Félegyházi Hírlap, 1886 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-03 / 1. szám
Utat — csupán földanyagból előállítani nem lehet. Az év egyéb szakában épült utak tervezésénél különös tekintettel kell lenni hogy az úttest felülete lehetőleg a szomszédos talaj felszinén maradjon s ha ez nem lehetséges, inkább kiemelkedjék, mert ellenkező esetben a netán alkalmazott bevágások sok hátránynyal járnak, milyen a közlekedő szerszámok kitérhetésének lehetetlensége s téli időben a hósuvatagok által beállott közlekedési akadályoknak nagy munkával való eltávolítása. Ajánlja továbbá az úttest lehető feldomborítását, és pedig oldalárkok nélkül, amennyiben ez utóbbiak a sötét éjeken történő közlekedésnél a járműveket könnyen a felfordulás veszélyének teszik ki. Az út, testre alkalmazandó töltések pedig lehetőleg vékony rétegben építendők, mert azok a bekövetkező esőzések által a töltés mélységéig átáznak s ha a töltés vastag, a roppant sár a közlekedést lehetetlenné teszi. Végül szabályrendeletileg eldöntendőnek tartja, hogy a közlekedés, ne ugyanazon egy vágányban történjék folytonosan, hogy így a járművek által az úttestre gyakorolt nyomás és kikátyúsítás lehetőleg az egész testre kiegyenlittessék. Városi közgyűlés. — 1885. deczember hó 26-án. — A városi képviselőtestület f. hó 26-án látogatott közgyűlést tartott, melyen tárgyalás alá került a fogyasztási adóknak jövőbeni kezelése. Ez a tárgy hoszszu és szenvedélyes vitát idézett elő, melyben részt vett a közgyűlésnek nagy többsége. A szenvedélyeskedés a közgyűlés menetére a szerfölött zavarólag hatott s a higgadt, megfontolt tanácskozást lehetetlenné tette. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben értesítjük olvasóinkat: Polgármester az ülést megnyitván Magyar István képviselő szólalt fel, felvilágosítást kérve az elnöktől: vájjon igaz-e az, amiről ő privát uton értesült, hogy a városi tanács nemrég egy tűzbiztosító társulat ügynökének 132 frtot ajánlott fel azon okból, mert az illető ügynök, a város leégett istálója felépítésére oly összeget eszközölt ki, melyből az érintett összeg, — kevesebbre rúgván az építési költség — megmaradt. S a városi tanács méltányolva az ügynöknek a város érdekében más esetekben is tapasztalt buzgalmát, a megmaradt összeget neki felajánlta. Polgármester a tett felhívásra előadja, hogy teljesen való, miszerint a városi tanács 132 frtot kiutalványozott az „Azienda“ biztosítótársaság helybeli ügynökének, ezzel azonban a tanács az illető ügynöknek a város érdekében kifejtett buzgalmát akarta megjutalmazni. Magyar István tagadja, hogy a tanácsnak joga volna eféle jutalmakat osztogatni s a közpénztárt illető összegeket másoknak ajándékozni. A tanács eljárását egész határozottsággal elítéli s kéri jelen felszólalását a jövő közgyűlésre tárgyul kitűzni. A közgyűlés a polgármester válaszát nem vette tudomásul s Magyar István interpellácziója a jövő közgyűlés tárgyai közé felvétetni határoztatok. Ezután Szabó János tanácsnok emelt szót. Tudomására kívánja hozni a közgyűlésnek, hogy Pest megye tanfelügyelője, bár szűkebb, bizalmas körben oda nyilatkozott, hogy az állam hajlandó volna városunkban egy négy osztályú felsőbb leányiskolát állítani azon esetben, ha a város annak megfelelő helyiséget biztosítana s az intézet felszerelését magára vállalná. A nőnevelés érdekében igen fontosnak tartja, városunkban egy ily intézet felállítását, amivel még az az előny is össze van kötve, hogy annak fentartásáról maga az állam gondoskodnék. S a város még mindezeken felül abban a kedvező helyzetben van, hogy ily intézetnek alkalmas helyiséggel rendelkezik. Ugyanis —■ tudomása szerint — a Mailár Pál-féle házat, annak elhunyt tulajdonosa végrendeletileg egy