Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1992-01-17 / 1. szám
4. oldal A fénylő Piramis árnyékában Az ókor a világ hét csodája közül az első helyre sorolta a piramisokat, ezeket a monumentális épületeket, melyek joggal váltanak ki ma is csodálatot az emberből. Az egyiptomi fáraók még életükben elkezdték építtetni majdani sírhelyeiket, mutatva ezzel is gazdagságukat, hirdetve dicsőségüket. De miért épít valaki piramist Kiskunfélegyháza határában? — kérdeztem az egyik tulajdonost, Papp Zoltán, abból az alkalomból, hogy az elmúlt évben december 21-én volt a FÁRAÓ DESCO egyéves születésnapja, amit a hely szellemének megfelelően hatalmas bulival ünnepeltek meg. — Nem azért, amiért a fáraók annak idején! — mosolyodik el a halkszavú tanárember, aki egyáltalán nem emlékeztet a vendéglátós szakma „hiénáira”. — Gazdagságról szó sincs. Hatalmas anyagi kockázatot vállaltunk annak érdekében, hogy kulturált szórakozási lehetőséget teremtsünk Kiskunfélegyháza fiataljainak, mert úgy láttuk, hiányát szenvedi a város egy ilyen, a színvonalra is ügyelő vendéglátó helyiségnek. A dicsőség pedig relatív is, múlandó is. Akik ellátogatnak rendszeresen bulijainkra, gondolom nem csalódnak, s a mi számításainkat is igazolják. Sajnos azonban egyre több a rosszindulatú, megalapozatlan vádaskodás, az irigy pletyka, s a nyílt támadás. A legutóbbi számban megjelent olvasói levélre gondol? — is. Azt kell mondanom, sohasem volt jó sajtónk. Belekötöttek magába az épületbe is már a kezdet kezdetén. Semmilyen tudálékos magyarázatot nem tudok adni arra a kérdésre, miért pont piramis alakú az épület. Jó ötletnek tartottuk, megvalósítottuk. Különben is, láttam már Magyarországon ehhez hasonló alakú templomot is! Nem tudom, mit szerettek volna ellenzői, talán libaólat? — Mit szól ahhoz a vádhoz, miszerint önöknél gyerekek is szeszesitalt fogyaszthatnak, mégpedig tetemes mennyiségben? — A gyakorlat az, hogy a felszolgálók igyekeznek kiszűrni a fiatalkorúakat, és nem szolgálják ki őket! Természetesen nem tagadom, hogy ki lehet játszani ezt az ellenőrzést. De van egy sokkal nagyobb probléma. Bárkinek meg tudom mutatni, ha eljön egy vasárnap hajnalon, mennyi üres üveget szednek össze a takarítónők, s egyet sem fog találni közöttük, amelyik tőlünk származna. Hozott anyagból „termelnek” sokan! — Gondolom, azt ki lehetne szűrni az ajtónál, aki ilyesmivel próbálkozik?! — Csudát! Megissza kint, aztán ártatlanul bejön, s a hatás már nálunk jelentkezik. — Nincs akkor megoldás? — Én nem akarom a labdát visszapasszolni. De megvan a véleményem természetesen. Jómagam is apa vagyok, két lányom van. Úgy gondolom, őket sem fogja felvilágosítani a túlzott alkoholfogyasztás veszélyeiről senki, ha én nem teszem meg. S olyan helyekre fog eljárni, míg felnőtté nem válik, ahová én engedem el. Ez alapvetően a szülő felelőssége. Én arra kérném a „gyermekeiért aggódó szülőket,”, ne ellenünk szorgalmazzanak intézkedéseket, hanem intézkedjenek ők saját „megtévedt” csemetéik érdekében! Nekünk is jót tennének vele, hiszen minden közösség csak annyira kulturált, amennyire tagjai azok. — Elég veszélyes helyen van az épület a közlekedés szempontjából. — Ezt kaptuk az akkor még tanácsnak nevezett testülettől. A fő szempont az volt, hogy a feltehetően nagy hangerő ne zavarjon a városban senkit. Az így felmerült közlekedési gondokat pedig megpróbáltuk enyhíteni. Ingyenes buszjárat áll az érdeklődő fiatalok rendelkezésére. Azt gondolom, ez teljesen biztonságos! Megpróbáltuk a kereszteződést megfelelően kivilágíttatni, táblákkal figyelmeztetni az autósokat a fokozott veszélyre. Kéréseink azonban süket fülekre találtak, a Közúti Igazgatóság azóta sem tett semmit. Mindenesetre szeretném hangsúlyozni, mi senkit nem biztatunk