Félegyházi Hiradó, 1903 (9. évfolyam) 1-24. szám

1903-01-04 / 1. szám

karú munka viszi most kezében a haladás zászlaját s nekünk ér­dekünk, hogy ott legyünk a so­rompóban. Ha figyelemmel ki­sérjük az események hullámzó váltakozását, mindenütt a nem­zeti, a faji öntudat bontakozását látjuk. Az az öntudat, mely bib­liává teszi a nemzet történetét, szentekké a nemzet nagyjait, tömö­rülésre buzdítja az egynyelvűeket, aczéllá edzi az akaratot, önzővé teszi a nemzeti munkában izmo­­sul egyedeket a maga fajának megbecsülésében, de önzetlenné a jövendők boldogulásának érde­kében, mint a­milyen önzők ma a nemzetek hazaszeretetben, de önzetlenek a művelődés, a haladás előmozdításában. Városunk a magyarság alföldi szigetének életerős, fejlődő tagja. Ha országunk határai ilyen tele­pekkel volnának betöltve, úgy Magyarország hatalmi állásához semmi kétség sem férne. Itt nin­csenek nemzetiségi küzdelmek s annyira el vagyunk zárva, hogy idáig elhalnak vérrokonaink messze jajkiáltásai. A mi váro­sunknak, a hozzánk hasonló, faj­magyarságban erős városoknak kellene sugározni a magyar so­vinizmus eszméjét, a magyar ha­zaszeretetet egész az önzésig. Magyar hazafiságban ne legyenek előbbvalóink. A mi vidékünk az ország szive. A magyar vérkerin­gés itt újul meg s ha a szív be­teg, akkor beteg a test is. Legyünk a magyar szellemmel, öntudatos magyar munkálkodással épült erős várai a magyar nemzeti erőnek. És most, a magyar­­soviniz­mus jelszavával nyissunk be az ezerkilenczszázharm­adik eszten­dőbe. Arimén­ keze írásával igazolja rajta, hogy az egész okiratot elolvasta, vagy ha olvasni nem tud , az okirat tartalmát két tanú jelen­létében megmagyarázták neki. A részlet­­fizetésre vásárolt árut a tervezet szerint a végrehajtó sem az eladó, sem a vevő tartozása miatt nem foglalhatja le. Ha az áru megromlik, akkor a vevő tartozása az értékcsökkenés arányában kisebbedik. Egy­szóval : a törvénytervezet minden intéz­kedése a vásárlót védelmezi azzal szem­ben, akitől részletfizetésre vásárolt vala­mely árut. Vehet e mértéket a posztókereskedő ? A kereskedelmi miniszter az összes keres­kedelmi és iparkamaráktól választ kért arra nézve, hogy a posztókereskedő a szabó munkákra való megrendeléseknél jogosult-e mértéket venni? Aligha szen­ved kétséget, hogy a mértékvétel már a szabó ipar körébe tartozik s ennélfogva mértéket venni csak jogosított szabó ipa­ros lehet hivatva. De az eddigi szokás szerint ezt a posztókereskedők is gyako­rolták. Most ebben az ügyben a beérkezett válaszok után fog dönteni a miniszter. Rendkívüli közgyűlés. Dr. Szerelem­­hegyi Károly polgármester a múlt év deczember 30-án d. e. 9 órára rendkívüli közgyűlésre hívta össze a képviselőtestü­let tagjait. A rendkívüli közgyűlés össze­hívására azért volt szükség, mert még a múlt évben tárgyalni kellett az 1903. évi városi költségvetésre vonatkozó tör­vényhatósági határozat előterjesztését. A törvényhatósági határozat előterjesztője Seress István adóügyi tanácsnok volt, ki a megye leiratát egész terjedelmében fel­olvasta a közgyűlés előtt. A közgyűlés az előterjesztést tudomásul vette. A­mint az előterjesztésből ki­tűnt, a városi pótadó 79 fillért tesz ki minden korona állami adó után. A közgyűlésre nagyon kevesen jelentek meg. A közgyűlés egyéb tárgyai­nak elintézéséről híreink között számo­lunk be. A részletfizetés. Ezer meg ezer sze­gény embert érdekel az a törvényterve­zet, melyet az igazságügyminiszter a rész­letfizetéssel való vásárlásról készített. Már kész ez a tervezet, most már szakembe­rekből szervezett bizottság elé is kerül. A tervezet szerint a részletüzletet a vevő bármikor perrel támadhatja meg, ha az árut oly árban vette, mely a készfizetés mellett forgalmi árát harmincz százalék­kal meghaladja. Minden részletüzletről okiratot kell majd készíteni s az okirat csak akkor lesz érvényes, ha a vevő saját FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ 1903. január 4. A Vörös-Kereszt egylet estélye. Fényes estélyt rendezett a Vörös- Kereszt egyesület kiskunfélegyházi fiókja dec­ember 27-én. A már előre sikerültnek ígérkező estély alkalmával fényes közön­ség töltötte meg a Korona dísztermét, feszült várakozással s kedves reményekkel a következendő dolgokra. Várakozásában a közönség nem csalódott. Az egész estély oly kedvesen, oly művészi harmóniával folyt le, mely a legkövetelőbb ízlést is teljesen kielégíthette. Első­sorban dr. Bányai Mór helybeli ügyvéd vázolta röviden a Vörös-Kereszt egylet történetét s különösen szépen mél­tatta az egyesiben­i humanisztikus czélu törekvéseit s értette az egyesület vezetőit. Most