Félegyházi Hírlap, 1885 (4. évfolyam, 17-52. szám)
1885-04-26 / 17. szám
vette fel, a viszonyok azóta ekintetben megváltoztak, de azért ,az isa nem vesztette el értékét s ma megérdemli, hogy érveit figyelemmel elhallgassuk. A czikk igy szól : A közoktatásügyi ministeriumban utóbbi időben a kunfélegyházi algymnasium ize felett gyakran kongatták a halálharanot. Azt mondták, hogy a tanerők nincseek kellőleg képesítve, hogy a tanfelszerels hiányos és hogy igy az intézet fennállsa nem jogosult; legczélszerűbb lenne z algymnasium helyett ipar- vagy földmies-iskolát, esetleg polgári iskolát felállítani,elhozatott, hogy ez utóbb érintett intézetek ármelyike jobban megfelelne Félegyháza áros közművelődési igényeinek, mint az 1 gymnasium. Most már az intézet el van látva álomérvényesen képzett tanerőkkel. Igaz gyan, hogy a tanműszerek között csillagászati eszközök, villanyos világító készülékek s tengerfenékmérők még mai napig em hányódnak, de hol lenne most a földgömb, ha Archimedesnek azon kívül megahatott volna egy szilárd pont, honnan azt csodás emeltyűjével helyéből kilóditotta volna? Ez az egy eset bebizonyítja, hogy a műszerek nagy része, ha archimedesi érelemben veszélyt nem is rejt magában, se nem is nélkülözhetlen, mert Archimedesantételében nem kételkedhetik egy gondolkodó fő sem, habár a kísérlet műszer hiányában mindeddig megejthető nem volt. Mi azonban ezúttal csak azt akarjuk vitatni, váljon Félegyháza városa illetve népessége mily erőt fejtett ki eddig a közművelődés, helyesebben a képzésügy terén s az általunk kimutatni megkísérelt eredménynyel szemben mi jogosultsága van azon feltevésnek, hogy e város igényeit az algymnasium helyett bármi egyéb alantas szakiskola jobban kielégítené. Magyarországban eddig a magasabb közoktatásügy körében a szorosan vett szakképzés volt érvényben, mely egyeseket az úgynevezett élethivatás, kenyérkereseti pályákra készített elő. Míg például Angliában, melynek még csak közoktatásügyi ministériuma sincs, a szakképzés mellett az egyéni képzés (házi vagy intézeti nevelés segélyével) a lehető legmagasabb fokra fejlődött, annyira, hogy ott a kereskedelem és ipar terén működőknél a classicus műveltség épen nem ritkaság s a gyapjúzsákon ülő kereskedő Hornért és Virgiliust eredetiben olvasgatja. Mi még ilyesmitől távol állunk, hncsak a gazdag eszközökkel renközvagyonosság vihette a képzés tgyet-oly -magas fokra. A közműveltség Mérlegelésért nálunk legalkalmasabb módnak látszik, ha azon egyéneket kik a közszolgálat vagy társadalom mezejt, bizonyos akkzettséget igénylő állásokat foglalnak képzettségük , illetve állásuk minősége szerint osztályozva csoportosítjuk. Ha e módozatot városunk közműveltségi állásának kimutatására akarjuk alkalmazni, azt csak némi korlátozással tehetjük. Ugyanis a kimutatás keretébe nem vehetjük fel azon egyedeket, kik hivatásait terét e város kebelén belül találják. Nem azét, mintha ez az elérendő czélra néz, egymatékkal nem bírna, hanem mert, hogy egy hasonlattal éljünk, mi érdem sincs jóban, hogy magunknak minden szüksége fedezzük, ha a meglevő fölöslegből másnál nem juttatunk. Ki becsülné a méheket, az általuk termelt mézet ők maguk meg ennék! Ily formán van az a szellemi éröve, amit az egyén csak saját hasznára foroi abból a közjóra kevés világít. Ha telik Félegyháza város közművelődési érdemét akarjuk előtérbe állítani, nem nyúlhatunk azon részhez, melyet szellemi erejéből sajá szükségletére ellátni kötelessége