Félegyházi Hiradó, 1898 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

1818. január 2. FAL EGYHÁZI HIRADÓ. Milyen lesz „Az uj Zrinyiász ? Sokan tudakozódtak olvasóink közül, hogy mi lesz az „Uj Zrinyiász“ : elbeszé­lés vagy politikai rajz? És hogy jut abba Zrínyi? Tréfás elbeszélés lesz-e, vagy va­lami szatíra. A­helyett, hogy egyenkint felelnék, elmondom egyszerre mindenkinek, hogy az „Új Zrinyiász“ lesz az én vázlatban hátrahagyott művem. Mert minden sró után marad egy olyan munka, melyről az a vélemény, hogy ha egészen kidolgozza, szépen adhatott volna. De ezt az illető szó már nem hallja. Én ezzel ellentétben még életemben látni akarom az én vázlatban hátrahagyott munkámat és hallani akarom, a­mint mondják. — Kár, hogy nem dolgozza ki jobban. Pedig én úgy fogom kidolgozni, a­mennyire erőmtől telik, de a téma a kü­­lönös, a téma ölel fel annyi anyagot, hogy okvetetlenül vázlatnak kell maradnia — vagyis azt a látszatot viseli. Hogy mikép jut modern politikai rajzba Zrínyi, épen ez­ az, a­mi egy kis magyarázatra szorul. Én a középkori szo­kásokat akarom szembeállítani a mai mó­dom felfogással, mert az olvasónak így szembetűnőbb, hogy a világ mennyit vál­tozott, bár alapjában karakterek, bizonyos viszonyok közt mindig ugyanazok voltak. Petur bán ma is meg van, száz alakban, a Dósa Györgyök is itt lappanganak. Le­írtam egyszer Olay Lajost, hogy ő az, a­ki fölkísérte Zách Felicziánt a királyi pa­lotáig, aztán megbiztatta az udvaron: Csak eredj fel, Felix és üss kö­zéjük. Ne félj semmit! Én nekem azon­ban egy kis dolgom van itt az Omodék komornájával, hát átszaladok. Bercsényi Miklós bizonyosan megvan, de most Justh Gyulának hívják és él Zrínyi Miklós, de meglehet, udvari kon­­czipista és nem Szigetvár kapitánya. A karakterek maradnak, de más viszonyok közé keveredve, máskép festetnek. Mi lenne például ma II. Rákóczy Ferencz ? Föltéve hogy megvolna rettentő földbirtoka, mely az ország egy harmadrészét képezte. Ma nem csinálhatna forradalmat, de másként mutatná a virtust. Egyszerűen nem lehetne parlamentarizmus miatta, mert ő maga küldene, több mint száz képviselőt a gaz­datisztjeiből és a fiskálisaiból, aztán ami­kor kedve támadna, oda üzenhetné Bán­­ffynak. Én ezt, vagy azt a törvényjavas­latot nem szenvedhetem. Tessék levenni a napirendről: ilyen groteszk ideák és összehason­lítások vittek rá, hogy szigetvári Zrínyi Miklóst ma szerepeltessem. Nem bírtam ellentállni az ingernek. Nem kegyeletlen­­ségből teszem Zrínyi iránt (félre ne értse az olvasó), ez csak a forma. Választhattam volna egy más történeti alakot is, de Zrí­nyi volt a legjobb, az ország egyik első leventéje, akinek viselt dolgait mindenki ismeri Magyarországon, még a kis­gye­rekek is. Azért tehát mindenekelőtt fel kellett őt támasztanom. És ez a legkönnyebb. Már a szentírás is megígéri, hogy Ítélet­napkor mindenki feltámad, nekem mind­össze e dátumot kellett megváltoztatni. Az úr hivatja Gábor arkangyalt (aki ezzel a feltámasztási funkczióval már rég­óta megvan bízva) és rendeli neki: — Gábor, lemegy a trombitáddal és háromszor egymásután belefutsz ott lent. Ma lesz az ítéletnap. Gábor vidáman csapkodta meg a szárnyait. — Megyek, uram. — Jó figyelj. Az első trombitaszóra feltámadnak azok, a­kik a hazáért meg­haltak. Ők az én kedvenczeim. — Igen, uram. — A második trombitaszóra feltá­madnak az öngyilkosok, mert ezekben jó szív volt, Gábor. Sok érzékeny, nemes szív volt