felsőbb leányiskola helyiségéül jelölte ki. Felhívja azért elnöklő polgármestert, hogy a tanfelügyelő urnak érintett nyilatkozatáról bővebb felvilágosítással szolgáljon. Polgármester a Szabó János által felvetett kérdés állására vonatkozólag a következőket adja elő: Tóth József tanfelügyelő úr legutóbbi Félegyházán időzése alkalmával neki vendége volt, s beszélgetés közben odanyilatkozott, hogy az állam némi lendületet adandó városunk népnevelésének, hogy leánygyermekeink magasabb nevelésben s viszonyainkhoz mért kiképeztetésben részesüljenek, hajlandó városunkban egy négy osztályú felsőbb leányiskolát felállítani, ha a város az ahhoz szükséges helyiséget rendelkezésére bocsátja s a felállítandó iskolát a kor követelményeihez képest felszereli. Az esetben hiszi a tanfelügyelő, hogy sikerülni fog a kormánynál kieszközölni, hogy az alkalmazandó tanerők díjazását magára vállalja. Amint tudomására jutott, a helybeli iskolaszéket is élénken foglalkoztatja e kérdés s a polgári leányiskola felálltása tárgyában — mint értesült — sintén előterjesztést fog tenni a közgyűléshez. Ami végül a Makár Pál-féle háznak ily czélra fordítását illeti, arra nézve pedig azt jegyzi meg, hogy az oly határozott feltétellel van érintett czélra hagyva, hogy az esetben, ha benne 3 év leforgása alatt felsőbb leányiskola nem létesittetik, árverésen eladandó s a befolyt vételár a helybeli szegény alaphoz csatoltatik. Részéről azonban mihelyt abban a helyzetben lesz, hogy a Mallár-féle hagyaték végleg rendeztetik, a polgári leányiskola felállításának kérdésében előterjesztéssel fog szolgálni a közgyűlésnek. A közgyűlés a polgármester válaszát tudomásul vette. Majd Takács Mihály képviselő intézett kérdést a polgármesterhez, hogy van e tudomása arról, miszerint az itt állomásozó honvédségnek más városba leendő áttétele a honvédelmi minisztériumban czélba vétetett, ha igen, létetett e eddig olynemű intézkedés, hogy ezen áthelyezés, mely várig eljárna, megakadályoztassék. Kér e tárgyban tüzetes felvilágosítást. Polgármester a tett felhívásra előadja, hogy a honvédségnek továbbra való ittmaradása czélszerű „Lövölde-helyiség“-től tétetett függővé. E tárgyban úgy a képviselőtestület, mint a tehén gazdaság részéről, egy-egy bizottság küldetett ki, mely bizottságok eljárásukról legközelebb megteendik jelentésüket a megbízó közgyűléshez, mi felett a képviselőtestület fog majd annak idején határozni. Ezután Nagy András képviselő szólalt fel, az iránt intézve kérdést a polgármesterhez, várjon Lakner György gymn. rajztanár, kit — értesülése szerint — a közoktatásügyi miniszter a nagy réczei polgáriskolához rajztanárrá kinevezett s ezen új állását tényleg elfoglalta, beadta-e itt viselt állásáról való lemondását. Azért teszi e kérdést, mert azon állást rajzoktatásunk érdekében huzamosabb ideig betöltetlenül hagyni nem lehet. Polgármester bár tudomással Kachner György eltávozásáról, a hozzáj" intézett kérdésre azt válaszolhatja, hogy nevezett tanár ur lemondását sem, szóval, sem írásban nála be nem jelentette. Holló László megjegyzi, hogy Lakner úr a gymnasiumi igazgatóság előtt állásáról való lemondását kijelentette s ez a lemondás jegyzőkönyvbe is vézetett. Arról azonban nincs tudomása, varjon erről a városi hatóság jegyzőkönyvi kivonattal lett-e már értesítve. Polgármester kijelenti, hogy a Holló László képviselő úr által említett körülményről még ez ideig hivatalos tudomással nem bír. Rövid felszólalás után a polgármestert bízta meg a közgyűlés, miszerint Lahner György lemondásáról szerezzen magának tudomást és lemondása esetén hirdessen azonnal pályázatot. Ugyancsak Nagy András a Félegyházán felállíttatni kért kir. adóhivatal ügyének miben állásáról kér felvilágosítást. Polgármester