Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1992-01-17 / 1. szám

4. oldal A fénylő Piramis árnyékában Az ókor a világ hét cso­dája közül az első helyre sorolta a piramisokat, eze­ket a monumentális épüle­teket, melyek joggal válta­nak ki ma is csodálatot az emberből. Az egyiptomi fá­raók még életükben elkezd­ték építtetni majdani sír­helyeiket, mutatva ezzel is gazdagságukat, hirdetve di­csőségüket. De miért épít valaki pi­ramist Kiskunfélegyháza határában? — kérdeztem az egyik tulajdonost, Papp Zoltán, abból az alkalom­ból, hogy az elmúlt évben december 21-én volt a FÁ­RAÓ DESCO egyéves szüle­­tésnapja, amit a hely szel­lemének megfelelően ha­talmas bulival ünnepeltek meg. — Nem azért, amiért a fáraók annak idején! — mosolyodik el a halkszavú tanárember, aki egyáltalán nem emlékeztet a vendég­látós szakma „hiénáira”. — Gazdagságról szó sincs. Hatalmas anyagi kockáza­tot vállaltunk annak érde­kében, hogy kulturált szó­rakozási lehetőséget teremt­sünk Kiskunfélegyháza fia­­taljainak, mert úgy láttuk, hiányát szenvedi a város egy ilyen, a színvonalra is ügyelő vendéglátó helyiség­nek. A dicsőség pedig rela­tív is, múlandó is. Akik el­látogatnak rendszeresen bu­lijainkra, gondolom nem csalódnak, s a mi számítá­sainkat is igazolják. Sajnos azonban egyre több a rossz­indulatú, megalapozatlan vádaskodás, az irigy plety­ka, s a nyílt támadás. A legutóbbi számban megjelent olvasói levélre gondol? — is. Azt kell mondanom, sohasem volt jó sajtónk. Belekötöttek magába az épületbe is már a kezdet kezdetén. Semmilyen tudá­lékos magyarázatot nem tu­dok adni arra a kérdésre, miért pont piramis alakú az épület. Jó ötletnek tar­tottuk, megvalósítottuk. Különben is, láttam már Magyarországon ehhez ha­sonló alakú templomot is! Nem tudom, mit szerettek volna ellenzői, talán liba­­ólat? — Mit szól ahhoz a vád­hoz, miszerint önöknél gye­rekek is szeszesitalt fo­gyaszthatnak, mégpedig te­temes mennyiségben? — A gyakorlat az, hogy a felszolgálók igyekeznek ki­szűrni a fiatalkorúakat, és nem szolgálják ki őket! Természetesen nem taga­­dom, hogy ki lehet játszani ezt az ellenőrzést. De van egy sokkal nagyobb prob­léma. Bárkinek meg tudom mutatni, ha eljön egy va­sárnap hajnalon, mennyi üres üveget szednek össze a takarítónők, s egyet sem fog találni közöttük, ame­lyik tőlünk származna. Ho­zott anyagból „termelnek” sokan! — Gondolom, azt ki le­hetne szűrni az ajtónál, aki ilyesmivel próbálkozik?! — Csudát! Megissza kint, aztán ártatlanul bejön, s a hatás már nálunk jelentke­­zik. — Nincs akkor megol­dás? — Én nem akarom a lab­dát visszapasszolni. De meg­­van a véleményem termé­szetesen. Jómagam is apa vagyok, két lányom van. Úgy gondolom, őket sem fogja felvilágosítani a túl­zott alkohol­fogyasztás ve­szélyeiről senki, ha én nem teszem meg. S olyan he­lyekre fog eljárni, míg fel­nőtté nem válik, ahová én engedem el. Ez alapvetően a szülő felelőssége. Én arra kérném a „gyermekeiért ag­gódó szülőket,”, ne ellenünk szorgalmazzanak intézke­déseket, hanem intézkedje­nek ők saját „megtévedt” csemetéik érdekében! Ne­­künk is jót tennének vele, hiszen minden közösség csak annyira kulturált, amennyire tagjai azok. — Elég veszélyes helyen van az épület a közlekedés szempontjából. — Ezt kaptuk az akkor még tanácsnak nevezett testülettől. A fő szempont az volt, hogy a feltehetően nagy hangerő ne zavarjon a városban senkit. Az így felmerült közlekedési gon­dokat pedig megpróbáltuk enyhíteni. Ingyenes buszjá­rat áll az érdeklődő fiata­lok rendelkezésére. Azt gondolom, ez teljesen biz­tonságos! Megpróbáltuk a kereszteződést megfelelően kivilágíttatni, táblákkal fi­gyelmeztetni az autósokat a fokozott veszélyre. Kéré­­seink azonban süket fülek­re találtak, a Közúti Igaz­gatóság azóta sem tett sem­mit. Mindenesetre szeret­ném hangsúlyozni, mi sen­kit nem