Félegyházi Közlöny, 2001 (10. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-12 / 1. szám

2. oldal Újévi köszöntő Tisztelt Félegyházi Polgárok! Kedves Olvasók! Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket Kiskunfélegyháza Város Képviselő-testülete, s a magam nevében a 2001-es esztendő elején. Külön öröm számomra, hogy egy év elteltével ismételten köszönt­hetem Önöket a Félegyházi Közlöny hasábjain keresztül. 2001. január 1. Az időfolyam, amelyben eddig éltünk, most külö­nös pillanathoz érkezett, a harmadik évezred fordulójához. Mi, em­berek, a történelemben élünk, és bennünk él egy emberöltőnyi időre a történelem. Minden nép, mely meg tudott maradni népek és civili­zációk harcában, őrzi magában saját eredetét. Őrzi legjobb teljesít­ményeiben és legfájóbb kudarcai­ban. Nekünk itt, ezen a helyen kezdődött el a múltunk, s kezdődik el a jövőnk is. „Historia est mag­­istra vitae” - a történelem az élet tanítómestere. Nyelv, haza, nemzet - évezredek alkotása. Európai helyünket és hazai lakóhelyünket, nemzeti színeinket és jellemző vonásainkat, szokásainkat, gondol­kodásunkat a 2000 év formálta meg. A magyarságban mindig is erős történelmi érzék és kifejezett ér­deklődés élt a múltja és az öröksége iránt. Az ezredforduló alkalom arra is, hogy áttekintsük népünk múltjának főbb szakaszait, eredmé­nyeit, alkotásait: a politika, a társadalom és a művelődés korszakait, a népvándorlást, a megtelepedést és az államalapítást, a középkori magyar állam felvirágzását és hanyatlását a török hódoltság idején, a török és a Habsburg-hatalom elleni meg-megújuló harcokat, a tár­sadalmi mozgalmakat, amelyek elvezettek a XIX. századi polgáro­sodáshoz és hazánk modernizálásához. Sokaknak sokat kellett ah­hoz tennie, hogy az államalapító király tervei valóra váljanak. A ke­reszténység felvétele és az államalapítás az elindulás pillanata volt a magyarok számára. Tisztelt Olvasóid Ady Endre szavait idézem: „Század kialszik s új század jobban.” A kilencszázas évek most befejeződött halmaza az emberiséget illetően korábban alig elképzelhető változásokat hozott. Soha nem volt még olyan száz esztendő, amelyikben az ember annyit változ­tatott volna sorsán, amelyikben ilyen sokat gazdagodott volna az élete. Ez a 100 év maga mögött hagyott számos olyan változást is, amelyik az egyik ember, társadalmi csoport, ország, nemzet sorsát jobbra, a másikét rosszabbra fordította. Young gondolataival: „A történelem igazi, központi témája nem az, hogy mi történt, hanem az, hogy mit éreztek és gondoltak az emberek, amikor a dolgok megtörténtek.” Ha a XX. századról beszélünk, „villanások” jelennek meg előt­tünk: a „boldog békeidők” lendületes fejlődése, az első repülőgép, az első autó, helyi- és világháborúk eseményei, forradalmak képei, az át- meg átrajzolt térképekből fakadó feszültségek, az emberéletek millióinak pusztulását hozó ideológiák, a fasizmus és a kommuniz­mus kialakulásának és bukásának története. Százada volt a holoca­ustnak és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának is. Sok mindentől féltünk, szenvedtünk mostanában. Dideregtünk az árvizek hírének hallatán, aggódva számoltuk, hányadik bevetésre in­dulnak a szomszéd ország fölé repülő bombázók, borzalmas képso­rokat láthattunk a menekültekről. Néha apátiával, máskor leplezet­len dühvel figyeltük a politikai „kötélhúzásokat”, a parlamenti pár­tokból kihallatszó ígérgetéseket. Kerestük a hiteles hangot, a biza­lomra méltó tekintetet. 2001. január 1. Talán, ha mi, valamennyien egyszer valóban komo­lyan vennénk, hogy lehet győzni a másik ember megsebzése nélkül is, hogy lehet önző szándék nélkül is ígérni, hogy lehet bízni az adott szóban, könnyebb lenne az életünk. De ehhez szükségünk van az ösz­­szes bátorságunkra, a legerősebb türelmünkre, a legteljesebb őszinte­ségünkre, és szükségünk lesz végre a másik ember tiszteletére. A jövőt illetően közös a felelősségünk. A késői századokat alig­ha tudjuk befolyásolni, azt azonban igen, hogy mi lesz a város sor­sa a következő évezred első évtizedeiben, századában. Ehhez a kiskunfélegyháziaknak hitre van szükségük, hitre saját