arra, hogy autóval jöjjön hozzánk, s ezt az alkalmat is szeretném megragadni arra, hogy megkérjem vendégeinket, ha ittak, ne üljenek a volán mellé, s olyan autóba sem, amit ittas sofőr vezet! — Elég sok kritika éri az úgynevezett „Gorillákat” is, a rendfenntartókat! — Ők éppen a vendégek biztonságáért vannak. A rendőrségtől kapott tájékoztatás szerint a rendfenntartónak joga van a helyiségből kiutasítani minden antiszociális magatartást tanúsító személyt, akik egyébként a nyitás óta már több mint százezer forint anyagi, s pénzben ki nem fejezhető erkölcsi kárt okoztak. A rendfenntartók durvának ítélt magatartása csakis ellenük irányul. A Rendőrkapitányság dolgozói egyébként rendszeres járőrözéssel segítik munkájukat. — Igaz, hogy megerőszakoltak valakit a közeli erdőben? — Ezt is híresztelték ellenségeink. Aztán kiderült, minden megtörtént, de egyáltalán nem erőszakkal! — Mit vár a „stáb” az új évtől? — Mi hiszünk abban, hogy szükség van arra, amit csinálunk! A fiataloknak ki kell rombolni valahol azt a rengeteg feszültséget, amit a mai, egyre nehezebb életkörülmények keltenek bennük. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a környéken erre mi biztosítjuk az egyik legszínvonalasabb lehetőséget úgy a környezetet, mint a zenét tekintve. Nem várunk tehát mást, mint minél több vendéget, nagy-nagy bulikat! Szívesen látjuk azokat is, akik eddig látatlanban ítéltek rólunk. Jöjjenek ki, érezzék jól magukat nálunk! GAJDICS OTTÓ Demokratikus „Demokrácia akkor lesz, ha a polgárnak nem kell tartania a mindenkori hatalomtól, mert a magánszféra önállóságát az állam túlhatalmával szemben megvédi a jog” — állapította meg a Demokratikus charta 1991. néhány hónapja, első nyilatkozatában. Surányi György eltávolítása a Magyar Nemzeti Bank éléről újabb intő jel mindazok számára, akik szabadságban akarnak élni. Tiltakozunk! Ott tartunk ismét, hogy egy közhivatalnoknak, aki nyilvánosan csatlakozik a demokratikus alapértékekhez, elbocsátástól kell tartania? Állítsa bárki, a Demokratikus charta ’91-hez való csatlakozása nem az ellenzékkel való szolidaritás, nem a kormánnyal szembeni illojalitás gesztusa, hanem a modern jogállam demokratikus berendezkedése iránti elkötelezettség kifejezése. Minden közhivatalnoknak elvitathatatlan joga, hogy bármilyen alkotmányos álláspontot elfogadjon és hozzá való csatlakozását kinyilvánítsa. Aki kétségbe vonja ezt, az megsérti a magánszféra szabadságát. Ezen az elvi alapon felemeljük szavunkat Surányi György, a szakmailag megkérdőjelezhetetlen, hivatalához lojális személyiség leváltása ellen. Mi, e charta aláírói, magyar demokraták, pártállásunkra való tekintet nélkül úgy látjuk, hogy hazánkban akadozik a demokratikus átalakulás. Sokan nemcsak azért fordulnak el a politikától, mert életkörülményeik tovább romlottak, hanem azért is, mert nem ilyennek képzelték a demokráciát. Tudjuk, hogy mint minden történelmi méretű átalakulásnak, hazánk e sorsdöntő korszakának fogyatékosságai mellett vannak kétségbevonhatatlan eredményei is. Mi ezeket az eredményeket szeretnénk megőrizni, és ezért szükségesnek tartjuk kinyilvánítani, hogy milyen Magyar Köztársaságot akarunk. 1. Demokrácia akkor lesz, ha a jogállam eszméjéhez híven tiszteletben tartjuk a Magyar Köztársaság jogrendjét és demokratikus intézményrendszerét. 2. Demokrácia akkor lesz, ha a polgárnak nem kell tartania a mindenkori hatalomtól, mert a magánszféra önállóságát az állam túlhatalmával szemben megvédi a jog. 3. Demokrácia akkor lesz, ha az állam késedelemnél charta kal visszavonul a gazdaság jelentős részéből, ha a privatizáció üteme felgyorsul, s ha a még állami tulajdonban lévő vállalatok, bankok nem a mindenkori kormány hitbizományai lesznek, ha tehát vezetőiket nem a kormánypártok hatalmi-politikai törekvései szerint nevezik ki, hanem kimagasló szakértelmük alapján. 