Kunfélegyházai Híradó, 1882 (1. évfolyam, 6-37. szám)
később, az egész életen át szerzett ismereteinek mennyisége. De benső élettevékenysége körében is nagy dolgok történnek. A külbehatások fölébresztik érzelmeit; elégültség, panasz, részvét, gyűlölet, hála, dacz, öröm, szomorúság gyorsan s gyakran váltogatták egymást. Érzelmi világa lassanként alakot nyer s öntudatlanul, a klishatások minősége által föltételezve alakul meg, a jellem. Az itt csak röviden említett tények bizonyítására már kötetek írattak s végeredménykép a következő tételek állitttattak fel. A 3—7 éves életévig terjedő kor a testtagok ügyesítésének, az érzőszervek kifejtésének, a lélek fölfogási tehetségei, emlékező s ítélő ereje fejlesztésére szolgáló eljárás alapja megvetésének az érzelmek korlátozása vagy élénkítése által a jellem alakulására hatásnak kora. Bizonyítja ezt a tapasztalás, mert kiki tudja, hogy a 7-ik életév előtt elsatnyult test elevenségét, Ügyességét megszerezni, az érzőszervek gyengeségét helyretitni, a rövidlátást orvosolni, a gyakorlat hiánya miatt eltompult lelki tehetségeket kifejteni s a klishatások által szokássá vált rosszat teljesen kiirtani a legjobb iskola sem képes. — Íme szükséges tehát, hogy a kisdedkorban az ember minden tehetségei kellőleg fejlesztessenek s én azt hiszem—nem bántom meg azzal a műveltebb szülőket sem — ha állítom, hogy ők számos elfoglaltságok miatt eme nagy és igen lényeges munka sikeres elvégzésére még akkor sem képesek, ha bírnak a szükséges nevelési ismeretekkel. Ismét előtérbe lép tehát oly intézetnek szükségessége, melyben szakavatott egyének a kisded mindenik tehetségét, megfelelő eszközök által és mindeniket a maga idejében, azaz: nem elkésve s el nem hamarkodva fejlesztik. Most a gyermekkertek hasznának egyik igen nevezetes indokára térünk. Az ember társas életre van teremtve, családban, az államban, a társadalomban él s valóban csak addig él, míg ezekben élhet. Megvan e rendeltetés betöltésére a szükséges ösztön mindenik emberben, csakhogy nem egyenlő mérvben s nem egyenlő fokig kifejlődve. Azon ösztön neve a társulásvágy, mely már a kisded gyermekben is nyilvánul, midőn ő örömrepesve tárja ki karjait a közeledők felé. Később e vágy mindinkább élénkül s a játszótársak keresésében nyilvánul. De adhat-e játszótársakat a család a gyermeknek ? Nem. A testvérek rendszerint különböző korúak lévén, különböző fejlettségüknél fogva egymás körében nem találják fel hasonmásaikat. Innét van, hogy a gyermek otthon oly hamar meganja magát. A gyermeknek tehát társaskört kell szerezni; csak igy fejlődik ki benne ama nemes vágy, mely majdan őt a társadalom körébe bekebelezi, mely alapjává válik az emberszeretettnek s eszközévé a szabadságérti küzdelem s a tökélyesbülésre törekvésnek. De egyéb okból is lényeges dolog, hogy a gyermek minél több időt tölthessen vele hasonkorú társai körében. Minden nemes törekvésnek egyik fő indoka az önbecsérzet, mely azonban csak akkor ébred föl, ha van kivel versenyezni s havannák, kik közt az ember egyéni tehetségeit érvényesítheti ; munkásság, engedelmesség, rend tisztasága megtestesült csinosság és szabályosságnak. Minden ami rajta van ügyes, feszes, testhez álló, megszorított s illő könnyű, egészen a bimbózó rózsának lepelszerű behálózásához hasonló. Természetes nővére a kertben nem igen volna hajlandó, helyet cserélni vele; őt forró napfény után a nüsítő lég veszi körül, hogy