Félegyházi Közlöny, 1994 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1994-07-15 / 14. szám
4. oldal „EL NEM FELEJTHETEM ZÁGONT!” Osztálykirándulás Tudom, hogy meg kellene írnom ezt a beszámolót, de most valahogy mégsem megy.Tombol a nyár, a gondolataim ki tudja merre kószálnak, pedig nagyon szeretném az osztálykirándulásunk eseményeit valamiképpen továbbadni az újság olvasóinak. Egyszerűen nem tudtam mire vállalkozom. Rájöttem, hogy olyan szavak egyszerűen nincsenek, amelyekkel ki lehet fejezni Erdély varázsát. Túl sok kedvem nem volt az egész kiránduláshoz, talán mert meg álmos voltam, vagy elriasztott a hosszú út. (1500 nm-t terveztük.). Netán azért mert még azt sem tudtuk, hol fogunk aludni, és egyáltalán milyen hely is ez a Sepsiszentgyörgy, ahová az utazást terveztük... Végül is fél 6-kor kigördült buszunk a Móra Ferenc Gimnázium elől a majdnem teljes 1/d-vel (az az osztályom), meg a „pótemberekkel”, oldalt könnyes szemű, integető és irtóra ideges szülők álltak. Egyelőre mi csak utaztunk, utaztunk, erdős helyet kerestünk (technikai szünet tartása céljából), utaztunk, aludtunk, hülyéskedtünk, ettünk, ittunk, technikai szüneteltünk, és örökké azt kérdeztük, hogy mikor érünk már oda. A határt fél 9 felé léphettük át úgy 1 óra várakozás után és noha direkt felhívták a figyelmünket az időeltolódásra, kicsit váratlanul ért minket, hogy a határmenti presszóban már 10 óra volt a minimum húsz éves, tipikus presszóórán. Mi kis naivak! Azt hittük, hogy nemsokára ott leszünk! Meglátszik, hogy még soha nem jártam arra. Meg az is, hogy mennyi információ volt kezünkben az útról. Egy darabig nem tűnt fel, más országban vagyunk. Aztán már annál inkább! Mindenhol tehenek legelésztek, libák futkostak, apró, fakó színű házikók sorakoztak egymás mellett, no meg szalmakalapos emberek kapálták a veteményt. Az itt lakók egészen régifajta lovas-, sőt elvétve ökrösszekéren, kordén is jártak. Engem anyira feldobott az ökrösszekér látványa, hogy majdnem leestem a buszülésemről, miközben mutogattam barátnőimnek a nem mindennapi látványt és kissé emelt hangon lelkesedtem a többieknek: Hé, nézzétek! Ökrösszekér! Na innentől nem biztos, hogy teljesen normálisnak nézett mindenki. Ütközően arról tanakodtunk, milyen családnál leszünk elszállásolva. (Ugyanis kiosztottak minket egyesével, kettesével egy-egy családhoz, ahol kaptunk enni, meg ágyat aludni.) Végül azt sütöttük ki az előttünk ülő két lánnyal, hogy 1000% az, miszerint egy földpadlós, villany nélküli „kunyhóba” kerülünk, aminek gazdái libát és marhát tenyésztenek és naponta kétszer kukoricát kapálnak szalmakalapban, és népi motívummal díszített ruhákban. Úgy este 7 óra tájban az egész busz már csak egy kád melegvízre vágyott meg jó puha ágyikóra. Végre fél 8-kor (más források szerint fél 9-kor) megérkeztünk a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium elé. Egy kissé elámultunk a meglepően szép város láttán. Egyelőre még szó sem volt a melegvizes kádról. Az iskola dísztermében elmondta köszöntőjét osztályfőnökünk, meg a vendéglátó suli igazgatóhelyettese. (Ekkor már az álmosságtól nyitott szemmel aludtam.) A helybeliek felálltak sorban és beadták igényeiket, ki milyen nemű és számú félegyházit fogadna be. Az első jelentkező lányok mindkét fiút szerettek volna hazavinni. (Még szerencse, hogy hoztunk az osztályunkban fellelhető 6 fiú mellé két harmadikost és 4 másodikost!) Én