Félegyházi Hírlap, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

V. évfolyam 4111 )in uty. larsin­ -rrji oldal jg.9« rt. tap-ipgi Előfizetési ár: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelenik minden vasárnap. Lapvezér: Dr. Holló Lajos. Lapui­j____ A Petőfi könyvnyomdái Félegyháza, 1887. október 9. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szabó Imre féle házban. Hirdetések díjszabály szerint. Felelős szerkesztő: Fehér Antal. Emlékezzünk. ------— sú­jú t­e­rve­k, hog­y a szegé­n­y a pólós adósságot mutat ki, a közgyűlés 35.000 nagy méltóságú m. kir honvédelmi miniszte­intézetet követe­lőleg i­s-­irtot konstatál, a tanács meg csak a 26000 fiam műszaki közegeinek véleménye külö-­ e t­ő 1300­ f rtos tartozás ad-; irtot fizet ki ! nősen az irányban kéretik, hogy a pálya­Emlékezzünk vissza az ez év ele­n­e­m fizettetik, végre, jön, részint a költségvetés tárgyalása, ből ki részint a 35000 frtos kölcsön felvéte- hogy a 35000 írtból egy rendel­­lére vonatkozó képviselőtestületi határ­kezésre maradt 6889 frt 90 roza­t ■meghozatala alkalmával lezajlott k­b. a megszorult közpén közgy­űlési vitákra, s arra a határozati zár felsegélésére, tehát az javaslatra, a­mely ez utóbbi alkalom- e­z évi folyó kiadások fe de­ntal a városi közgyűlés által határo­­zésére f­o­r­d­­ 1t a­s f­o­k­­zat erejére, emeltetett, és a melyben a Hol itt a sérelem, kérdezhetik azok, városi tanács eljárását sajnálatosnak je-­ a­kik a 35000 frtos kölcsön történeté­­lentvet ki, rosszalásának kifejezése mel­­­­yei kevésbé ismerősek? lett utasította, is a közgyűlés a tanú- Abban áll a sérelem, hogy a kép­csőt, hogy jövőben csak a költségve- viseleti közgyűlés azért szavazta meg tés keretében mozogjon és a képviselő­­it 35000 frtos kölcsönt, hogy a város testület hire és tudta nélkül adósságot pénzügyeit,végre-valahára rendezze,­­ ne csináljon, a városi tanács pedig elkölti a 35000 irtot a­nélkül, hogy a községi pénzű-" Akkor, midőn ezek a dolgok tör­téntek, több oldalról­­ elítéltetett az a kíméletlen hang, a­mely a vitában részt vett képviselők felszólalásait és magát a­z érintett határozati javaslatot is jellemezte. Jogosult volt-e a megrovás, az gyeket rendezné; abban továbbá, hogy a 35000 frtos kölcsönt a közgy­űlés adósságok törlesztésére rendelte fordít­­tatni az utolsó krajcrárig,­­ a tanács pedig annak nagy részét rendeltetésétől elvonja, a mikor a folyó kiadások fő­részben a múlt ismerete, részben a rev­­dezésére használja; végre abban, hogy vő tapasztalás nyomán volt megité- A közgyűlés utasította a tanácsot, mi­lendő A múltat kellőleg m­egvilágitotta avz év elején lefolyt költségvetési vita, de e­tt’jövő képe távolabbi időben mo­sódott el. Senki sem­ hitte, hogy a jö­vő tapasztalásai még ez év folyamán igazolják a kíméletlen hangot, igazolják Járnics pedig kapja magát: a 35000 frt kölcsönből több mint 6000 irtot folyó kiadásokra fordít, vagyis csinál titok­ban 6000 frt új adósságot. Mert az a 6000 frt, a­mit kifizetni kellett volna, megmarad adósságnak, az a 6000 frt szeptember 29-én tartott tattácsgyülés | tehát,­a­mit folyó kiadásokra fordít a ki|fe­nséges 380 fr határozatait, — az egy perczig sincs | tiintés: uj adósság. ..nt 7q|fiji f,.t qok›•»»›› Ken­ azok csinálják az adósságot, az