azt hiszi, hogy a képviselő urak emlékezni fognak azon jelentésre, melyet az e tárgyban a pénzügyminiszternél járt küldöttség annak idején a közgyűlésnek is előterjesztett. A miniszter— igen jól emlékszik még szavaira — azt válaszolta, hogy ő is rég foglalkozik már egy, ezen a környéken felállítandó kir. adóhivatal eszméjével s erre Félegyházát szemelte ki; azonban a miniszter — mint látszik — ez ügygyel egészen elhallgatott s nekünk egyéb teendőnk nincs, mint bevárni a miniszter intézkedését. Az utolsó interpellácziót Tajthy Gábor képviselő terjesztette elő, a közgyűlések tartására vonatkozólag. Ugyanis interpelláló képviselő épp’ a város ügyeire felette hátrányosnak találja a közgyűlés elnökének azon intézkedését, hogy hétköznapokon is hirdet közgyűlést, a minthogy az meg épenséggel kellemetlen és szerfölött fárasztó a képviselőkre nézve, hogy sokszor a közgyűlések folytatólag délelőtt-délután s olykor két napon keresztül is tartatnak. Midőn a polgármester úr ilykér intézkedik, nincs tekintettel sem a képviselők körülményeire, sem a szervezési szabályrendelet világos intézkedésére, mely valahányszor négy tárgy összegyűl, mindannyiszor közgyűlés egybehívását rendeli. Részéről a szabályrendelet utasításának pontos betartására kéri a polgármestert. Elnöklő polgármester emlékezetébe hozza a képviselőtestületnek, hogy volt idő, midőn a közgyűlések vasárnapokon tartottak, ez az intézkedés azonban sérelmes lévén némely képviselőre, azok tartása heti piacznapokra lett áttéve, majd ez ellen is többen felszólalván, a polgármester belátására bízta a I />«■ « r. filo»oU. 1/1 tűzését. Egyéb indítvány, vagy interpelláczió nem lévén, a közgyűlés napirendre tért. Első tárgy volt a polgármester jelentése a Szegesdy-féle alapítvány miben állásáról, melyre nézve előadja, hogy érintett alapítvány kamatostól együtt 1321 frt 45 krt tesz ki.Az új templom pénztárában mindössze 1300 —1400 frt készpénz lehet, ha tehát az alapítványt most visszafizeti, az újtemploma teljesen pénz nélkül marad. Molnár László, aki a múlt ülésen a tárgyban interpellálta a polgármestert, nem azért szólalt fel, hogy az az összeg haladéktalanul visszafizettessék, hanem Csak ha az ujtemplomnak elégséges pénze van, az esetben kérte volna az alapítványi összegnek azonnali visszatérítését. S véleménye szerint, a Mária-szobor meg is rendelhető, ami egy éven belül úgy sem készül el s egy év múlva bizonnyára lesz az ujtemplomi pénztára abbótl a helyzetben, hogy a kérdéses összeget visszafizetheti. Szabó János tanácsnok ugyanegy nézeten van Molnár Lászlóval s részéről még e közgyűlésből küldene ki egy bizottságot oly utasítással, hogy a Mária-szoborra nézve magát egy szobrásztal érintkezésbe tenné. Többek hozzászólása után a közgyűlés Szabó János indítványát elfogadta s a polgármester elnöklete alatt egy 9 tagú bizottságot küldött ki. Ezután elnöklő polgármester a Honthy László elhalálozása folytán üresedésbe jött kiadói állás betöltése iránt kér a közgyűlés részéről intézkedést. A megüresedett kiadói állás pályázat utján töltetik be s határnapul 1886. január 18-ik napja tűzetett ki. Olvastatott továbbá a fogyasztási adók 1886. évi kezelése tárgyában a felügyelőbizottság jelentése, melyben 1885-ik év bevételét és kiadását előtüntető jelentését a közgyűlés elé terjeszti, s egyúttal az 1886. évben kezelendő fogyasztási adók kivetésű módozataira nézve, véleményes javaslatot terjeszt elő. A bevételt és kiadást összhasonlítva 1759 frt 30 kr. hiány mutatkozik, ha bevehetetlenségekre mi sem irányoztatik elő. Igaz ugyan, hogy 1885 det e hiány csak látszólagos, miután 1884. évről némi készpénz maradt, a mi ma fedezetül szolgál. A f. év maradványa azonban már tetemesen csökkent s igy ezen kivetési rendszer fentartása mellett nyerendő betétei, vagy épen nem, vagy csak alig födözné a kiadásokat. A bevétel fokozásáról kell t. ■ hát gondoskodni, e végből ajánlja a bizo.,ság: 1) Hogy a szabad hőmérők s mindazok, kik idegen helyről szállítanak bort, a korcsmárosok által fizetett teljes fogyasztás hektoliterenként 2 frt 23 kr. megfizetésére köteleztessenek. 