Félegyházi Hiradó, 1899 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
13-ik ára Félegyháza, 1995. márczius 26-án. V. évfolyam. Közművelődési, társadali és szépirodalmi hetilap. Eléfiztési árak: Egy évre . . . 4 frt Negyed évre . . I frt Fái évre. . . 2 „ Egy szám ára 8 kr. A kéziratok a szerkesztőségbe küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik mint vasárnap reggel. Bírói ítéletekoronkint I frt. Árverési hirdetény 2 frt 50 kr. Nyilttér sorként 50 kr. Hirdetéseket és reclamokat lapunk részére felvesz az „Általános Tudósító“ Budapesten, VII. Erzsébet körút 14. I A hirdetéseket, előfizetéseket, reclamatiokat a lfiadós hivatalba (Feuer Lajos-féle ház) kérjük küldeni. " Alakítsunk szépészeti egyesületet! Hoszy a természetadta keletkezmények és a képződmények utánozhatatlanok, annyi bizonyos. Sokszor megáll az emberi ész, sőt örökös gondolkodásba esik a számító politikus is a természet kikutathatatlan remekeinek nézésében, csodálattal telik el a művész is, aki csak azt tartja jónak, azt tartja szépnek, ami hasonlít az isteni alkotásokhoz. Maga a társadalom is csak utánzataival közelíti meg a természet által alkotott szépségeket és ezzel azt tartja szeme előtt, hogy mentül inkább megközelíti valamely utánzat az eredeti természetességet, annál szebbel, annál életrevalóbbak ezen alakítások. Azt jól tudjuk mindannyian, hogy az isteni gondviselés is minden vidéknek, minlen városnak megadta szépségét, hol kisebb és hol nagyobb mértékben. — Egy helyiségnek, vidéknek szép helyett jelit ki regényes tájakkal, de gyegébb összetételű tápanyagokban szegényebb földekkel, mig a másiknak jobb földet és kevésbé szép természeti szépségek ki környezeti vidéket jelölt ki livóhelyül. Városunk, mint tudjuk inkább jó földekbe, mint regényes és erdők által örnyezett vidékekben bővelkek; mert az áldoz alföldnek a öltők szerint a szabadság szép hazájának, hol csak a zöld mez és kék lő ég adják meg a meserkéletlen szépséget, szintén megvan a jő oldala, mivel a jó éldek következtében vagyonosabbá lett a lakosság és itt inkáb a jó életmód adja meg azt a kitételt, amit más helyen a természet szépsége, az erdőkben előforduló famunka és mellékfoglalkozás ad meg a jó földekben hiányt szenvedő népnek keresetképpen. Nem akarok itten szépészeti magyarázatokba ereszkedni. De annyit mégis mondanom kell, hogy ilyen városoknak, mint városunk is, amelynek gazdag és jómódú a lakossága, a város és környékének természetadta fogyatkozásait kipótlandó, meg kellene tenni minden lehetőt azzal, hogy mondhatni művészies alkotásokkal a városnak igen kívánatos fellendítését előmozdítani igyekszik Már most lássuk, hogy mi módon volna ezen magasztos ezés elérhető ? Itt mindjárt megadom a feleletet is : mivel a város maga szegény, ncs abban a szerencsés helyzetben, hogy szépítési czélokra nagyobb összegeket fordíthatna, csupán „a szépítő egyesület“ volna az, amelynek segélyével ezen dolgokat előnyösen és igen szépen meg lehetne oldani. Ilyen szépítő egyesület hazánk nyugati részének minden egyes városában van, sőt Stergerországban nincs egy falu, hol ezen „szépítő egyesület“ hiányzik, mert maga a társadalom hazafias tömörülése áldozatra kész Két falusi történet.