aggodalmakat. O . A­ki azonban ismeri a folyó évi az iránt kétségben, hogy képviselő­­testületünk túl­ ildomos volt, és hogy elérkezett az idő,, midőn jobbjainkat, kell,hogy aggodalom fogja el, látva, mennyire tehetetlenek vagyunk azok­kal szemben, kik hivatás- és köteles­ségérzet nélkül a közhatalom tényle­ges birtokába jutottak, és mint tiszt­viselő, mint tanács, a közhatalomnak ez időszerűit is tényleges birtokosai. A folyó évi szeptember 29-én tartott tanácsülésen 6­296/k. 1887 sz. a. hozott határozatban ugyanis ki lett mondva, ,hogy a 35000-f rtos köl­csönből a hátralékos megyei p­óta­d­ó­k csa­k részben fedez-szerint csak a költségvetés keretei kö­zött mozogjon, tehát hogy hire-tudta nélkül adósságot ne csináljon, v­a­ a­kik megmondják, hogy 40000 írttal tartozunk és ha ki akarjuk fizetni, eny­­nyit kell kölcsön felvenni, hanem azok, a­kik 40000 frt helyett csak 35.000 frtot, vesznek fel, de ezt nem régi adós­ságok kifizetésére fordítják, hanem mint a tékozló fiú, rendes kiadásaikat fede­zik vele. így csináltak 40.000 frt adóssá­got, igy fogyott el a költségvetések keretén kívül a birtokosságtól átvett 23000 frt, s igy fogy még el sok ezer forint, ha a sarkunkra nem állunk. El azzal az ámító rendszerrel, a melyben a közpénztárnok 41.000 frt — ....—------------.. ...-------.—------tervek legolcsóbbika is megfelel-e a jogo­s Kaszárnya ügyünk. Mint örömmel je-^ s,l't igényeknek . Eláruljuk még, hogy a lenthetjük, kaszárnya ügyünk egy lépéssel »t akarékosság jeligéjű s tényleg is a leg­előre haladt. A kihirdetett pályázat f0lytán ^alisabb pályaterv szerzőjéül a fáma Szent­ugyanis 4 laktanya ter­v között válogatha pály­a- műépitész urat jelöli meg, a kit a ven­tunk, s ezek között van egy, a mely úgy végse épitésének idejéből előnyösen ismerünk, látszik, a mi igényeinknek és a mi anyagi­­ ■ , —— erőnknek megfelel. Ez a „Takarékos- Kiről volna ismét SZÓ, ha nem a köz-s­é­g“ jeligéjű. A „Takarékosság“ ponti választmányról. — És miről, ha nem jeligéjű terv szerint, kaszárnyánk 128 em- a központi választmány visszaéléseiről. Ez bérré a szükséges összes fő és mellékhelyi- a mi láthatárunkon csak nem rég feltűnt cégekkel 58141 frt 41 krba­­kerülne, s speciese a közhatalomnak, kifogyhatlan tár­­szakértők véleménye szerint ennyiből tény- háza a törvénytelenségnek. Mindegy neki,­leg is felépíthető volna. Az ez összegért fel- ha miniszter is az, a­ki tőle törvényességet építhető kaszárnyában azonban, már a nép-­és igazságot követe), ő nem tagadhatja meg felk. irodák is elhelyezve lennének. A nép-­ természetét. Kijátssza a törvényt, kijátssza az felk. számára szu­ks­­rakt, azonban úgy látszik igazságot, — és mert a miniszterrel szem­­a tervben nem foglaltatnak. Ezeket tehát, ha ben sem teheti ezt nyíltan, megteszi alat­­csak más raktárak e czélra nem szolgálhat­­tamban, lopva. A ki nem hiszi, az fáradjon nak, külön kellenek még felépíteni. Tervei fel a belü­gyministeriumba, és nézze meg a „Takarékosság“ 39401/11. sz. a. kelt belügyin, rendeletet hogy ok nélkül nem ágálunk és hogy olyat nem mondunk,a­mi nem igaz. Elárul­juk a 39401/1. sz. belügyminiszeri rende­letből a következőket: A 39401/11. sz. bel­­ü­gyminiszeri rendelet akkor kell, a­mikor még büszkén lobogott a trikolor Báró Bán­­hidy