Félegyházi Hírek, 1988 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-19 / 1. szám
1988. január 19. reu MA'n A DOLGOZÓK ÁTLAGÉLETKORA HARMINCHÉT ÉV A nyolcszorosan kiváló Vörös Csillag Tsz-ről A Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetése az eddigiek során is nagy jelentőséget tulajdonított dolgozói informálásának. Ennek szerepe az utóbbi időszakban egyre jobban megnőtt és várhatóan tovább növekszik. Szükségesnek tartjuk, hogy céljainkról, feladatainkról, eredményeinkről és gondjainkról időben tájékoztassuk munkatársainkat, mert csak így tudjuk elképzelni az előrehaladó közös cselekvést. A belső információszerzésnek több formáját alkalmaztuk eddig is, többek között a különböző munkahelyi közösségek, kollektívák, a társadalmi és tömegszervezetek nagy segítséget nyújtottak ebben. Tíz éven keresztül jelent meg az Üzemi Híradó, amely kéthavonként eljutott valamennyi dolgozónkhoz. Úgy ítéljük meg, hogy betöltötte szerepét, eleget tett azoknak az elvárásoknak, amelyeket 1978-ban célul tűztünk ki. Megfelelő érdekődést tapasztaltunk a lap iránt, a közölt cikkek jól szolgálták olvasóink tájékoztatását, melynek hatása is érezhető volt. A „Félegyházi Hírek” megjelenésével üzemi kiadványunk megszűnt, mivel egyik alapítója lettünk az új városi újságnak. A magunk részéről üdvözöljük ezt, és bízunk benne, hogy dolgozóink és természetesen más üzemek kollektívái is hasznos információkhoz jutnak, jobban megismerjük egymás munkáját, városunk életét. Termelőszövetkezetünk dolgozóitól az eddigiekhez hasonlóan továbbra is kérjük az érdeklődésre számottartó közleményeket, és minden , az új kiadvány céljainak megvalósítását szolgáló észrevételt, javaslatot. A következő időszakban a termelőszövetkezetünkről megjelenő cikkek jobb megértése céljából most — a teljesség igénye nélkül — tájékoztatást adok gazdaságunkról. A termelőszövetkezetünk jövőre ünnepli létrejöttének 40-ik évfordulóját. A 150 hold földterületen 14 családdal megalakult közös gazdaság időközben két termelőszövetkezettel egyesült és alakult ki mai mérete. Jelenlegi területe 5872 hektár, ebből 4111 hektár szántó. Aktív dolgozói létszámunk 730 fő, nyugdíjas és járadékos 302 fő. A nők száma 230. Az aktív dolgozók átlagos életkora 37 év. A tsz nettó árbevétele az elmúlt három év átlagában meghaladta az 550 miliót, üzemi termelési értéke a 360 millió forintot. Ez a városhoz tartozó mezőgazdasági üzemek termelésének mintegy 20 százalékát jelenti. Nyereségünk ugyanebben az időszakban 25—30 millió forint között volt. Eszközeink értéke a múlt évben meghaladta a 380 millió forintot, az egy dolgozóra jutó éves személyi jövedelem 1986- ban 78 900 forint. A szervezeti felépítés alapvetően ágazati, funkcionális jellegű. A sokirányú tevékenységet különböző szervezeti egységek foglalják magukba: növénytermesztési, állattenyésztési, ipari és háztáji főágazat, szőlő-gyümölcstermesztési, élelmiszeripari, gépüzemi, építési, valamint anyag- és áruforgalmi ágazat. A növénytermesztési főágazat 4111 hektár szántóterületen alapvetően négy fő növény — kalászos gabona, cukorrépa és legelőterület 1273 hektár, az erdő 209 hektár. A főágazat terményeinek jelentős részét az állattenyésztési főágazat hasznosítja, az árunövények értéke meghaladja az 50 millió forintot. A takarmánykeverő- és szárítóüzem éves termelése kereken 10 ezer tonna, árbevétele a 40 millió. Az állattenyésztési főágazat a baromfi- és a szarvasmarhaágazatot foglalja magába. Árbevétele az utóbbi években elérte, illetve valamivel meghaladta a 100 millió forintot. Az elmúlt évben értékesítésre került többek között közel 600 000 darab naposliba és 2400 darab bárány. Az ipari főágazat árbevételét tekintve az állattenyésztési főágazattal azonos, legfontosabb tevékenységi körei: lakatos, forgácsoló és gumiüzem, gépkocsijavító és szállítás. A háztáji termelés már több éve nagyüzemi gazdálkodásunk szerves részét képezi, ennek koordinálását látja el a háztáji főágazat, melynek forgalma a múlt évben megközelítette a 150 millió forintot. Az elsősorban állattenyésztéssel foglalkozó termelőktől értékesített termékek közül jelentősebbek 350 ezer pecsenyecsirke, 110 ezer darab hízott liba és a 6000 darab hízott sertés. Az