* *) /. Az egyik a gyűlöletről. Szél támad az iharosi lankás földek felől és nagy csendesen légutjára kél. Hasát már megérzi a föld fölött repkedő madár, de lágy fuvása még nem ver habot s csak alig neszelve hajt keskeny fodrokat a Tisza csillogó vizén. Halk susogással kél egyik hullám a másik után senyeregve űzi egymást az alacsony partra ki. A fehér boglárka, a piros kakukiu, a picsiny démutka s a part minden virága hajlongva fogadják a hullámok gyöngéd simogatását s míg ezek a lejtőn medrükbe visszafutnak, azok frissülve emelik fel tarka szirmú fejecskéiket . . . Mindg erősebb lesz a fuvalom. Minden csöpp kavarog már az ingó vízfelületen, mint megannyi gyöngyszem egy óriási tükörlap millióra tört darabjain. A hullámok már zajongva űzik egymást és a part virágai közül a fehér boglárka nem emelkedik föl többé, gyönge szárát ketté törte az erős hullámcsapás, leszaggató szirmait és szórjait haragos vizre szét ... A szél zúgása kitörő fájdalom siló hangjaként támad, majd elhal a csöndes táj felett. A part virágai úgy ingadoznak, remegnek, úgy meg-meg reszketnek gyönge leveleik, szirmaik . . . * Szerzőnek sajtó alatt levő könyötből. Csak egy szál sárga szironták áll fennen, kevélyen. Hullám el nem éri, vihar sem bir vele. Meddig áll kevélyen ? Mi okozza vesztét? . . . * Az iharosi lányok azóta nem járnak a Tisza partjára játszani, mióta egyet közülök : a legszebbet Benő Lidit a hullámos folyó hideg ágyúba fektette és ott el is altatta örökre . . . Szegény leány, miért is volt olyan szép! Minden vasárnap délután összegyűltek a leányok a Tisza partján és játszadoztak szilaj kedvvel napestig. A pázsit virághímes zöldje meg sem fakul a sok futkosó láb alatt, a letaposott virágok nyomban fölelevenednek,a vidámság kikitörő zajára. A Tisza is mintha visabban vontatná fodros hullámait ... A leányok kiáltozásaitól nem hallatszik ide a hullámcsapusok zaja, csak onnan a meredek felöl hangzik egy-egy erősebb locscsanás, a mint a szél odacsapja a habokat a part köves falához. A leányok épen szembekötősdit játszanak . . . — Erre csörög a dió! — Csattan fel a lármás sereg s nyomban egész tapsvihart támaszt az a sok fürge kéz. Boné Lidinek van a szeme bekötve. ott botorkál kedves ügyetlenséggel, elelcsúszik a sima pázsiton, karjait kitárva tartja, piros ajkán mosoly ül, mely néhanéha csengő kaczajra válik. — Erre csörög a dó ! — Hangzik a háta megött. — Emerre a mogyoró ! — Hangzik előtte csalogató tapssal együtt. A bekötött szemű leány tétovázva indul a csalogató taps után. A Tari Juicsa szava. A Tari Juicsa tapsa. A meredekre értek . . . — Most fogj meg! — kiáltja Kulcsa a meredek szélén és félre ugróit . . . Amaz utána kap . . . Csak egyetlen kasílás hangzik fel, az összecsapódó hullámok zaja ezt is elfojta. A leányok sikoltozva futottak szét... Hívhatták már a segítséget. Annak a szegény leánynak meg a hol testét sem találnák meg. Elveszett, eltűnt örökre . . . Csak az a kis kundökülelék, mely szemeről lecsúszott és egy hínárgyökéren fennakadt, maradt meg egyetlen emlékül. Őrzi is azt híven egy iharosi legény, ki azt az ázott kis kendőt nem hagyja megszáradni sohasem, mert kényeivel folyton folyvást öntözi . . . * A fehér boglárka nincs többé . . . Oly gyönge volt, hogy lágy szélle csókját, hamnalcsepp hullását reszketve fogadta. Vihar bősz haragja, hullámok vad árja ne birt volna vele?! . . . De az a sárga virág sem áll sokáig fennen kevélyen. A Az egyedüli elismert kellemes szü, r- • r » , ... miért is általános kedvelné és rendkívüli népszerűvé vált. A biztos és tartermészetes hashajtó szer a 1616002 J0ZS6T JOSETUVIZ,tós hatásu Ferencz József vizet 10 világkiállításon 10 aranyéremmel tün„ . . , ... , tették ki és egy háztartásban sem szabadna hiányozni. Kapható Felegyuzan a következő raktárokban : Bleier és Füredi, Borbényi Gyula, Feuer ,Vlihály. K!w tw..a_. •- ■ — •