Félegyházi Hírlap, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-10-09 / 41. szám
V. évfolyam 4111 )in uty. larsin -rrji oldal jg.9« rt. tap-ipgi Előfizetési ár: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelenik minden vasárnap. Lapvezér: Dr. Holló Lajos. Lapuij____ A Petőfi könyvnyomdái Félegyháza, 1887. október 9. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szabó Imre féle házban. Hirdetések díjszabály szerint. Felelős szerkesztő: Fehér Antal. Emlékezzünk. ------— sújú tervek, hogy a szegény a pólós adósságot mutat ki, a közgyűlés 35.000 nagy méltóságú m. kir honvédelmi miniszteintézetet követelőleg is-irtot konstatál, a tanács meg csak a 26000 fiam műszaki közegeinek véleménye külö- e tő 1300 f rtos tartozás ad-; irtot fizet ki ! nősen az irányban kéretik, hogy a pályaEmlékezzünk vissza az ez év elenem fizettetik, végre, jön, részint a költségvetés tárgyalása, ből ki részint a 35000 frtos kölcsön felvéte- hogy a 35000 írtból egy rendellére vonatkozó képviselőtestületi határkezésre maradt 6889 frt 90 rozat ■meghozatala alkalmával lezajlott kb. a megszorult közpén közgyűlési vitákra, s arra a határozati zár felsegélésére, tehát az javaslatra, amely ez utóbbi alkalom- ez évi folyó kiadások fe dental a városi közgyűlés által határozésére ford 1t as fokzat erejére, emeltetett, és a melyben a Hol itt a sérelem, kérdezhetik azok, városi tanács eljárását sajnálatosnak je- akik a 35000 frtos kölcsön történetélentvet ki, rosszalásának kifejezése melyei kevésbé ismerősek? lett utasította, is a közgyűlés a tanú- Abban áll a sérelem, hogy a képcsőt, hogy jövőben csak a költségve- viseleti közgyűlés azért szavazta meg tés keretében mozogjon és a képviselőit 35000 frtos kölcsönt, hogy a város testület hire és tudta nélkül adósságot pénzügyeit,végre-valahára rendezze, ne csináljon, a városi tanács pedig elkölti a 35000 irtot anélkül, hogy a községi pénzű-" Akkor, midőn ezek a dolgok történtek, több oldalról elítéltetett az a kíméletlen hang, amely a vitában részt vett képviselők felszólalásait és magát az érintett határozati javaslatot is jellemezte. Jogosult volt-e a megrovás, az gyeket rendezné; abban továbbá, hogy a 35000 frtos kölcsönt a közgyűlés adósságok törlesztésére rendelte fordíttatni az utolsó krajcrárig, a tanács pedig annak nagy részét rendeltetésétől elvonja, a mikor a folyó kiadások főrészben a múlt ismerete, részben a revdezésére használja; végre abban, hogy vő tapasztalás nyomán volt megité- A közgyűlés utasította a tanácsot, milendő A múltat kellőleg megvilágitotta avz év elején lefolyt költségvetési vita, de ett’jövő képe távolabbi időben mosódott el. Senki sem hitte, hogy a jövő tapasztalásai még ez év folyamán igazolják a kíméletlen hangot, igazolják Járnics pedig kapja magát: a 35000 frt kölcsönből több mint 6000 irtot folyó kiadásokra fordít, vagyis csinál titokban 6000 frt új adósságot. Mert az a 6000 frt, amit kifizetni kellett volna, megmarad adósságnak, az a 6000 frt szeptember 29-én tartott tattácsgyülés | tehát,amit folyó kiadásokra fordít a ki|fenséges 380 fr határozatait, — az egy perczig sincs | tiintés: uj adósság. ..nt 7q|fiji f,.t qok›•»»›› Ken azok csinálják az adósságot, az