közöttük. — Értem, uram. — Most aztán vigyázz Gábor. Ha még a föld nem népesül be nagyon, ak­kor harmadszor is belefutsz harsonádba, mely fölhasitja a sírokat. És ha a föld már tele volna, hadd el a harmadik trom­bitaszót. .Gábor arkangyal leszállott a parancs­csal és hozzáfogott a munkájához. Trom­bitáját szép piros szájához emelte és fuj­­jantott egyet. Egy láthatatlan kéz megfogta és egy hang mennydörgő: — Állj meg, hiba történt! Néhány ezer évvel eltévesztették a számítást. Hagyj abba mindent, a világ még tovább marad. Gábor leejte a trombitát ijedten, de már késő volt, a kürtbe lehelt első fél­hangra feltámadtak Zrínyi Miklós és társai és mintha az egész természetes lenne, ví­gan megindultak Dombóvár felé. Budának, így támad fel Zrínyi a gondviselés egy tévedéséből és így keveredik el baj­noki erényeivel és szokásaival a mi tár­sadalmunkba. Ez a történet a praeludiuma. Na­gyon furcsa lesz az, de csak a formájában. A magja lehetne vezérczikk is. Szóval a jelenlegi politikai és társadalmi viszonyo­kat, a képviselőházat, a modern institu­­cziókat akarja rajzolni, hanem a Zrínyi Miklós egyéniségén keresztül. Zrínyi köztünk átélt viszontagságai és kalandjai lesz tehát „Az új Zrinyiász“ tartalma, melynek közlését az Országos Hírlap az új évvel kezdi meg. Szóval kész a mese, ki vannak komponálva a részle­tek és már csak olvasók kellenek hozzá. Mikszáth Kálmán: KÖZGAZDASÁG. Hogyan fokozzuk szőlőink termését. Nehezen barátkozik meg azzal az immár bebizonyított ténnyel a magyar gazda, hogy bármiféle növény csak ott adhat elegendő termést, a­hol a talaj termőképessége fenntartatik vagy éppen öregbittetik. Ha van is tekintettel ez arany­­szabályra, azt legfeljebb szántóföldjein alkalmazza, de már azután rétjét, szőlejét, komlósát trágyázásban egyáltalán nem, vagy csak igen ritkán részesíti, pedig immár számos oldalról bebizonyított tény, hogy a szőlő is csak az esetben adhat jövedelmet hajtó termést, ha intenzív trágyázásban részesül, ami természetes és tudva azt, hogy többnyire évti­zedeken keresztül egy és ugyanazon talaj használta­k szőlő­termelési czélokra, a­nélkül, hogy az a tápláló anyag, mely a szőlő által elvonatik, bármiként is visszapótoltatott volna, mert bizony külö­nösen régebben vajmi kevesen gondoltak szőlő­területeik trágyázására. Igaz ugyan, hogy a szőlők trágyázása nagyon fárasz­tó és költéges munka, mert nem kis feladat az istálló trágyát a többnyire magasabb hegyeken fekvő szőlőkbe felhordani, ma azonban a­mikor a műtrágyák olcsó áron állanak rendelkezésünkre, a­midőn ezen kis ter­mésyi trágyák hatásosabb táplálékot nyújtanak az istálló trágyánál, ezen nehézség megszűnt, mert ezeknek a legmagasabb helyekre való felhordása sem igényel nagy munkaerőt. Ez ideig nem voltunk kellőleg tájé­kozva az iránt, hogy a szőlők minő mű­trágyát igényelnek, s hogy minő eredmény várható valamely műtrágya alkalmazásától. Ma azonban az ország számos helyén végzett kísérletek kellő támpontot nyújta­nak erre nézve is, balgaság volna azokat figyelembe nem venni, ezért határoztuk el ezen kísérleteket a magyar óvári növényter­melési kísérleti állomás közlései alapján tisztelt olvasóinkkal megismertetni. A magyaróvári növénytermelési kísérleti állomás a már 1895-ben meg­kezdett szőlő­trágyázási kísérleteket a múlt évben is folytatta, főleg homoki szőlőkben, miután az előző év tapasztalatai szerint a homoki szőlőkben várható legbiztosabban siker a műtrágyák alkalmazásától. A