Félegyházi Hírlap, 1886 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-21 / 47. szám
V. évfolyam Előfizetési ár: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelenik minden vasárnap. Lapvezér: Dr. Holló Lajos. 47. Félegyháza 1886. november 21. Laptulajdonos: A Petőfi könyvnyomda részvénytársaság. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szabó Imre-féle házban. Hirdetések díjszabály szerint. Felelős szerkesztő: Fehér Antal. Magán építkezések. Belejöttünk az építkezési korszakba. Valóságos építkezési láz fogott el bennünket. Nemcsak a város, de egyesek is költséges épületeket emelnek városunk főutczáin. Sőt a mellékutczák is népesednek, ha nem is monumentális, de csinos épületekkel. Itt az ideje tehát, hogy az építkezések ügyét gondolkodásunk tárgyává tegyük. Nálunk a magán építkezéseknek nagyon sok akadályuk van. Mindenek előtt alig történik valamicsodás építkezés, hogy annál a háztulajdonosnak a városi hatósággal összeütközése ne lenne. Ott van pl. a Feuer Lőrincz, Holló József és Kovács István esete, mind megannyi kíncs, kellemetlen ügy, mely a polgárság és hatóság közötti jó viszonyt — sajnos — nagy mértékben gyöngíti. Társadalmi tekintetben is nagy hátránya van az ilyen izgalmaknak. De minden mástól eltekintve, a polgárság építkezési kedvét a hasonló esetek nagy mértékben lohasztják s igy a város kiépülése és előhaladása elé nagy akadályokat gördítenek. Ha tehát azt kivánjuk, hogy az építkezések helyes mederben induljanak meg, arra mindenek előtt szükséges, hogy végre-valahára az egész városra kiterjedő építkezési vonalak megállapíttassanak és ezáltal egy fix szabályozási tervezet létesíttessék . . De egy keserű tapasztalat még az is, hogy a háztulajdonosok egy szép napon arra ébredhetnek fel, miszerint házaik akár a szomszéd járdájának felemelése, akár az utcza eltöltése által el vannak sülyesztve és örökös nedvességnek és vízállásnak kitéve. Ez azért feltétlenül szükséges már, hogy a fix nívók, úgy a mint lehetséges, megállapittassanak s igy kiki előre tudja, hogy házát mily magasságban kell építenie, vagy felemelnie. Ezek nélkül a városi építkezések sikeres voltát várni alig lehet. De amiről e sorokban különösebben szólni akarunk, az főleg a magánépítkezések helytelen módjára vonatkozik. Az újabb épületek közül alig találunk egy-két épületet, mely úgy stylszerűség, tehát szépségi szempontból, mint czélszerűség szempontjából kiállná a szigorúbb bírálatot. A legtöbb épület külső formájában hibás, styl, proporczió és jó ízlés nélküli, amelynek megállapításához nem kell szakértői vélemény, hanem tökéletesen elég közönséges jó ízlésű embernek egy szempillantása. Legszolidabb, legmasszívabb épületek összevissza vannak czifrázva, tarkítva, lenyomva, vagy arány nélkül felemelve. Ablakok, ajtók, színezés, mind elütök, meg nem felelők. És ami fő, az a szép, egyszerű összhang, a tiszta styl valamennyiben hiányzik. Ha ez így tart tovább is, egyátalán nem lesz előnyös városunk kiépítésére nézve. Mert végre is a város utczákból, az utczák egyes házakból állanak, ha tehát az egyes házak a jelzett módon, összhang nélkül épülnek ki, olyan összhang nélküli, rideg és barátságtalan lesz az egész város. A magánépítkezőknek tehát úgy egyéni, mint a közérdek szempontjából kívánatos volna ügyelni házaik felépítésének