a barátnőmmel, Ágival Székely Timihez és családjához kerültem. A sulijuktól elég messze laknak, mi meg fejenként 5 tonnával felszerelve ugye, hát elhatároztuk, busszal megyünk. De milyen busszal ! ! ! Hátul 4 m hosszú fekete füstöt húzott maga után. Útközben összefutottunk többmillió rozzant Dáciával. Náluk a 9 emeletes tömbházban csak fél 10-ig volt melegvíz. (Ezért kezdett el kerülgetni a gutaütés, mikor fél 10 után 10 perccel fürdeni szerettem volna, de felvilágosítottak, ez a vágyam csak hideg vízzel teljesíthető.) Viszont nagy szeretettel fogadtak minket, és kaptunk fincsi vacsit. A lakás 4 szobás és szép volt. Ha nem lett volna a mi szobánkban a színes tévé, azt hittem volna, 100 évvel ezelőtt vagyunk. Egyedül a fürdőszobával volt gond, nem volt világítás és a felső szomszéd miatt beázott az egész tető. Másnap reggel jól esett a meleg tus. Csoportunk 10-kor indult Zágonba Mikes Kelemen (II. Rákóczi Ferenc íródeákja) emlékét fellelni. Megkoszorúztuk Mikes emlékművét és megnéztük azt a két tölgyfát, melyet állítólag még ő ültetett. Négyen pont körbeértük. Ezek után irány Csomakőrös, Körösi Csoma Sándor emlékmúzeuma. Az ő szobrát is megkoszorúztuk. Betértünk a református templomba. A lelkész gyönyörűen beszélt. 300 fős kis faluban voltunk. Ezen a napon mutattuk be este azt a műsort, amit már régóta gyakoroltunk. Címe: Az Alföld üzen. Magyartanárnőnk dr. Farkasi Sándorné állította össze, aki kísérőtanárunk volt ezen a szép úton. Sikerült megúsznunk „égés” nélkül az előadást, melynek utána az odavalósiak rendeztek nekünk bulit. Már éppen jó lett volna a hangulat is, mikor az egésznek véget vetettek. (No nem a diákok!) Valamikor mindenki hazaért. Ez volt az első 2 nap története! * * * A harmadik nap nagyon nehézkes volt a kelés fél 6- kor. 6.30-kor indultunk a Tusnád—Csíkszereda—Győr- AVAGY Erdélyországban gyószentmiklós—Gyilkos-tó—Békási-szoros útvonalon. Ezen a napon olyan gyönyörű tájakat láthattunk, mint eddig még soha. A Gyilkos-tó szép zöld tó, belőle kifelé meredő fákkal. Hát én még olyan meseszépet sohasem láttam! Na és a Békás-szorosban! Egy patak mellett haladtunk az úton, mellettünk hatalmas sziklafalak végig. Az embernek az volt az érzése, hogyha megpöccinti az egyik sziklát a nyakára omlik az egész. Később bazársor mellett mentünk el, ami volt vagy fél km hosszú, de mindenütt ugyanazt árulták. Megnéztük még a csíksomlyói kegytemplomot, amiről rögtön Sütő András Csíksomlyói passió c. műve jutott eszembe. Ugyanitt láttuk meg Jézus kálváriáját, de oda egy nagyonmeredek, füves domboldal vitt fel. Én azt gondoltam, lefelé könnyebb lesz mászni. Ekkor hátulról megragadott az egyik lány és együtt kellett lefelé futni úgy 220 km/h sebességgel. ■ Míg száguldottunk, csak arra tudtam gondolni, hogyha megállók nagyon fog fájni valamim. Szerencsére nem így történt. Miután 3 métert, csúszva tettem meg hátsó felemen, boldogan feküdtem a fűben és arra jöttem rá, hogy mégis túléltem.. Hazafelé zötykölődve szegény húszunk nem bírta tovább a híres, román utakat, egyik kereke kilyukadt. Amíg osztályunk műszaki zsenijei, valamint a buszsofőr kereket cseréltek, meg lehetett tekinteni egy román ortodox és egy katolikus templomot. Az elsőbe a román apácák nem eresztették be a társaságot, de a kis katolikus templom csodálatos volt, csupa fafaragás. A közelben, egy állítólag medvéktől hemzsegő erdő volt, de én az állatoknak csak a nyomát