aggodalmakat. O . Aki azonban ismeri a folyó évi az iránt kétségben, hogy képviselőtestületünk túl ildomos volt, és hogy elérkezett az idő,, midőn jobbjainkat, kell,hogy aggodalom fogja el, látva, mennyire tehetetlenek vagyunk azokkal szemben, kik hivatás- és kötelességérzet nélkül a közhatalom tényleges birtokába jutottak, és mint tisztviselő, mint tanács, a közhatalomnak ez időszerűit is tényleges birtokosai. A folyó évi szeptember 29-én tartott tanácsülésen 6296/k. 1887 sz. a. hozott határozatban ugyanis ki lett mondva, ,hogy a 35000-f rtos kölcsönből a hátralékos megyei pótadók csak részben fedez-szerint csak a költségvetés keretei között mozogjon, tehát hogy hire-tudta nélkül adósságot ne csináljon, va akik megmondják, hogy 40000 írttal tartozunk és ha ki akarjuk fizetni, enynyit kell kölcsön felvenni, hanem azok, akik 40000 frt helyett csak 35.000 frtot, vesznek fel, de ezt nem régi adósságok kifizetésére fordítják, hanem mint a tékozló fiú, rendes kiadásaikat fedezik vele. így csináltak 40.000 frt adósságot, igy fogyott el a költségvetések keretén kívül a birtokosságtól átvett 23000 frt, s igy fogy még el sok ezer forint, ha a sarkunkra nem állunk. El azzal az ámító rendszerrel, a melyben a közpénztárnok 41.000 frt — ....—------------.. ...-------.—------tervek legolcsóbbika is megfelel-e a jogos Kaszárnya ügyünk. Mint örömmel je-^ s,l't igényeknek . Eláruljuk még, hogy a lenthetjük, kaszárnya ügyünk egy lépéssel »t akarékosság jeligéjű s tényleg is a legelőre haladt. A kihirdetett pályázat f0lytán ^alisabb pályaterv szerzőjéül a fáma Szentugyanis 4 laktanya terv között válogatha pálya- műépitész urat jelöli meg, a kit a ventunk, s ezek között van egy, a mely úgy végse épitésének idejéből előnyösen ismerünk, látszik, a mi igényeinknek és a mi anyagi ■ , —— erőnknek megfelel. Ez a „Takarékos- Kiről volna ismét SZÓ, ha nem a köz-ség“ jeligéjű. A „Takarékosság“ ponti választmányról. — És miről, ha nem jeligéjű terv szerint, kaszárnyánk 128 em- a központi választmány visszaéléseiről. Ez bérré a szükséges összes fő és mellékhelyi- a mi láthatárunkon csak nem rég feltűnt cégekkel 58141 frt 41 krbakerülne, s speciese a közhatalomnak, kifogyhatlan társzakértők véleménye szerint ennyiből tény- háza a törvénytelenségnek. Mindegy neki,leg is felépíthető volna. Az ez összegért fel- ha miniszter is az, aki tőle törvényességet építhető kaszárnyában azonban, már a nép-és igazságot követe), ő nem tagadhatja meg felk. irodák is elhelyezve lennének. A nép- természetét. Kijátssza a törvényt, kijátssza az felk. számára szuksrakt, azonban úgy látszik igazságot, — és mert a miniszterrel szema tervben nem foglaltatnak. Ezeket tehát, ha ben sem teheti ezt nyíltan, megteszi alatcsak más raktárak e czélra nem szolgálhattamban, lopva. A ki nem hiszi, az fáradjon nak, külön kellenek még felépíteni. Tervei fel a belügyministeriumba, és nézze meg a „Takarékosság“ 39401/11. sz. a. kelt belügyin, rendeletet hogy ok nélkül nem ágálunk és hogy olyat nem mondunk,ami nem igaz. Eláruljuk a 39401/1. sz. belügyminiszeri rendeletből a következőket: A 39401/11. sz. belügyminiszeri rendelet akkor kell, amikor még büszkén lobogott a trikolor Báró Bánhidy nevével, és