és nem érdeme. Azokra kell tehát tekintenünk, kik város kebelén kivül, szerte e hazában kerestek és találtak tért, hogy tehetségüket s képzettségüket, melyeknek a szülő váró, elegendő tért nem nyújthatott, kellőkép kiejtsék és érvényesítsék. Nem a szerencsi felkapottjai, legnagyobb részben a kitartó küzdés és a nehéz munka emberei ők, s ha a siker, elismerés és közbecsülés idegen földön is kíséri lépteiket, tudjuk, hogy ez ingyen sehol nem adják. A nélkül tehát, hogy a helybeli aj gymnasiumot az itteni képzésügy egyedül kútfejének, vagy a város közművelődésének s az egyesek pályairányításában távolról is kizárólagos tényezőnek tekintenénk, adjuk az alábbi összeállítást, hogy ezzel Kunfélegyháza város közműveltségi állássát egy bizonyos szempontból megvilágítsaik. Azon szempontból t. i., hogy e város szülöttei szóképzettség alapján a város kebelén kivül, ez idő szerint minőség és menynyiség tekintetében mily s mennyi állást foglalnak el. Neveket a discretio szempontjából nem említve, tudomásunk szerint: I. A közoktatás-ügy terén működik. 2 főgymnasiumi igazgató (Budapest, Szeged) 6 főgim. tanár, 1 műegyetemi tanársegéd 1 polgári iskolai igazgató, 6 néptanító. II. Egyházi téren , illetve lelkészkedéssel foglalkozik : 1 kanonok, 4 plébános, 1. nyug. plébános, 2 segédlelkész. III. Igazságszolgáltatás és törvénykezésnél : 1. curiai biró, (egyúttal a rposti ügyvéd-vizsgáló bizottság elnöke.) 2 törvényszéki biró, 1 aljárásbiró, 1 telekkönyvvezető, 2 ügyvéd. IV. Katonai szolgálatban van: 1 tábornok (egyúttal a Ludovica academia igazg. parancsnoka.) 1 honv. huszár főhadnagy, 1 honv. kezelő tiszt főhadnagy, 1 közös hadseregbeli hadnagy, 1 honvéd hadnagy. Közigazgatásnál: 1 ministeri fogai- í '; . ’’ildváry Mihály alispán úr f. hó 22-mazo, 1 szolgabiro, 1 m. arvaszeki v 1 ~ /m-lv-1 ■. \ /i11..ni■ 1<-1 a-i A.< 1 q .r.n 2 folyammérnök, stb. m. aljegyző (activ. IV. Különféle hivatásnak: 2 vasuti tisztviselő, 1 lapszerkesztő (Nagy-Kanizsa), 1 takarékpénztári könyvelő, 1 postamester. Mi e lajstromot azon meggyőződéssel tekintjük végig, hogy a mely város saját szellemi szükségletén felül a fölöslegből viszonylag ily számot tevő intellectuális erőt képes a közélet terére vetni, azon város egy algymnasiumra magát mindenkor érdemesnek tarthatja, és pedig annál intott szánkában mentünk s az üde még úgy látszott, jót tesz a betegnek. Igen beszédes volt, majd erről, majd arról csevegett s előttem feltűnő módon tudakozódott egészségi állapotom felől. — A tartózkodás ott — s ezzel a távolba mutatott, hol az intézet már látható volt — jót fog neked tenni. A vértolulásokba szenvedő betegeket ott igen gyökeresen gyógyítják! Szivarkára gyújtott, a füstöt nagy felhőkben fújta a légbe s oly vidámnak látszott, mutha kéjkirándulásról lett volna ’.. . . . Mi ment végbe beteg agyában ? A prnok tudatta vele, hogy idegbajának mgos intézetben való gyógykezelésegészségét gyorsan helyreállítandja. De az ezredes jól tudta, hogy a czél, mely felé haladunk, nem más, mint a tébolyda. S mindazáltal ez a lelki nyugalom, ez a vidám gondatlanság. S e mellett az aggodalom, egészségi állapotom miatt! A rögeszmékkel, melyek ebben a pillanatban beteg lelkületét foglalkoztatták, csakhamar megismerkedtem. Amint a tébolyda udvarára behajtattunk, elsőnek az ezredes ugrott ki s lépett a házba, mialatt én a kocsisnak adtam ki rendeleteimet. Amint bementem utána, susogó hangon láttam őt beszélgetni az intézeti igazgatóval. Ezután