Félegyházi Közlöny, 1994 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-14 / 1. szám

1994. január 14. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Az Olvasók írják... LIBANYAK ÉS FAR-HAT Igen örvendetes, hogy ilyen nagy nyil­vánosságot adnak az olvasói levelezés­nek. Néhány észrevételemmel, pozitív véle­ményemmel szeretnék én is hasonló nyil­vánosságot kapni. „A pokolba vezető út is ... avagy a jó szándék, nem kétséges” című cikkekre véleményem az alábbi: Mint gyakorlatlan „újságíró” igen ne­hezen szántam el magam e néhány gon­dolat megírására. Nekem és családomnak kifejezetten ízlett — elkészítés után — az Integrál ÁFÉSZ ajándéka, még akkor is, ha liba­nyak, far-hát és háj került a csomagba. Akik­ még nem tudják — nem is tud­hatják — mit lehet készíteni ezekből a liba „alkatrészekből”, hiszen tele van tömködve pénztárcájuk és csak a neme­sebb darabokat vásárolják meg a boltok­ban. Aki evett már libanyakból készült le­vest, pörköltet, rizsesihúst, bizonyára el­­csodakozott azon, hogy milyen ízletes, vagy a far­házból készült sült. A bőr, amely háj névre hallgat, kisütve igen finom eledel, reggelire, vacsorára. Valószínű „becsapott” tagtársaim azt sem tudják, hogy a libazsírt hogyan le­het felhasználni sütéshez, főzéshez. Nagyon sajnálhatja a szövetkezet veze­tősége, hogy ekkora „baklövést” követett el e súlyos csomagok ajándékozásával. Kívánom a város lakóinak, hogy mun­kahelyük révén, esetleg valamilyen tag­sági viszonyból eredően ilyen megaláz­tatásban minden évben legyen részük, kapjanak 500,— Ft-os vásárlási utal­ványt és 8 kg-os libacsomagot, melynek értéke ugyancsak 500,— Ft. Ki járt jól? — én biztos, de remélem mindenki, aki becsüli a segíteni akarást és természetesen a nyugdíjasok, a kis­pénzűek is. Megjegyzem: a csomagot nem volt kö­telező hazavinni, senki sem kényszerí­tette erre a kritizálókat. Nekem igen jó befektetés a szövetkezet tagjának lenni, mert a befektetett 2000.­ Ft-om ebben az évben 50 százalékban té­rült meg, az elmúlt évben pedig 25 szá­zalékban. Amennyiben van még egy picinyke hely lapjukban, kérem közöljék csetledező írá­som, mert az igazságérzetem ezt diktálja. R. J.-né Teljes név és cím a szerkesztőségben: „VEZÉRCIKI (HELYETT)” Először is felsőfokon szeretnék gratu­lálni a szilveszteri számokhoz, összeha­sonlítva a hasonló (pl. megyei) kiadvá­nyokkal, véleményem szerint a legjob­bak közé tartozik. Különösen tetszik a „Vezérciki (he­lyett)” c. írás, amelyik olyan telitalálat, hogy indokolatlan a végén közölt rész, mely szer­int a Farkasházy és a Kabaré Csütörtök néhány klasszissal jobb. Nem igaz! Ez legalább olyan jó! Én három év óta majdnem minden testületi ülésen részt vettem, és én adtam át ezen urak meg­bízólevelét, állítom, hogy ez olyan igazi paródia, amelyik nem sért, hanem jelle­mez. Ez az igazi újságírás. Mert pozitív, job­bító szándékú, ugyanakkor karikíroz, hu­mort, nevetést fakaszt. Aki alanya, tud­nia kell, hogy csak azt parodizálják, akit valakinek tartanak. Ezért megsértődni nem szabad. Mégegyszer gratulálok, és csak így to­vább! Szívélyes üdvözlettel: Térjék Gyula U.1. Én egyből megfejtettem a rejtvényt! Kedves Gyula Bácsi! A dicséretet kö­szönjük. Jólesett és segít a továbbiakban. A szerk. Talán ezért is — szinte az utolsó pil­lanatban— a Művelődési Központ remek érzékkel olyan kiállítást rendezett, mely láttán fellélegezhetnek azok, akiket már nagyon nyomasztottak a művészetnek eme sekélyes­­ megnyilvánulásai. December 13-án nyílt meg a Galériá­ban a Munkácsy-díjas festőművész Bozsó János kiállítása, melyet Pogány G. Gá­bor, a neves művészettörténész nyitott meg hozzáértő közönség előtt." Aki kézbe vette a kiállításra invitáló meghívót, vagy olvasta a plakátokon e két nevét, az tudhatta, hogy nem, akár­milyen személyek jöttek el városunkba Bozsó János e tárlatán a táj játssza szinte a kizárólagos szerepet, mégpedig az Alföld szűkebb területe, a Kiskunság egy kicsiny, a festő által nagyon szere­tett darabkája. Az alföldi festészet nagy hagyományai­nak folytatója e művész, de amíg Koczta József szentesi­ parasztfestő képei kemé­nyen harsogók, és Holló László alkotá­sain az expresszív