Félegyházi Hírek, 1989 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1989-01-24 / 2. szám
2. oldal mea/HArt Ali a tudósításokból kimaradt A Kiskun Cipőgyár párttagsága egyhangúlag a megyei pártértekezlet összehívása mellett foglalt állást. Ismeretes, hogy a rendkívüli tanácskozáson harmincnyolcan kaptak szót, hogy a nyilvánosság előtt elmondják, kifejtsék a beterjesztett dokumentumokkal kapcsolatos észrevételeiket, — holott ennél lényegesen többen jelezték hozzászólási szándékukat. A többiek írásban juttatták el véleményüket a dokumentumszerkesztő bizottsághoz. — Elképzelhető, hogy az elnökség válogatott a felszólalók között? — kérdeztük az egyik félegyházi küldöttől, Tóth Gyulától, akit a cipőgyáriak delegáltak erre az értekezletre. — Nem hinném, hogy a hozzászólásokat tartalmuk szerint szelektálták volna, bár ennek ellentmondani látszik az a körülmény, hogy mint jómagamnak is többszöri próbálkozásra sem sikerült feliratkozni a listára. — Pedig úgy hírlik, az ön „csomagterve” egyenként, külön-külön is figyelemreméltó javaslatokat tartalmazott. Hallhatnánk róluk valamit bővebben? — Egyebek között indítványoztam a fejkvóta rendszer módosítását (nem az egységesítését!), mert igazságtalannak tartom, hogy a költségvetés előtt a lakosság nem egyenlő értékű. A jelenleg érvényben lévő gyakorlat: 1 községi lakos 250,— Ft 1 kisházi lakos 778,— Ft 1 bajai lakos 946,— Ft 1 kiméti lakos 1338,— Ft Megértjük azt is, ami a pártértekezleten elhangzott, hogy ti. az egységes fejkvóta nem megvalósítható, mivel más intézményeket finanszíroz a város, és másokat a falu. De ez nem jelentheti azt, hogy a megye egykét városában minden megépíthető legyen (lásd: Kecskemét gigantomániás építkezései, komplett városrészek szanálása), míg a legtöbb településen a költségvetés a legszükségesebb kiadásokat sem fedezi (közvilágítás, út- és járdaépítés). — A másik javaslat szintén meghaladja egy megyei pártbizottság hatáskörét. — Éppen ezért javasoltam középtávú tervként megfogalmazni és a Központi Bizottság elé terjeszteni a jelenlegi megyerendszer megszüntetését. Világosan kell látni: ez a kis ország nem bírja el a 19 megyei pártbizottságot, KISZ-bizottságot, Szakszervezet és Hazafias Népfront vezető apparátusát, a hozzájuk külön-külön kapcsolódó oktatási központokkal, fenntartási költségekkel. S ezzel a felsorolás még korántsem teljes. Strukturálisan jelenleg is adott a feltétel ahhoz, hogy az országot maximum 5 közigazgatási körzetre lehessen osztani. Meggyőződésem: a kezdeti többletköltségek után egy-egy gazdaságosabb irányítási mechanizmus kialakítását tenné lehetővé. „Egypercesében” keményen bírálta a megyei pártbizottság iparpolitikáját, amelyet egy közelmúltból vett példával támasztott alá... A Kiskun Cipőgyárnak egy igen etikátlan döntés következtében több mint 40 millió forintért kellett megvásárolnia magát a kecskeméti székhelyű központtól, azért, hogy meg tudjon maradni az iparág élvonalában, megtarthassa mindazon eszközeit, amely az általa termelt jövedelemből lett beszerezve. A gazdaságpolitikai osztály nem támogatta önállósodásunkat, holott ebben az időszakban már jól láthatók voltak azok a gazdasági folyamatok, tendenciák, amelyek a félegyházi gyár törekvéseit igazolták. — Témát váltva, — rövidke sajtóhír: „... ellentmondásosan fogadták Lezsák Sándornak, a Demokrata Fórum Ideiglenes Elnöksége tagjának