mind a hárman az orvos családi lakásába léptünk, hol violaszinti főkötős, hosszú fürtös, mintegy 40 — 45 éves érdemes hölgy fogadott bennünket, kit az igazgató nekünk mint nővérét, Marfa Ivanovnát mutatott be. Marfa Ivanovna a vén leány kellemé- t készint számunkra tdeát, mint látszék, sta "'", minden reményét, s igen elygott, midőn az ezredes súgott, mire az éltes hölgy '■vetett reám. .gmelegedtünk, a felügyelet alá beszélgetésre kértem s ! Az igazgató kémlelő pillantást vetett reám, miközben finom, alig észrevehető mosoly játszott ajka körül. — Remélem, — szólt aztán — önre nézve is jótékonynak fog bizonyulni az e házban való tartózkodás. — Reám nézve? Nem értem önt! — Szabad kérnem ? Megkisérle üteremet megtapintani. — Mi jut eszébe önnek? Én nem vagyok beteg. — Ön beteg azok szerint, amit nekem az ezredes mondott. S ön meg fogja érteni, hogy miután egyikük beteg, előbb megfigyeléseket kell tennem. Nincs önnek írásbeli igazolása? — Nincs, szóltam. A tábornok alkalmasint bízott az ön képességeiben, hogy az őrültet meg fogja különböztetni az egészségestől. — Hm ! — folytatá az orvos. Ez a legsajátságosabb eset azok közt, melyek gyakorlatomban előfordultak. Két úr jó intézetembe s mindegyik a másikat mondja annak, kinek szüksége van gyógykezelésemre. Különben könnyen kijuthatunk ebből a helyzetből. — Mily módon? — Azonnal lovas embert küldök a városba. Addig kérem helyezze magát kényelembe ebben a szobában. A kerevetre dobva magam, mosolyogtam helyzetemen. A utazás kifárasztott s mélyen elaludtam. Midőn egy óra múlva fölébredek, az igazgató előttem állott.— Őrnagy úr, — szólt — bocsánatot kérek. — Nos? A küldött még nem térhetett vissza. — Nem. Azonban már tudom, mihez tartsam magamat. — Hogyan ? kérdezem. — Az ezredes úr épen most forma- Bzi r a házassági ajánlatot itt nővéremnek. Tehát ő a bolondkább, mert a szóban forgó algymnasium fentartója a város, mely újabban javult anyagi helyzeténél fogva ez intézetnek kedvezőbb s a kor igényeinek megfelelő javadalmazására is képesítve van. Földváry Mihály alispán úr itt időzése. Pár héttel előbb örömmel vettük a hirt, hogy Földváry Mihály alispán úr városunkba érkezik.Nem esik az talán senkinek oly jól, mint nekünk, kik ezen nagy kiterjedésű megye határszélén csak némelykor élvezhetjük a központi testület vezérelemeinek jelenlétét, ritkán hallhatjuk közvetlen közelből az ő bölcs tanácsaikat és ritkán érezhetjük küzdelmeinkben az ő buzdításaikat, önzetlen és őszinte örömmel üdvözöljük hát ez alkalommal városunkban Földváry Mihály alispán urat, annál is inkább, mert jelenléte nem egy hivatalos ügynek rövid elintézéséhez van kötve ez alkalommal. Ismerjen meg ittléte alatt bennünket, ismerje meg viszonyainkat, hogy ügyeinknek továbbra is igazságos elbírálója, hibáinknak ezentúl is, talán szigorú, de jóakaratú orvoslója lehessen. És ha eltávozik közülünk, vigye el azon emléket, hogy a kiskun nép százados önállósága után még ma sem vesztette el szabad, független gondolkodását, hogy bár kissé zárkózott természetű s nem ért sem a hizelkedéshez, sem a túlságos udvariaskodáshoz, de mindenütt tiszteli az érdemet s elismeréssel adózik a férfias munka és küzdés iránt. Munka és küzdés s ezzel függetlenség és önállóság a vagyoni és társadalmi téren a kiskun nép jelszava s e jelszó alatt halad előre bátran és biztosan, egyik vagy másik téren való elmaradottságát pedig kijavítja és orvosolja magasabb hatóságainak bölcsessége. Hozza az Isten