nevével, és a­mikor még kifeszített vitorlákkal evezett a félegyházi kormány­párt a vakmerő remények meghiúsulásá­­nak gyásznapja, az országos képviselővá­lasztás határnapja felé. Keletkezésére indo­kot az adott, hogy a helyi ellenzék neszét vette, s a párt vezérembereinek a város­h.o­/.i T*om­yr ~/‡»•—%%‹-» l»/.? *.i...i.A — ± I *­­.Uwlvár után, tisztán látta, hogy a választási szabad­ság veszélyben forog. Kérvényt adott hát be, s ennek elintézését sü­rgönyileg is szor­galmazta a belügyminisztériumban. Ezen kérvény és sürgöny kifolyása a 39401/11. sz. belügyminiszeri rendelet. Hogy mi en­nek a tartalma, ezt a legutolsó időkig nem tudtuk, mert az sem a kérvényezőkkel, sem másokkal közölve nem lett. Sőt megtörtént az, hogy midőn a szóban forgó rendeletet azok, a­kiket legközelebbről érdekelt, meg­tekinteni óhajtották, nem mutattatott ez meg nekik, írásban is kérelmezve jön a betekintés, a kérelmet azonban 32/k. p. v. 1887. sz. a. kelt határozatával írásban is elutasította a központi választmány. Minden­ 2 drb. barakkot is 250 férő­hellyel. Ezek építése 18.443 frt 64 kr.­­ba kerülne, mert a ministerium ezt feltétle­nül ne­m kívánja. Csakis a bara­kkokkal lenne azonban megfelelő a kaszárnya, mert csakis ezekkel együtt bírná befogadni a hozzánk gyakorlatra behívott honvéd le­génységet egész az utolsó lábig. Az összes építkezés, kaszárnya barakkokkal, és tet­szetős külső, valamint helyes belső berende­zéssel, hozzáadva a már jelzett két tételhez a külön kocsiszín és fáskamrákra szü­ksé­gelt 2201 frt 80 krt és a pöczegödrök stbr­­tot, költségvetés sze­­rvesei­lne.­­ Ezenkívül igen szép terv még a „Hon“ jeligéjű, de ez a szükségesnél több férő­helyiséget fog­lal magában s költségvetése is rendkívül magas, 125712 frt 7 kr. — A harmadik az is­mert Oblat­ek-féle terv. — A negyedikről, mely nem is számunkra készült, szólni sem érdemes. — Úgy értesültünk, hogy a lak­tanya-bizottság azt fogja javasolni a f. hó 11. napján tartandó közgyűlésnek, hogy a beérkezett pályaterveket felülbírálás végett oly megkereséssel küldje fel a nagyméltó­ságú la. k. honv. minist.-hoz, m­ely szerint a vá­ros anyagi ereje a „Hon“ jeligéjű,s az ahhoz ha­sonló, nagy méretekben s a takarékosság el­vének figyelmen kívül hagyásával készült tervek kivitelét meg nem birja, s így a T á 1 C 1 á. Október 6. Ha nem is fekete betűvel írnánk fel e napot, még akkor sem vesztené el sötét jelentőségét. Német, angol, vagy más nem­zet nyelvén írva nem jelent semmi külö­nöst, csak egyszerű, dátumot. De magyarul felírva — nagyon sokat. És mégis e sokat oly könnyen elbírjuk a testesedő feledés járművén. Éven­­kint megújul e nap s mindig kevesebb súly­ban hisszük érezni emlékét. Tudja isten, hisszük-e, vagy csak gondoljuk, hogy október 6-ikáit nem szükség elkormolyodni, magunk­ba szállni, visszaemlékezni..." Persze az em­beri gyengeséggel jár a feledés, könnyen feled jót, roszat, ha ez már régen történt. Egynehányan, kik akkor éltek, tudnak emlékezni még október 6-ikára, de ezek száma napról-napra apad, helyüket új ivadék foglalja el, mely akkor nem élt, új nemzedék, mely ma más irányt kö­vet, más szemmel néz, más szívvel érez s más jövőt remél, olyat, mely nem a multon alapszik. Lehet, hogy úgy lesz jobb talán. De tény, hogy a múltnak