Félegyházi Hiradó, 1896 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

Előfizetési árak: Egy évre ... 4 'írt 1 Kegyed évre . . . írt Fél évre. . . . 2 „ | Egy szám ára 8 kr.' A kéziratok a' szerkesztőségbe (Bazár-épület) küldendők. "SS"! Megjelenik minden vasárnap reggel. Kéziatokat nem adunk vissza. ....................—---------------------—------— 1. 11. évfolyam. 45-ik szám. Félegyháza, 1396. november 8. Közművelődési, társadalmi és szépirodalmi hetilap. Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetitek fel. Velünk összeköttetésben levő, hirdető irodák, előfizetőink vagy a gyakori hirdetők tetemes dijkedvezésben részesülnek. A hiirdetéseket, előfizetéseket, reclamatiokat a kiadóhivatalba (bazárépület) kérjük küldeni. A kisiparos helyzete. El lehet mondani, hem’v a kis-7 CT kJ iparost még az ág is húzza. Az ipar terén ma nem a szakavatott,ságdominál, hanem a tőke. A tőke a kisiparos szabad fejlődésének és tisztességes megélhetésének a legnagyobb ellensége. Csak egy tekintetet kell vetni az iparosságra és azonnal látni fogjuk a küzdelemmel viaskodó embert. A tőke megrohanta az ipart is, mint a tőkét jól forgatható alkalmat, ahol biztosan nagyobb nyereményperezenteket hoz a tőke, mint a bankok osztalékai. Igaz, hogy nem lehet tagadni a tőke befolyását a fejlődésre, decsak a jövőre; csakhogy addig az egyesnek, amíg a tőke teljes fejlesztő ereje átalánosságba megy át, nagyon de nagyon sokat kell nyomorogni, küzzködni, vegetálni. Ámde a ma élő egyes is kenyér után sóvárog. Erre a természet kényszeríti. S minthogy a megélhetés eszköze — az arain-CT KJ fenekű ipar — a kisiparos kezéből ma ki van úgyszólván erő-CT lyszakolva, a kisipar terén pangás állott be és bizonyos neme a letargiának vett erőt. Ebből a letargiából táplálkozik az a különben indokolatlan és semmi alappal nem bíró sokszor hallható kifogás, hogy a kis-CT 7 CT fű iparos élhetetlen, hogy a kisiparos rest, hogy a kisiparos tudatlan, hogy a kisiparos a maga szakmájában járatlan, hogy ... de elég legyen a „hogy-ból. Hanem mi megfordítjuk a bot másik végét s azt mondjuk, hogy a kisiparos a maga szakjában teljesen jártas, — helyi viszonyunkra vonatkoztatva is — fejlődött ipari képességű, hanem csupa előkelőségből lenézetik és még a sokszor várható oldalról sem kap méltánylást, támogatást és védelmet. Nyomja tehát a tőke, nyomja az egyes, nyomja a közönség egyeteme. Fentebb említettük, hogy a kisiparos sokszor a várható oldalról sem kap méltánylást, támogatást, védelmet. Ezzel a kijelentésünkkel oda értünk gondolataink fonalán, hogy a kisiparos helyi vonatkozású fogattam, hogy sohsem nősülök meg, s íme az első lépést már is megtettem . . . Most már csak féllegény vagyok! . . . Hiába no! . . . Amióta ezt a két bogárszemet megpillantottam, amióta fénylő tüze a szemembe villant, azóta nem én vagyok, én . . . Azóta kicseréltek, azóta nincs pillanatom, mi nem az övé volna; azóta alva, ébren mindigcsak róla álmodozom . . . Az én menyasszonyom olyan herczig, kicsike teremtés. Már régóta ismerem, de azokat a mélyen égő szemeket csak a nyáron fedeztem fel, pedig már 6 éve tekintgettem bele . . . Azok a fénylő gyöngyök olyan szépen tudnak mosolyogni, olyan szépen tudnak kérni, hogy az ember akaratlanul is csókjával zárja le, hogy eszét ne vegyék . . . Kitűnő gazdasszony nem hiába az — édesanyám nevelte a számomra . . . Szép is, csinos is . . . Kedves is, megmondhatja azt a Miska komám is, tessék csak tőle kérdezni ... A kapzsi majd elkaparintotta az orrom elől . . . érintett sérelmeivel, foglalkozzunk s azt konkrét esetben világosítsuk iT meg. Épülő főgymnasimnunk száz egynéhány ezer forintot hozott forgalomba, s elmondhatjuk, hogy abban a félegyházi iparos csak imitt-amott részesedett,akkor is csak mint robotos. Csak a legújabban is, akkor, midőn főgymnasiumiuk építkezésénél már csak a hulladékvállalatok kerülnek kiadásra, — azt tapasztaltuk, hogy a helybeli kisiparosok a vállalatból — csendes nyomással — kiszoríttatnak. A helyi vezetőség nem lát bennük vgv liter mottettát ,gmanéziát, nem lát bennük szakértelmet, vállalati ajánlataikat hasból szerkesztik. Nohát, uraim, ezek nem valami törekvésre keltő pártfogások. Ilyen téves alapokra fektetett gondolkozás lehet csak az oka, hogy főgymnasiumunk fölszerelési munkálataira — a helybeli i/ i párosok előnyösebb ajánlatai mellett — a vidéki vállalkozókat csaknem vadászszák. Pedig azok itt nálunk a köz- Fehér rózsa . . . Fehér rózsa, szagos rózsa "Virított a kebelén . Piros szegfűt, szagos szegfűt Felajánltam érte én. Kértem tőle, szépen, leértem : Adja ide cserébe ; A szegfőimet, a szivemet Tűzze oda helyébe ! Könyörögtem, mindhiába ! Azt felelte: nem adja; A szegfűnél, csalfa szívnél Többet ér a szép rózsa ! Csorpáczky Jenő. « Hl 7I malac »!JL Jw I A mióta vőlegény vagyok. — Családi kép. — Irta: HORVÁTH SÁNDOR. Vőlegénynyé lettem, vőlegény vagyok . . . Hej, de nagy szó ez! Bizonyisten ezelőtt még félévvel is egyre csak azt hajPénze nincs . . . Egy ócska felkrajczárt rejteget a bugyellárisában, én megannyit sem. Éppen azért összeillünk: se neki, se nekem . . . Tetszik tudni kérem én amondó vagyok, hogy nem jó a pénzes asszony ... Nem bizony, mert akkor hamar oda teremti az urának, hogy: „Hátrább az agarakkal, én hoztam a pénzt! . . Úgy bizony kérem, jó magam is fültanúja voltam egyszer. Pénzt ? . . . Nem kell nekem! (volna csak!) Boldog vagyok én így is, nagyon boldog! Meg aztán édes anyám is olyan boldog és engem kétszeresen boldogít . . . Megvallom .... ne tessék kérem Irmuskámnak elmondani hisz ő már úgy is tudja . . . megválom, hogy volt nekem már ideálom, de az édes anyám haragja nélkül nem köthettem volna vele házasságot! Márpedig azt nem akarom soha magamra venni, hogy az én jó édes anyám haragudjék reám .... Az is olyan piczinyke volt, de egy kicsit előbb mert születni mint én. Ez word volt az édes anyám ínyére. Jobb is igy . . .