áruforgalom 100 millió forintot, az élelmiszeripari ágazaton belül dolgozó tormaüzem az 520 tonna nyerstorma feldolgozásából közel 30 milliós árbevételt produkált, az építési ágazat árbevétele kereken 10 millió forint. Gazdálkodásunkban meghatározó szerepet kapnak társadalmi és tömegszervezeteink, a különböző bizottságok. A szociális bizottság vezetésével rendszeres a nyugdíjasokról való gondoskodás, a nagycsaládosok egyedül élők segítése. Az oktatási és kulturális bizottság a bel- és külföldi utazások, üdülések, művelődési programok szervezése mellett irányítja a dolgozók rendszeres továbbképzését is. Az NDK-beli testvérszövetkezettel több mint 10 éve folyamatos a csereüdültetés. Termelőszövetkezetünkben 30 fő egyetemet és főiskolát, 122 fő középiskolát végzett. Szakmunkásaink száma 250 fő. Közel száz fiatal közreműködésével dolgozik két KISZ-alapszervezetünk, akik eddig öt alkalommal nyerték el a „Kiváló KISZ Szervezet”, egyszer pedig a „KISZ KB Vörös Vándorzászlaja” kitüntetést. 70 aktív és 420 pártoló taggal működik a Honvédelmi Klub, amely az utóbbi két évben kétszer nyerte el az Élenjáró kitüntető címet. 29 szocialista brigádunkban 340 dolgozónk vesz részt. Termelőszövetkezetünk hosszú és egyenletes utat tett meg a közel négy évtized alatt. A változó körülmények között is a jobbak között tudott maradni. Ezt bizonyítja az eddig nyolc alkalommal elnyert Kiváló Termelőszövetkezet és a kétszeri elismerő oklevél is. Dobrovszki Miklós NAPKÖZBEN: A nagymedencében csak egy- két csökönyös ember tempózik kitartóan, a szauna viszont telis-tele, mintha bizony csak a melegben való üldögéléstől elfogyna a súlyfeleslegünk és helyreállna az erőnlétünk. Szítjuk a kátya tüzét és az indulatokat magunkban, hiszen a téma — mi is lehetne más — a reform. Egy samponos flakonból valaki vizet önt a kövekre, a gőz szétterül. Locsold csak, addig amíg itt vagyunk, hátha 1988-ban erre sem telik. Hallatszik az egyik sarokból pesszimistán. — Valahogy majd, csak lesz — mondja csendes rezignációval egy jó negyvenes, akinek kérges kezének vécéiből még nem ázott ki a makacsul tapadó gépolaj. — Dolgozunk. Többet. — Többet! Még? — Csattan fel egy harmincas szabadúszó üzletember, kinek derékban vállas alakján látszik, hogy jópár hossz ráférne a nagymedencében — Kinek-minek dolgozzam többet? Hogy elvigye az adó? Én dolgoztam már eleget! — Azt mondják ez az év döntő lesz, de évek óta mindig ezt mondták. Mostanra kiderült, el vagyunk adósodva. Én abból a sok felvett kölcsönből nem láttam egy fillért sem és most azért hajt Szaunafilozófia!C sak, hogy visszafizessük? Munkanélküliség lesz! Tudnak erről? Megállapítanak 3000,— Ft bérminimumot. Nevetséges! Nekem már megvan mindenem, de nem háromezerből, még harmincból is nehezen jövünk ki egy hónapban — harsogja, miközben lecsatolja nyakából a vastag láncot, mert már égeti és látszik rajta, hogy nem élhet ennyi kín árán. — Igaz — szólal meg komótosan egy idős bajszos úr — igaz, hogy el vagyunk adósodva, de az is igaz, hogy minden év döntő. Úgy ám uraim, mert ez válsághelyzet — bizonygatja Óvatos csönd. Majd újult erővel tör fel a panasz kinek-kinek vérmérséklete szerint. — A sógorságot-komaságot, az elhatalmasodott korrupciót, azt kéne megszüntetni! — veti közbe egy hölgy a sarokból. Soroljuk a rosszat, a még roszszabbat, soroljuk, hogy ki hol és milyen hibákat követett el. (Rajtunk kívül mindenki és mindenhol). Jó magyar szokáshoz híven „lázasan” bénulunk meg. Panaszkodunk és csak panaszkodunk. Sajnáljuk önmagunkat. Egyszer csak a felső sorból — ahol legjobban éget a meleg — nyugodtan szól egy fiatalember. — Emberek — kérdezi — miért hazai sajátosság, hogy az apátia, a rezignáció sokkal erősebb nálunk, mint más olyan országban, ahol lényegesen , roszszabb a helyzet? Miért van az, hogy mi, önök először és vég nélkül csak panaszkodunk, szidunk, ha valami problémával találjuk szembe magunkat? Miért nem a kiutat, a tennivalókat keressük? Szerintem már több energiát fordítunk a nyafogásra mint a megoldásra! Talán ez is a magyarázata, hogy most ilyen nehéz helyzetben vagyunk? Vitáztak itt önök pro és kontra, hogy mi a garancia arra, hogy ez a mostani reform beválik. Szerintem, a garancia Mi vagyunk, mi