amikor még kifeszített vitorlákkal evezett a félegyházi kormánypárt a vakmerő remények meghiúsulásának gyásznapja, az országos képviselőválasztás határnapja felé. Keletkezésére indokot az adott, hogy a helyi ellenzék neszét vette, s a párt vezérembereinek a városh.o/.i T*omyr ~/‡»•—%%‹-» l»/.? *.i...i.A — ± I *.Uwlvár után, tisztán látta, hogy a választási szabadság veszélyben forog. Kérvényt adott hát be, s ennek elintézését sürgönyileg is szorgalmazta a belügyminisztériumban. Ezen kérvény és sürgöny kifolyása a 39401/11. sz. belügyminiszeri rendelet. Hogy mi ennek a tartalma, ezt a legutolsó időkig nem tudtuk, mert az sem a kérvényezőkkel, sem másokkal közölve nem lett. Sőt megtörtént az, hogy midőn a szóban forgó rendeletet azok, akiket legközelebbről érdekelt, megtekinteni óhajtották, nem mutattatott ez meg nekik, írásban is kérelmezve jön a betekintés, a kérelmet azonban 32/k. p. v. 1887. sz. a. kelt határozatával írásban is elutasította a központi választmány. Minden 2 drb. barakkot is 250 férőhellyel. Ezek építése 18.443 frt 64 kr.ba kerülne, mert a ministerium ezt feltétlenül nem kívánja. Csakis a barakkokkal lenne azonban megfelelő a kaszárnya, mert csakis ezekkel együtt bírná befogadni a hozzánk gyakorlatra behívott honvéd legénységet egész az utolsó lábig. Az összes építkezés, kaszárnya barakkokkal, és tetszetős külső, valamint helyes belső berendezéssel, hozzáadva a már jelzett két tételhez a külön kocsiszín és fáskamrákra szükségelt 2201 frt 80 krt és a pöczegödrök stbrtot, költségvetés szerveseilne. Ezenkívül igen szép terv még a „Hon“ jeligéjű, de ez a szükségesnél több férőhelyiséget foglal magában s költségvetése is rendkívül magas, 125712 frt 7 kr. — A harmadik az ismert Oblatek-féle terv. — A negyedikről, mely nem is számunkra készült, szólni sem érdemes. — Úgy értesültünk, hogy a laktanya-bizottság azt fogja javasolni a f. hó 11. napján tartandó közgyűlésnek, hogy a beérkezett pályaterveket felülbírálás végett oly megkereséssel küldje fel a nagyméltóságú la. k. honv. minist.-hoz, mely szerint a város anyagi ereje a „Hon“ jeligéjű,s az ahhoz hasonló, nagy méretekben s a takarékosság elvének figyelmen kívül hagyásával készült tervek kivitelét meg nem birja, s így a T á 1 C 1 á. Október 6. Ha nem is fekete betűvel írnánk fel e napot, még akkor sem vesztené el sötét jelentőségét. Német, angol, vagy más nemzet nyelvén írva nem jelent semmi különöst, csak egyszerű, dátumot. De magyarul felírva — nagyon sokat. És mégis e sokat oly könnyen elbírjuk a testesedő feledés járművén. Évenkint megújul e nap s mindig kevesebb súlyban hisszük érezni emlékét. Tudja isten, hisszük-e, vagy csak gondoljuk, hogy október 6-ikáit nem szükség elkormolyodni, magunkba szállni, visszaemlékezni..." Persze az emberi gyengeséggel jár a feledés, könnyen feled jót, roszat, ha ez már régen történt. Egynehányan, kik akkor éltek, tudnak emlékezni még október 6-ikára, de ezek száma napról-napra apad, helyüket új ivadék foglalja el, mely akkor nem élt, új nemzedék, mely ma más irányt követ, más szemmel néz, más szívvel érez s más jövőt remél, olyat, mely nem a multon alapszik. Lehet, hogy úgy lesz jobb talán. De tény, hogy a múltnak gyermeke