felfrisüljön. A báli terem rózsája, világító tekintetével, hangosan verő szivével, a forró s alig lélegezhető tüdőkkel, be van szorítva a legszűkebb ruházatba, vállban és nyakban egész szabadon, s körülötte nagy fojtó hőség leng. Egy egyedüli hideg légáram képes a szép lángoló életnek alakját a jéghideg halál márványává átváltoztatni. A táncz nem történik lasan s óvatosan, hanem gyorspolka, valzer, galopp és csárdásban össze vissza rángatják egymást, míg a forgó tömeg a nézőnek idétlen ugrálássá, felbonthatlan csaossá tűnik fel, a résztvevőnek pedig a legegészségtelenebb munkává tesz. Most egy pohár vízzel lemossák a beszivott port s vele együtt egy darab egészséget. A nőknek kell tetszést gerjeszteni, azért adott nekik a természet oly tulajdonságot is, hogy hiúk legyenek ; ezen tulajdonság ösztönszerüleg is meg van bennük, mi által a nők hiúsága természetileg is már jogos. Csak az a sajnos, hogy e czél elérésére nagyon palliativ szereket alkalmaznak t. i. egészségükre károsan ható ruházati módozatokat. — De nem csak a báli termekben, láthatni ezt, hanem még akkor is összeszorítják testüket, midőn otthon házi munkákkal foglalkoznak, mely foglalkozások talán szeretet stb. csak akkor ébred föl a gyermekben, ha példát lát maga előtt. Azt, hogy neki sok szépre, jóra képes tehetségei vannak, csak akkor veszi észre, ha önbecsérzete a versenyterére kilépni készült. Szóval a társas kör eszköze az egyéni tehetségek kifejtése s érvényesítésére irányzott törekvésnek, s mint ilyen végtelenül becses nevelési tényező. Olyan társas körbe kell tehát a gyermeket helyezni, melyben példák tűnnek föl előtte és pedig — és ezt kellőleg hangsúlyozzuk — jó példák. Ilyen társas kört csak a gyermekkert nyújthat, hol gond van arra, hogy az egybegyűlt gyermekek csakis jó tulajdonságaikat tüntessék ki, ahol tehát a gyermek társaival való közös foglalkozásaiban mindenkor szépet lát, jót hall s nemes versenyre buzdul mindezek utánzásában. Ebből látható, hogy a gyermekkertek azon szülők gyermekeire is nélkülözhetetlenek, kik különben a családi nevelést minden tekintetben képesek sikeressé tenni. Ám legyen, de megillető társaskört ezek sem nyújthatnak gyermekeiknek. Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy a gyermekkertek egyszersmind nagy mérvben mozdítják elő az iskolában eszközlendő oktatás sikerét, mivel erre a gyermeket előkészítik, kétségtelen, hogy ezen intézetek haszna oly nagy, hogy a legfontosabb s legkevésbé nélkülözhető nevelési tényezők közé kell azokat soroznunk... A rózsaleány ünnepély Solymáron. A „Pesti Hirlap“ után. Amott a budai hegyek között, hol nyaranta a katonaság szokta megzavarni a csendet harczias mulatsággal és felkavarni a párt gyakorlataival, ma a fővárosi közönség tömeges részvéte mellett folyt le egy nálunk szokatlan, mondhatni ismeretlen ünnepély, melynek eredete Francziaországba viendő vissza. Kegyetlen, zord szél, mely a szántóföldek és országút porát kíméletlenül vágta a kifelé hajtó hintókban ülő fővárosi vendégek szemébe, elvégezte az egyenlősítés munkáját, egyforma szürkébe öltöztetve mindenkit. A budapesti fogatok másfél órai ügetés alatt kiérve, a falu elején felállított díszkapu tölgyfalombjai alatt hajtottak be, hol fehér csokros rendezőség állott, mely az elszállásolásról gondoskodott. Egy mApitin évken budapesti,, főleg megyei és a járási tisztviselők, papság, hírlapírók, alig ismerve egymásra a sürü por által