Félegyházi Közlöny, 1996 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-05 / 1. szám
1996. január 5. „Adj Uram Isten!. Ezen a bolondos, pezsgőmámoros éjszakán, amikor terített asztalok mellett, étellel-itallal, táncos hangulattal, konfetti esőben, sziszegő kígyóként tekergő szerpentin szalagokba burkolózva, rikoltózó trombitákkal, durrogó petárdákkal búcsúztatjuk az óévet és köszöntjük a küszöböt átlépő új esztendőt. A tizenkettedik óraütés után egy ország igazodik vigyázba, hogy legszentebb énekünk, a Himnusz felcsendülő hangjai lopjanak gyöngyharmatot a szemünkbe. Van ki tele torokból, van ki félhangosan énekli Kölcsey örökbecsű sorait. Aztán a sötétség jótékony leple alatt pukkannak a pezsgősüvegek, koccannak a gyöngyöző nedűvel teli pezsgőskelyhek, egy puszi vagy egy csók kíséretében kívánunk családunk tagjainak, barátainknak, ismerőseinknek boldog új esztendőt. Amíg a Himpusz hangjai zsonganak bennünk önkéntelenül is Janus arcú istenné válik az ember. Azzá a római istenséggé, melyet két arccal ábrázolták a régi latinok, mert egyik arcával a múltba tévedt, másik arcával a jövőt fürkészte. így van ezekben a pillanatokban az ember is, visszagondol az elmúlt év eseményeire, de bizakodva vizslatná a jövő napjait. Átfut az emberen, hogy mit is élt át azalatt a háromszázhatvanöt nap alatt, ami január 1. és december 31. között van. Háborús hangulatban kezdtük az évet, hiszen szomszédunkban dörögtek a fegyverek, s nem mertük remélni, hogy ez az év hozza meg egyben a béke olajágát a szemben álló embereknek. Bizakodtunk még, hogy ez az év talán könnyebb lesz, talán ebben az évben rendeződnek nagy, országos gazdasági ügyeink, nem vágtat az infláció, talán könnyebb is lesz az életünk. Jött a tavasz, jött a nyár, a gyümölcsöt érlelő ősz és íme megint az új esztendőt köszöntjük, s ma már mindennapos fogalommá vált a sztrájk, s a Parlament előtti Kossuth téren nem az esküt tevő fiatal tisztek, hanem protestáló tűzoltók, tandíj ellen tiltakozó diákok, betevő falatjukért és munkahelyükért harcoló egészségügyi dolgozók, emberibb körülményeket követelő pedagógusok lettek a TV esti híradójának szereplői. Vasutasok a sztrájk fékező saruját gyakran lökik a kattogó kerekek alá, hogy nagyobb nyomatékot adjanak követeléseiknek, de mi lesz akkor, ha mindenki a vasutasok módszeréhez nyúl? Figyelmeztető sztrájk volt már a paksi atomerőműben, az IKARUSZ gyáregységében. Miniszterek jönnek, mennek, a kormány és a főcsapás iránya változatlan. A parlamentben puffognak a frázisok, folyik az egymásra mutogatás - szerencsére még öklök nem emelkedtek fel - demagóg szólamokkal próbálnak újabb híveket toborozni pártjaiknak elvakult pártvezérek és szónokok a kilátástalanság mélyvizében fuldokló, megélhetési gondokkal küszködő egyre szegényesedő emberek között. Addig az utcákon szaporodnak a koldusok, nő a hajléktalanok száma, gyerekek lesznek rosszul az iskolában az éhség miatt. Mellettük ott vannak bőrdzsekijükben fülükre nőtt bunkófonjaikkal, vastag aranyláncaikkal, fenekük alatt pompázó autócsodákkal az újgazdagok, kik a paragrafusok és a joghézagok kiskapuin át hirtelen gazdaggá lettek, vannak kik munkával, de sajnos sokan nem becsületes módon. Ez van nálunk. S szomszédainkban? Északon a nyelvtörvény akarja semmissé tenni az ott élő magyarok nyelvét, magas pénzbírsággal fenyegetve azt, ki nem a nyelvhelyességnek megfelelően használja az állam nyelvét. Keleten az új oktatási törvény próbálja kiirtani a kisebbség nyelvét, mindenkire az állam nyelvét és uniformisát kényszerítve. Itt nem érvényesülhet más, csak ki államnyelven beszél és gondolkodik. Déli határainkon túl egy háború ad lehetőséget arra, hogy erőszakos betelepítésekkel szétszaggassák a magyar szigetet. Nyugatra kacsingatunk és kapaszkodunk, s nem vesszük észre, hogy ott bennünket bizony fanyalogva fogadnak. Szóval ez volt a múlt évi mérleg. S mi vár reánk 1996-ban a millecentenárium évében, amikor nap mint nap a honfoglalás, az államalapítás