Félegyházi Hírek, 1989 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1989-01-24 / 2. szám

1989. január 24. NAGYSZERŰ „MAI” FIATALOK Jókai Mónika, az úszómester A télből a nyárba né­hány lépéssel átsétálhat­nak azok, akik rájöttek ar­ra, hogy nem szűkül le a nyári hónapokra az egész­séges életmód egyik fontos „kelléke”: a rendszeres úszás, a fürdés, ők télen­­nyáron hódolhatnak ezek­nek a hasznos „szenvedé­lyüknek”. Merész, nagy ál­munk, szinte teljesíthetet­­lennek tűnő vágyunk vált valóra azzal, hogy he­lyünkbe jött a gyógyhatású fürdő 26—33 fokos meleg­vize. Bár még mindig nem teljes a létszám, és mond­hatnánk, hogy a szomszé­dos városok, községek la­kói jobban megkedvelték, mint a félegyháziak, akik — megszokásból — inkább elutaznak valahová füröd­ni, gyógyulni, szórakozni, megtoldva a belépődíjat utazási költséggel, s az az­zal járó fáradsággal. Ezek a gondolatok jutot­tak eszembe, amikor be­léptem a korszerű, gyönyö­rű fedett csarnokba, ahol Jókai Mónika, a tizenéves­nek látszó úszómester fo­gadott. A gyógymedencét ebben az időszakban nem túl so­kan veszik igénybe. Hábo­rítatlanul ülnek körben, a 30 fokon felüli vízben a gyógyulni, felüdülni vágyó többnyire idősebb embe­rek. A nagy versenyme­dencében pedig éppen húsz tagú gyermekcsoport ba­rátkozik a vízzel, ismerke­dik az úszás titkaival. Miközben Mónika fél­szemmel a gyerekeket fi­gyeli, felteszem a kérdést: miért nem vetkőzik fürdő­ruhára az úszómester is? A válaszból kitűnik, hogy amikor a tananyaggal oda­érnek, ő is köztük lesz, és bemutatja a helyes testtar­tást, együtt gyakorolják a láb- és kézmunkát, ugrást stb. De ha a helyzet úgy kívánná, most is, ruhástól, beugrana a vízbe. Megtudtam azt is, hogy miért éppen ezt a ritka, de szép foglalkozást választot­ta. Sportgimnáziumban érettségizett, s a sportok közül az úszást választot­ta. Az óvodásoknál kezdte a tanítást, de csak rövid ideig, mert a Lenin Tsz. vezetősége felfigyelt mun­kájára, és főállásban úszó­mesternek alkalmazta. Azó­ta már középfokú úszóedző vizsgát is tett. Nagyon remélem, hogy ebben a nem éppen női szakmában munkája ered­ményes lesz, és az általa megtanított fiatalok közül sok jó úszó kerül ki, köz­tük bajnokok is. Tóth Miklós HIBMÁH HÍREK Hogyan adózzunk? Rengeteget olvastunk és beszéltünk az elmúlt évben a személyi jövedelemadó­ról. Naponta mondtunk és hallottunk véleményt ró­la, szidtuk eleget. Elbúcsúztattuk 1988-at, s most vallanunk kell! Be­vallani a jövedelmünket. A sok vitatkozás, dohogás után — melyből kivettük a részünket valamennyien — lehet, hogy nem vagyok egyedül, aki nem tudja pontosan, hogy miként is kell megtennem ezt a nem túl kellemes vallomást. Felvilágosításért Zsigó Sándorhoz, a városi tanács adócsoportjának vezetőjé­hez fordultam.­­Kinek­­kell adóbevallást készíteni? A vállalkozókon kívül mindazoknak, akiknek a fő munkaviszonyon kívül má­sodállásból, mellékfoglal­kozásból, mezőgazdasági kistermelésből (500 000 Ft felett) ingó vagyontárgyak és ingatlanok értékesítésé­ből, egyéb forrásokból adó­köteles jövedelmük volt. A magánszemélyt évi összes jövedelme után adó­kötelezettség terheli. Hol lehet beszerezni a be­valláshoz szükséges nyom­tatványokat? Díjmentesen kaphatók a postán, a városi tanács adó­csoportjánál és a megyei adófelügyelőségen. A nyom­tatványokat részletes tájé­koztatóval kitöltési útmu­tatóval együtt adják. Mit tegyen az, aki