Félegyházi Közlöny, 1994 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-14 / 1. szám
1994. január 14. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Az Olvasók írják... LIBANYAK ÉS FAR-HAT Igen örvendetes, hogy ilyen nagy nyilvánosságot adnak az olvasói levelezésnek. Néhány észrevételemmel, pozitív véleményemmel szeretnék én is hasonló nyilvánosságot kapni. „A pokolba vezető út is ... avagy a jó szándék, nem kétséges” című cikkekre véleményem az alábbi: Mint gyakorlatlan „újságíró” igen nehezen szántam el magam e néhány gondolat megírására. Nekem és családomnak kifejezetten ízlett — elkészítés után — az Integrál ÁFÉSZ ajándéka, még akkor is, ha libanyak, far-hát és háj került a csomagba. Akik még nem tudják — nem is tudhatják — mit lehet készíteni ezekből a liba „alkatrészekből”, hiszen tele van tömködve pénztárcájuk és csak a nemesebb darabokat vásárolják meg a boltokban. Aki evett már libanyakból készült levest, pörköltet, rizsesihúst, bizonyára elcsodakozott azon, hogy milyen ízletes, vagy a farházból készült sült. A bőr, amely háj névre hallgat, kisütve igen finom eledel, reggelire, vacsorára. Valószínű „becsapott” tagtársaim azt sem tudják, hogy a libazsírt hogyan lehet felhasználni sütéshez, főzéshez. Nagyon sajnálhatja a szövetkezet vezetősége, hogy ekkora „baklövést” követett el e súlyos csomagok ajándékozásával. Kívánom a város lakóinak, hogy munkahelyük révén, esetleg valamilyen tagsági viszonyból eredően ilyen megaláztatásban minden évben legyen részük, kapjanak 500,— Ft-os vásárlási utalványt és 8 kg-os libacsomagot, melynek értéke ugyancsak 500,— Ft. Ki járt jól? — én biztos, de remélem mindenki, aki becsüli a segíteni akarást és természetesen a nyugdíjasok, a kispénzűek is. Megjegyzem: a csomagot nem volt kötelező hazavinni, senki sem kényszerítette erre a kritizálókat. Nekem igen jó befektetés a szövetkezet tagjának lenni, mert a befektetett 2000. Ft-om ebben az évben 50 százalékban térült meg, az elmúlt évben pedig 25 százalékban. Amennyiben van még egy picinyke hely lapjukban, kérem közöljék csetledező írásom, mert az igazságérzetem ezt diktálja. R. J.-né Teljes név és cím a szerkesztőségben: „VEZÉRCIKI (HELYETT)” Először is felsőfokon szeretnék gratulálni a szilveszteri számokhoz, összehasonlítva a hasonló (pl. megyei) kiadványokkal, véleményem szerint a legjobbak közé tartozik. Különösen tetszik a „Vezérciki (helyett)” c. írás, amelyik olyan telitalálat, hogy indokolatlan a végén közölt rész, mely szerint a Farkasházy és a Kabaré Csütörtök néhány klasszissal jobb. Nem igaz! Ez legalább olyan jó! Én három év óta majdnem minden testületi ülésen részt vettem, és én adtam át ezen urak megbízólevelét, állítom, hogy ez olyan igazi paródia, amelyik nem sért, hanem jellemez. Ez az igazi újságírás. Mert pozitív, jobbító szándékú, ugyanakkor karikíroz, humort, nevetést fakaszt. Aki alanya, tudnia kell, hogy csak azt parodizálják, akit valakinek tartanak. Ezért megsértődni nem szabad. Mégegyszer gratulálok, és csak így tovább! Szívélyes üdvözlettel: Térjék Gyula U.1. Én egyből megfejtettem a rejtvényt! Kedves Gyula Bácsi! A dicséretet köszönjük. Jólesett és segít a továbbiakban. A szerk. Talán ezért is — szinte az utolsó pillanatban— a Művelődési Központ remek érzékkel olyan kiállítást rendezett, mely láttán fellélegezhetnek azok, akiket már nagyon nyomasztottak a művészetnek eme sekélyes megnyilvánulásai. December 13-án nyílt meg a Galériában a Munkácsy-díjas festőművész Bozsó János kiállítása, melyet Pogány G. Gábor, a neves művészettörténész nyitott meg hozzáértő közönség előtt." Aki kézbe vette a kiállításra invitáló meghívót, vagy olvasta a plakátokon e két nevét, az tudhatta, hogy nem, akármilyen személyek jöttek el városunkba Bozsó János e tárlatán a táj játssza szinte a kizárólagos szerepet, mégpedig az Alföld szűkebb területe, a Kiskunság egy kicsiny, a festő által nagyon szeretett darabkája. Az alföldi festészet nagy hagyományainak folytatója e művész, de amíg Koczta József szentesi parasztfestő képei keményen harsogók, és Holló László alkotásain az