eltorzított külsőjükben. A legények lovas bandériuma is sorakozott. Szép és erőteljes lovaikon a fiatal emberek nyereg nélkül ültek. Kék magyar nadrágot, fehér pikémondlit viseltek, a mellen keresztül vörös szalaggal jobb karjukon és kalapjukon virágbokrétával. Kettő közülük zászlót tartott, melynek lengű „zöld fehérvörös“ színei következtetést engedtek vonni arra, miként lelkesülhetnek a nemzeti magyar lobogó iránt, mikor még színei sorrendjét sem ismerik. — No de ez nem az ő hibájuk, ha nem tanították rá őket. Kilencz óra lehetett, mikor a vörösvári országúton levő szarvas csárdánál adott jelre kivágtatott a legények lovas-bandériuma, a megyei pandúrokkal élén, az érkező gróf és a koronázó úrnő elé, kik mintegy tiz percz múlva értek a faluba, nagynyiéppen illési vagy ülve-hajóló testállással járnak, mint p. a varrás. Némely gazdasszonyok, kik túlságos tisztaság által akarják hiúságukat kielégíteni, képesek, — hogy például a karácsonyi ünnepekre egész háza a tisztaság pompájának legnagyobb fényében tündekelhessen, — a padlástól a pinczéig mindent felforgatni, soroltatni, meg tudja az Isten miféle munkákat végezni vagy végeztetni, s mindez a leghidegebb télben, — tekintet nélkül az időre s alacsony hőfokra — stb. történik, nem törődve azzal, hogy mindez csúzt, köszvényt, fogfájást, fagyos kezek s lábakat eredményezhet. Ha a nők azemberük épségét s szépségét holmi mesterséges „smink“, jószagu „poudre“ s több hasonló izgató szerek által vélik fenntartani s biztosítani, úgy éppen az ellenkezőre bukkanak, mert festett és izgatott arezbőr sokkal gyorsabban lesz ránézés és átért s gyakran hosszan tartó arezbőr betegségekre adhat okot. A hiúság — mint már említem — mint emberi, de szorosabban véve női tulajdonság természetileg jogos, amit senki sem fog kétségbe vonni. Az oly nő, ki nem hiú, az rögtön mindenféle hibákba esik, melyeknek legközelebbjei a tisztátalanság s hanyagság. Amíg tehát a nőben a hiúság bizonyos korlátok közt ápoltatik, addig az említett hibákba való esés kikerülését s óvását idézi elő s hasznossá s üdvössé lesz; de ha a nők az igen finom vonallal határolt szélt átlépik, akkor nem lehet csodálkozni azon, ha a férfiak boszankodva beszélnek róla, tott hintóban négyes fogattal. A kocsiban Erdödy szül. Migazzi grófnő — ki a megjelenésben akadályozott Majláth Györgynét helyettesítette — mellette Migazzi gróf, Karácsonyi Guido gróf és Erdődy gróf foglaltak helyet. E közben taraczkok durrogtak, mig a nép csendes kalapemeléssel viszonozta a gróf köszöntéseit. Az előkelő vendégek egyenesen a biró házához hajtattak, s miután itt kissé leporolták magukat, Erdődy grófnő egy készen tartott díszkocsiba ült, melynek szylje, felszerelése, valamint az inasok és kocsis egyenruhája rokokó ízlésben voltak tartva. A grófnő most a dunabogdányi tűzoltó-zenekartól megelőzve, egyenesen a rózsaleány-menyasszony házához indult, mig a gróf s a vendégek a nagy közönséggel együtt gyalog mentek a kocsi után. A gróf, szintúgy Földváry Mihály alispán fekete attilában jelentek meg. A menyasszonyi háznál megérkezve, a tűzoltózenekar és fehérbe öltöztetett lánykák sorfala közt a grófnő, az alapitó gróf, Földváry alispán s még néhány előkelő vendég beléptek a szobába, hol a menyasszony szüleitől és testvéreitől környezve, vőlegénye oldalán — kit kevéssel előbb kisértek oda a solymári zenekar hangjai mellett — fogadta őket. A gróf rövid szavakban