beteg­ség, külföldi tartózkodás, vagy bármilyen más ok miatt nem tudja teljesíte­ni bevallását? A lehető leghamarabb értesítse erről az adófelü­gyelőséget. Amikor az aka­dályok elhárultak, azon­nal (15 napon belül) nyújt­sa be a bevallását és csa­tolja a késedelem okáról szóló igazolást. A bőséges információ és terjedelmes útmutató elle­nére is biztosan sokan lesz­nek, akik­­bizonytalanná válnak, nehezen tudják ki­tölteni a jövedelemadó­bevallást. Kihez fordulhat­nak segítségért? A városi tanácson január­ban minden szerdán 7.30— 16.00 óráig, februárban minden munkanapon 7.30— 16.00 óráig, márciusban 7.30—18.00 óráig, február­ban és márciusban szom­baton és vasárnap 8.00— 12.00 óráig az adófelügye­lőség munkatársai minden­kinek, valamennyi kérdés­ben szívesen állnak rendel­kezésére. A tanácsadás a városi tanács főbejárata melletti ügyfélszolgálati irodában történik. A részletes útmutatás és segítség ellenére is előfor­dulhat, h­ogy haalaki tévesen tölti ki a nyomtatványt és erre később rájön. Hogyan lehet ezt korrigálni? Ebben az esetben az adó­hivatal önellenőrzéssel kapcsolatos tájékoztató ki­adványa ad eligazítást. Fon­tos tudni, hogy az önellen­őrzés során bevalott és be­fizetett adó után bírságot nem kell fizetni, csak ön­­ellenőrzési pótlékot. Ha pedig az adó visszajár, azt a helyesbítést követően 30 napon belül visszatérítik. Amennyiben az adóhiány az adófelügyelőség ellen­őrzése során derül ki, ak­kor bírságot kell fizetni. Ez szándékos jövedelemtitko­­lás esetén az adóhiány 200 %-ig terjedhet. Érdemes te­hát időben hozzálátni az adóbevallás elkészítéséhez, és igénybe venni a szak­emberek segítségét. Az egyéni vállalkozók­nak az adóbevallást a vál­lalkozói adóbevallással együtt legkésőb február 28-ig kell benyújtani. Aki nem egyéni vállalkozó, an­nak adóbevallást március 20-ig kell postára adni. Az adó megfizetése nem pótolja az adóbevallást! Hájas Sándor HONISMERETI MOZAIK „Ott essem A köztudomás és a tu­domány mai álláspontja szerint lánglelkű forradal­már költőnk, Petőfi Sán­dor 1846 decemberében írott és a címben idézett látnoki szavai beteljesed­tek 1849. július 31-én a magyar szabadságharc el­vesztett segesvári csatájá­ban. Hol esett el? Hol is van hát nagy költőnk sír­ja, a segesvári csatatér valamelyik tömegsírjában? Vagy a háborús förgeteg­ben elsodródó hazafi tes­te más ismeretlen sírban porlad? Sokan már akkor sem tudták elhinni, hogy Pető­fi eleshetett. Különféle fel­tevésekből kialakult le­gendák terjedtek el az or­szágban, hogy Petőfi túl­élte a csatát, sőt az ál-pe­­tőfik felbukkanása mel­lett hírek szállongtak a szibériai ólombányában raboskodó Petőfiről is. Csakugyan orosz hadifo­goly lett koszorús költőnk? Ott van a sírja a messze­ségben? — Mind megany­­nyi megválaszolatlan kér­dés, amely lassan másfél évszázada izgatja Petőfi emlékét tisztelő közvéle­ményünket és a Petőfi-ku­­tatókat. Petőfi eltűnésének iro­dalmát összefoglaló tanul­mányában száz éve, 1888- ban leszögezte Ferenczi Zoltán, hogy a titok meg­fejtése örök vágyakozás gyanánt fog élni az embe­ri kutatás és a meghátrálni nem bíró megismerés szá­mára. Pákh Albert író, Petőfi Sándor barátja is kijelentette: addig nem fo­gunk nyugodni, amíg az igazság ki nem derül. Me­zősi Károly, a neves Pe­­tőfi-kutató irodalomtörté­nész is hasonlóan vélelte­ el én, a harc Petőfi Sándor sírja lett. Szerinte Petőfi halá­lának