2) A szőlőterület után holdanként fizetett 8 frt emeltessék fel 8 frt 30 krra, aoly csekély megterheltetéssel járna a szőlőbirtokos-közönségre nézve, a mérlegben azonban az egyensúlyt helyreállítaná. 3) Ha azonban a közgy. a szőőbirtokot túlterhelve látná már, akkor ezen adóemelés helyett ajánlják annak határozattá emelését, hogy minden nem szőlőbirtokos, aki helybe szőlőbirtokostól vásárol bort, hektoliterenként 1árt fogyasztási adó megfizetésére köteleztessék. Ez tekintélyes jövedelmi többletet szülne, de a kiadásokat is fokozná, amennyiben a szolgák száma szaporítandó lenne s minden ellenőrzés daczára tág tér nyílnék a visszaélésekre. A pénztárnokot s ellenőrt újbóli megválasztásra ajánlja. A tárgyalás során három indítvány mellett sorakoztak a képviselők. A bizottság által proponált két inditvány mellett pjrv tiíii-baflik kp|ptkp'/Ptt s többen azt hangoztatták, hogy „a ki bort iszik, kivétel nélkül fizessen fogyasztási adót.“ Órák hoszszáig tartó szóharcz keletkezett e tárgy felett, mely annyira szenvedélyessé fajult, hogy polgármester a közgyűlést 1/2 12 órakor berekeszteni volt kénytelen. Délután folytattatott a közgyűlés s határozatikig az lett kimondva, hogy a szőlő-terület után eddig fizetett 8 frt — frdemeltetik 8 frt 30 krra, mi a mellett, hogy a szőlő-birtokos közönségnek elenyészősig csekély megterheltetésével jár, a mérlegben az egyensúlyt helyreállítandja. Bemutattatott ezután az engedélyhez kötött iparok gyakorlása tárgyában alkotott szabályrendeletekre érkezett földmivelés-, ipar- s kereskedelemügyi miniszteri határozat. A cselédszerzés és fuvarozásról alkotott szabályrendeleteket a miniszter jóváhagyta, mik további intézkedés végett kiadattak a városi tanácsnak. A kéményseprési ipar gyakorlásáról alkotott szabályrendeletet pótolni rendeli , a korcsmáltatatást A 80 éves öreg is „T.szahajlati csárda“ néven hallotta még a nagyapjától is e kocsma nevét. Kun-Szent-Márton, Öcsöd, Czibakháza, Földvár , több népesebb város s gazdag uradalmak lakói, főleg mig az aradi vasút nem volt kiépítve, jó időben, rossz időben, mind erre jártak heti és országos vásárokra s lélekben járó dolognak tartották s tartja még ma is, a ki arra jár, a hajlatban kiereszteni és egy ital borra betérni, sőt nem is annyira boráért, mint ősi szokásból, hogy övéinek elmondhassa otthon beszéd közben mindegyik : — Aztán megpihentünk egy kicsit a hajlaton . . . Hát mi is betértünk, nem először, ha soká élünk nem is utószói, mert útunk gyakran erre visz. Mi volna azon csodálni való, ha időviszontagság, éhség, szomjúság, vagy fáradalom bármily rendű és rangú utast is csárdás pihenőre készt? hiszen írva van: „Láttam én csárdákban tisztább sziveket már, Mint kit naponkint lát térdelni az oltár !“ De hát ne legyünk ludas asszony, ne szabadkozzunk, mondjuk ki kereken, hogy „akinek nem tetszik, tegyen róla.