Félegyházi Hírlap, 1891 (9. évfolyam,1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

IX. évfolyam. A jövő kérdései: Mi lesz ? Mi fog történni? a megfejthetlen kérdések kérdése. Nincs jós, nincs halandó, nem volt s nem is lesz, ki határozottan képes legyen reá felelni. A jövőt, melyhez annyi reményt fűzünk a messze távolság ködhomálya takarja el szemeink elöl és nincs erő, nincsen hatalom mely eloszlatni tudná. De azért mégis bízunk benne, nem csüggeszt el bizonytalansága, mert meg van a reménység bennünk, melylyel a jövőt, ha megérkezik és jelenné lesz, köszöntetni szoktuk, így üdvözöljük, köszöntjük reménytelien a jelen új évet is, melynek küszöbén elfeledjük a múlt, szenvedéseit egy jobb jövő reményében, hogy amit megtagadott a múlt, az átélt nélkülözések és szenvedésekért meghozza a jövő, méghozza busásan nem csak egyeseknek, családoknak, hanem az egész nemzetnek is és beteljesednek a népdal következő lelkesítő sorai: „Felvirad még valaha, Nem lesz mindig éjszaka A magyarra!“ A gondviselés megelégelve a hosszas szenvedéseket, melyeket a nemzet átélt, kiterjeszti felette áldásos kezeit és boldog lesz a nemzet, felvirágzik a haza, s a virágzó hazában, boldog nemzet kebelén — most önzés szól belőlem — legyen boldog, virágzó azon város is, melyhez a szeretet nagyon sok emléket fűznek és legyen boldog annak minden családja, lakója, hol ezen újévi elmélkedő soraimat olvassák, mely, hogy valósággal beteljesedjék, szivem mélyéből kívánom és befejező soraimban is ismétlem: „Boldog újévet! Iskolaszéki gyűlés január 1. A városi r. k. iskolaszék" az új év reggelén d. e. 10 órakor tarta meg ez évi első ülését. Ünnepies hangulat uralkodott : az egész ülés folyama alatt, mindvégig a tárgyilagosság rendes medrében szólottak : az isk. szék tagjai az előírt tárgyakhoz. Az ülés megnyitása után ft. Kiss Boldizsár plébános isk. széki elnök meleg szavakban , adott kifejezést jókivánatainak, egyúttal : boldog új évet kívánt az iskolaszéknek. Majd megnyitván az ülést, a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére Zajon Dénes és Szabó Mihály isk. széki tagokat kéri föl. A legelső tárgy, az iskolaszék által kiküldödött elnökség és igazgatóság jelentése olvastatott föl. A jelentés, magában foglalja a túltömött osztályok czélirányosabb szétosztását, és az I. tizedi vegyes iskola beszüntetését. Az iskolaszék, a fel- olvasott eljárást helyeslő tudomásul veszi. Ennek kapcsán Aknásy Nándor el. isko I igazgató beterjeszti, hogy az iskolák összevonása alkalmával Bajárd János tanító nem járt el a kellő engedelmességgel , nevezetesen gyanúsító kifejezésekkel támadta meg az igazgató eljárást; részrehajlás és holmi gyanúsító, pajtáskodó kifejezésekkel élt az elnöki és igazgatói eljárás fölött, piszkosnak nevezvén az igazgatót. Az iskolaszék tagjai a legnagyobb megbotránkozással fogadták az igazgatói jelentésben foglaltakat. Nevezetesen dr. Holló Lajos isk. széki tag élénk színekkel ecsetelte a félegyházi tanügyi viszonyokat, hogy míg a városi közönség ezreket áldoz a tanügy emelésére, a tanítók helyzetének javítására, addig a tanítók, ahelyett, hogy komolyan fognák föl helyzetüket, ilyeténi eljárásra vetemednek, hogy továbbá tudomására jutott, hogy épen Almásy Nándor el.iskolai igazgató nem egészen korrektül járt el akkor, mikor Bajaid János tanító ellen véglegességre vetemedett. Miután ilyen beteges tünetek kezdenek föltámadni a tanítói testületben, fölkéri az iskolaszéket, hogy a legszigorúbb és legmesszebb kiható vizsgálatot rendelje el a fendezett komoly ügyben. Többek higgadt, tárgyilagos hozzászólása után kimondatik, hogy az Alma - Bajaki féle affaire megvizsgálására, Zámbó Géza világi elnök elönlése mellett. Kiss