rejtélyével, sírjának keresésével foglalkozó Pe­­tőfi-kutatókat, az iroda­lomtörténetet és a történe­lemtudományt mindaddig foglalkoztatja majd a kér­dés, míg a kutatásnak a leghalványabb reménye is mutatkozik az eredmény­re, vagy az igazságot két­ségkívül nem sikerül meg­állapítani. Dienes András — a szü­lőhelyvitában néhai nagy­nevű ellenfelünk —, a Pe­­tőfi-titok megszállottja, 1956 júliusában román­­magyar vegyes akadémiai bizottság tagjaként három héten át a segesvári csata színhelyén tanulmányozta Petőfi halálának körülmé­nyeit. A kérdés megvála­szolása tekintetében végső igazságot nem tudott mon­dani. Összegzése szerint Petőfinek csak a halálhe­lyét ismerjük, sírhelyét nem. Sírhelye ma az egész csatatér! 1988. július havá­ban a Magyar Nemzetben Veszprémi Miklós írt ok­­nyomozó történelmi cikk­sorozatot „Hogyan halt meg Petőfi?" címen, ő is említi, hogy mostanában megint szibériai legendák foszlányai röppennek föl. Urálon túli kaukázusi Pet­­rovics sírokról érkeznek hírek. Megállapítja, hogy amit egyesek fölfedezés­nek hittek, nem más mint délibáb. Manapság azt hi­szem — mondja, bele kell törődnünk abba, hogy Pe­tőfi igazi nyughelye immár alighanem mindörökre is­meretlen marad. Alig fél év múlva 1988. december 29-én olvashattuk a Magyar Nemzetben a „Petőfi sírja vagy egy Pet­­rovicsé?” című cikket új dokumentumok feltárása­ mezején,... ról, a Petőfi-titok megol­dásának esélyeiről. A cikk címválasztása is igazolja, hogy a cikkíróban is kéte­lyek vannak abban a te­kintetben, hogy valóban Petőfi Sándor sírját tud­ja-e majd az év nyarára tervezett exhumálás és ag­­noszkálás feltárni. Ro­konszenves Balajthy And­rás filmrendezőnek, a fel­táró vállalkozás vezetőjé­nek kijelentése: bármi le­gyen is az eredmény, egy a cél, az igazság felderíté­se. Fekete Sándor Petőfi­­kutató, irodalomtörténész a sajtótájékoztató után úgy látja az ügyet, hogy a hosz­­szú évek óta tartó vitát most már csakugyan le fogja zárni, ha feltárják a sírt, amelyről úgy vélik, hogy ott nyugszik Petőfi. Ugyanő a Népszabadság 1988. december 31-siki szá­mában „A költő kardjai” című írásában még hozzá­teszi: Ne csúfolódjunk elő­re a sírtalálókon. Mégis jelenlegi ismereteim alap­ján kételkedem abban, hogy Petőfi túlélte volna a világosi fegyverletételt. A nyári sírfeltárás meg­hozza majd az igazságot, de még nem tudjuk, hogy mire — jegyezte meg Fe­kete Sándor. Kiderül, hogy újabb délibábkergetés csa­lóka képe bizsergette-e meg a Petőfi emlékét tisztelők szívét, vagy a megbizonyo­sodott igazság ad majd újabb kérdőjeleket. Addig is ajánlom, hogy Petőfi sírja kérdésében ma­radjunk a közvélemény szá­zadfordulós álláspontját kifejező Móra Ferenc kije­lentésnél: „Miért söpörné­tek el fölüle a mithosz aranyos ködét s a kegyetlen tudás hideg szelével?” Fekete János ?? Az irodalmi pályázat értékelése A helyi Közművelődési Egyesület által meghirde­tett (lapunkban is közölt) irodalmi pályázat jelentős visszhangra talált az iro­dalommal alkotó módon is foglalkozók körében. A ki­írt 3 kategóriában együt­tesen 47-en pályáztak, és összesen 97 művet küldtek be. Széles a skála életkor és foglalkozás tekinteté­ben is, a pályázat a helyi társadalomnak csaknem minden rétegét megmoz­gatta. Jellemző ugyanak­kor, hogy egyesületi tagok viszonylag kevesen (5-en) próbálkoztak műveikkel, szerencsére az egyesületen kívüliek részéről jóval na­gyobb vállalkozókedv