“ — Mi betoppantunk a hajlatba egyik megyei tisztviselő barátommal, kivel hivatalos kiküldetésünket teljesítettük. Vállunkon puska volt, nem haramiák ellen, hanem, hogy útközben itt-ott vadászgassunk. Annyi bizonyos, hogy midőn beléptünk, sem a bajmoki biró, sem két társa, kik mellette boroztak, nem néztek bennünket se szárlingósoknak, se piócra fogdosóknak. — Jól esik-e öreg urambátyám az a sonka? — szólítottam meg a birót, kinek kilétéről az elébünk kijött korcsmáros értesített bennünket. — Ez már nem annyira, uram, mint az eső . . . — Micsoda? hát már egyet megevett? — Isten jóvoltából . . . Hanem meg is látszott biró uramon, hogy nem másén szokta kihúzni a telet, mert úgy termetre nézve, egy negyedfel mázsás disznót aligha le nem billentett volna. A biró és két társa kétes tekintettel fürkészte kilétünket, míg mi letelepedtünk az átellenes asztalhoz. — Honnan gyülnek az urak ? kérdő a biró. — Mesterszállásáról. Hát öreg urambátyám ki legyen becsületes neve szerint?- kérdem a kérdőt. — Tudják tán ? ! — Már hiszen hogy tudnak ? az ujjúnkból nem szophatjuk ki még Tisza Kálmán nevét se! — Ezt is szépen köszönöm, — mond, a biró, s tán politikába vág a tíz éves jubileum alkalmából, ha egyik asztaltársa, aki véletlenül fia volt az öregnek, bele nell kottyan a beszédébe, de az öreg úgy vágy visszakézből képen a c suhancz fiút, hog akkora szikrát vetett a szeme, mint eg talyiga-kerék. — Mondtam már, — szólt hozzá a fölavatás után az apja, — hogy „ne disznókodj“ apád beszédébe. Én és társam, e nem mindennapi atyai intelmen jóizűt mosolyogtunk s épen figyelmeztetni akartuk az öreget szelidebb atyai intelmek tzoválására, midőn egy kerülő csősz vetődött be, tisztességtudóan köszönve s letelepedett egy tutajos mármarosi vukus zsidó sáfár mellé, a kinek kabátja úgy nézett kiállására nézve, mint a japáni testőröké, t. i. elől hosszabb volt a kabát két alsó sarka, mint hátulja. De azért meg nem állhatta útitársam a megjegyzést, hogy „hallod-e, ez a polgártárs három esztendő múlva még takarékpénztári igazgató lesz a földvári új takarékpénztárnál.“ Hanem nem folytathattuk tovább, mert „kiszavalt“ a kerülő csősz — puskáinkon végig hordva tekintetét — ekként: — Hej, ha most harminczegy esztendeje ennyien lettünk volna itt, de leduplázták volna tejesuraimék a gyilkosokat. — Miféle gyilkosokat? — kérdő uűitársam a szónokot. — Miféle gyilkosokat? — kérdé vissza kétkedőleg a két atyafi, mintha azt mondta volna : hát ti még azt se tudjátok? S így folytatta tovább : — Hát, akik a Pápaiékat, meg a Lovasékat legyikolták itt. Mer iszen, tudják az uraimék, nagy eset volt az akkor. Társam mit sem tudott a vérdrámáról szógatni kezdé a kerülőt, hogy hát mi is volt az a gyilkosság itt? — Hát uram, hogy ne tudnám, folytatá a kerülő, akkor még csak sohanem voltam igaz, mint itt ehet a biró uram ii : (a kit az imént törölt képen az apja) apám uram volt itt akkor a kerülő. Simon Flórent tekintetes uram tette be, a kit hatesztendeig „vitt“ egy „ko spört“, olyan hires prókátor volt.*) — Hát aztán ? mondja kigyelmed tovább a gyilkosságot, szólt társam, mig aden voltak tekintet: a kömlőre tapadt. — Hát uram, alig félórával előbb jöttünk, ahogy Lovasék megérkeztek Szentmárton felül, mert apám urammal jó komaságban állott Pápai, aki itt akkor korcsmáros volt, de hogy jöttek, hát elmentünk éjjel dolgunkra a kerülőbe, „mer’isten“ nem is hittük, hogy valami baj legyen, — ert a nemes törvényszék előtt is megmondtam, hogy tanúságtételre be lettünk czitálva. Nagy eset volt az uram, mert hogy mi elmentünk, már akkor Lovasék letelepedtek, a hol arra a helyree, a hol biró uramék ülnek. Itt a biró ijedten kétfelé tekintett, s kissé fészkelődött, de ismét a régi poziturába ereszkedett, hogy elleplezze zavarát. A kerülő pedig igy végzé beszédét: — Aztán Lovas úr váltig mondta Pápainénak, hogy hozza már a paprikás czirkát, mert nagyon éhes. Isten nyugtassa meg , se hitte volna, hogy még utolsó vacsorája se lesz. *) Simon Flórent, egykori hírneves fővárosi ügyvéd, egyik martfűi nagybirtokos ellen egy merino kosért, 6 évig folytatott egy pert, melynek költségei a két félnek mintegy 10 ezer írtjába került s ennek a hite e vidéken ma is fennáll. (Vége köv.)