magyarok! Ha elszántan és következetesen belevágunk és megcsináljuk, ha csakazértis megmutatjuk! Egy pillanatra dermesztő lett a hőség. Lassacskán szállingóztunk kifelé a szaunából. Láttam, többen Lázasan tempózni kezdtek a nagymedencében. — Hm. Hogy kioktatott bennünket ez a fiú — morfondírozok magamban! Talán ők a Nagy Generáció? B. Gy. Értékes nyeremények a takarékos embereknek — Ha az ön bankja a takarékszövetkezet, egész évben szerencsés lehet — olvashattuk azokon a röpcédulákon, amit Bács-Kiskun megye 22 takarékszövetkezete adott ki a takarékossági akció keretében, amelylyel hadat üzentek a rémhíreknek, amelyek a forint iránti bizalmat akarták megingatni. A betétgyűjtési akció a félegyházi takarékszövetkezetnél a vártnál is jobban sikerült. Segítette ezt az a helyesen alkalmazott propaganda is, hogy sorsjegyet adtak mindazoknak, akik legalább tízezer forinttal növelték betétjüket, vagy tagsági részjegyük összegét. Ezen a címen IP 868 db sorsolási jegyet adtak ki, ami azt jelenti, hogy ezzel a módszerrel több mint 100 millió forinttal emelkedett a betétállomány. A sorsolási bizottság Szilveszter napján a nagy nyilvánosság előtt állami közjegyző jelenlétében helyezte el a közel 11 ezer sorsolási jegyet a sorsolási kerékben, melyek közül gyermekek húzták ki a 90 nyerőszámot. Elsőnek a főnyereményt, egy kis Polski Fiat személygépkocsit, mely egyelőre rendszám nélkül ott állt a Takarékszövetkezet félegyházi székháza előtt. A szerencsés nyertes a 282 662. számú sorsjegy tulajdonosa lett. Két színes televízió és egy Mátra fekete-fehér készülék, rádió-magnó és még sok értékes nyeremény talált gazdára, de minden nyereménytárgy felsorolására nincs lehetőségünk. A sorsolás után Bondor László igazgatósági elnök, aki a sorsolási bizottság elnöke is volt, valamint Tápai Ernőné ügyvezető igazgató bejelentették, hogy a most ki nem húzott sorsjegyek részt vesznek a január 8-i megyei fősorsoláson is, amit Kiskunmajsán rendez a megye 22 takarékszövetkezete, ahol többek között három gépkocsit is kisorsolnak. T. M. Száz éves a tanító úr Hármas évforduló Napjainkban, amikor egyre jobban előtérbe kerül a műemlékvédelem, és milliókat, milliárdokat áldozunk régi értékeink, az öreg épületek, kastélyok, várromok megmentésére, felvetődik a kérdés: törődünk-e eleget mindezek alkotóival, a környezetünkben élő, legmagasabb életkort elért emberekkel? Egy ilyen értékes ember a száz esztendős Szabó János néptanító és elemi iskolai igazgató is, aki szülővárosából áttelepült Szegedre leányához aki ott édesapja hivatását folytatja az egyetemen, a legmagasabb szinten. Valóságos őrangyala az idős szülőknek, példát mutatva, hogyan lehet összeegyeztetni a főhivatást az áldozatos szülői szeretettel. Ezt is kellene tanítani az iskolákban. A három tagú Szabó család egyszerre három okot is ad arra, hogy a reflektorfényt rájuk irányítsuk. Először: Szabó János bácsi 100 évvel ezelőtt, 1888. január 13-án született. Másodszor: 80 éve, 1907-ben szerzett tanítói oklevelet Félegyházán. Ezt a ritka szép évfordulót most rubin diplomával ismerték el. Harmadszor: 77 éve kötött házasságot a fiatal segédtanító a még fiatalabb Bajáki Zsuzsannával, azóta élnek együtt jóban-rosszban, de mindig boldogságban, szeretetben. Életükről regényt lehetne, kellene írni a mai nemzedék okulására, amihez témát bőségesen adna János bácsi csodálatos emlékezőtehetsége. Ha van kinek, szívesen elmondja, hogy pályafutását Rókán, egy olyan szegény faluban kezdte, amelyik még egy koldust se tudott eltartani (a szomszéd faluból járt át egy koldus „másodállásban”). Mesél az első világháborúról, ahol póttartalékosként védte a hazát, ahol ezernél több félegyházi férfi vesztette életét. Szerencsésen hazakerülve, a pákai iskolában, utána a városi, Kossuth utcai elemi iskolában tanított, végül az elemi iskolák igazgatója lett és 42 évi szolgálat után vonult nyugalomba. Élete legszebb kitüntetésének, munkája legnagyobb elismerésének tartja, hogy volt tanítványai, ma már nyugdíjas korú kiváló munkások, szakmájuk mesterei, világlátott, diplomás emberek, most is felkeresik otthonában idős mesterüket, akitől nem csak műveltséget, de emberséget is tanultak. (Kép és szöveg: Tóth Miklós) 1988. I. 19.