mikéntjére és a fent érintett sajnálatos körülményeket a jövőben lehetőleg elkerülni. Legfontosabb volna az, ha az egyes jobb módúak, mindjárt a terv elkészítésénél, egy jó ízléssel bíró szakértő vállalkozónak véleményét hallgatnák meg, illetve a tervet az által készíttetnék el. Nincs annak értelme, hogy valaki a saját ízlését feltétlenül forczírozza, különösen az épület külső tervezésénél. A vállalkozónak, aki végre is szakember, kell megadni a helyes beosztást, a méreteket, aki azután mindazokért kell is, hogy felelős legye.Továbbá az a valamivel csekélyebb költségtöbblet, amit az ízlés kedvéért kellene hozni, nem volna szabad, hogy figyelembe vétessék az építkezők által. Rendszerint arányban nem álló csekélység az már az építési összköltséghez képest. A külső színezésnél pedig ragaszkodni kellene az egyszerű, szolid színekhez. A tarkabarkaságot, a czifrázást kerülni, mert az, különösen egész utczasorokat véve fel, nagymértékben összhang nélküli és szemsértő. De egy állandó bajt is kell érintenünk s ez az anyag rosszasága. Nem azt értjük ez alatt, hogy nem minden ház téglából épül, mert talán annak földszintes házaknál teljességben nincs is sok értelme, szüksége legalább nincs, hanem értjük azt, hogy a földanyag és víz legtöbbször az építkezésre alkalmatlan. A legtöbb téglánk salétromos, a víz meszes, s így a betakarítást lehetetlenné teszi a salétrom kiverődése, mely évről-évre előjön. Hogy lehetne-e ezen segíteni, azt a szakemberek tudnák megmondani, egy azonban tény, az, hogy nálunk semminemű figyelem a földanyag kiválasztására nincsen, ami elég baj és az építkezéseknél felette káros. A magán építkezések ezen rövid méltatásánál az utolsó szót a vállalkozóknak kell szentelni. A mi vállalkozóink egész időszakra reányomják működésük bélyegét, megteremtik az ő sajátos stylusaikat, amelyekből nem engednek azután semmit. Úgyhogy bátran lehetne mondani, hogy volt nálunk Főző-korszak, azzal az egyforma »Venefecs Ftlzö-nfjal és urast van Ivarnics-styl és Orbán-styl, mindig egy és ugyanaz. Hát ez nem helyes. Először is az építkezéseknél változatosnak kellene lenni, másodszor pedig nem a saját felfogást, bizonyos kevert gusztust kellene belevinni az építési tervekbe, hanem a másutt alkalmazott tiszta stylokat. Az építési technika mar annyira haladt, hogy aki jó példát akar venni, az talál azt ezrével. A magánépítkezések jó irányba terelését óhajtanunk kell a város haladása szempontjából, de a köz nem haladhat a nélkül, hogy az egyesek ne haladjanak. _ f Á I 0 i A. Az új puska. Ruhában, házban, kocsiban, tóban egyaránt tetszik, ami új. Egy sajátszerű érzés, bizonyos gyermekes öröm van abban, mikor valamink megújul. A vadász — legyen az „kocka“, avagy sok „hallali“-t átért sportman — örülni tud a leghitványabb új csavarnak, melyet puskájába a fegyverkovács beilleszt. Hátha még teljesen új fegyverhez jut, pláne olyanhoz, amely valami új találmány , akkor öröme határtalan. Na, ha már egyetlen új fegyvernek úgy megörül a vadász, mennyivel inkább kell, hogy megörüljön a magyar nemzet annak az új rendszerű puskának, melylyel a delegáczió a héten megörvendeztette. Egy vadász csak holmi pecsenyére, tehát olyasmire vadász, ami nélkül akárhány család asztala el lehet s ami nélkül többen s tovább elélnek, mint a vadászat emberei. Egy nemzet azonban egész másként van a vadászat intenczióival, neki nem delicat szempontok parancsolják a vadászatot, neki állandóan lesben kell tartania hadseregét az eshetőleges ellenség levadászása végett. Erre a szerepre — nagyon természetes — hogy jó fegyvert kell adnia kezébe hadseregének, mert bizony nem kovás puskával jön — ha jön — a nem várt ellenség. Az az hogy: várt ellenség lesz az! Évek óta jelszó, hogy „a muszkával meggyűlik a bajunk.