láttam. Szeretném még leírni, hogy voltunk egy üzletben, ahol vázákat lehetett kapni. Ki is néztük, melyiket szeretnénk, még az árát is kikészítettük és vártuk az eladót. Elég soká álltunk ott, mert már szemet szúrtunk egy másik osztályon dolgozó nőnek, aki kíméletesen közölte velünk, hogy kiszolgálás csak hétfőn lesz. És ugye nem volna célszerű a hétvégét a pult előtt leragadva tölteni!? Június 26-án vasárnap szabadprogram volt, a napot a családokkal töltöttük. Először elmentünk a Székely Múzeumba, ahol legjobban az eredeti (kék színű) székely szoba ragadott meg. Majd ki hogy tudott (én spéciel Daciában utazva tettem meg az utat), mentünk a rétyi tóra fürdeni. Nagy nehezen összeverődött egy kis csapat néhány osztálytársunkból meg vendéglátóból. Irtó meleg volt, én már alig vártam, hogy belemehessek a tóba, rohantam a többiek után, de a partmenti vízben bomladozó döglött hal látványa megállított és hangos sikoltásra késztetett. Később már nem tudtam ellenállni a tó hívogatásának. Tényleg jól éreztem magam, busszal robogtunk haza. A hétfői napot a csodaszép Szent Anna tónál töltöttük el. Vize átlátszó, alja kavicsos, a nap sütött, nem lehetett nem belemenni. Aki otthon felejtette a fürdőruháját, úgy ahogy volt ruhástól ment bele. Bár néhányan váltig állítgatták, a lochnessi szörny költözött ide, csak beúsztam párszor (ki tudja milyen mély) közepére Tovább az aggódó tanárnő tiltása miatt nem mehettünk. Kicsit sajnáltuk otthagyni ezt a helyet mivel tudtuk, most van együtt ilyen boldogan és szabadon utoljára Erdélyben a csapat a vendéglátókkal együtt. Ezen a napon még megszemlélhettük a Sepsiszentgyörgyi Vártemplomot, utána mindenki az utolsó éjszakára készült. Osztályfőnökünk is! ő ugyanis végigjárta a várost és ellenőrizte a népet. Nagyon nehezen sikerült ágybabújni azzal a gondolattal, hogy holnap ilyenkor már otthon leszek. Másnap reggel a gyors reggeli, búcsúzás, utolsó szavak és integetések után nekivágtunk annak a bizonyos visszaútnak. Én még maradtam volna! Más nem. Megint más igen. A busz nagy része az utolsó éjjel után aludt. Végül is mit csinálhattunk volna? Mindenki wolkmanjának eleme lemerült, a buszban pedig 40 °C-ot mértek. A határ előtt legszívesebben megfőttem volna, akkor vége minden szenvedésnek, de rájöttem még túl fiatal vagyok meghalni, meg amúgy is megálltunk a Marosnál. Először csak féllábszárig mentünk bele a hideg folyóba, aminek áramlása erőssége miatt nem lehetett úszni, majd amíg csak a nadrágunk vizes nem lett, azután azt sem bántuk, ha az is vizes volt, csak valamelyest lehűljünk. Egy igen bölcs ifjú megjegyzése szerint: „célszerű lett volna az egész buszt belevezetni a vízbe”. A határon alig kellett várni, mert a tanár úr kikönyörögte a parancsnoknál, hogy folytathassuk tovább utunkat, mivel egyik társunk szalmonellás lett és meglehetősen rossz színben volt szegény. Este negyed 9-re itt voltunk a sok boldog szülő közt. Megígértük, jövőre is ellátogatunk ide, alig győzöm már kivárni. Itt kell megköszönnöm társaim nevében az erdélyiek vendégszeretetét, kedvességét, kísérőtanárainknak a türelmét és felügyeletét, valamint buszvezetőnknek, Tóth Ferencnek a figyelmes vezetést. Állítólag a Mikó Kollégium diákjai (a vendéglátóink) látogatást tesznek áprilisban nálunk. Mi örömmel várjuk őket és szeretnénk mindazt visszaadni, amit ott nyújtottak nekünk. Tanács Krisztina az ld-ből (Móra gimi) FÉNYKÉPPÁLYÁZAT