expresszív hevület süt át, addig Bozsó János képein mélységes alázat, szelídség, a természet, a görcsös fák, a fújó szél, a torlódó felhők iránt. Mint aki testvérének érzi az összeroppanó gerendázatú fészereket, melléképületeket, tanyákat és erőteljes fényvillanásokkal érzékelteti az életet a már haldokló házfalakon. Ezen erős fények megszelídülnek és utánozhatatlan hangulatot teremtve omlanak szét a képeken. Bozsó János, Munkácsy-díjas festőművész megmutatta nekünk e tárlatán, hogyan kell alázattal fordulnunk egyre pusztuló környezetünk felé, óvatosan nagy-nagy szeretettel és őrizve azt. Pogány G. Gábor művészettörténész halk, finom megnyitójából sokat megérezhettünk ebből a kivételes hangulatból, melyet átszőtt a szeretet, a kedves derű. Egy tökéletes kiállítás-megnyitón érezhettük magunkat, szinte áhítattal hallgatva az előadó nyugodt, kedves szavait, amikor egy pillanat alatt szertefoszlott ez az idilli kép! A 17 órai megnyitóról elkésve (!), a tapintat legcsekélyebb jele nélkül „betrappolt” a Kiskun TV stábja, félretolva a már elhelyezkedett nézőket, elébe állva a jelenlévőknek, akik immár hiába próbálták átélni a megnyitó sugallta finom hangulatot. A felvillanó fényáradattal megjelenő tapintatlansággal már nem tudott megbirkózni a meghökkent Pogány G. Gábor lírai szövege sem. Gondolom a magabiztos helyi TV ezen műsora jól sikerült. De egy különleges hangulatot tönkretettek, beletiportak abba az alázatba, amelyet a neves művész és művészettörténész, valamint a jelenlévő közönség egyaránt megadott a helynek, az alkalomnak, a MŰVÉSZETNEK! No és?! A tudósítás elkészült! Rosta Ferenc tanár EPIZÓD Helyszín a piac előtti Béke téren lévő árus-sor vége a Petőfi utcánál, ahol egy kínai (vagy vietnami, ki tudja?) árus kínálja portékáit. A templomkerten át idevezet egy önkényesen kitaposott ösvény, amelyen éppen egy magas férfi érkezik kerékpárral, s szentségeim kezd, hogy az „út" árukkal van eltorlaszolva, a kis kínai mondja, ő megfizette a helypénzt e területért, többen rászólnak a magas férfire, hogy nincs igaza, de a nyakas polgár mondja az „igazát” (pedig szégyellhetné magát), a kis kínai nem veszekszik, türelmes, neki volt igaza. Ha elgondolkodunk a történteken, talán abban van igazság, hogy aki (akik) kiosztja az árusító helyeket, jobban figyelhetne arra, hogy a templomkerten át érkező és becsatlakozó utaknál üres helyeket hagyjanak ki, s ide ne engedjék pakolni az árusítókat, ezáltal a gyalogos közlekedés sem lenne akadályozva. A templomkert illegális útkitaposása szégyenletes dolog, talán azt lehetne tenni, hogy az ilyen „ösvényeket” feláshatnák és tavasszal lehetne újra füvesíteni, bokrosítani, vagy legális járdát építeni. Ugyanis a kitaposott ösvények, egy olyan igényről is üzennek, ami nincs teljesítve azok számára, akik szeretik a rövidebb utakat. Ti. K. Név és cím a szerkesztőségben. EGY KIÁLLÍTÁS ÜRÜGYÉN A szépet szerető és értő emberek kicsiny városunkban már igencsak elkeseredettek azon, hogy egyre inkább az alacsony nívójú, alacsony esztétikai ízlést tükröző „alkotások” néznek le ránk kirakatokból, utcai piros szőnyegekről (és nem szőnyegekről), sőt most már a Móravárosból is. Filegyházi Közlöny 3. oldal Csökkent a bűncselekmények száma Az elmúlt év utolsó önkormányzati ülésén elsőként Osztopáni Mihály tájékoztatta a testületet az önkormányzati labdarúgó tornáról, mely jó alkalom volt országok, városok közeledéséhez, további kapcsolatok kialakításához. Megköszönte a külföldi kapcsolatokat koordináló bizottság, a sajtó munkatársainak, a Kossuth Lajos Szakmunkásképző és Szakközépiskola vezetőinek, a fogadó családoknak, s mindazoknak, akik műsorral és egyéb támogatással járultak hozzá a rendezvény sikeréhez. A következő napirend során dr. Kristóf András, a rendőrkapitányság vezetője arról számolt be, hogy megállt, sőt csökkent a bűncselekmények száma, mely megfelel az országos átlagnak. Gyakorivá vált az értékesebb gépkocsik lopása, a különböző bűncselekmények elkövetésének módja durvább lett, s közöttük több külföldi is szerepel, aki nem egyszer saját honfitársaik ellen követtek