mu­tatkozott. A beküldött pályamun­kákra jellemző a műfaji sokszólamúság, ami a ver­sek kivételével meg is ne­hezítette a műfaji besoro­lást, a prózai írások jobbá­ra szétfeszítették a műfaji kereteket. Ami a pálya­munkák tartalmát illeti, egyértelműen érzékelhető az emberi és az erkölcsi értékek sugárzása, amely­­lyel viszont nem mindig párosul a kivitelezés meg­győző ereje. A versekben például gyakoriak a kife­jezés botlásai a ritmika el­csúszása és a rímkényszer miatt. A tanulmányok ál­talában lelkiismeretes elő­készületre vallanak, meg­fogalmazásuk mégis héza­gos. A bíráló kitételek elle­nére leszögezhető, hogy a pályázatra küldött művek­kel a meghirdetőnek min­den eredeti terve megva­lósítható, (a színvonal ezt ugyanis lehetővé teszi), így a figyelemre méltóbb írá­sok megjelentetése a helyi kiadványokban, illetve kö­zönség elé vitele egy mie­lőbbi műsorösszeállításban. Fölvetődik egy nem terve­zett, de kívánatos lehető­ség is: Irodalmi Kör lét­rehozása — pl. az egyesü­let keretében —, ahol a pá­lyázók (és más érdeklődők is) rendszeresen bemutat­kozhatnának írásaikkal, s ezek megvitatása, értel­mezése és bírálata folya­matosan segíthetné előre­haladásukat. A pályázatokat elbíráló egyesületi munkacsoport (dr. Fazekas István, Ben­­se György, Fenyvesi Ist­ván, Kállainé Veréb Má­ria és Fekete Pál) egyezte­tett vélemény alapján 1988. december 29-én hirdetett eredményt. Az elbeszélés kategóriájában az I. díjat (1000 forintos utalványt) Kovács Lukácsnak ítélte, együttes elismeréséül an­nak, hogy mindhárom ka­tegóriában színvonalas mű­vekkel pályázott. II. díj­ban (800 forintos utalvány) Makányné Óvári Éva ré­szesült igényesen megfor­mált szépprózájáért és ver­seiért. A verses művek csoport­jában II. díjat Pusztaszeri Sándor szerzett meleghan­gú írásaival, III. díjat (500 forintos utalványt) Or­­mándiné Vígh Rózsi ka­pott egyenletes színvona­lat képviselő versegyütte­séért; 200—200 forintos különjutalomban részesült Szabó Tibor Engedj utam­­ra! és Garami László Ment­sük meg a Földet! című verséért; a bírálók könyv­­jutalommal ismerték el Tarjányi Sándor, Vörös István, Móczár Sándor és Szabó Pálné Kakuszi Irén pályázati szereplését. A tanulmányok közül az I. díjat a Kiskun Cipőgyár Szabó Ervin brigádja nyer­te vállalatuk történetének tényszerű és pontos feldol­gozásával, II. díjban He­gyi Annamária és Winkler Réka részesült Gyürky Gé­za kisipari életútjának és munkájának megörökíté­séért, III. díjban Gubcsi Judit és Csányi Mihály a cipészmesterség fölvázolá­sáért; 200 forintos külön­jutalomban Szabó Gab­riella a régi Félegyháza templomdombjáról szóló dolgozatáért; könyvjutal­mat kapott Szabonya Emő­ke a borbély—fodrász mes­terség vonzó megismerte­téséért, Ernyes Hajnalka és Kalmár Katalin a félegy­házi városházákról írt mun­kájukért, Papdi Annamá­ria a város átfogó bemu­tatásáért. Könyvjutalom­ban részesült Héjjas István is, Gyermekkorom és a mai életmód valósága cí­mű elemző írásáért. Végülis örülhetünk a pá­lyázat kedvező fogadtatá­sának, a beérkezett nagy­számú pályaműnek, a több értékes elemzésnek, vers­nek és tanulmánynak, és bízhatunk a folytatásban is, hiszen a pályázóknak közel harmada (a tanul­mány kategóriában, a több­sége) a tízentúliak korosz­tályából került ki. Közöttük is leginkább a Batthyány — és a József Attila Általános Iskola ta­nulói szorgoskodtak és je­leskedtek. Fekete Pál 3. oldal

Next