felszólalását”. — Mit mondjak? Hogy az újságíró udvariasan fogalmazott? Egyébként ahogy én megtudtam ítélni, nem a mondottaknak, sokkal inkább a cinikus (uram bocsá’: tiszteletlen) hangnemnek szólt a nemtetszés. Természetesen ez mit sem változtat a tézisekben is megfogalmazott célokon: a párt feladatának tekinti a nemzeti közmegegyezés újjáteremtését, s kapcsolatot kíván kialakítani az alternatív mozgalmakkal. A résztvevők nemcsak a gazdaság, hanem az intézményrendszer reformjánál ütemét is kifogásolták. — Hiba volna azt hinni, hogy néhány hónap alatt pótolni tudjuk évtizedes adósságainkat. A mai roppant bonyolult helyzetre érvényes csak igazán Szuvorov egykori mondása: „a gyorsaság szükséges, a sietség káros”. Vagyis: a siettetés, a végig nem gondolt, elkapkodott intézkedések könnyen vezethetnek anarchiához. Pozitív dolognak tartom, hogy a tagság a módszereit, s nem pedig kifogásait kereste az intézményrendszer megújításának, korszerűsítésének. K. E. Tanácsülés alulnézetben Nem éppen rokonszenves cím, de arra mindenképpen utal, hogy nem valami hivatalos stílusú és szövegű tudósításról van szó, ami legtöbbször arról akarja meggyőzni az olvasót — legalábbis Félegyházán —, hogy itt alapjában véve minden jól megy, itt a megújítás nem sürgős, itt a megméretés szükségtelen, nem úgy mint a megye többi városaiban. Nos, a december 14-i — időben jó kiadós — tanácsülés adta az indítékot, hogy néhány dolgot szóvátegyek. Először is. Nyolc pontos napirenddel kellett, illetve kellett volna megbirkóznia a helyi hatalom képviselőinek. Ehhez kaptak útbaigazítást, összesen 117 oldalnyi írásos anyagban, méghozzá öt különböző témában. Hat ember legyen a talpán, aki tanácstagként arra tudott,, vagy tudhatott volna vállalkozni, hogy arról kérdez, arról és ahhoz fűz véleményt, ami a napirendek témáiban alapvető és eldöntendő, hogy minden döntésben a saját véleményét, elhatározását tudta volna kifejezésre juttatni. Márpedig ma ilyen igényű szerep betöltése lenne a hatalmi testület funkciója, feladata. És hogy sok dologban még nem tud így tenni a tanácstag, annak nem a testület felkészültsége, akarása vagy nem akarása az oka. Nyilvánvaló okként elsősorban az apparátus előkészítő és ügyintéző munkamódszerét, az ülések sok esetben vitatható lefolyását, lefolytatását kell megjelölni. Őszintén szólva, alig tapasztal az ember valamiféle változást a mai és a 20 —30 évvel ezelőtti tanácsülések között. Bizonyításul teszem szóvá itt az írásos előterjesztések tartalmi, szövegezési stílusát, gyakorlatát. Világos, közérthető, feltáró, törekvéseket, alternatív megoldásokat megfogalmazó, döntésre egyértelműen késztető beszámolókra, előterjesztésekre lenne szükség minden esetben. Ködösítés, a dolgok érzése nélküli befolyásolás, vagy döntésre késztetés a hatalom múltbeli taktikai eszköze volt. Az efféle gyakorlat ma kifejezetten ingerli a jövőért kicsit is felelősséget érző állampolgárt. A jelentést készítők esetenkénti prófétai kinyilatkoztatása ebben vagy abban a dologban, főleg amikor korábbi testületi döntésekkel homlokegyenest ellentétesek az a hatalom és végrehajtó apparátus összefüggésében inkorrekt megjelenési forma. Ilyen és ehhez hasonló esetek forrásai azoknak a megnyilatkozásoknak, miszerint az apparátus vagy azok vezetői akaratának függvénye itt minden. Mert ugyanis eddig mikor kérte, vagy kérhette számon a hatalmi testület