“ Ez a baj bekövetkezőnek látszik a múltheti eseményekből, melyek hadseregünk számára a revolverszerű puskák beszerzését készítették elő. Egész hadseregünk ily gyors fegyverrel fog hát elláttatni. Na. Már most kérdés, örül-e az uj puskának a nemzet? Örül-e az összbirodalom? Ha egy vadász méltán örül egy uj fegyvernek , örül-e akkor egy egész ország a Mannlicher-féle uj puskáknak, melyet hadserege részére megszavaztak ? Nehéz erre felelni. Mert 1866-ban a monarchia népe 25 millió frtot adott ki az akkori Wenzel-féle új puskákért, nem sokára utána a Wernel-féle újabb fegyver 33 milliót kóstált, most legújabban pedig a Manlicher-féle puska 50 millióba kerül, így hát 16 év alatt kerek 110 millió forintot adtunk puskákra, melyekkel a hazát őriztettük s őriztetjük. A régibb fajta „új puskák“ tehát raktárba tétetnek — a népfelkelés számára, a hadsereg pedig kezébe veszi a legújabbat. Nos, hogy tetszik ? Tetszeni muszáj, mert a legújabb puskát követni fogja a „legeslegújabb“ s ez ellen „régivel“ harczolni, pláne hazát védeni bajos dolog. Carthagó férfiai más időben éltek, de hazájuk védelmére mégis minden áldozatot meghoztak. Carthagó védelméhez a nők szintén hozzájárultak, legszebb ékességeiket adták oda a haza védelmére: levágták hajaikat — íjj zsinegnek. Mi sem maradunk mögöttük a carthagóiaknak: áldozunk a közvédelemért — nemkülönbség nélkül. -f- Képzelődő menyecske. — Ismert és igaz történet — Határozottan hitte s még határozottabban állította, hogy ő benne béka van. Mondhatták neki az ellenkezőt, nem lehetett róla lebeszélni. Ő benne béka van. Ő igy nem mehet férjhez, legkivált Tari Károlyhoz épenséggel nem megy feleségül, mert nagyon szereti azt a legényt s nem akarja szerencsétlenné tenni a miatt, hogy ő benne béka van. Minő feleség is volna az, a kiben béka lakik ! így beszélt Csikós Lucza, a szép tanyai lány, kit Károly hiába kért meg az őszi farsangon. * * Kenderáztatáskor történt a nyáron. Lucza is meg a többi lányok is ott álltak a kenderáztató-tóban. A nap délfelé közelgett s csaknem fejük fölött állott, meleg volt nagyon, a tó vizének alig volt érezhető hűvössége. Már viz alá volt rejtve a sok kender, lenyomasztva hantokkal. Csak a Károlyék kendere volt még hátra, ezt is oda akarták áztatni a közös tóba, igy illik ez tanyai szomszédok között. Károly már hozta is az első terhet s szép vigyázattal bele is hajtott a kenderes kocsival a tóba. Lucza a többi lányokkal a vízben állva várta Károlyt. Ekkor történt, hogy amint a teherrel megállották a lovak, a hajszál sárga kapálni kezdett a vízben, mintha pocskolódni akarna. Lucza odébb akart a vízben lépni, hogy távolabb álljon a kapálódzó sárgától. Csakhogy elhibázta a lépést, a víz sáros fenekén megcsúszott s belebukott a vízbe. Mire a többi lányok s Károly is segítségére jött, akkorra már Lucza megkóstolta a tó vizét. Az elesés miatti szemérem oly