el különböző bűncselekményeket. Gyakoribb lett a fegyveres rablás és erőszakos cselekmény. Minimálisan, de csökkent a garázda jellegű elkövetések száma, mely a megelőző intézkedéseknek, gyakoribb ellenőrzéseknek és a gyors felderítéseknek köszönhető. Mindezek ellenére felháborító cselekmény volt a Halottak Napján történt sírrongálás, melyet zömmel fiatalkorúak követtek el. Szerencsére rendkívül gyorsan elfogták a tetteseket. Sok a lopás az árusító helyeken, piacon, ezért itt folyamatossá tették az ellenőrzést. Az ellenőrzést az engedély nélküli árusítókra, a szórakozóhelyekre, az utakat ellepő rosszlányok ténykedésére is kiterjesztették, s ha kellett büntetőeljárást is kezdeményeztek ellenük. Szerencsére csökkent a közlekedési balesetek száma, de a közlekedésbiztonság így is rossz. Zsúfoltak a főutak, szükség volt és lesz továbbra is a fokozott ellenőrzésekre, vette ki a Móra Ferenc Művelődési Központ igazgatójává. Kiskunfélegyháza közigazgatási területén működő földrendező bizottság munkájáról Lénárt Ferenc tájékoztatta a testületet. A beszámolóból kitűnt, hogy a bizottság tagjai felnőttek a feladatokhoz, munkájukat megelégedésre végezték, hiszen helyenként az országos átlag feletti eredményt érték el. A III. ütem feladatait már csak 1994-ben lehet végrehajtani, melyhez a földalapcserék jóváhagyása is szükséges. A költségvetési rendelet néhány pontjában ismét módosításra került sor. Itt osztották el a Kiskun Napi keretből maradt összegeket is. 1993-ban 80 vezetői en- javaslatként hangzott el,gedélyt vontak be, 514 fő hogy a műemlékvédelemre ellen indult szabálysértési szánt összegeket külön főeljárás, 4300 főt bírságoltak löljék meg, hogy lehetőleg meg a helyszínen, csak arra használják fel. Javult a rendőrségi alaptevékenység, gyorsabban intézik az ügyeket. A kapitányság teljesítette a feladatát. Felderítési mutatójuk jobb a megyei átlagnál. A hozzászólásokat követően Ficsór József polgármester is elismerően szólt a félegyházi kapitányság munkájáról. A képviselő-testület ismét Fenyvesi Istvánt ne Többszöri újratárgyalás után végre rendelet született az önkormányzati lakások és helyiségek bérletéről és elidegenítéséről. Ugyancsak rendelet született a lakásépítési és -vásárlási támogatásról, mely 1994 januárjától lép életbe. Elfogadták a közalkalmazottak 13. havi bérének kifizetését, mely összeg az 1994. évi költségvetést terhelik. Némedi László Barczikay László 1952—1993 Munkatársunknak „A BARCZIKAYNAK” rövid időt szabott a Mindenható. December végén, 41 éves korában ragadta el a halál. Fotónkon, a már-már legendás hírű hajdani félegyházi rajzfilmstúdió oszlopos tagjaként láthatják. Sajnos, hogy őt már csak mint a Közlöny égi tudósítóját jegyezhetjük. Lapunk, egy utoljára leadott írásának közlésével tiszteleg emléke előtt. Laci! Isten Veled Elme-Rengés ... A védtelen emberekről Szinte nincs ember, aki — hol egy, hol más pontján — ne lehetne sebezhető, megpiszkálható. Ezért hívnak bennünket — hibákkal teli — embereknek. Kritizálható, sőt érdemes, kell reagálni egy-egy közéletben felfedezhető téves mozdulatra, rosszul kimondott szóra. — Aki igényes, önmagát is fejleszteni kívánó, és fejlődni szeretne, csak úgy léphet feljebb, ha tűri és elviseli, elemzi a figyelmeztető jó, netán rosszindulatú visszajelzéseket ... is. De védtelenné válik a „jószándék”, pusztába repül a szó, ha az, — az érintett fülébe torzítva eljut — átcsap rosszindulattal kevert önreklámba, fenyegetőzésbe a nyilvánosság előtt, és a másik félnek nincs lehetősége kétperces viszontválaszra sem. Nagy kár. Egy ilyen „nyilvános” közjáték külső szemlélője „lehettem” a napokban a Béke téri piacon lezajlott háborúnak. Közbe kérdeztem volna, de illető — elhadarva jól „csillingelő” nevű magas beosztású kapcsolatait — elviharzott. Rájöttem, milyen fontos szerepet is játszik a Védtelen ember az életben. Villámhárító, energia elvezető — bár tehetetlen, de mégis fontos — személy a hierarchikus ranglétrán ... habár — jelen pillanatban ő van lentebb. Csak az a kérdés: mihez képest? Kiskunfélegyháza, 1993. december 16. Barczikay László