saját döntéseit, vagy azok megvalósítását. Bár itt meg kell jegyeznem, hogy a tanács elnöke hangsúlyozta az ülés folyamán az apparátus szervezővégrehajtó tevékenységének alapvető státuszbeli szerepét. Úgy gondolom, korrekcióra szorul az a gyakorlat is, miszerint a levezető elnök ekként ajánl anyagot, előterjesztést szavazásra, döntésre. „Most pedig javaslom, fogadjuk el a napirend anyagát a kiegészítésekkel együtt.” Véleményem szerint ez így már eleve a felelősség feloldása, egy formális lépés, amit ha úgy tetszik, nem is kell komolyan venni. Viszont azt mindenki tudja, hogy csak konkrét döntéseket lehet számonkérni. Csak ezen az úton képzelhető el a társadalmi ellenőrzés igényelt megvalósítása is. Sok az ötletszerűség a tanácsi munkában, gyakran változtatunk korábbi elhatározásokon. Látszik ebben indokolatlan, vagy mulasztásból eredő kapkodás is, teszi szóvá a testület egyik tagja. Gondolom, ennek igaz voltát igazolandó, nem szükséges példákat felsorakoztatnom. Megszívlelendő ténymegállapítás ez amiben tapasztalataim alapján magam is osztozni tudok, a következetes változtatás igényével. Sajnos, gyakori még az olyan sajtószöveg a hatalmi és hivatali ténykedéssel kapcsolatban, ami illusztris képviselője még annak, amin éppen változtatni van szándékunk. A Közlöny folyamatosan ad tájékoztatást, a tanácsülésen alapos vita tárgyát képező VII. ötéves tervi beszámoló anyagáról. A bevezető mondatokból idézem: „A testület megállapította, hogy az elmúlt, megközelítőleg 3 év fejlesztési eredményei kedvezően alakultak.” Mire jó manapság ez az egymást áltató szöveg, tessék mondani? A tanácsülésen egyetlen tanácstag sem mondott ilyet, senki nem javasolta, hogy mondja ezt ki a hatalmi testület. A határozati javaslatban — amit előre megfogalmaz az illetékes előterjesztő — sem szerepel ilyen megfogalmazás. De ha utána nézünk, nem is mondhatjuk ezt. Hiszen a tervezett 627 milliós fejlesztésből a terv végére jó, ha 480 millió szolgálhatja a megvalósítást. A programozott 1150 lakásból talán megépült 800 körüli. A fejlesztési összeg mindössze 20 százaléka áll már csak rendelkezésre, és mi mindent kéne még megvalósítani! Nem beszélve a tervbe vett, de meg nem oldható elhatározásokról. Divat és stílus volt régebben a formális demokrácia mezején hivatkozni a választott testületekre jórészt igazolásul, vagy éppen az áthárítás taktikájaként. Megújuló világunkban a hatalom gyakorlói, valamint végrehajtói egyaránt vállalják csak a maguk szerepét és feladatát, aztán teljes őszinteséggel adjanak erről számot az állampolgároknak, a tanácstagnak, a közvéleménynek. A nyíltság és őszinteség új viszonyokat, új feltételeket is igényel, ahol azt mondjuk vagy mondhatjuk amit gondolunk, és azt tesszük amit mondtunk és elhatároztunk. Ez a megállapítás szintén summázható a szóbahozott tanácsülés ürügyén. B-p-Gy. A szerkesztőség változtatás nélkül teszi közzé a cikket azzal, hogy néhány részével kapcsolatban kérdése, illetve más véleménye van. Bízunk abban, hogy a jobbítás szándékától vezérelve másoknak — az érdekelt tanácstagoknak és tanácsi dolgozóknak is lesz véleménye — amelyet megírnak. Azt tartanánk jónak, ha a vita, a hozzászólások konkrét dolgokat vetnének fel. Szerkesztőség 1989. január 24. KISZ-bajok — nagy bajok Mindenki ismeri a KISZ elnevezésű szervezetet. Tisztában van munkájával, céljaival. Vagy talán mégsem? A tények az