Országos környezetvédelmi fénykép-pályázatot hirdet a békéscsabai „Környezetünkért és Jövőnkért Alapítvány”. A pályázat célja, hogy tárlaton mutassa be a műkedvelő fotósok által készített, a természetes és mesterséges környezet szépségeit, s csúfságait ábrázoló, művészi igényű felvételeket. A jeligés pályázatra kiállítható minőségű és méretű, fekete-fehér és színes fényképekkel lehet nevezni, diaképeket nem fogadunk el. Az országos fotópályázaton előnyt élveznek azok a művek, amelyek az Alfölddel foglalkoznak. A pályamunkákat július 31-ig a békési megyeszékhely polgármesteri hivatalába kell küldeni. Félegyházi Közlöny Városi Könyvtár SZENT JÁNOS TÉR 9. TELEFON: 361-429 Nyári nyitva tartás: Felnőtt részleg: hétfő, kedd, péntek 8.00—17.30 óráig szerda, csütörtök 12.00—17.30 óráig szombat zárva ! Gyermekkönyvtár — Petőfi tér 2. — Telefon: 361-449 július 18—30-ig zárva ! A gyermekkönyvtár zárva tartása idején a felnőtt könyvtár szolgáltatásai vehetők igénybe. 1994. július 15. A Kiskun TV műsora JULIUS 15. péntek 05—20 Képújság 20—20.20 Helyi híradó 20.20—00.20 TV—4 műsora 16. szombat 05—08 Képújság 08—09 A hét hét napjáról 09—12 Kiskun Koktél 12—16 TV Plusz műsora 16—20 Képújság 20—24 TV—4 műsora 25. hétfő 05—20 Képújság 20—20.20 Helyi híradó 20.20—00.20 TV—4 műsora 26. kedd 05—20 Képújság 20—20.20 Helyi híradó 20.20—00.20 TV—4 műsora 27. szerda 05—20 Képújság 20—20.20 Helyi híradó 20.20—00.20 TV—4 műsora 28. csütörtök 05—20 Képújság 20—20.20 Helyi híradó 20.20—00.20 TV—4 műsora 08—12 AGRO Tv műsora 12—13 Képújság 13—17 ATV Délutáni Magazin 17—20 Képújság 20—24 TV—4 műsora 17. vasárnap 05—08 Képújság 08—09 A hét hét napjáról 09—12 Kiskun Koktél 12—16 TV Plusz műsora 16—20 Képújság 20—24 TV—4 műsora 18. hétfő 05—20 Képújság 20—20.20 Helyi híradó 20.20—0020. TV—4 műsora 19. kedd 05—20 Képújság 20—20.20 Helyi híradó 20.20—00.20 TV—4 műsora 20. szerda 05—20 Képújság 20—20.20 Helyi híradó 20.20—00.20 TV—4 műsora 21. csütörtök 05—20 Képújság 20—20.20 Helyi híradó 20.20—00.20 TV—4 műsora 22. péntek 05—20 Képújság 20—20.20 Helyi híradó 20.20—00.20 TV—4 műsora 23. szombat 05—08 Képújság 08—12 AGRO Tv műsora 12—13 Képújság 13—17 ATV Délutáni Magazin 17—20 Képújság 20—24 TV—4 műsora 24. vasárnap 05—08 Képújság Szakmaközi Művelődési Ház SZENT JÁNOS TÉR 3. 15-én 8—16 óráig: Bálásruha-vásár 17- én 14 órakor: Jehova Tanúi összejövetele 18- án 15 órakor: Együtt—Egymásért Klub 18- án, 19-én, 20-án 17—20 óráig: Holló László Képzőművész Kör 19- én 8—16 óráig: Bálásruha-vásár 20- án 8—16 óráig: Bálásruha-vásár 15 órakor: Mozgáskorlátozott Klub 17 órakor: Félegyházi Népdalkor 18 órakor: CONNECTION 21- én 16 órakor: Egészségügyi dolgozók klubja 17—18 óráig: KISKUN Természetbarát SE tagjai részére túrafelszerelések kölcsönzése 18 órakor: Jehova Tanúi összejövetele 22- én 8—16 óráig: Bálásruha árusítása 28- án 17 órakor: Félegyházi Népdalkor 17—18 óráig: KISKUN Természetbarát SE tagjai részére túrafelszerelések kölcsönzése 18 órakor: Jehova Tanúi összejövetele Intézményünk továbbra is lehetőséget biztosít új klubok, közösségek rendezvényeihez. Családi összejöveteleknek, termékbemutatóknak és árusításoknak. 24- én 14 órakor: Jehova Tanúi összejövetele 25- én, 26-án, 27-én 17—20 óráig: Holló László Képzőművész Kör 25- én 17 órakor: Kisgazdapárt összejövetele 26- án 15 órakor: Béke Klub 27- én 15 órakor: Mozgáskorlátozott Klub 18 órakor: CONNECTION KLUB