4. Demokrácia akkor lesz, ha az új vállalkozások üzletmenetüket semleges és támogató szabályokra építhetik, és az új vállalkozók indulása nem függ a mindenkori állami hivatalnokok politikai tisztségviselők kegyétől. 5. Demokrácia akkor lesz, ha a dolgozók által létrehozott, a munkaadótól és az államtól egyaránt független szakszervezetek védik a munkavállalói érdekeket, és ha a szakszervezetekben tevékenykedőket törvényes biztosítékok oltalmazzák mindennemű megtorlással szemben. 6. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori hatalmipolitikai erők tartózkodnak a független bírói hatalom befolyásolásától, ha az állam a társadalmi megbékélés szándékától vezérelve elutasítja az önkényes, kivételes törvények gondolatát, és a Magyar Köztársaságban soha nem kerül sor a politikai megtorlásra. 7. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori kormánytöbbség tudomásul veszi, hogy legitim törvényhozó és végrehajtó hatalmának korlátot szab a Magyar Köztársaság Alkotmánya, aminek betartása fölött a Független Alkotmánybíróság őrködik. 8. Demokrácia akkor lesz, ha a lakosok által választott szabad önkormányzatokat nem fojtogatja központi gyámkodás, de maguk sem próbálnak kibújni az alól, hogy választóik folyamatosan betekinthessenek az ügyeik intézésébe, ellenőrizhessék működésüket. 9. Demokrácia akkor lesz, ha a Magyar Köztársaság minden állampolgára, ha kívánja, a magyar nemzet tagjának tudhatja magát. 10. Demokrácia akkor lesz, ha a legitim törvényhozó, s végrehajtó hatalom mindenkor vigyáz arra, hogy ne mossa össze a nemzet és az állam fogalmát, s miközben felelősséggel tartozik a nemzet Magyarországon kívül élő tagjai iránt, nem vonja kétségbe, hogy azok polgárként egy másik állam kötelékébe tartoznak. Ha olyan realitásként kezeli a kelet-közép-európai térséget, amelyben mindennemű, az itt élő népeket kölcsönösen érintő változás csak nemzetközi egyezmények keretében, a népek közös szándékával és békés megegyezésével jöhet létre. 11. Demokrácia akkor lesz, ha a magyarországi kisebbségeknek joguk van önazonosságuk megtartására és ápolására, és ehhez az állam és a mindenkori többség tevékenyen hozzájárul. 12. Demokrácia akkor lesz, ha az állam semleges türelemmel viseltetik valamenynyi polgárának meggyőződése, világfelfogása iránt mindaddig, amíg az másokat nem fenyeget. 13. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori törvényes hatalom lemond arról, hogy bármely eszmerendszert akár nyíltan, akár burkolt formában államvallás vagy államideológia rangjára emeljen, továbbá, ha az állam oktatási intézményei nem erőltetnek semmiféle kötelező világnézetet a diákságra, ha a mindenkori hatalom pártatlan jóindulattal támogatja az oktatási irányzatok sokféleségét. 14. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori kormányzat szavatolja a tudomány és a kultúra szabadságát, és művelőik között nem tesz különbséget politikai lojalitás, világnézet és hatósági ízlésítéletek alapján. Ha a kultúra és a tudomány támogatásában, valamint a még állami kézben lévő kulturális intézmények vezetőinek a kinevezésében a kormánytól független szakértői testületeké lesz a döntő szó. 15. Demokrácia akkor lesz, ha a közszolgálati rádió és televízió a kormánytól, pártoktól és önkormányzatoktól egyaránt garantáltan függetlenné válik. 