eseményeire figyelmeztet minden rendezvény, a médiumok, a különböző kiadványok? Töprengés közben egy hazájából elüldözött énekesnő lemezét teszem a lemezjátszóra. Máthé Ottilia erdélyi dalokat énekel. Magas hegyeket, lassan hömpölygő folyókat, sziklaszirten álló magányos fenyőket idéznek a dalok. Van közöttük egy, ami most nagyon a szívemből szól. A Hargita aljából származó énekesnő tiszta csengő hangján zengnek a sorok „Adj Uram Isten erősebb jövőt / Harmatos rónán gazdag legelőt / Hozzon az új nyár gazdag aratást...! Legyen felettünk újra kék az ég...!” Tényleg kell ennél több? Kívánhatunk-e többet? Azt hiszem nem, de ez a pár kívánság mindenkinek jó lenne, hát kérünk: „Adj Uram Isten...!” Mátyus Imre Ahogy valaki belép a Városi Zeneiskolába, az első emeleti aulában körben a falon, gyönyörű festményeket láthat, melyek jól illenek a művészet előcsarnokához. A nagyterem mellett van egy kis helyiség, s ott találjuk a képek alkotóját Rádi Andrást, aki ecsettel, festékes palettával áll az állványon lévő új képe előtt. Több egyéni és közös kiállításon találkoztam már vele, de a műteremnek használt helyiségében csak most voltam először. Beszélgetés közben, figyelve a sok-sok kész, vagy félkész alkotást, pályafutásának legfőbb állomásairól faggattam. 1937-ben született Kiskunfélegyházán, s az általános iskolái után a Móra Ferenc Gimnáziumban tanult. Gyerekkorában tanyán nevelkedett, s az ottani környezet, a sok-sok különféle állat és növény, a szabad természet olyan meghatározó emlékeket hagyott benne, melyeket később sokféle változatban megörökített festményein. Már általános iskolában is felfigyeltek ügyes kezére, s több városi rajzpályázaton is szerepelt rajzaival. A Gimnáziumban a halkszavú, de az igen kitűnő rajztanár és festőművész Horváth Sándor egyengette tehetségét, aki szobrászt szeretett volna faragni belőle. Bár szobrász ugyan nem lett, festő viszont annál inkább, hiszen kitűnő alapokat kapott. Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolára szeretett volna járni, de felvételije több okból nem sikerülhetett, ám nem adta fel. A katonaságnál sok hasznát vették, hiszen alig győzte a megrendeléseket teljesíteni. Művészi ambícióit a katonaság után a kirakatrendező-dekoratőr szakmában kamatoztatta, ahol szép sikereket ért el az évente meghirdetett országos pályázatokon. Két első, egy második és egy harmadik díj, valamint több értékes helyezés fémjelezte ezt az időszakát. Természetesen a festészet és a kirakatrendezés jól megfértek egymás mellett, hiszen a színek és a formák mindkét szakmában igen fontosak. Horváth Sándor után Göblyös Simon, majd a mai napig a Holló László Képzőművészeti Kör vezetője Terescsényi Endre egyengette, egyengeti festői pályafutását. A Kör életéből aktívan kiveszi részét, szerepel képeivel a kiállításaikon és lelkesen vesz részt az évente szervezett alkotótáborokban, ahol mindig egy újabb felfedezést tesz. Első kiállításaira az 1980-as években gyárakban, majd különböző művelődési intézményekben került sor. 1994. december 12-én Kecskeméten, 1995 tavaszán Kiskunfélegyházán (Művelődési Ház Galériája) december 6-án ismét Kecskeméten, a Nyíri úti Megyei Kórházban állította ki képeit. 1996. január 8-án 17 órakor a HMO-ban nyíló kiállításon ismét láthatjuk legszebb képeit. Szerepelt a braunfelsi testvérvárosban egy kiállításon, majd a „Kálvária” c. képét bemutatták Franciaországban a zsűri javaslatára, a magyar alkotók munkái között. Tagja a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének. A kirakatrendező szakmát fél éve abbahagyta, s nyugdíjasként most már csak a festészetnek él. Felesége, két leánya, két unokája, veje veszi körül szeretettel. Ez a nyugalom tükröződik alkotásain is. Példaképei közül leginkább Holló László hatása érződik egy alkotásán, bár az izmusok szele is meglegyintette olykor-olykor. Szerintem realista festőként lehet őt leginkább jellemezni, aki állandóan tanul, s szinte évről évre fejlődik, tökéletesíti