Félegyházi Hiradó, 1895 (1. évfolyam, 4-19. szám)
1895-07-14 / 4. szám
1895. julius 14. FELEGYHÁZI HÍR AD 0. 3 írásával és az érdekeltek felsorolásával — jegyzőkönyvbe foglalta, melyet Félegyháza polgármestere azon kérelemmel lesz hivatva Pestvármegye alispánjának felterjeszteni, hogy a jelzett öt utat a vármegye viezinális közúti hálózatában felvétetni, azok közül a Pest megye területén vonulókra — személyes vezetése mellett — az általa kitűzendő napra és helyre az érdekelt városok polgármestereit és a járási főszolgabírók által, illetőleg ezek utján az érdekeltséget — a tanyai lakosokat, utankint elkülönítetten, megidézve — a tárgyalást megtartani szíveskedjék. Végre felterjesztésileg megkeresendőnek találtatott Pestvármegye alispánja, hogy Szeged város és Csongrádvármegye törvényhatóságaival jelzett utaknak saját részeikről a viezinális közutak sorába leendő felvétele iránt a tárgyalásokat megindítani, s ezek befejezte után kieszközölni szíveskedjék, hogy a hozzájárulási arány az érdekelt törvényhatóságok által kiküldendő vegyes bizottsági tárgyalásokon megállapíttassék. Azt hiszszük, hogy a bizottság megállapodott eljárásával a viezinális közutak ügyét azon törvényes és egyedül helyes mederbe terelte, melyben következetesen haladva a végleges megoldás biztosítva van. Az 1891-ik évi I. t. sz. a viezinális jellegű utak csoportját azért rendszeresítette, hogy utügyünk és közlekedési viszonyaink fellendülhessenek s hogy községi körzetünk ereje az úti bizottságok felügyelete alatt és révén tényleg czélszerűen kihasználtassék. Nincs tehát értelme, miért ne kívánhatná Félegyháza város, hogy a törvény előnyei kihasználtassanak ; mert ahogy saját határában vicinális utakat kreáltat és azoknak a szomszéd határok vagy törvényhatóságok területén leendő folytatását, kiépítését és fentartását nem biztosíttatná, oly mulasztást rejtene magában, melyet jövőben tán sohasem lenne képes jóvá tenni. Hasonló fontos és életbevágó ügyben az óvatosság s a lassúbb, de biztos hálaóráját és türkiszköves drága gyűrűjét feltűnően viselte. Az olasz szépségű férfi az elbájoló fiatal leányt erősen magához szorítja, az átengedi magát a jelen pillanat élvezetének. Mindenki bámulva nézi az ifjú párt. — Elragadó ez a Margittay Kázmér gyógyszerész nővére, — hallatszott a tisztek ajkairól. — Csak már letenné ez a párisi bankár, én azonnal lefoglalnám egész éjjelre, — mondá egy csinos hadnagy.— Elvezet vele tánczolni, lepke könnyű, de hát azok a búzavirághoz hasonló szép kék szemei lebilincselik az embert. De hiában várták, mert a bankár egy pillanatra sem tette le tánczosnőjét. címe az utolsó táncz. Mert a szép aranyszínű sugarai a napnak, amelyek a kis pacsirtákat is felébresztik édes fészkeikből, egészen bearanyozták a termeket. Rákóczy-induló melancholicus hangjainál a szép álmos hölgyek az édes mamák, vagy a garde-des-dames kíséretében haza mentek. Oh, de álmuk nem volt nyugodt, mert ők még álmukban is lejtik a fess tisztek karjain az elkábító walzert. * A tüzér- és huszártisztek bálja után egy hónapra a fővárosi lapok mindegyikének eljegyzési rovatában a következő eljegyzési hírt olvashatták: „Kamensbrodsky Oszkár párisi milliomos bankár eljegyezte Margittay Jolán kisasszonyt, özv. Margittay Arnoldné bájos leányát.“ Nagy szenzácziót keltett ezen eljegyzés a fővárosban s hogy a szegény gyógyszerésznek a leánya milliomos parthiet csinált. Margittay Jolán esküvője után férjével nászútra azonnal Sveiczba a Genfi tó megtekintésére és onnan Ravennába fürdőre ment. Ravennába éjnek idején érkeztek meg. De a legszebb és legritkább látványosságok egyikét élvezték. Titokzatos csillogással hömpölyögnek a tenger habjai; az ég csillagsátra borul a nagy mindenségre. A ravennai fürdő éjjeli képe elragadó. A kikötőben a kikötött hajók egész árbocz-erdőt alkotnak. A fogékony lélek elkáprázva mereng az éj pompáján . . . A tengerparton fekvő legelső fürdői szállodában béreltek egy garzon-lakást. Másnap kora reggel dejemer után a bankáré világoskék selyem reggeli ruhában a tengerparton jelent meg férje karján. A férj ajkaihoz emelé a drága kacsákat és csókokkal halmozá el. A milliomos férj oly gyöngéden bánt nejével, hogy az a fürdői vendégek között a legboldogabbnak érezé magát. A séta után felmentek lakásukba és a födött terraszra ültek, honnan a fürdői vendégek kellemes sportjait nézték. Hogy mi módon vadásznak a vizimadarakra, továbbá halásznak, csomnakáznak, vagy nagy vitorlás hajókkal tesznek kirándulásokat a szabad tengerre. De ők mindezen szórakoztatásokban