Félegyházi Közlöny, 1999 (8. évfolyam, 1-27. szám)
1999-08-13 / 17. szám
10. oldal Iélegyházi Közlöny 1999. augusztus 19. A kiskunfélegyházi Petőfi-kultusz „...Szent fejét összetaposhatták kozák-lovak patkói, megváltó vére vadrózsát nevelhetett a segesvári csatasík porában... elsorvadhatott a szibériai halálmezőkön, vagy magához emelhette tüzes szekerén az Isten, hogy legyen az égben angyala a szabadságnak, gondviselője az elnyomott népeknek, villámruhába öltözött átka ijedős zsarnokoknak..." - idézte Petőfi Sándor szellemét száz évvel ezelőtt Félegyháza másik nagy fia, Móra Ferenc. Mi, késői utódok, Petőfi Sándor koszorús költőnk életművének, szellemiségének varázsában, hatásrendszerében éljük tovább egy üstökösszerű rövid élet nemzedékek sokaságában munkáló hazaszeretet kötelező érzelmi vonulatait. Frisszük és gyakorlatilag megmutatjuk, hogy Petőfi szelleme vonzó példaként, mindennapi életünknek, életvitelünknek éltető szellemi ereje. Petőfit tisztelni, szeretni a félegyháziak körében azt jelenti: hazát szeretni, a világszabadság eszmerendszerében tudatosan vállalt emberközösségben élni, alkotni. Elfogadva egy csodálatos életmű szellemi szférába emelt emberi dicsőség nagyszerű örökségét. A Petőfi-kultusz kezdetét 1849-től, a segesvári, fehéregyházi tragikus végtől, az „...Ott essem el én, a harc mezején...” költői látomás beteljesedésétől számítjuk. E kijelentésnek igazsága hozott ide bennünket, Petőfi-tisztelőket Segesvárra. Tudjuk, hogy az innen kezdődő Petőfi-kultusz a forradalom emlékével kiegészülve és a Kossuth-kultusszal felerősödve él tovább Félegyháza lakosságának hagyományrendszerében. Tudjuk, hogy 1848 - Petőfi - Kossuth hármas egysége adta a legnehezebb esztendőkben is a város ellenzéki magatartásának demokratikus töltését. Ebből az éltető összefüggésből táplálkozott lakosságunkban a nemzedékről-nemzedékre átörökített Petőfi-kultusz. Ez az élő és ható érzelmi viszony a külső szemlélő számára is hirdette és hirdeti, hogy Félegyháza Petőfi szellemének városa. A költő és a város szellemközösségéből következik, hogy a félegyháziak tudatában, de külső megnyilvánulásaiban is mindig ott van a gyermekéveit itt töltő szellemóriás alakja. Petőfi ebben a városban kapta az emberi kéz művelte alföldi táj szépségének első élményeit. Itt szívta magába a magyar nyelv palócos ízét. Itt került kapcsolatba a magyar néppel, a közülünk való érdekes emberekkel. Megismerhette a béreslegényből lett legendás hírű Gubzsi János főstrázsamestert, a szomszédban lakó és perpatvarkodó személyeket, akik később mint a „lágyszívű kántor” és a „fondorlelkületű egyházfi” jelennek meg a költői életműben. E városban, közvetlen lakókörnyezetében találta meg a gyermek Petőfi az Ótemplomot, a templom melletti első iskoláját, a „Nagyoskolát”, apjának mészáros üzletét befogadó Hattyúházat, Szent Jánost, a várostörténeti értékű műemlékszobrot, a szobor közelégében Szent János kútját, a „szilaj nádparipa” itatóhelyét. A felsorolt emlékhelyeket befogadó tér közelségében lelte meg a régi kedves helyen Móczár Lajoskát, Vereb Jóskát, Molnár Jancsit, Szarvas Antit, Fazekas Lojzit, Endre Juliskát, Varga Erzsit és másokat, az egykori kedves játszótársakat. Aki végigsétál most a kiskun város közepén, más Petőfi-emlékeket is talál. A főtér központi helyén látja Petőfitiszteletünk fő szimbólumát, a nagy költő szobor ércalakját. Nevét emlékművön és emléktáblán, tér- és utcanévtáblán, különféle kulturális intézmények névjelölésében. Az irodalomtörténetben Bánhidi-ház néven megőrzött Petőfi-ház becses emléktábláján olvashatjuk: „Itt élte gyermekéveit Petőfi Sándor - A nagy költő emlékének tisztelői 1861 ” aranybetűs, mértéktartó üzenetét. Az emléktábla létrehozásában Petőfi nagy tisztelőjének, Reményi Ede hegedűművésznek volt nagy érdeme, aki az 1860. december 18-i félegyházi hangversenyének bevételét a félegyházi Petőfiházon elhelyezendő emléktábla elkészíttetésére felajánlotta. Az emléktábla Gerenday pesti mester műhelyében 1861-re el is készült, de felállítására csak a politikai viszonyok enyhülésével 1867-ben kerülhetett sor, október 13- án. Ezt az ünnepséget mint az első országos Petőfi-ünnepet tartja számon az irodalomtörténet. A félegyházi demonstráción a szabadságharc megmaradt és már egyletbe szerveződött honvédgárdája, élén a legendás vezérrel, Perczel Mórral