biztatunk arra, hogy autóval jöjjön hoz­zánk, s ezt az alkalmat is szeretném megragadni arra, hogy megkérjem vendé­geinket, ha ittak, ne ülje­nek a volán mellé, s olyan autóba sem, amit ittas so­főr vezet! — Elég sok kritika éri az úgynevezett „Gorillákat” is, a rendfenntartókat! — Ők éppen a vendégek biztonságáért vannak. A rendőrségtől kapott tájé­koztatás szerint a rend­­fenntartónak joga van a he­lyiségből kiutasítani min­den antiszociális magatar­tást tanúsító személyt, akik egyébként a nyitás óta már több mint százezer forint anyagi, s pénzben ki nem fejezhető erkölcsi kárt okoz­tak. A rendfenntartók dur­vának ítélt magatartása csakis ellenük irányul. A Rendőrkapitányság dolgo­zói egyébként rendszeres járőrözéssel segítik munká­jukat. — Igaz, hogy megerősza­koltak valaki­t a közeli er­dőben? — Ezt is híresztelték el­lenségeink. Aztán kiderült, minden megtörtént, de egy­általán nem erőszakkal! — Mit vár a „stáb” az új évtől? — Mi hiszünk abban, hogy szükség van arra, amit csi­nálunk! A fiataloknak ki kell rombolni valahol azt a rengeteg feszültséget, amit a mai, egyre nehezebb élet­­körülmények keltenek ben­nük. Szerénytelenség nél­kül állíthatom, hogy a kör­­nyéken erre mi biztosítjuk az egyik legszínvonalasabb lehetőséget úgy a környe­zetet, mint a zenét tekint­ve. Nem várunk tehát mást, mint minél több vendéget, nagy-nagy bulikat! Szívesen látjuk azokat is, akik ed­dig látatlanban ítéltek ró­lunk. Jöjjenek ki, érezzék jól magukat nálunk! GAJDICS OTTÓ Demokratikus „Demokrácia akkor lesz, ha a polgárnak nem kell tartania a mindenkori ha­talomtól, mert a magán­szféra önállóságát az állam túlhat­almával szemben megvédi a jog” — állapí­totta meg a Demokratikus charta 1991. néhány hónap­ja, első nyilatkozatában. Surányi György eltávolítá­sa a Magyar Nemzeti Bank éléről újabb intő jel mind­azok számára, akik szabad­ságban akarnak élni. Tiltakozunk! Ott tartunk ismét, hogy egy közhivatalnoknak, aki nyilvánosan csatlakozik a demokratikus alapértékek­hez, elbocsátástól kell tar­tania? Állítsa bárki, a Demok­ratikus charta ’91-hez való csatlakozása nem az ellen­zékkel való szolidaritás, nem a kormánnyal szem­beni illojalitás gesztusa, ha­nem a modern jogállam demokratikus berendezke­dése iránti elkötelezettség kifejezése. Minden közhiva­talnoknak elvitathatatlan joga, hogy bármilyen alkot­mányos álláspontot elfogad­jon és hozzá való csatlako­zását kinyilvánítsa. Aki két­ségbe vonja ezt, az megsér­ti a magánszféra szabadsá­gát. Ezen az elvi alapon fel­emeljük szavunkat Surányi György, a szakmailag meg­kérdőjelezhetetlen, hivata­lához lojális személyiség leváltása ellen. Mi, e charta aláírói, ma­gyar demokraták, pártállá­sunkra való tekintet nélkül úgy látjuk, hogy hazánkban akadozik a demokratikus átalakulás. Sokan nemcsak azért for­dulnak el a politikától, mert életkörülményeik to­vább romlottak, hanem azért is, mert nem ilyennek képzelték a demokráciát. Tudjuk, hogy mint min­den történelmi méretű át­alakulásnak, hazánk e sors­döntő korszakának fogyaté­kosságai mellett vannak kétségbevonhatatlan ered­ményei is. Mi ezeket az eredménye­ket szeretnénk megőrizni, és ezért szükségesnek tart­juk kinyilvánítani, hogy milyen Magyar Köztársasá­got akarunk. 1. Demokrácia akkor lesz, ha a jogállam eszméjéhez híven tiszteletben tartjuk a Magyar Köztársaság jog­rendjét és demokratikus in­tézményrendszerét. 2. Demokrácia akkor lesz, ha a polgárnak nem kell tartania a mindenkori ha­talomtól, mert a magán­szféra önállóságát az ál­lam túlhatalmával szemben megvédi a jog. 3. Demokrácia akkor lesz, ha az állam késedelem­nél­ charta kal visszavonul a gazdaság jelentős részéből, ha a pri­vatizáció üteme felgyorsul, s ha a még állami tulajdon­­ban lévő vállalatok, bankok nem a mindenkori kormány hitbizományai lesznek, ha tehát vezetőiket nem a kor­mánypártok hatalmi-politi­kai törekvései szerint ne­vezik ki, hanem kimagasló szakértelmük alapján. 