a jelen, s unokája a jövő, s ha az unoka kores, nem hasonlít elődeihez. Pedig nemzetünk múltja szép, ahhoz —a szebbik részben—hasonló maradni : szép és okos dolog. Példa erre az egyház, mely tradiczióihoz — a világnézet folytonos átalakulásai közepett is — hű tudott maradni s e hűségével uralkodóképessége biztosítva van. Nem volna szép, nem volna jó, ha nemzeti traditióink közt megfeledkeznénk október 6-ikáról, mely ma 36 éve lett nemzeti gyászüneppé. Olyan e nap nekünk, mint az egyháznak nagypéntek, s ha mi ezt azgazán nagypénteket igazán nem ünnepeljük, miként várjuk rá a nemzeti husvétot ? - Akkor mi szükség várni a feltámadásra ott, ahol feledni szeretjük a temetőt. A nemzet agg remetéje, Kossuth Lajos, ép a napokban, egy nála járt hazánkfiától azt üzente Arad városának: „Üdvözlöm a vértanúk városát.“ — Váljon e tárgyú üdvözlet hány várost illetne meg e napon ? S megilletné-e városunkat, mely .Kossuth Lajost díszpolgárául birja, de a nemzet vértanúinak alkalmi gyászszal nem adózik.• Szép családi élet, Ez most lelkem álma! A sors kedvezési Múló kincsek néki. Ha ezt megtalálja. Szép családi élet, Ez lesz lelkem álma! Túlvilág db randi Mind be fognak válni, Ha ott megtalálja. Dalmady Győző. Szép családi élet, Szép családi élet, Ez volt lelkem álma! Feledett búta, gondot, Világról lemondott, Ha ezt megtalálta. Holnap. Szép májusi esthajnal volt. A lenyugodni készülő nap búcsúsugarai, mintha csak az elválás fájdalmát akarták volna a földre nézve súlyosabbá tenni, teljes pompájú fényességgel ragyogtak be mindent, hová behatoltak. De nem hatoltak be oda, hol a legbájosabb és legkedvesebb képet találták volna: a felfutóból alakult kisded lúgosba, melyben két szerető szív árasztotta egymásra a földi üdvösség gyönyörét. Ketten ültek ott, egymás kezét fogva és egymás tekintetébe mélyedve. Hallgattak, de a hallgatás azon ékes szólásával, mely nem egyes szavakat suttog, hanem a delej erejével a lélek ígész teljességét cseréli ki egymással. Hosszas hallgatás után az ifjú szólalt meg egy sóhajtással. — Mire gondoltál, édes ? kérdé e leányka, a lélek zenéjének hangján. — A holnapra, midőn már egész világ előtt enyémnek nevezhetlek. — Én is arra gondoltam, és folyvást egy bohó ötlettel tépelődöm. Elmondanám, de attól tartok, hogy kineveted gyermekeskedésemet. — Mondd el nekem, kedves. Mit árt, ha mosolyogni fogunk rajta? Szeretném, ha még ma felölthetném menyasszonyi ruhámat, hogy te láss meg először e szép pompámban. És szeretném, ha te is felöltenéd vőlegényruhádat, hogy én legyek az első, ki abban meglát. Gyermekes, bobé ötlet ugye ? De szeretném, ha megcselekednék. Valami csodálatos sejtés úgy nógat rá. Hát akkor cselekedjük meg. Oltsd fel fehér ruhádat, én is elmegyek, hogy vőlegényi atillámban térjek vissza hozzád. Szüleid ki fognak nevetni bennünket. De mit tesz az, ha ez neked örömet szerez ? És megcselekedtek. És elnézgették egymást a fal tükrében is, a szemek tükrében is. És azután egymásra mosolyogtak megfogták egymás kezét és elmélyedtek egy bájos, csodálatos és titokteljes gondolatban. ,,Holnap“ . . .! L 'Holnap az enyém leszesz ! Sóhajtá a fiú. — Az egész örökkévalóságra! Felelt reá a leány sóhajtása. — Jó éjszakát, édes