minél előbb és minél többször köziltünk ezen hatóság vezetőit, különösen pedig megyénk első tisztviselőjét. /. alispán urat ! * Csütörtökön reggeli 9 órakor fogadta a kerületi háznál a város és birtokosság együttes küldöttségét. Az alispán úr üdvözlésére vagy llumineran gyűltek össze a város intelligentiájából és tekintélyes birtokosaiból, kiknek nevében Molnár István polgármester beszélt. Beszédjében kiemelte az alispán iránt érzett mély tisztelet és rokonszenv mellett látogatása feletti örömünket; e mellett arra kérte őt,tartson meg továbbra is szíves jóakaratában és ne rójja fel az egyesek által elkövetett és mások által nagyítva világgá kürtött hibákat és tévedéseket a város egész lakosságának, ne a, egész hatóságnak, hanem kegyeskedjék állapotainkról magának közvetlen tapasztalást szerezni. Erre az alispán igen szívesen válaszolt, biztosította városunkat autonomikus jogaink védelméről és arról, hogy minden hozzá kerülő ügyünket— habár sokszor egyesekre nézve kellemetlenül is — a legnagyobb igazságossággal intézi el. Végül kitartásra buzdította a város értelmiségét és minél előbbi jó eső kívánásával a tisztelgőktől azok élénk éljenzése mellett búcsúzott el. Pénteken a gymnasiumi igazgató és tanári kar tisztelgett Agócs János úrral élükön az alispán úrnál. Az igazgató úr különös figyelmébe ajánlja megyénk első tisztviselőjének városunk tanügyét, különösen pedig a gymnasium ügyét, mely oly sok hányattatáson ment már keresztül. Az alispán úr válaszában kiemelte, hogy az ő figyelmét különösen ez ügyre felhivni nem szükséges, ő csak kötelességét teljesiti, midőn a tanügyet előmozdítja, kötelességét pedig más téren is ép oly lelkiismeretességgel szokta végezni, mint ezen a téren. Azután sajnálattal emelte ki, hogy a ministeriumnak a gymnasium ügyében egy dorgatóriumot kellett intézni a városhoz, mely már a megyénél is van s mely legközelebb fog a városhoz leküldetni, csodálja, hogy a város értelmesebb és vagyonosabb polgáraiban a művelőadás ügye iránt oly kevés érdeklődés mutatkozik. Agócs plébános úr ezt azon szűkkeblűségre vezeti vissza, amely ily kérdésekben nálunk mindig nyilvánulni szokott, különben biztosítotttá az alispán urat, hogy a miniszeri leiratnak majd egy bizottsággal elébe vágunk. Szívélyes búcsúval vált el az alispán úr a tisztelgő tanári kartól. Vasárnap, mint értesülünk az iparosok egy küldöttsége tiszteleg még az alispán úrnál. Aznap délelőtt lesz az alakuló közgyűlés megnyitása, délben pedig az, alispán úr tiszteletére, rendezett ebéd a Korona vendéglőben. Mint értesülünk az alispán úr kedden reggel távozik el kökor a hatóság és szépszámú közönség fogadta őt és kisérte be Mihálovics Béla szolgabiró úr házához, hol itt léte alatt megszállva volt. Idejének egy részét részint a sorozáson való elnökösködés, részint pedig az alakuló közgyűlés vezetése foglalta el, többi idejét a városi és társadalmi ügyek tanulmányozására fordítja, hatóságok, küldöttségek, és egyesek látogatásait és tisztelgéseit fogadja, esténként pedig szerény színházunkat tiszteli meg jelenlétével. Félegyházi Speczialitások. Az ősember. — Irta: egy C Z VS. — „Amoda-el van egy ház, ember lakik benne.