tudását. N. L. MH. Helyőrségi Klubban 1995. január 8-án 17 órakor nyílik Rádi András festmény kiállítása. A kiállítás január 20-ig látogatható 8-16 óra között. Rádi András amatőr festők portréja FÉLEGYHÁZI KÖZLÖNY A Móra Ferenc Művelődési Központ felújítására 1993-ban címzett támogatást kért a városi önkormányzat, melyet 1994-ben el is nyert. Az akkor kapott 65 millió forintból, teljesen új tervek alapján elkezdődött az évekkel korábban abbamaradt munka. Közben az infláció növekedése miatti gondok és az előre nem látott munkák fedezetére szükség volt a saját erő hozzáadására is. Ha a külső munkákat az időjárás nem hátráltatja, akkor a kora tavasszal (1996) átadhatják a közönségnek nyilatkozta Ipacs László beruházási főelőadó. Az építkezést a Lineár Kft és az általa felkért alvállalkozók nagy szakértelemmel végzik. Ezek között találjuk az épületgépészeti munkákat végző ELŐSZER Kft-t, a villanyszerelő munkákat végző KUNÉP-et, a burkoló munkákra szakosodott ÉPSZAK vállalatot, a kőelhelyező specialistákat a, siklósi Reneszánsz Kft-t és a kívül-belül leglátványosabb, az egész épület arculatát meghatározó festőmunkát végző Bé.Gyé. Bt-t. Ugyancsak kitűnő szakértők végzik a színpadtechnikai (világítás, hangosítás stb.) munkákat is. Ez a budapesti Színháztechnikai Vállalat feladata lesz. Az eredeti elképzelések szerint a nézőtér emelt szinttel és rögzített székekkel épült volna, amely kizárja a nézőtér több funkciót betöltő szerepét, így az önkormányzat utólagos és még időben történő döntése szerint, vízszintes nézőteret alakítanak ki. Ez a megvalósítás a színpadon zajló események élvezhetőségét némileg zavarja ugyan, de ugyanakkor meghagyja azt a lehetőséget, hogy többféle rendezvényt tartsanak a nagyteremben. A kihasználás gazdasági szempontjai - nagyobb létszámot befogadó nézőtér - kedvezőbbek lehetnek. A felújítás során a padlástérből, kb. 200 négyzetméter terület is beépítésre került, ahol a szellőztető és a légfűtést biztosító gépház, a színpadtechnikai eszközöket kezelő helyiség és egyéb szabad helyiségek állnak rendelkezésre. A munkálatok során bővült a színpad alapterülete, mögötte pedig jól felszerelt öltözők és korszerű vizesblokk létesült. A nézőtér megújult külsővel, üde színekkel fogadja majd a vendégeket. A nézőtér mögötti terem alkalmas lesz kisebb rendezvények, értekezletek, kiállítások megtartására. A fölötte kialakított vetítő gépteremből a nagyteremben filmvetítéseket is lehet tartani. Átalakításra kerültek az emeleten lévő egyéb helyiségek is, melyeket raktár, irodák és kisebb csoportos foglalkozások, szakkörök részére hasnálhatnak majd. Érdekes újítás az is, hogy a rendezvények kellékeinké (bútorok, stb.) szállítására felvonót is telepítenek. A tervező, kivitelező és az építtető célja az volt, hogy az 1886-ban megépített épület visszanyerje eredeti szépségét, mely látványával már most is megfogja a látogatót. A lépcsőfeljáró mindkét oldalát is szabaddá tették, amely felvezeti a vendégeket a tágas szép fogadótérbe. A felújítás előtt az épületet használó Művelődési Központ és más cégek területeinek megközelítése ez E-5-ös út felőli szabad kapubejárón keresztül történt. Ez a kapu most új funkciót tölt be a felújítás után. Ez lesz a főbejárat, gyönyörű új kapuval, melynek jobb és bal oldalán, a Mackó és a Tejbisztró területéből egy-egy hajónyi részt átalakítva szolgálja majd a közönséget. A jobb oldalon várhatóan büfé, a bal oldalon porta, pénztár, illetve ruhatár és mellékhelyiségek kerülnek kialakításra. Az egyéb szabad területeken akár kiállításokat is rendezhetnek. Összességében mintegy 2000 négyzetméter alapterületen a rekonstrukció végrehajtása után a Móra Ferenc Művelődési Központ, felújított burkolattal, fűtéssel korszerű világítással, külső és belső festésekkel, modern berendezésekkel megújulva fogadhatja a látogatókat. A működtetésre vonatkozó elképzeléseket, terveket a városi önkormányzat a közeljövőben fogja tárgyalni, amire majd akkor visszatérünk. N.L. 5. oldal