16. Demokrácia akkor lesz, ha a sajtó szabadságát nem korlátozza állami monopólium, sem államtól függő bankok pénzügyi túlsúlya, sem az újságírók megfélemlítése, és a mindenkori hatalom egyként szolgál információkkal valamennyi törvényes sajtóorgánumnak. Minthogy a szabadságot önmagában nem védi meg a legjobb törvény, a legjobb intézményi rend sem, ha az állampolgárok nem kelnek a jog és az állampolgári szabadság védelmére erős, tevékeny akarattal. Mi, a Demokratikus charta aláírói, felemeljük szavunkat az alkotmányos demokráciát veszélyeztető jelenségek ellen, és azon leszünk, hogy türelmetlen, kirekesztésre törekvő, tekintélyelvű hatalmi csoportosulások ne tehessék holt betűvé a Köztársaság alkotmányát, s hogy mi, magyarok, szabad polgárok lehessünk, ne pedig meghunyászkodó alattvalók! Aki egyetért ezzel a chartával, fejezze ezt ki aláírásával, és közölje, hogy hozzájárul nevének nyilvánosságra hozatalához. Demokratikus charta ’91. 1957 Budapest, Pf. 1. illetve megteheti Osztopáni Mihály képviselőnél, Kiskunfélegyháza, Platán u. 3. IV/16. FIUCVH/IV Htm 1992. január 17. Környezetvédelem 1991. november 28-án tartotta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezetének környezetvédelmi szekciója első megbeszélését a Zöldmező Szövetkezet klubhelyiségében. Először a Szeretetszolgálat világi és egyházi elnökei (dr. Édes István és Stein Ernő) a Máltai Lovagrend múltjáról, megalakulásának körülményeiről, a szeretetszolgálat magyarországi megalakulásáról és annak céljáról tartottak rövid ismertetőt. Ezután került sor a környezetvédelmi gondokra, kérve, a zömmel pedagógusokból és lelkipásztorokból álló, hallgatóságot, hogy ötleteikkel segítsék a szekció munkáját. A résztvevők nagy aktivitásának köszönhetően igen sok probléma került felszínre és a megoldásukhoz ötletekben sem volt hiány. Mindenki egyetértett abban, hogy a kultúrált, környezetkímélő magatartás jól felfogott anyagi érdeke is az embernek. A természetben kialakult biológiai egyensúlyt az ember megjelenése bontotta meg. A környezetvédelem tehát az ember környezetromboló tevékenysége ellen védi a természetet az emberiség érdekében. A hatásos védelemhez elsősorban az emberek tudatának kell megváltoznia, ezért épít a szekció induláskor az iskolákra és az egyházközségekre. A jövőben azonban számítunk a mezőgazdászok, erdészek, vadászok, hivatásos környezetvédők, s a lakosság közreműködésére is. Reméljük, hogy az önkormányzatok is támogatják munkánkat. A résztvevők szerint is városunkban környezetvédelemről nem beszélhetünk. Első feladata a szekciónak, hogy tudatosítsa e problémákat, és ezek veszélyét ránk és utódainkra. Ez természetesen nem elegendő. Szükség van ötletekre a gondok megoldásához. Élénk érdeklődést váltott ki a szelektív szemétgyűjtés, amelynek lényege az, hogy az újra hasznosítható hulladékot külön kell gyűjteni. Így jelentős mennyiségű alapanyagot takarítanánk meg, és a felgyülemlett szemét mennyisége is kisebb lenne. Ilyen anyagok: a papír, az üveg, a fólia és egyéb műanyagok, a rongy, a különböző fémek (köztük az alumínium, amelynek feldolgozása lényegesen kevesebb energiát igényel, mint a bauxité). Úgy gondoljuk, hogy a MÉH vállalatra alapozva e probléma nem oldható meg. Ezúton is szeretnénk a vállalkozók figyelmét felkelteni e gond megoldására, amely úgy gondoljuk, hogy hosszú távon tisztességes profitot biztosít az ide befektetett tőkének. Városunkban az egyik legnagyobb gondot a közlekedéssel kapcsolatos ártalom okozza, ezért csak a legszükségesebb esetben használjunk gépjárművet. Rövid távon környezetkímélő, olcsó és egészséges a kerékpározás és a gyaloglás (séta). Sokat segítene a városközpontban átmenő forgalom elterelése is. A háztartásban a konyhakertben, a díszkertben, különösen a vízzel lehet takarékoskodni. Általában a takarékosság energiamegtakarítást jelent. Az energiával való takarékosság kíméli a pénztárcánkat és környezetvédő. (Hazánkban a fajlagos energiafelhasználás háromszorosa a fejlett országokénak.) Az ún. „üvegházhatás” kivédésében is döntő jelentőségű az energiatakarékos életmód. Dr. HorváthAlajos szekció vezető