magukban és a jövőben. Tisztelt Félegyházi Polgárok! A város életében jelentős év volt 2000. Fokozottabb figyelmet kellett fordítani a gazdálkodásra, hogy teljesíteni tudjuk a vállalt kö­telezettségeinket és meg tudjuk őrizni a város működőképességét. Az elmúlt évben is megfelelő szinten tudtuk működtetni az intéz­ményrendszerünket, az ellátás és a szolgáltatás színvonala nem csökkent, sőt több területen emelkedés tapasztalható. De ugyanak­kor az elmúlt évben nehéz döntéseket is kellett hozni, (átszervezés, összevonás, stb.) - a különböző pénzügyi, gazdasági, szakmai és egyéb tényezők hatására - hogy a továbbiakban is biztonsággal tud­juk működtetni az intézményeinket. Jelentős beruházásokat és felújításokat tudtunk elvégezni, egy­részt az infrastrukturális területen (belterületi útépítések, kerékpár­út, gázellátás, csapadékvíz csatornázás, stb.), másrészt az intézmé­nyeink területén (Dózsa Óvoda, Móra Gimnázium, Okmány Iroda, stb.). Határozott lépéseket tettünk a kistérségi és regionális (SHA­­PARD, szilárd hulladék­lerakó és hasznosító, innovációs térség, környezetvédelmi, Európai Uniós) programok előkészítésében és elindításában. 2000-ben emlékeztünk a kereszténység 2000., a magyar állami­ság 1000. évfordulójára. A Millennium évében különleges hang­súlyt kapott a helyi értékek, hagyományok ápolása, bemutatása. Több színvonalas rendezvényt szerveztünk a helyi kultúrkin­­cseink megóvására, tiszteletére. Május 21-én, a Városalapítók napján, mely a város millenniumi napja is volt, átvehettük a mil­lenniumi zászlót. Köszönet illeti azokat, akik korosztálytól füg­getlenül részt vettek a rendezvények szervezésében, lebonyolítá­sában. A 2000-es esztendőben is fontosnak tartottuk a civil szer­vezetek, egyesületek támogatását, melyek munkájukkal hozzájá­rultak a város arculatának színesítéséhez. Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet a város valamennyi polgárának, szervezetének és gazdálkodó egységének, a város kép­viselő-testületének, köztisztviselőinek és közalkalmazottainak, hogy tevékenységükkel és támogatásukkal 2000-ben is segítették munkánkat, s ezzel is hozzájárultak Kiskunfélegyháza város to­vábbi fejlődéséhez. A 2001-es esztendőre is vannak terveink, elképzeléseink, és ter­mészetesen megoldásra váró nehéz és összetett feladataink. Ezen tervek és feladatok megoldásához az új esztendőben is tisztelettel kérem Félegyháza valamennyi polgárának segítőkész támogatását, és számítok az önök türelmére és megértésére, annak érdekében, hogy városunk tovább tudjon fejlődni. Teszem ezt azért is, mert to­vábbra is bízom az itt élő félegyházi emberek munkájában, szorgal­mában, alkotó akaratában és a közösségek erejében. Tisztelt Félegyházi Polgárok! Kívánom, hogy a félegyházi fiatalok megtalálják elképzeléseiket és boldogulásukat Kiskunfélegyházán, és otthonuknak érezzék ezt a várost. Kívánom, hogy az itt élő idős emberek biztonságban, békes­ségben, nyugodt körülmények között, megbecsülve éljenek. Kívá­nom, hogy a munkát keresők, a rászorulók megfelelő megélhetés­hez, munkához jussanak. Kívánom, hogy ebben a városban az egyé­nek, a közösségek és a családok boldoguljanak, terveik és elképze­léseik megvalósuljanak. Kívánom, hogy gazdag kulturális, történel­mi hagyományainkat megőrizve tovább tudjuk adni utódainknak, és mi is olyan értékeket teremtsünk, melyre büszkék lehetünk. Kívá­nom, hogy a városban élő félegyházi polgárok jól érezzék magukat, és boldogan éljenek. Kívánom, hogy legyen béke, gazdagság, le­gyünk mi még különbek, mint elődeink voltak. Az új esztendő nem csupán új oldal a kalendáriumban, hanem új feladatok, új kapcsolatok, új remények, új próbák rejtélye. Ezen gondolatok után a 2001-es esztendő első napjaiban kívánok Önök­nek lélekben derűs, sikerekben és eredményekben gazdag, és hittel teli boldog új esztendőt, és ehhez valamennyiüknek nagyon sok erőt és egészséget. Bízom abban, hogy Kiskunfélegyháza minden család­jánál teljesül az idén Arany János népszerű versének strófája: „Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben! ” Ficsór József polgármester Félegyházi Közlöny 2000. január 12.

Next