hevület süt át, addig Bozsó János képein mélységes alázat, szelídség, a természet, a görcsös fák, a fújó szél, a torlódó felhők iránt. Mint aki testvérének érzi az összeroppanó ge­­rendázatú fészereket, melléképületeket, tanyákat és erőteljes fényvillanásokkal érzékelteti az életet a már haldokló ház­falakon. Ezen erős fények megszelídül­nek és utánozhatatlan hangulatot teremt­ve omlanak szét a képeken. Bozsó János, Munkácsy-díjas festőművész megmutatta nekünk e tárlatán, hogyan kell alázattal fordulnunk egyre pusztuló környezetünk felé, óvatosan nagy-nagy szeretettel és őrizve azt. Pogány G. Gábor művészettörténész halk, finom megnyitójából sokat meg­érezhettünk ebből a kivételes hangulat­ból, melyet átszőtt a szeretet, a kedves derű. Egy tökéletes kiállítás-megnyitón érez­hettük magunkat, szinte áhítattal hall­gatva az előadó nyugodt, kedves szavait, amikor egy pillanat alatt szertefoszlott ez az idilli kép! A 17 órai megnyitóról elkésve (!), a tapintat legcsekélyebb jele nélkül „be­trappolt” a Kiskun TV stábja, félretolva a már elhelyezkedett nézőket, elébe állva a jelenlévőknek, akik immár hiába pró­bálták átélni a megnyitó sugallta finom hangulatot. A felvillanó fényáradattal megjelenő tapintatlansággal már nem tu­dott megbirkózni a meghökkent Pogány G. Gábor lírai szövege sem. Gondolom a magabiztos helyi TV ezen műsora jól sikerült. De egy különleges hangulatot tönkretettek, beletiportak ab­ba az alázatba, amelyet a neves művész és művészettörténész, valamint a jelen­lévő közönség egyaránt megadott a hely­nek, az alkalomnak, a MŰVÉSZETNEK! No és?! A tudósítás elkészült! Rosta Ferenc tanár EPIZÓD Helyszín a piac előtti Béke téren lévő árus-sor vége a Petőfi utcánál, ahol egy kínai (vagy vietnami, ki tudja?) árus kí­nálja portékáit. A templom­kerten át idevezet egy önkényesen kitaposott ös­vény, amelyen éppen egy magas férfi érkezik kerékpárral, s szentségeim kezd, hogy az „út" árukkal van eltorlaszolva, a kis kínai mondja, ő megfizette a hely­pénzt e területért, többen rászólnak a magas férfire, hogy nincs igaza, de a nyakas polgár mondja az „igazát” (pedig szégyellhetné magát), a kis kínai nem veszekszik, türelmes,­­ neki volt igaza. Ha elgondolkodunk a történteken, ta­lán abban van igazság, hogy aki (akik) kiosztja az árusító helyeket, jobban fi­gyelhetne arra, hogy a templomkerten át érkező és becsatlakozó utaknál üres he­lyeket hagyjanak ki, s ide ne engedjék pakolni az árusítókat, ezáltal a gyalogos közlekedés sem lenne akadályozva. A templomkert illegális útkitaposása szégyenletes dolog, talán azt lehetne ten­ni, hogy az ilyen „ösvényeket” feláshat­nák és tavasszal lehetne újra füvesíteni, bokrosítani, vagy legális járdát építeni. Ugyanis a kitaposott ösvények, egy olyan igényről is üzennek, ami nincs tel­jesítve azok számára, akik szeretik a rö­­videbb utakat. Ti. K. Név és cím a szerkesztőségben. EGY KIÁLLÍTÁS ÜRÜGYÉN A szépet szerető és értő emberek ki­csiny városunkban már igencsak elkese­redettek azon, hogy egyre inkább az ala­csony nívójú, alacsony esztétikai ízlést tükröző „alkotások” néznek le ránk ki­rakatokból, utcai piros szőnyegekről (és nem szőnyegekről), sőt most már a Mó­­ravárosból is. Filegyházi Közlöny 3. oldal Csökkent a bűncselekmények száma Az elmúlt év utolsó ön­­kormányzati ülésén első­ként Osztopáni Mihály tá­jékoztatta a­ testületet az önkormányzati labdarúgó tornáról, mely jó alkalom volt országok, városok kö­zeledéséhez, további kap­csolatok kialakításához. Megköszönte a külföldi kapcsolatokat koordináló bizottság, a sajtó munka­társainak, a Kossuth Lajos Szakmunkásképző és Szak­­középiskola vezetőinek, a fogadó családoknak, s mindazoknak, akik műsor­ral és egyéb támogatással járultak hozzá a rendez­vény sikeréhez. A következő napirend so­rán dr. Kristóf András, a rendőrkapitányság vezetője arról számolt be, hogy megállt, sőt csökkent a bűncselekmények száma, mely megfelel az országos átlagnak. Gyakorivá vált az érté­kesebb gépkocsik lopása, a különböző bűncselekmé­nyek elkövetésének módja durvább lett, s közöttük több külföldi is szerepel, aki nem egyszer saját hon­fitársaik ellen követtek el különböző