tömegesen részt vett. Az ünnepségről viszont az irodalom vezéregyéniségei: Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór sajnálatosan távolmaradtak, így az ünnepély irodalmi jellege háttérbe szorult. A félegyháziak Petőfi-kultuszában Reményi Ede jelentős személyiség, kezdeményező szerepe közismert. Az országos ünnepség felemelő hangulatában 1867. október 15-én írásban kérte a város tanácsát, hogy azt a teret, ahol „a nagy költő emléktáblája díszeleg”, Petőfi térnek nevezze el. A városi tanács kész örömmel teljesítette a javaslatot. A kultusz történetébe az is beletartozik, hogy a városi tanács méltányolva Reményi Edének a helyi kultusz fejlesztésében megismert példás tevékenységét, díszpolgárává fogadta. Még annyit jegyezzünk meg, hogy az országos Petőfi-kultuszban később nagy szerepet játszó pesti Petőfi-szobor felállításának gondolata és szándéka Reményiben a félegyházi Petőfiünnepség érzelmi hatására keletkezett. Kétségtelen azonban, hogy a pesti szoboravatóünnepség előtt majd két évtizeddel már a Petőfi-kultusz kezdeményezői hazánkban a „bölcső jogán” Kiskőrös és Félegyháza voltak. A kultusz megindítása összefüggött természetesen egy évszázadon túl is változó hevességgel folyó szülőhelyvitával. Az irodalomtörténet által számon tartott szülőhelyvita szakaszok szerkezetét, időarányait Mezősi Károly összegezéséből ismerjük. Terjedelmi korlátok miatt sem foglalkozhatunk most vele. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy ez a téma mindvégig jelen volt, csillapult fedettségben ma is jelen van, a félegyháziak Petőfi-kultuszában. A XIX. század végén, közeledve a szabadságharc 50. évfordulójához a kultusz új eleme lesz március 15. Ünneppé emelése, természetes kapcsolatban a forradalmár és hősi halott Petőfi-szoborállítás programja lesz a félegyházi emlékőrzők határozott törekvése, a kultusz új húzóereje. A mozgalom élén dr. Holló Lajos az akkori és dr. Szivák Imre a volt országgyűlési képviselő állott. 1900. november 18-án a Félegyházi Hírlapban a néhány nappal előbb alakult szoborbizottság nevében „Szobrot Petőfinek!” című kiáltványukat tették közzé országos és helyi felhívással. A gyűjtőmunka évekig tartott, de a kívánt eredményt nem érte el. Már 1921-et írunk, amikor egy véletlen folytán felvillan a háborús viszonyok miatt elmenekített segesvári Petőfi-szobor megszerzésének lehetősége. A cél elérése érdekében újjászervezik a szoborbizottságot. Alaposan indokolt kérelmüket városi önkormányzati határozat formájában - a Petőfi Társaság támogatását is megnyerve - haladéktalanul benyújtották a kultuszminiszternek. A lehetőségre már későn reagálókkal (Pápa, Aszód, Sopron, Kecskemét, Szalkszentmárton, Kiskőrös) szemben a miniszteri döntés Félegyházának adta Köllő Miklós erdélyi szobrászművész értékes Petőfi-szobrát. Megjegyzem, hogy a kiskőrösiek kérelmének elutasítását azzal indokolta a miniszter, hogy Kiskőrösnek már van Petőfi-szobra. Petőfi születésének századik évfordulójára készülődés fénypontjának ígérkezett a szobor félegyházi fölállítása és ünnepélyes fölavatása. Pártcsatározások, politikai ütközések és csalódások közepette - többszöri időponthalasztás után -, a remélt országos ünnepség helyett, 1922. október 29-én csendben, helyi ünnepség keretében avatták fel az emlékművet ugyanúgy, mint 1862-ben az első Petőfi-szobrot Kiskőrösön. Ez a nagyszerű szobor lett, és ma is az, a félegyháziak kiemelkedően jeles Petőfi-szimbóluma, helyi-, hazai-, és nemzetközi találkozók díszes helye. 1997-ben, amikor a szoboralkotás századik évfordulóját ünnepeltük erdélyi vendégeinkkel együtt, az ünnepi hangulatban közös óhajként fogalmazódott meg egy fehéregyházi új Petőfi-szobor létesítésének gondolata. A témafelvetést határozott, gyors tettek követték, hogy a közösen megálmodott szobor a költő halálának 150. évfordulójára Fehéregyháza díszes éke lehessen. Ficsór József kiskunfélegyházi polgármester és Gábos Dezső fehéregyházi művelődési egyesületi elnök példamutató összefogásának, szervező erejének köszönhetően a szoborterv a valósággá lett mindnyájunk örömére. Így lesz a (holnap) fölavatandó szobor a Petőfi-tisztelők általános hatású, új szimbóluma és elkészítése, megvalósítása révén pedig a félegyházi Petőfikultusz új reprezentánsa is. (Részlet Fekete Jánosnak, a segesvári Petőfi tudományos konferencián elhangzott előadásából.)