4. Demokrácia akkor lesz, ha az új vállalkozások üz­letmenetüket semleges és támogató szabályokra épít­hetik, és az új vállalkozók indulása nem függ a min­denkori állami hivatalno­kok politikai tisztségviselők kegyétől. 5. Demokrácia akkor lesz, ha a dolgozók által létre­hozott, a munkaadótól és az államtól egyaránt füg­getlen szakszervezetek vé­dik a munkavállalói érde­keket, és ha a szakszerve­zetekben tevékenykedőket törvényes biztosítékok ol­­talmazzák mindennemű megtorlással szemben. 6. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori hatalmi­­politikai erők tartózkodnak a független bírói hatalom befolyásolásától, ha az ál­lam a társadalmi megbéké­lés szándékától vezérelve elutasítja az önkényes, ki­vételes törvények gondola­tát, és a Magyar Köztár­saságban soha nem kerül sor a politikai megtorlásra. 7. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori kormány­­többség tudomásul veszi, hogy legitim törvényhozó és végrehajtó hatalmának kor­látot szab a Magyar Köztár­­saság Alkotmánya, aminek betartása fölött a Független Alkotmánybíróság őrködik. 8. Demokrácia akkor lesz, ha a lakosok által válasz­tott szabad önkormányza­tokat nem fojtogatja köz­ponti gyámkodás, de maguk sem próbálnak kibújni az alól, hogy választóik folya­matosan betekinthessenek az ügyeik intézésébe, elle­nőrizhessék működésüket. 9. Demokrácia akkor lesz, ha a Magyar Köztársaság minden állampolgára, ha kívánja, a magyar nemzet tagjának tudhatja magát. 10. Demokrácia akkor lesz, ha a legitim törvényhozó, s végrehajtó hatalom min­denkor vigyáz arra, hogy ne mossa össze a nemzet és az állam fogalmát, s miköz­ben felelősséggel tartozik a nemzet Magyarországon kí­vül élő tagjai iránt, nem vonja kétségbe, hogy azok polgárként egy másik ál­lam kötelékébe tartoznak. Ha olyan realitásként keze­li a kelet-közép-európai tér­séget, amelyben mindenne­mű, az itt élő népeket köl­csönösen érintő változás csak nemzetközi egyezmé­nyek keretében, a népek közös szándékával és békés megegyezésével jöhet létre. 11. Demokrácia akkor lesz, ha a magyarországi kisebb­ségeknek joguk van önazo­­nosságuk megtartására és ápolására, és ehhez az ál­lam és a mindenkori több­ség tevékenyen hozzájárul. 12. Demokrácia akkor lesz, ha az állam semleges türe­lemmel viseltetik valameny­­nyi polgárának meggyőző­dése, világfelfogása iránt mindaddig, amíg az máso­kat nem fenyeget. 13. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori törvényes hatalom lemond arról, hogy bármely eszmerendszert akár nyíltan, akár burkolt formában államvallás vagy államideológia rangjára emeljen, továbbá, ha az ál­lam oktatási intézményei nem erőltetnek semmiféle kötelező világnézetet a di­ákságra, ha a mindenkori hatalom pártatlan jóindu­­lattal támogatja az oktatási irányzatok sokféleségét. 14. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori kormány­zat szavatolja a tudomány és a kultúra szabadságát, és művelőik között nem tesz különbséget politikai lojalitás, világnézet és ha­tósági ízlésítéletek alapján. Ha a kultúra és a tudomány támogatásában, valamint a még állami kézben lévő kulturális intézmények ve­zetőinek a kinevezésében a kormánytól független szak­értői testületeké lesz a döntő szó. 15. Demokrácia akkor lesz, ha a közszolgálati rádió és televízió a kormánytól, pár­toktól és önkormányzatok­tól egyaránt garantáltan függetlenné válik. 