Félegyházi Hiradó, 1896 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

Előfizetési árak: Egy évre ... 4 'írt 1 Kegyed évre . . . írt Fél évre. . . . 2 „ | Egy szám ára 8 kr.' A­ kéziratok a' szerkesztőségbe (Bazár-épület) küldendők. "SS"! Megjelenik minden vasárnap reggel. Kéziatokat nem adunk vissza. ....................—---------------------—------— 1. 11. évfolyam. 45-ik szám. Félegyháza, 1396. november 8. Közművelődési, társadalmi és szépirodalmi hetilap.­­ Hirdetések a legjutányosabb­ árak mellett vétetitek fel. Velünk összek­öttetés­ben levő, hirdető irodák, elő­fizetőink vagy a gyakori hirdetők tetemes dij­­kedvezésben részesülnek. A hiirdetéseket, előfizetéseket, reclamat­iokat a kiadó­­hivatalba (bazárépület) kérjük küldeni. A kisiparos helyzete. El lehet mondani, hem’v a kis-7 CT kJ iparost még az ág is húzza. Az ipar terén ma nem a szakavatott,ság­­dominál, hanem a tőke. A tőke a kisiparos szabad fej­lődésének és tisztességes megél­hetésének a legnagyobb ellensége. Csak egy tekintetet kell vetni az iparosságra és azonnal látni fog­juk a küzdelemmel viaskodó em­bert. A tőke megrohanta az ipart is, mint a tőkét jól forgatható al­kalmat, a­hol biztosan nagyobb nyereményperezenteket hoz a tőke, mint a bankok osztalékai. Igaz, hogy nem lehet tagadni a tőke befolyását a fejlődésre, de­­csak a jövőre; csakhogy addig az egyesnek, a­míg a tőke tel­jes fejlesztő ereje átalánosságba megy át, nagyon de nagyon sokat kell nyomorogni, küzzködni, vege­tálni. Ámde a ma élő egyes is ke­nyér után sóvárog. Er­re a termé­szet kényszeríti. S minthogy a megélhetés eszköze — az arain-CT KJ fenekű ipar — a kisiparos kezé­ből ma ki van úgyszólván erő-CT ly­szakolva, a kisipar terén pangás állott be és bizonyos neme a le­targiának vett erőt. Ebből a letargiából táplálko­zik az a különben indokolatlan és semmi alappal nem bíró sok­szor hallható kifogás, hogy a kis-CT 7 CT fű iparos élhetetlen, hogy a kisiparos rest, hogy a kisiparos tudatlan, hogy a kisiparos a maga szak­májában járatlan, hogy ... de elég legyen a „hogy-ból. Hanem mi megfordítjuk a bot másik végét s azt mondjuk, hogy a kisiparos a maga szakjában tel­jesen jártas, — helyi viszonyunkra vonatkoztatva is — fejlődött ipari képességű, hanem c­su­pa előkelő­ségből lenézetik és még a sok­szor várható oldalról sem kap­ méltánylást, támogatást és védel­met. Nyomja tehát a tőke, nyomja az egyes, nyomja a közönség egye­teme. Fentebb említettük, hogy a kisiparos sokszor a várható ol­dalról sem kap méltánylást, támo­gatást, védelmet. Ezzel a kijelentésünkkel oda értünk gondolataink fonalán, hogy a kisiparos helyi vonatkozású fogattam, hogy sohsem nősülök meg, s íme az első lépést már is megtettem . . . Most már csak féllegény vagyok! . . . Hiába no! . . . A­mióta ezt a két bo­gárszemet megpillantottam, a­mióta fénylő tüze a szemembe villant, azóta nem én vagyok, én . . . Azóta kicseréltek, azóta nincs pillanatom, mi nem­ az övé volna; azóta alva, ébren mindig­­csak róla álmo­dozom . . . Az én menyasszonyom olyan her­­czig, kicsike teremtés. Már régóta ismerem, de azokat a mélyen égő szemeket csak a nyáron fedeztem fel, pedig már 6 éve te­­kintgettem bele . . . Azok a fénylő gyön­gyök olyan szépen tudnak mosolyogni, olyan szépen tudnak kérni, hogy az ember akaratlanul is csókjával zárja le, hogy eszét ne vegyék . . . Kitűnő gazdasszony nem hiába az — édes­anyám nevelte a számomra . . . Szép is, csinos is . . . Kedves is, meg­mondhatja azt a Miska komám is, tessék csak tőle kérdezni ... A kapzsi majd el­kaparintotta az orrom elől . . . érintett sérelmeivel, foglalkozzunk s azt konkrét esetben világosítsuk iT meg. Épülő főgymnasimnunk száz egynéhány ezer forintot hozott forgalomba, s elmondhatjuk, hogy abban a félegyházi iparos csak im­itt-amott részesedett,­­akkor is csak mint robotos. Csak a legújabban is, akkor, midőn főgymnasium­iuk építkezé­sénél már csak a hulladék­válla­latok kerülnek kiadásra, — azt tapasztaltuk, hogy a helybeli kisiparosok a vállalatból — csendes nyomással — kiszoríttat­­nak. A helyi vezetőség nem lát bennük vgv liter m­ot­tettát­ ,gm­an­­éziát, nem lát bennük szakértel­met, vállalati ajánlataikat hasból szerkesztik. Nohát, uraim, ezek nem valami törekvésre keltő pártfogások. Ilyen téves alapokra fektetett gondolkozás lehet csak az oka, hogy főgymnasiumunk fölszere­lési munkálataira — a helybeli i/ i párosok e­l­ő­n­y­ö­s­e­b­b ajánlatai mellett — a vidéki vállalkozókat csaknem vadászszák. Pedig azok itt nálunk a köz- Fehér rózsa . . . Feh­ér rózsa, szagos rózsa "Virított a kebelén . Piros szegfűt, szagos szegfűt Fel­aj­ánlt­am érte én. Kértem tőle, szépen, leértem : Adja ide cserébe ; A­ szegfőimet, a szivemet Tűzze oda h­elyébe ! Könyörögtem, mindhiába ! Azt felelte: nem adja; A szegfűnél, csalfa szívnél Többet ér a szép rózsa ! Csorpáczky Jenő. « Hl 7I malac »!JL Jw I A mióta vőlegény vagyok. — Családi kép. — Irta: HORVÁTH SÁNDOR. Vőlegénynyé lettem, vőlegény va­gyok . . . Hej, de nagy szó ez! Bizonyisten ezelőtt még félévvel is egyre csak azt haj­Pénze nincs . . . Egy ócska felkraj­­czárt rejteget a bugyellárisában, én meg­annyit sem. Éppen azért összeillünk: se neki, se nekem . . . Tetszik tudni kérem én amondó vagyok, hogy nem jó a pén­zes asszony ... Nem bizony, mert akkor hamar oda teremti az urának, hogy: „Hát­rább az agarakkal, én hoztam a pénzt! . . Úgy bizony kérem, jó magam is fül­­tanúja voltam egyszer. Pénzt ? . . . Nem kell nekem! (volna csak!) Boldog vagyok én így is, nagyon boldog! Meg aztán édes anyám is olyan boldog és engem kétszeresen boldogít . . . Megvallom .... ne tessék kérem Irmuskámnak elmondani hisz ő már úgy is tudja . . . megválom, hogy volt nekem már ideálom, de az édes anyám haragja nélkül nem köthettem volna vele házas­ságot! Már­pedig azt nem akarom soha magamra venni, hogy az én jó édes anyám haragudjék reám .... Az is olyan pi­­czinyke volt, de egy kicsit előbb mert születni mint­­ én. Ez word volt az édes anyám ínyére. Jobb is igy . . .

Next