nem vesznek részt. — Kedves Oszkár ! vegyünk már mi is részt egyes játékokban, vagy a lóversenyen, — kéré a férjét a fiatalasszony— Én mindidáig kerültem minden nyilvános társaságot, egyedüli szórakoztatóm te voltál nekem, imádott angyalom. De ha te úgy akarod, legyen meg. — Ugye azt is megteszed, édes férjem, hogy ezután étkezni lemegyünk az étterembe ? — Igen! — Oh köszönöm — mondá a nő és férje nyaka köré fonta rózsás karjait. A férj nejét karjaiba emelő és az öltözőterembe vitte. •— Engedd meg, édes kis feleségem, hogy én nyújtsak segédkezet a toiletted elkészítésében. — Jaj, de férfi komornokot nem szoktak a hölgyekhez alkalmazni. De azért én az uracskám ajánlatát elfogadom . . . Na hát, kérem a sárga sansán ruhám, lakkezipőm és az ékszereimet. Hamar, egykettő, édes Oszkárom! — Ejnye !beli szép az én Jolánkám ! és büszkélkedve forgatja nejét a tükör előtt. Ő is felöltözött és aranykeretes szemüvegét feltette, amit még, mióta megnősült, sohasem használt. Ezen különöz tette nagyon feltűnt nejének és mondá: Idás feltétlenül helyén való eljárásnak jelezhető. Népfürdőt Félegyházának. A betegségek legdúsabban termő melegágya a tisztátalanság. A mikroszkopikus vizsgálatok, az orvosok tapasztalatai ezt már kétségtelenül bizonyítják. Valamint a régi tárgyak, mint a falak, a bútorok, edények, pénzek, ruhák stb. felületein a moha, penész, a baktériumok légiói, úgy a tisztátalanul tartott emberi testen a betegség-nemző csirák milliói ütnek tanyát. Következésképen az irtó betegségek a legkedvezőbb és legfogékonyabb talajra az emberi bőr piszokjában találnak. A statisztikai adatokkal bizonyított nagy mérvű gyermekhalandóság egyik fő oka nálunk a fürdőhiány. A fürdés a mellett, hogy tisztit, meg is edzi a testet s ellenálló képességét a betegségek támadásai ellen fokozza, szivósabbá teszi. Egészségügyi szempontból valóban szerencsétlenségnek mondható a nyilvános és ingyenes fürdőhely hiánya egy-egy oly helységre, hol a nép alsóbb osztályainak — mint a munka által is szennyezőbb testi életre utaltaknak — nincs sem alkalma, sem pénze a gyakoribb fürdésre, ahol aztán egy fellépett járványnyal főleg gyermekeknek megküzdeni szinte lehetetlen. Félegyházának — sajnos, hogy így kell nyilatkoznom — e tekintetben a legmostohábbak a viszonyai. Egészségügyi állapotaink javítása nem attól függ csupán, hogy na magunk egészséges lakásban, jó ivóvízzel ellátva meg aztán az 50 kros fürdőt használva eleget teszünk az egészségi követelményeknek, hanem függ attól, hogy városunk összlakossága mennyire hódol a tisztaságnak ? Bizony e részben igazán csodálkozhatunk a régiek természetes ösztönén, akik a mikroszkóp nélkül is igazi jelentősége szerint tudták méltányolni a fürdést, legtöbb esetben a vallás törvényei közé is iktatván annak kötelező voltát. Rómának annyi közfürdője volt, hogy Plinius dicsekedése szerint nem volt szükség orvosokra. Németországban a renaissance korában maguk a városok állítottak fel fürdőket. A kis Ulm városnak magának 168 fürdőszobája volt 1489-ben. Rendőri szabályok és törvények kötelezték az iparos tanonczokat és segédeket, hogy hetenkint egyszer megfürödjenek ; sőt a hitelezőnek, ki az adósát börtönbe záratta, kötelessége volt az illetőt saját költségén kéthetenkint megfüröszteni.* *) A Kelet czivilizálatlan népének pedig a fürdés megszokott életrendje. És hol állunk mi a késő századok múltán? a haladásnak és fejlődésnek diadaléveiben! ? A vallási háborúk visszavetették a szépen induló fejlődést és Németország áldásos intézményeit elsöpörték. Csak Anglia volt az, amely ezt átvette és tovább fejlesztette. Németország csak az újabb időkben, midőn egységessé lett, Francziaország is a 70-iki háború óta igyekezik lázas buzgalommal a feledésbe ment szokásokat felújítani. Ki van adva a jelszó, hogy hozzá kell szoktatni a népet a fürdéshez. Németországban a kaszárnyáknak nem szabad most már legénységi fürdő nélkül épülnie. Ugyancsak miniszteri rendelet írja elő, hogy a nép- és polgári iskolák épületeinél elegendő fürdőszobákról legyen gondoskodva a növendékek részére. Az államférfiak által megindított mozgalom versenyt keltett az orvosok és iparosok körében minél olcsóbb és czélszerűbb népfürdők előállítása iránt. Egy orvos az 1883-iki berlini hygiénikus kiállításon olyan népfürdőt mutatott be, melynek előállítási költsége 3—4000 frtba *) Ma is kapnak egy kis izzasztó gőzt , mikor a lejárat napja közeleg. Azért is a régi jó szokásból egy keveset igen czélszerű lett volna meghagyni egy kis hideg zuhany alakjában. S ze rk.