üdvözölte őt, hangsúlyozta a rózsakorona jelentőségét, s a kitüntetés nagyságát, mire aztán kivonultak a szobából. Erdödy grófnő beszállva a kocsiba, jobbjára ültette T ha 11 er Borbálát, az erénydíjas rózsaleányt, hogy őt a templomba vigye a koronázáshoz és házassági esketéshez. Az inasok a kocsitól jobbra, a rózsaleány vőlegénye, Milbich Mihály a kocsi ajtaja mellett haladtak, a gróf s a közönség pedig újra gyalog követte a fogatot. A templom, hová a nászmenettel most érkeztünk, különösen fel volt díszítve. Kivágott zöldelő fák lombjai alatt s körmenetes zászlók sora közt, létesitett szőnyegen haladtunk a szentélyig, hol az oltártól jobbra mennyezetes emelvény volt felállítva a koronázó úrnő, a rózsa leány és az első nyoszolyaleány részére, hol ezek most helyet is foglaltak. Szemben velök, közvetlen az oltár mellett volt fentartva Haynald Lajos bibornok-érsek imazsámolya és széke. Ugyancsak a szentélyben sorakoztak a megyei tisztviselők, a gróf tisztviselői, több birtokos a vidékről, a hírlapírók, s az oltár körül a község előbbkelő gazdáinak feleségei. A többiek a templom hajóját foglalták el. A nászmenet megérkezvén és elhelyezkedvén, a zenekarok és a bandérium újra lesiettek a falu végére a bibornok-érsek fogadására, ki kevéssel 10 óra után meg is érkezett. A templom ajtajánál nagyszámú papság és a helységbeli plébános fogadta őt szentelt vizzel, mire a bibornok-érsek mennyezet alatt, jobbra-balra áldást osztogatva, a főoltár előtt rövid imára letérdelve, elfoglalta helyét. Hajnald Lajos kalocsai bibornok-érsek szertartási öltönyben jelent meg a templomban. Mellén a szent István és Lipót-rendek csillagain kívül még két rend csillaga díszlett. Nyomban erre megkezdődött a koronázási és esketési ünnepély. A helybeli plébános, Glazer József föllépett a szószékre és a rózsaleány-ünnepély első alapítója sz. Medárd legendáját alapul véve német nyelven fejtegette a mai ünnepély keletkezését, fontosságát, a kitüntetett erényeit és vőlegénye szorgalmas, becsületes életét. Ezután következett a szent mise, melynek végeztével a rózsakorona, mely Bizonyos korlátok közt a hiúság az egészség fenntartásához hozzájárul, az egészség egyedül s tisztán alapja a testi s lelki szépségnek. A beteg test sohasem lehet szellemi tehetségeknek fejlesztő takarója. Ha meggondolnák a nők azt, hogy ők azok, kik a leendő emberi nemnek az első életforrást nyújtják hogy ők azok, kik neki sokszor szép testalakot biztosíthatnak, akkor talán a jövőben ezen hatalmi állásukat a túlzott hiúságért nem fogják feláldozni. Nem csak a nő saját egészsége, nem, hanem az egész emberi nem egészsége függ ettől. Sajátságos, hogy a divatok országában, hol a hiúság tetőpontját éri el, s vele az egész világot elárasztja. Michelet a következő mondatot állítja fel: „la femme est une malade“, (a nő egy beteg). Természetesen, mert azzá lett ideges, elkényesztett, elgyengült a természetellenes találmányok tyrannusa , a divat miatt. A nőnek, ki a férj hű kísérője, s gyermekeinek anyja, erőteljes háziasszony, fáradhatatlanul gondolkozva s működve a család javának fenntartása körül, mint ilyennek betegnek nem szabad lennie, annak egészségesnek kell lennie, s oda iparkodnia, hogy mindig is az maradjon. Keresse hiúságának kielégitését az egyszerűségben, melylyel a leghűbben teljesiti kötelességeit, s igy a legfenségesebb szépséggé és a legelragadtatóbb jelenetté fog válni. Bír. Csábos Károly.