bűncselekmé­nyeket. Gyakoribb lett a fegyveres rablás és erősza­kos cselekmény. Minimálisan, de csökkent a garázda jellegű elköveté­sek száma, mely a megelő­ző intézkedéseknek, gyako­ribb ellenőrzéseknek és a gyors felderítéseknek kö­szönhető. Mindezek ellenére felhá­borító cselekmény volt a Halottak Napján történt sírrongálás, melyet zöm­mel fiatalkorúak követtek el. Szerencsére rendkívül gyorsan elfogták a tettese­ket. Sok a lopás az árusító helyeken, piacon, ezért itt folyamatossá tették az el­lenőrzést. Az ellenőrzést az engedély nélküli árusítókra, a szórakozóhelyekre, az uta­kat ellepő rosszlányok ténykedésére is kiterjesztet­ték, s ha kellett büntetőel­járást is kezdeményeztek ellenük. Szerencsére csökkent a közlekedési balesetek szá­ma, de a közlekedés­bizton­ság így is rossz. Zsúfoltak a főutak, szükség volt és lesz továbbra is a fokozott ellenőrzésekre, vette ki a Móra Ferenc Művelődési Központ igaz­gatójává. Kiskunfélegyháza köz­­igazgatási területén műkö­dő földrendező bizottság munkájáról Lénárt Ferenc tájékoztatta a testületet. A beszámolóból kitűnt, hogy a bizottság tagjai felnőttek a feladatokhoz, munkájukat megelégedésre végezték, hiszen helyenként az orszá­gos átlag feletti eredményt érték el. A III. ütem fel­adatait már csak 1994-ben lehet végrehajtani, mely­hez a földalapcserék jóvá­hagyása is szükséges. A költségvetési rendelet néhány pontjában ismét módosításra került sor. Itt osztották el a Kiskun Na­pi keretből maradt össze­geket is. 1993-ban 80 vezetői en- javaslatként hangzott el,­gedélyt vontak be, 514 fő hogy a műemlékvédelemre ellen indult szabálysértési szánt összegeket külön fő­­eljárás, 4300 főt bírságoltak löljék meg, hogy lehetőleg meg a helyszínen, csak arra használják fel. Javult a rendőrségi alap­­tevékenység, gyorsabban intézik az ügyeket. A kapi­tányság teljesítette a fel­adatát. Felderítési mutató­juk jobb a megyei átlag­nál. A hozzászólásokat köve­tően Ficsór József polgár­­mester is elismerően szólt a félegyházi kapitányság munkájáról. A képviselő-testület is­mét Fenyvesi Istvánt ne­ Többszöri újratárgyalás után végre rendelet szüle­tett az önkormányzati la­kások és helyiségek bérle­téről és elidegenítéséről. Ugyancsak rendelet szü­letett a lakásépítési és -vá­sárlási támogatásról, mely 1994 januárjától lép életbe. Elfogadták a közalkal­mazottak 13. havi bérének kifizetését, mely összeg­ az 1994. évi költségvetést ter­helik. Némedi László Barczikay László 1952—1993 Munkatársunknak „A B­ARCZIK­AYN­AK” rö­vid időt szabott a Min­denható. December vé­gén, 41 éves korában ra­gadta el a halál. Fotón­kon, a már-már legendás hírű hajdani félegyházi rajzfilmstúdió oszlopos tagjaként láthatják. Saj­nos, hogy őt már csak mint a Közlöny égi tu­dósítóját jegyezhetjük. Lapunk, egy utoljára le­­adott írásának közlésé­vel tiszteleg emléke előtt. Laci! Isten Veled Elme-Rengés ... A védtelen emberekről Szinte nincs ember, aki — hol egy, hol más pontján — ne lehetne sebez­hető, megpiszkálható. Ezért hívnak bennünket — hibákkal teli — embe­reknek. Kritizálható, sőt érdemes, kell reagálni egy-egy közéletben fel­fedezhető téves mozdulatra, rosszul kimondott szóra. — Aki igényes, ön­magát is fejleszteni kívánó, és fej­lődni szeretne, csak úgy léphet fel­jebb, ha tűri és elviseli, elemzi a fi­gyelmeztető jó, netán rosszindulatú visszajelzéseket ... is. De védtelenné válik a „jószándék”, pusztába repül a szó, ha az, — az érintett fülébe torzítva eljut — át­csap rosszindulattal kevert önreklám­ba, fenyegetőzésbe a nyilvánosság előtt, és a másik félnek nincs lehető­sége kétperces viszontválaszra sem. Nagy kár. Egy ilyen „nyilvános” közjáték külső szemlélője „lehettem” a napok­ban a Béke téri piacon lezajlott há­borúnak. Közbe kérdeztem volna, de illető — elhadarva jól „csillingelő” nevű magas beosztású kapcsolatait — elviharzott. Rájöttem, milyen fontos szerepet is játszik a Védtelen ember az életben. Villámhárító, energia elvezető — bár tehetetlen, de mégis fontos — személy a hierarchikus ranglétrán ... habár — jelen pillanatban ő van lentebb. Csak az a kérdés: mihez képest? Kiskunfélegyháza, 1993. december 16. Barczikay László

Next