gyermeke a jelen, s uno­kája a jövő, s ha az unoka kores, nem ha­sonlít elődeihez. Pedig nemzetünk múltja szép, ahhoz —a szebbik részben—hasonló maradni : szép és okos dolog. Példa erre az egyház, mely tradicziói­­hoz — a világnézet folytonos átalakulásai közepett is — hű tudott maradni s e hűsé­gével uralkodóképessége biztosítva van. Nem volna szép, nem volna jó, ha nem­zeti traditióink közt megfeledkeznénk október 6-ikáról, mely ma 36 éve lett nem­zeti gyászüneppé. Olyan e nap nekünk, mint az egyháznak nagypéntek, s ha mi ezt az­gazán nagypénteket igazán nem ünnepel­jük, miként várjuk rá a nemzeti husvétot ? - Akkor mi szükség várni a feltámadásra ott, ahol feledni szeretjük a temetőt.­­ A nemzet agg remetéje, Kossuth La­jos, ép a napokban, egy nála járt hazánkfi­ától azt üzente Arad városának: „Üdvözlöm a vértanúk városát.“ — Váljon e tárgyú üdvözlet hány várost illetne meg e napon ? S megilletné-e városunkat, mely .­Kossuth Lajost díszpolgárául birja, de a nemzet vér­tanúinak alkalmi gyászszal nem adózik.­­• Szép családi élet, Ez most lelkem álma! A sors kedvezési Múló kincsek néki. Ha ezt megtalálja. Szép családi élet, Ez lesz lelkem álma! Túlvilág db randi Mind be fognak válni, Ha ott megtalálja. Dalm­ady Győző. Szép családi élet, Szép családi élet, Ez volt lelkem álma! Feledett búta, gondot, Világról lemondott, Ha ezt megtalálta. Holnap. Szép májusi esthajnal volt. A lenyu­godni készülő nap búcsúsugarai, mintha csak az elválás fájdalmát akarták volna a földre nézve súlyosabbá tenni, teljes pompájú fé­nyességgel ragyogtak be mindent, hová be­hatoltak. De nem hatoltak be oda, hol a leg­­bájosabb és legkedvesebb képet találták volna: a felfutóból alakult kisded lúgosba, melyben két szerető szív árasztotta egymás­ra­ a földi üdvösség gyönyörét. Ketten ü­ltek ott, egymás kezét fogva és egymás tekinte­tébe mélyedve. Hallgattak, de a hallgatás azon ékes szólásával, mely nem egyes sza­vakat suttog, hanem a delej erejével a lé­le­k í­gész teljességét­ cseréli ki egymással. Hosszas hallgatás után az ifjú szólalt m­eg egy sóhajtással. — Mire gondoltál, édes ? kérdé e le­ányka, a lélek zenéjének hangján. — A holnapra, midőn már egész világ előtt enyémnek nevezhetlek. — Én is arra gondoltam, és folyvást egy bohó ötlettel tépelődöm. Elmondanám, de attól tartok, hogy kineveted gyermekes­kedésemet. — Mondd el nekem, kedves. Mit árt, ha mosolyogni fogunk rajta? Szeretném, ha még ma felölthetném menyasszonyi ruhámat, hogy te láss meg először e szép pompámban. És szeretném, ha te is felöltenéd vőlegényruhádat, hogy én legyek az első, ki abban meglát. Gyer­mekes, bobé ötlet ugy­e ? De szeretném, ha megcselekednék. Valami csodálatos sejtés úgy nógat rá. Hát akkor cselekedjü­k meg. Oltsd fel fehér ruhádat, én is elmegyek, hogy vőle­­gényi atillámban térjek vissza hozzád. Szü­leid ki fognak nevetni bennünket. De mit tesz az, ha ez neked örömet szerez ? És megcselekedtek. És elnézgették egymást a fal tükrében is, a szemek tükré­ben is. És azután egymásra mosolyogtak megfogták egymás kezét és elmélyedtek egy bájos, csodálatos és titokteljes gondolat­ban. ,,Holnap“ . . .! L­ 'Holnap a­z enyém leszesz ! Sóhaj­tá a fiú. — Az egész örökkévalóságra! Felelt reá a leány sóhajtása. — Jó éjszakát, édes

Next