Félegyházi Közlöny, 2008 (17. évfolyam, 1-50. szám)

2008-06-27 / 25. szám

4. oldal Félegyházi Közlöny 2008. június 27. dán Petőfi Sándor A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz.. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendeli A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját. Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen e árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárán Bocsát le a föld mélyibe. Helyreigazítás Lapunk 24. számában a Rosta Ferenc: „A Múlt idézése a szép jelenért...” című cikkben Patyi László és Szűts Tamás szobrász neve helytelenül jelent meg. Tévedésünkért elnézést kérünk. Gilgames A 79. Ünnepi könyvhét keretén belül június 4-én egy igazán magas szintű irodalmi-képzőművészeti délután volt a TEMI Szakmaközi Művelődési Házban. Sőreg Dénes kecskeméti fafaragó művész 12 faragott fatábláját mutatta be rendhagyó tárlat keretében a Móra Ferenc Gimnázium 10/B osztálya. Az alkotóról tudva lévő, hogy a legnehezebb, a legmélyebb emberi gondolatokat hordozó irodal-lmi műveket előszeretettel fa- s ragja meg munkáiban. Néhány évvel ezelőtt a Kalevalát állította ki a Kiskun Múzeumban, most pedig a Gilgames sumér eposz képi feldolgozását csodálhatták meg a rendkívüli irodalomóra keretében a résztvevők. „Engem az alkotásaim mutatnak be, a műveim jellemeznek”mondta bemutatkozásakor a szobrászművész. A Gilgames eposzt több mint egy évig olvasta, értelmezte, ízlelgette Sőreg Dénes, kétszer faragta meg a táblákat, melyeknek fő mondanivalója: az életnek igenis van értelme, érdemes küzdeni, céltalanul, haszontalanul nincs értelme élni! A művész célja az alkotás, ehhez eszköz a fej és a kéz, s ezeket tisztes, becsületes dologra kell használni! - hangsúlyozta a művész. A bemutató során egy-egy fatáblához a tanulók olvasták fel a hallhatatlan eposz odaillő sorait. A tárlat már csak azért is rendhagyó volt, mert a képek „mozogtak”, a nézők ültek. Egy-egy képet a szövegmondás alatt lehetett figyelmesen tanulmányozni. Kellett is a nagyfokú koncentráció, hiszen a nem könnyű szöveg, a faragás elmélyültsége komoly odafigyelést kívánt. Igaz, páratlan élményt adott. A faragások kiválóan tömörítettek, általában centrális kompozíciókat hordoztak, felület megmunkálásuk nagyon fegyelmezett volt. A kiváló kép és gondolatsor a leglényegesebb üzenettel zárult: „Aki hősként halt meg, becsülésben részesül, s a halál után is csak az jut kivettetésre, csak az semmisül meg igazán, aki élőként sem volt méltó arra, hogy éljen.” A remekül megszervezett esemény komoly és mély élményt nyújtott a résztvevőknek és a hallgatóságnak egyaránt, Sőreg Dénes meghatottan köszönte meg a diákok és a felkészítő tanárnőjük, Borbélyné Szabó Katalin munkáját. Az én grafológiám Ezzel a címmel jelentette meg az Ünnepi Könyvhét keretén belül az Antológia Kiadó Füzes Mária grafológus könyvét. Az írónő a kiadó igazgatója, Agócs Sándor társaságában június 2-án a Szakmaközi Művelődési Ház meghívására dedikálással egybekötött könyvbemutatót tartott. „Nekem célt, értelmet, hivatást, örömöt, hitet a grafológia adott” - kezdte a 81 éves Füzes Mária a bemutatkozást. Az igen kis létszámú, de annál nagyobb érdeklődést mutató hallgatóságnak az írónő elmondta, hogy 13 éves korában találkozott Gray Rudolf: A grafológia tankönyve c. művével, s az abban leírtak igazították el őt abban, hogy neki mit is jelent és mit üzen az írás. A grafológiával töltött több mint 60 év alatt nemcsak kutatta, tanulta, de tanította is az írás rejtelmeit. Az Isten és a gyakorlat adott számára olyan tudást, hogy az esetek többségében az elemzést kérők megelégedését élvezhette, és hozzáértésével nagyon sok embernek tudott segíteni. A könyve bevezetőjében Füzes Mária azt írja: „A tökéletesedésre törekvés igényével, a tapasztalat biztonságával több évtized alatt érett meg bennem a módszerem....Fontos a tárgyi tudás biztonsága és a gyakorlat bizonyossága...A grafológia titokzatossága az, hogy feltárja, amit az analízist kérő személy nem mer, vagy nem tud önmagának megfogalmazni.” Füzes Mária szerint nem a vélemény kimondása a lényeg, hanem a segíteni akarás, a szívvel-lélekkel történő segítés a másik emberen - „Előbb magamnak mondom ki, hogy lássam mennyire fáj!” Hogy miben áll az Ő grafológiájának lényege, arról így ír a könyvében: „A leírt szavak visszaadják, őrzik a gondolatot, az író érzésvilágát, hangulatát...az egyedi, automatikus írás testünk-lelkünk minden rezdülését, változását érzékelteti és kivetíti...Az írás formába merevedett gondolat, személyiséglenyomat. Az írásban ősi megfigyelésen nyugvó, tapasztalatra épülő formációban, pozitív-negatív érzelmet, indulatot kifejezni képes érzület és energia van...Az írásban benne rejlik az író embertársaihoz fűződő magatartása, viselkedési stílusa, a szellem, az elme működése, a szeretet türelmes, elfogadó jelenléte, a gondolat áramló ereje, és ez visszahat az olvasóra...” Füzes Mária személyisége, előadása lenyűgözően hatott a megjelent hallgatóságra, s ez fokozódott, amikor pár soros írás alapján mindenkiről, szinte teljesen találó, rögtönzött elemzést adott a grafológusnő. Ezután a megjelent kötet kiadójának igazgatója Agócs Sándor elmondta, hogy ő korábban nem foglalkozott grafológiával, de a könyv szerkesztése, tördelése során megértette, ez egy rendkívüli tudomány, s e munka során egy egészen más világ tárult ki előtte. A bensőséges hangulatú rendezvény végén Füzes Mária a helyszínen megvásárolt könyvet dedikálta.