztati vini, az e nembeni termelők is a közgazdaságke-retébe bevonulnak, könnyebben boldogulnak és a kívánt átalános jóllét terjed. A nyüzsgő élet lankadatlan munkássága, az üzleti élet előtérbe nyomuló cselfogása, az iparos ügyességében lappangó egyéni sajátságok ittáni harcot vívnak az anyagi előnyökért, legtöbbször a mindennapi kenyérért. A béke malasztjait élvező nemzetek magukban és egymás közt a leg-nemesebb harcot a tökéletsidlés versengő küzdel-lmét vívják a tudomány, a közgazdaság, az ipar, kereskedelem terén. Az egyes osztályok vidéki-, majd országos-, az elhaladottabb népek világ- kiállításokon mutatják be munkájuk termékét, s hívják ki az ugyanazon osztály egyeseit vagy más nemzeteket versenyre. Egyesek és népek , és törekednek, s valóban percről-percre előre hahídnak. .Sok szó férne ipari életünk egyes mozzanatai, nyilvánításai, annál inkább egyes szakosztályaihoz. De ezeket részleges fejtegetés tárgyául ezútttal megbuzdítás céljából se tesszük, hanem fejtegetésünk eszméktől duzzadó vitorláit összébb vonva iparkodunk házi tűzhelyünk, városunk iparosai rendeltetése és átalakulást kívánó viszonyai szerény körének némi szellőztetésére szorítkozni. Ha mindentől eltekintünk, egyrészt be kell ismernünk, hogy iparosaink a közmű elhaladottságával lépést tartani, külcsín és olcsóság tekintetéből bármely város iparosaival versenyezni elismerést érdemlőleg serénykednek, de másrészt ki kell jelentenünk, hogy a céhek megszüntetésével, az iparnak törvényhozás által tett szabaddá tételével, ha az ország egyéb részeiben a várt siker el nem éretett, úgy nálunk bizonynyal nem. A szervezkedett és százados gyakorlat útján meggyökerezett céhrendszernél a tanuló felvétele, a segéd félfogadása nemcsak formasággal járt, hanem a mester Lizáim kérni It munkást a szó nemes értelmében vett családtaggá téve. Gond fordittatott a munkás szellemi képzésére és erkölcsi fejlődésére , miknek elhanyagolása megrovást vont a mesterre és a szellemileg elmaradt, erkölcsileg sülylyedt munkást nem ritkán a testület kebeléből zárta ki. A „Félegyháza“ tárcája. A táncteremből. .... január 5. Valaha, régen, egy török, ki a farsangon át Magyarországon mulatott, azt a megjegyzést tette: van bizonyos idő, midőn a keresztények szebbnél szebb hölgyekkel összeölelkezve keringenek, mig lélekzetök eláll. Szegény bölcs ember! Tudod is te, mi érv, mi gyönyör van abban s milyen boldognak érezheti magát az, ki szive választottjával kerenghet és a csárdásban szivére ölelheti szép hölgyét. Ti, ha pénzetek van megveszitek a legszebb nőt, s megelégesztek azzal, ha bírjátok; szerelem! ez a szó előttetek ismeretlen. Tanuljatok meg előbb szeretni forrón, tisztán, hiven, s ha lehullott kebletekről a föld salakja, ha megtanuljátok a nőt értéke szerint becsülni, akkor feltámad szigetekben is a szerelem , világa, melynek éltető melegétől lassanként kihajt a boldogság hervadhatlak virága. Nálunk farsangi bokrétákból fonják a menyasszonyi koszorút, s az ifjat, midőn az ábránd, az a lobogó lány elégeti ifjúságát, a farsangon szerzett kis feleség vezeti be a családi élet hülölébe. Ez évben erre nézve aligha fog az alkalom hiányzani. A tervbe vett bálok sorozatát, a kunfélegyházi ifjúság által f. hó 9-én a „Korona“ vendéglő nagy termében rendezett jótékony célú táncvigalom nyitotta meg. Tudósítói tisztemhez képest én is ellátogattam e bálra, engedtem a szerkesztői parancsnak,s mégis alig vagyok képes a farsang első báljáról s olvasóimnak csak tűrhető referádával is szolgálni. Olyan volt az, mint egy édes, ellebbenő s álom. Még most is mámoros vagyok tőle, s ez a boldogító mámor elragadt tollamra is. Ha azzal beiz meg a szerkesztő, hogy írjak e bál szépeihez egy költeményt — mesterségembe vág, — örömmel teszem, de hogy színtelen prózában hölgyekről énekeljek, ez — megteszem ugyan — súlyos próbára tevése csalogány természetemnek. Midőn a táncterembe léptem, »»kénytelenül lebbent el ajkamon: itt a tavasz, ah, a tavasz! „rózsákban fürdik a szellő, réttel enyelg a csermely és az erdő kebele ezer madár szivétől dobog.“ Talán tovább is fűzőm gondolataim, ha Árpád keresztbe nem teszi a vonót. A zene megszólalt, s az ifjak előrohanva, táncra kérték a mosolygó leánykákat és ezek édes odaengedéssel hagyták átölelni lenge termetüket, s ifjaik vállára fektetvén karjaikat, vndoran, mint a légben része t kető pacsirta, lebegték körös-körül a kiváló ízlés-sel diszitett termet. Ez a táncvigalom az idei farsang első, de azt hiszem legélvezetdúsabb vigalma is volt. Ott láttam Félegyháza középosztályának sok szép hölgyét, s ki tudná ennyi szép közül megmondani, ki volt a legszebb? Ki volt az est ! királynője? mindenkinek volt— legalább lehetett — kiben nyönyörködnie. Tehát nekem is. Egy szép, szőke angyal, kinek félig nyitott piros ajkain il, mintha az imádság végszava szállna el, szép szemeiben ott ült a még szebb lélek. Én nem láttam kívüle senkit, nem szóltam senkihez, s kettős érzelem rabjává lettem. Egyik az égbe emelt, másik azt igyekezett elhitetni velem, hogy az ég a földön van. Ebből a bálból különösen két körülmény maradt meg emlékemben. Egyik az intelegenciának tüntetésszerű távolmaradása, a másik félig meddig emlék, miről elég, ha én és ön tudunk. .. A hozomány. Irta: legouré lErno. Franciából fordította: Eisenstein Adolf. Volt idő — sajnos hogy már régen volt — a mikor a menyasszony hozománya egyedül a főkötő volt. Ma a házassági szerződések írásánál a hozományi kérdés a fődolog és gyakran okot ad kedélyes és szomorú fellépésekre a családi életben. Lépjünk be — ha úgy tetszik — Desgranges úr Villeneuve Creorges-úton lévő házába. A házi úr a kandalló mellett cseveg nejével és leányával. A társalgás igen heves, mert a házasságról van szó. Grandval Henrik, fiatal építész Madeleine kezét megkérte. Ő szeret és viszont szerettetik............ Semmi sem természetesebb, mint a fiatalok házassága, de az öreg Grandval, az apa, fia részére kétszázezer frank hozamán vívva biró leányt keres Desgranges úr ellenben leányával csak százezer frankot hajlandó adni.