kí­sérleti trágyául három párhuzamos par­­ezella szolgált: 1. trágyázatlan, 2. foszforsav és kálium, 8. foszforsav, kálium és nitro­génnel trágyázott. És pedig a 2-es tábla kapott 200 kg. szuperfoszfátot, 100 kg. kénsavas kálit, illetőleg egy része 250 kg. 38'Vo-os kálit vagy 450 kgr. kainitot; a 3-as parczella a fentieken kivet­e01 kg chilisalétromot. A kísérlet megejtetvén 19 helyről érkezett be használható jelentés, a­melyek­ből az tűnik ki, hogy a mindhárom anyag­gal megtrágyázott parczellákon a kísérlet igen kedvező eredményt szolgáltatott. És pedig a szuperfoszfát és kálival trágyázott parczellákon 10 kísérlet közül 8 ban a terméstöbblet 50—250 kg. szőlő; a chili­salétrommal is trágyázott parczelákon 12 kísérlet közül 8 helyen volt a termés­többlet 200 kgon felül s ezek közül 3 esetben 500 kgmon is felül, a­miből teljes határozottsággal kitűnik, hogy a homoki szőlőinkben csak úgy érhetünk el sikert, ha mind a három tápanyaggal trágyázunk, miután azok mind a háromban szűköl­ködnek. A trágyázás jövedelmezőségének ki­számításánál a vízben oldható foszfoszsav kilóját 23 krral, a chilisalétrom és kén­­savas kálium métermázsáját 12 írttal számítva, a holdankénti­ költség, a vasútról való elfuvarozzással együtt 34 írtra tehető. Feltéve már most hogy a fürttermés többlet meghaladja a 300 kgmot, a trágyázás még az esetben is jelentékeny jövedelmet szolgáltatott, ha a fürt métermázsája csak 20 frttal értékesíthető, mihez járul még a trágyázás utóhatása, a­m­i különösen szőlőknél szintén jelentékenyebb lehet, s így joggal mondható el, hogy a műtrágya­­félék okszerű alkalmazásával módunkban van homoki szőlőink jövedelmezőségét igen tetemesen fokozni. Kötött talajon is tettek kísérleteket igen kedvező eredménnyel úgy szuperfoszfát és kálival mint fej trágyául chilisalétrommal is, de a kísérletek nem történtek elég nagy számban. Akár homoki akár kötött talajon, ha nem őszszel, de mindenesetre korata­­vaszszal hintendő el úgy a szuperfoszfát mint a káli. Különfélék. Szőlészeti tanfolyam a fővárosban. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, úgyis mint a Gazdasági Egyesületek Or­szágos Szövetségének központja a földmi­­velési miniszter anyagi s erkölcsi támoga­tása mellett 1898. évi január 10—29-ig tartó időközben a Köztelek (Üllői­ ut 25. sz.) nagytermében háromhetes szőlészeti és borászati tanfolyamot rendez. A tanfo­lyamon bárki részt vehet, ha felvétel czél­­jából idején jelentkezik. Akik a gazdasági egyesületnek tagjai, azok 5 frtnyi díjat fizetnek. A tanfolyamban résztvenni szán­dékozók személyesen vagy levél útján ja­nuár 0-ig az Országos gazdasági Egyesület titkári hivatalnál jelentkezhetnek. A legjobb és legolcsóbb sorsjegy az erdélyi ev. ref. egyházkerület által Kolozs­várit felállítandó szeretetház javára Tisza Kálmán, báró Bánffy Dezső, gróf Tisza Lajos, báró Vay Béla, gróf Degenfeld Jó­zsef urak valamint az öt ev. ref. egyház­­kerület püspökei védnöksége alatt rende­zett sorsjáték sorsjegye, következő nyere­ményekkel : 4 főnyeremény 57000 korona értékben, összesen 4000 nyeremény 160000 korona értékben. A legkisebb nyeremény értéke mind a két húzásnál 10 korona. Mind a két húzásra érvényes sorsjegyek darabonként 2 koronáért kaphatók Feuer Illés könyvkereskedésében. Magyar arczkép-bélyegek. Harm­i­ncz, különféle színben, gyönyörűen kiállított arcz­­képecske áll előttünk; történelmünk, iro­dalmunk és művészetünk legkiemelkedőbb .

Next