zavarba hozta, hogy ön erejéből nem tudott felállani s daczára a viz sekélységének, „ivott“ — mint a ki nagy vizbe esik. No de ez nem volt épen nagy baj, még kevésbé szerencsétlenség, mert elegen voltak hozzá, hogy kimentsék. Ki is mentették, beszállították a tanyára, lepihentették a hűvösen vetett ágyra. Jobban is lett nemsokára. Másnap már vidáman sürgött-forgott a tanya körül, danolva végezte munkáját, semmiféle utókövetkezménye nem látszott a vízbe esésnek — egész az ősz kezdetéig. Hanem akkor! Bizony akkor nagy eset történt. Károly megkérte feleségül Luczát. Joggal kérhette meg, mert rég szerették egymást, szüleik is egymásnak szánták, mert már régóta egymásnak nevelték. Hanem Lucza egyszerre csak megváltozott. Nem ment feleségül Károlyhoz, akárhogy erőszakolták is. Azt állította, hogy nem való neki a férjhezmenetel, mert ő benne béka van. Tudja isten, honnan mondhatta ezt. Nem volt mást mit tenni, mint doktorhoz folyamodni. A gyermekek szülei Károlylyal együtt behozták Luczát a megyei doktorhoz, mert az híres ember. A doktor hamarosan tisztában volt a diagnosissal. Oda súgta Károlynak, hogy keressen elő a kertben egy békát s ne szóljon semmit Luczának róla. Azután Luczát biztatta a doktor, hogy ne féljen semmit, a békától megmenekül könnyen. Károly hamarosan talált a kertben egy békát. Markába szoritotta s beállított vele a * Most a város diszes építkezése megadja a jó példát és a jó irányt, reméljük, hogy annak nyoma lesz a magánépitkezéseknél is. — A helybeli gymnásium felszerelési hiányai eloszlatása tárgyában a vallás és közokt. m. k. miniszt. a következő rendeletet bocsájtotta ki: „A budapestvidéki tankerületi főigazgatónak f. évi máj. 23-án 431. sz. alatt kelt jelentéséből látom, hogy a félegyházi kath. algymnasiumban egy rajzterem felállítása elodázhatlanul szükségesnek mutatkozik. Az osztálytermek ugyanis e czélra alkalmatlanok, részint mert nem elég tágasak, de főképen azért, mert világításuk nem czélszerű. Ugyanitt tanári könyvtár alakítandó. A mostani ezen nevet nem érdemli, mert az alapvető szakmunkák és segédkönyvek majdnem teljesen hiányzanak belőle. Felhívom ennélfogva a megye közönségét, szíveskedjék Félegyháza közönségét nevemben utasítani, hogy egy év alatt rajztermet állíttasson fel és a szükséges eszközökkel szereltesse fel; a tanári könyvtár megalkotására pedig a rendes 100 frt évi átalányon felül legalább öt éven keresztül legkevesebb 200 —200 frt rendkívüli dotátiót fordítson. Végül miután tudomásomra jutott, hogy az említett tanintézetnél földrajz és természetrajzból képesített tanár nincs, felhívandó a város közönsége, hogy a tanszék betöltésénél e szakirányra kellő tekintettel legyen.“ Választási karczolat. — A múlt hétről — A múlt évi általános tisztújítás óta a közgyűlési terem soha sem látott oly vidám arczú képviselőket, mint a f. hó 14-én tartott közgyűlésen. Ha meg nem mondanám is az okát ezen jókedvűségnek, azok, akik ismerik a mi képviselőinket, rögtön kitalálnák azt. Azért örültek, azért voltak olyan vidám és jó hangulatban városatyáink, mivel tisztviselőket kellett választaniok. Az pedig ősi juss. Bezzeg mikor nincs választás, alig van a közgyűlésen 40 —50 rossz kedvű képviselő és ha számadás-vizsgálat van a napirenden, akkor meg alig van 4—5. Mert a választásoknál titkos rugók működnek.