“így lehetne tárgyunkra a kikapi dalt átváltoztatni. Ez az ősember a névre nézve ugyan nem Adám, mert „Hempergő Matyi“nak ismeri a világ, ruházata is csak annyiban ősi, hogy régen volt itj. Toilette-szerek és eszközök nincsenek az ő háznépénél. Azaz hogy egész háznépe egyedül egymagából áll, nincs Évája, nincs egyetlen házi állata, még macskája sem, egere talán lehet egykettő, mert ezeknek alkalmas helyiség az ősember háza, melyet egy ősi tanyából barlanggá gyúrt az idő vasfoga. Padlás, tetőzet, padozat — nincsenek, de minek is. A romokból alakult szurgyik csupa anyaföldből áll — fönt, alant és oldalt. Külsejét jó, hogy benőtte a gyom, nem kell meszelni. Az ablakot egy füstös nyílás pótolja, melyet a nyári szezonban selyemszövettel takar be a pók. A barlang bejáratát egy összetákolt ajtóféle őrzi, melyen át , mint valami camera obscurába kandikál be a déli nap. Ez előtt az ajtó előtt órákig szokott elguggolni Mátyás gazda, nézve a világ folyását. Igen, gazda, még pedig redemptus gazda, kinek még erdeje is van, mert a barlangot körülövező telken sűrű erdő áll akáczfákból, melyekből szép pénzt csinálhatna, ha akarna, de nem vág ki belőle a világért sem csak egyetlen szálat is. Szemtanúja voltam, midőn egy valaki néhány akáczfát akart tőle venni. — Egyet sem adok el, szólt Mátyás gazda. Ha száz forintot adnának egyért, mégse hagynám kivágni. — Ej-ej, hát aztán mi haszna van igy ebből a sok fából, Mátyás gazda? — Hasznom nincs egyéb, minthogy hűvös van alattuk nyáron, én pedig szere- t tek a fák alatt „hemperegni“. ranon OT. na óm borni neve: „Hemdalkodásba minden tavaszszal. Van ugyanis az erdején túl egy darab szárítatlan szántóföldje, ebbe elhelyezi a tavaszi magot, rendesen kukoricát. Nem űz semmiféle gazdasági váltórendszert, mert ő nem modern gazda. De még eket sem alkalmaz, mert nem tart igás jószágot, minek is, van a helyett elég jó alkalmas szerszám, ott van a botja, ennek a végével lyukat igazit a földben s beleülteti a kukoriczát, így az ásó és kapa nála mindluxustárgy, mert ő ősi ember. Már aztán, hogy a kukoricza hogy éljen meg, arra való az ősi anyatermészet, küldjön reá esőt s napot élni kell, s kapálják meg a szomszédok tyúkjait hagyom veri fel. Különös, hogy ez ősi gazdálkodás tőszomszédságában egy módost intézmény alkalmatlankodik, mig Mátyás gazda komótosan hempereg, addig az ő birtoka mellett a vasúti közlekedés hemzseg. Ott a nagy „Magazinom“ mellett nyüzsgő munkás népség persze megirigyti az ősember kényelmét s egyik-másik gyakorta átkiabál hozzá: „Matyi!“ Mátyás gazda felocsúdik hempergő andalgásából s figyelni kezd a kiáltásra, mely újból hangzik felé: „Matyi!“ Erre aztán beugrik odújába s onnét egy rozsdás puskával siet ki, újból figyelve a bagaziom felé, honnét megint csak kiált feléje valaki: „Matyi!“ Most a puskát a bagazsom felé czélba veszi az ősember... s akkor aztán nem kiáltják a nevét többször. Mondják ugyan, hogy a puskája soha sincs megtöltve. Mindegy, mégis tud vele imponálni — addig, míg a munkásoknak ismét kedve jön a tréfát napjában többször is megismételni. Eledelére nézve is eléggé ősi életet él, ha megéhezik : eszik kenyeret —bárha gabonát nem is termeszt, eszik szalonnát — bár disznót se hizlal, van tarhonyája is -- daczára hogy nincs fehérnépe, ki azt meggyúrná. Persze, azt tudni kell, hogy Mátyás gazdának még él az édesanyja, látja a Kérelem a közönséghez. A szegedi Bűm ház, mely a romjaiból feltámadt városnak legimpozánsabb épülete volt f. hó 22-én, szerdán délután porige égett. A 400,000 írtra terjedő biztosítási összegből egy újabb színház mielőbbi felépüléséhez van ugyan remény, a nagy kárt vallott színigazgató is kárpótolva lesz , mert szerelvényei szintén biztosítva voltak, de maguk a színészek teljesen kenyérnél