következett a nálunk még isme­retlen s annál fogva várva várt „Eleven Újság“ előadása. Csakugyan „eleven“ volt, mert oly elevenséggel, oly jó kedv­vel lett előadva, mintha csak valami paj­kos tündérszellemek váltották volna föl egymást a publikum gyönyörködtetésére. A férfiszereplők is tökéletesen meg­­állták helyüket, de a hölgyszereplők messze túlszárnyalták őket, s ezt nem a köteles udvariasság mondatja ezúttal ve­lünk, hanem a legridegebb kritika is. Mindjárt az első szereplő Bauer Szerénke meglepte a hallgató közönséget bátor föllépésével, amint messzecsengő hangon a hallgatóságnak nemcsak a fülébe, hanem szívébe is belehangoztatta : „Ele­ven újság, tessék, tessék, előfizetni köte­lesség. Kneffel Rózsi­ka volt a dal Igazán mintha a dalköltészet múzsája állt volna előttünk virágkoszorukkal­ ékeskedve, a mint szép dalát kedves, behízelgő hang­ján elcsicseregte. — Kedves alak volt Léderes Ilonka, hosszas monológját ügye­sen adta elő. — Frank Margit, „tanügyi előadó“ egy hivatásos paedagoga modo­rával adta elő szerepét, miben segítségére voltak Steiner Terike és Rosner Janka. Az irodalom és művészetet méltó­­képen képviselte Lázár Etelka, ki nagy hatást ért el az ő saját külön művészeti reklámjával. Nagy hatással adta elő Ró­nay Malvinka a sport czímű rovatot. Következett ezután a hírek rovata, melyhez a rovatvezető Schweitzer Annuska mondott prológot, majd kivonultak egyen­­kint az egyes hírek képviselői s gyorsan pergő nyelvecskéikkel mondották egymás­után a napi híreket, végül Boross Gyula az „Andrások“ méltó képviselője mondta el rendőri híreit. A szerkesztői üzenetek­ben Kádár Irénke ugyancsak rápirított az agglegényekre. Úgy kell nekik, miért nem házasodnak. Kedves jelenség volt az apró­hirdetések c­ímű rovat előadása. Négy kis­lány: Som­osi Gizike, Füredi Rezsin, Schweiger Erzsike és Grünberger Gizike egymást fölváltva mondották el sikkesen, ügyesen apró­hirdetéseiket, me­lyeknek legnagyobb része helyi vonatko­zású volt. Mindenesetre helyesebb lett volna s nagyobb hatást lehetett volna elérni, ha a többi hosszabb czikkek is helyi vonat­­kozásuak lettek volna. Az előadás végén az összes szerep­lők ügyesen csoportosítva együttesen mu­tatták be magukat a közönség előtt gyö­nyörű képet alkotva a görög tűz színes világításánál.­­ Ezután tánczra penderült a fiatalság és kitartó kedvvel jártak reg­gelig. A Korona díszterme alig látott még egyszer egyszer annyi tánczolópárt, mint a Vöröskereszt estélyén. Az első négyest körülbelül 100 pár tánczolta. Előfizetési felhívás. A múlt számunkkal egy éve annak, hogy a „Félegyházi Híradó“ szerkesztését és tulajdonjogát átvettem. Hangzatos ígéretek nélkül fogtam a lap további kiadásába és szerkesztésébe. Állandóan törekvésem az volt, hogy a lapot úgy szellemi, mint techikai tekintetben oda emeljem, hol egy jól szerkesztett vidéki lapnak a fokozódó igényekkel szemben lennie kell. Hogy elértem-e a magam elé tűzött nemes czélt, azt egy évi működésem után a nagy­közönség ma már megítélheti. Azt hiszem további programmot nem kell adnom. A­milyen volt lapom a múltban, olyan lesz a jövőben is. Ha a nagy társadalom szíves támogatásában részesít, az csak arra fog ösztönözni, hogy a „Félegyházi Híradót“ még tökéletesít­sem, még jobban fejleszszem­. A város heti életének hit tükre ki­­kivántam lenni,s azt hiszem, hogy a tör­ténteket mindig a legnagyobb tárgyilagos­sággal adtam tudtára a nagy­közönségnek. Nem kíméltem semmi fáradságot, semmi anyagi áldozatokat. Ha a körülmények s a hét mozgalmasabb eseményei úgy kí­vánták, melléklettel bővítettem meg a lap rendes nagyságát, csak hogy kimerítő krónikás lehessek. Lapom eddigi munkatársai, kik a fej­lesztés nehéz első évében önzetlen szíves támogatóim voltak, továbbra is oldalam mellett maradnak. A közönségtől megked­velt „Heti krónikát“ továbbá is minden héten elmondja csengő-bongó rímeivel, a humor és jó kedély derűjével Hegedős Arimán deák is ígéretet tett, hogy „Raj­zolatait“ folytatni fogja. Többi munka­társaim kitartó csoportja pedig továbbra is buzgólkodni fog, hogy a lap szellemét továbbra is azon magas színvonalon tartsa, a­melyre évek hosszú küzdelme alatt fel­­emelkedett. A „Félegyházi Híradó" előfizetési ára : egész évre .... 8 korona fél évre....................4 „ negyed évre ... 2 „ Eddigi megismert működésem alap­ján kérem továbbra is a nagyközönség szíves támogatását, eddigi megtisztelő bizalmukért pedig hálás köszönetet mondva maradok Kiskunfélegyháza, 1902. decz. 23. hazafias üdvözlettel Vesszösi József a „Félegyházi Hiradó“ felelős szerkesztője s laptulajdonosa.

Next