utóbbit igazolják. De talán induljunk el messzebbről! Ma nem divat, hanem létkérdés a valóság feltárása. Vajúdó gazdasági, politikai válságokkal terhes időszak köszöntött a szocialista tábor országaira. A kommunista pártok, melyek mindenütt vezető szerepet játszottak idáig, ha ezt meg akarják tartani, át kell, értékeljék munkájukat. Mi a párt leendő tagjai, a KISZ-esek, kétségekkel küszködünk. Nem helyi jelenség, s nem új, hogy a KISZ is válságban van. A tények is ezt igazolják. Kevesen lépnek be az alapszervezetbe. De minek is? Hiszen aki KISZ-tagnak mondja magát, az sem csinál semmit. (Tisztelet a kivételnek.) S csak azért tartozni egy szervezethez, hogy tagjainak vélhessük magunkat, semmi értelme. Napjainkban a KISZ-nek nincs igazán hatása a fiatalokra. Csak vegetál, megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy fontos. Ez talán így is lenne, ha a belépett tagok tennének is érte valamit, hogy e mondat írott malasztból valósággá váljon. Mindenki a másikra számít, és ha csak ülünk, s nem teszünk semmit, akkor nem is valósulhatnak meg a szép tervek (ha egyáltalán vannak ...) Egy reform kellene, amely alapjában megváltoztatná a szervezet felépítését, munkáját. Ehhez valamennyiünk munkájára van szükség. Ne a felnőtt vezetőktől várjunk minden segítséget, nekünk kell cselekedni ! ! ! Tenni és küzdeni akaró fiatalok kellenének a KISZ- szervezetek élére és tagjai sorába. De látva a szervezet jelenlegi válságos helyzetét (afiatalok többsége nem óhajt KISZ-tag lenni) fölmerül bennem a kérdés: — A vezetők valóban tisztában vannak munkájuk jelentőségével? Mák Ari Közgazdasági Szakközépiskola II/C-s tanulója HATÉVESEK AZ ÖTÖS IKREK Pontosan hat évvel ezelőtt — 1983. január 24-én — városunk felé irányította az ország-világ figyelmét egy szenzációs hír: Tarjányi Sándorné Kálmán Ilona 23 éves félegyházi kismama ötös ikreket (4 kislányt és 1 kisfiút) hozott világra. Az idő, hogy eljár! A ritkán előforduló ötszörös születésnap közeledtével — a gyerekekre és az influenzára való tekintettel — telefonon szerettem volna érdeklődni a híressé lett családnál, de többszöri próbálkozás után sem sikerült kapcsolatot teremteni. Nem volt más választás, személyesen bb többezer forintot befizetni, vestem fel a Szendrei Jó- Lehet, hogy „csak” admisia utcából azóta a ráganisztrációs hiba történt Újabb, Héderi Antal u. 15. Mert az eredeti indok (sok számú családi házba köt gyermek, sürgős segélykötözött ötös ikreket, ahol r®s stb.) ma is fennáll, megtudtam, hogy a Posta Csengetésre a nagymama által díjtalanul bekapcsolt nyitott kaput. A gyerekek telefont nem hozták ut,- éppen befejezték a reggelik, mert nem tudták amit, az édesanya az utolsó edényeket vitte ki a konyhába. Elég régen találkoztunk és csodálkozva néztem, hogy azokból a kopasz, inkubátorban „előnevelt” koraszülött apróságokból milyen csodálatos hajasbabák lettek. Születési sorrendben jegyeztem fel az anyuka által diktált jellemző adatokat: Szilvia 145 dekás volt, amikor megszületett és 320 dekás volt, amikor hazahozták. Melinda születési súlya 160 dkg volt, hazahozatalkor 350, Hajnalka 120-ról 350 dkg-ra, Sanyika 118-ról 280-ra, Erika pedig 115-ről 280 dkg-ra gyarapodott. De nemcsak súlyos egyéniségek, hanem fontos személyiségek is lettek, valamenyien „iskolaérettek”. Szeptembertől a József Attila Ált. Iskola első osztályos növendékei lesznek. Tóth Miklós