16. Demokrácia akkor lesz, ha a sajtó szabadságát nem korlátozza állami monopóli­um, sem államtól függő bankok pénzügyi túlsúlya, sem az újságírók megfélem­lítése, és a mindenkori ha­talom egyként szolgál infor­mációkkal valamennyi tör­vényes sajtóorgánumnak. Minthogy a szabadságot önmagában nem védi meg a legjobb törvény, a leg­jobb intézményi rend sem, ha az állampolgárok nem kelnek a jog és az állam­­polgári szabadság védelmé­re erős, tevékeny akarattal. Mi, a Demokratikus char­ta aláírói, felemeljük sza­vunkat az alkotmányos de­mokráciát veszélyeztető je­­lenségek ellen, és azon le­szünk, hogy türelmetlen, kirekesztésre törekvő, te­kintélyelvű hatalmi csopor­­tosulások ne tehessék holt betűvé a Köztársaság alkot­mányát, s hogy mi, magya­rok, szabad polgárok lehes­sünk, ne pedig meghunyász­kodó alattvalók! Aki egyetért ezzel a char­tával, fejezze ezt ki aláírá­sával, és közölje, hogy hoz­zájárul nevének nyilvános­ságra hozatalához. Demokratikus charta ’91. 1957 Budapest, Pf. 1. illetve megteheti Osztopáni Mihály képviselőnél, Kis­­kunfélegyháza, Platán u. 3. IV/16. FIUCVH/IV Htm 1992. január 17. Környezetvédelem 1991. november 28-án tartotta a Magyar Máltai Szere­tetszolgálat helyi szervezetének környezetvédelmi szek­ciója első megbeszélését a Zöldmező Szövetkezet klub­­helyiségében. Először a Szeretetszolgálat világi és egyházi elnökei (dr. Édes István és Stein Ernő) a Máltai Lovagrend múlt­járól, megalakulásának körülményeiről, a szeretetszol­gálat magyarországi megalakulásáról és annak céljáról tartottak rövid ismertetőt. Ezután került sor a környe­zetvédelmi gondokra, kérve, a zömmel pedagógusokból és lelkipásztorokból álló, hallgatóságot, hogy ötleteikkel segítsék a szekció munkáját. A résztvevők nagy aktivi­tásának köszönhetően igen sok probléma került felszínre és a megoldásukhoz ötletekben sem volt hiány. Mindenki egyetértett abban, hogy a kultúrált, kör­nyezetkímélő magatartás jól felfogott anyagi érdeke is az embernek. A természetben kialakult biológiai egyen­súlyt az ember megjelenése bontotta meg. A környezet­védelem tehát az ember környezetromboló tevékenysége ellen védi a természetet az emberiség érdekében. A ha­tásos védelemhez elsősorban az emberek tudatának kell megváltoznia, ezért épít a szekció induláskor az iskolák­ra és az egyházközségekre. A jövőben azonban számí­tunk a mezőgazdászok, erdészek, vadászok, hivatásos környezetvédők, s a lakosság közreműködésére is. Re­méljük, hogy az önkormányzatok is támogatják mun­kánkat. A résztvevők szerint is városunkban környezet­­védelemről nem beszélhetünk. Első feladata a szekció­nak, hogy tudatosítsa e problémákat, és ezek veszélyét ránk és utódainkra. Ez természetesen nem elegendő. Szükség van ötletekre a gondok megoldásához. Élénk érdeklődést váltott ki a szelektív szemétgyűjtés, amelynek lényege az, hogy az újra hasznosítható hulladé­kot külön kell gyűjteni. Így jelentős mennyiségű alap­anyagot takarítanánk meg, és a felgyülemlett szemét mennyisége is kisebb lenne. Ilyen anyagok: a papír, az üveg, a fólia és egyéb műanyagok, a rongy, a különböző fémek (köztük az alumínium, amelynek feldolgozása lé­nyegesen kevesebb energiát igényel, mint a bauxité). Úgy gondoljuk, hogy a MÉH vállalatra alapozva e probléma nem oldható meg. Ezúton is szeretnénk a vál­lalkozók figyelmét felkelteni e gond megoldására, amely úgy gondoljuk, hogy hosszú távon tisztességes profitot biztosít az ide befektetett tőkének. Városunkban az egyik legnagyobb gondot a közleke­déssel kapcsolatos ártalom okozza, ezért csak a legszük­ségesebb esetben használjunk gépjárművet. Rövid távon környezetkímélő, olcsó és egészséges a kerékpározás és a gyaloglás (séta). Sokat segítene a városközpontban át­menő forgalom elterelése is. A háztartásban a konyha­kertben, a díszkertben, különösen a vízzel lehet takaré­koskodni. Általában a takarékosság energiamegtakarí­tást jelent. Az energiával való takarékosság kíméli a pénztárcánkat és környezetvédő. (Hazánkban a fajlagos energiafelhasználás háromszorosa a fejlett országoké­nak.) Az ún. „üvegházhatás” kivédésében is döntő jelen­­tőségű az energiatakarékos életmód. Dr. Horváth­­Alajos szekció vezető

Next