Boldizsár, Dobák Ferencz, Vona Mihály és ifj. Kocsis Sándor isk. széki tagok azon megbízatással küldetnek ki, hogy a felnevezett ügyben a legszigorúbb vizsgálatot ejtsék meg, és a megejtett vizsgálatról, minél előbb jelentést adjanak be az iskolaszékhez. Ezután Almásy Nándor elem. isk. igazgató még egy jelentést olvasott föl, amelyben előadja, hogy Bulla Balázs tanyai isk. tanító, a karácsonyi szitáidó előtt két nappal iskoláját odahagyta szünetet tartott, anélkül, hogy ez iránt jelentés hatóságánál kérdezősködött volna. A jelentés tudomásul vétetik, és a nevezett tanító ellen az előnyomozás elrendeltetik, amelynek megtételére Holló László gyimi. igazgató isk. széki tag elnöklete alatt Nagy András és Csák Kálmán isk. széki tagok küldetnek ki. Alig csillapodott le a folytonos vádaskodás, máris újabb meglepetés várt az iskolaszékre. Ugyanis felolvastatván a Tóth Lajos tanító elmozdíttatására vonatkozó püspöki leirat, amelynek értelmében Tóth Lajos r. k. okleveles tanító, tekintve a számos taníló által beigazolt terhelő adatokat, azok alapján nevezett tanítót állásától megfosztja. Ennek kapcsán Nagy András isk. széki tag, mely sajnálkozásának ad kifejezést, és fölemlíti, hogy ezzel még nincs befejezve az ügy tökéletesen, miután Tóth Lajosnak maradt méltó „sarjadéka“ nem egy a tantestületben. Miután nevezett isk. széki tag vonakodott eleinte megnevezni ama bizonyos tanúé, nevét, az iskolaszék komoly fölszólítására : Keserű Imre tanítót nevezi meg, mint aki Tóth Lajos nyomdokaiba lépett. Az isk. szék hosszasabb eszmecsere után határozatilag kimondja, hogy az Almásy Bajaki-ügy megvizsgálására kiküldött bizottság egyúttal vizsgálja meg a Keserű Imne ellen fölhozott vádak körülményeit is. Lecsillapodván a botrányok zivatara, felolvastatik Osszáné szül. Pongrácz Eleonóra tanítónő kérvénye, amelyben beterjeszti az iskolaszékhez, hogy osztályában IV-ik és V-ik leányosztály van fölállítva; azonban, tekintve ama körülményt, hogy a IV. osztályban tényleg 60 leánynövendék van, azazonkívül létező 15 növendéket, mint aki az V. osztályba jár, nem képes a kellő tananyagban képezni, nem képes kellő sikert előmutatni ; kéri ennélfogva az iskolaszéket, hogy az V. osztályt távolítsa el. Többek felszólalása után dr. Holló Lajos isk. széki tag indítványa fogadtatik el, amelynek értelmében küldetnék ki egy bizottság, mely érintkezésbe lépne Kunz Béla polgári iskolai igazgatóval, hogy az ötödik osztályba járó leánynövendékek vétetnének föl a polg. iskola I. osztályába. Az eljárás foganatosításával az elnökség, elemi igazgatóság, dr. Holló Lajos és dr. Zámbó Géza isk. széki tagok bízatnak meg. Ezzel a tárgysorozat kiraertettjén, miután kimondatik, hogy a Tóth Lajos elmozdított tanító állása ez alkalommal nem töltetik be, hanem a helyettesítés továbbra is megtartatik, következtek az indítványok. Zajzon Dénes képezdei igazgató és isk. széki tag bejelenti, hogy ő nemcsak mint isk. széki tag, de, mint miniszteri iskola látogató, több osztályt meglátogatott,és azokban sok irányt tapasztalt úgy a tanszerek hiánya, a kellő tisztaság, rend meg nem tartása, különösen a kályhák rossz ellátása miatt ; indítványozza ennélfogva, hogy az elemi isk. igazgató vizsgálja meg az egyes osztályokat, és amelyekben hiányokat tapasztal, részint közvetlen végezze el, részint tegyen jelentést a városi tanácshoz, hogy a tapasztalt hiányok pótoltassanak. Több tárgy nem lévén, az ülés 113/4 órakor záratott be. Nem értem, hogy miért mondhatják újnak ? Hát aztán mi rajta azúj ? Legfölebb a neve. A megboldogult évet „1890“nek, a mostanit meg „1891“-nek hívják. Ennyiből áll az egész újság, és azon kívül egy körömfeketényi újság sincs rajta. Mert, hogy ezután is megesik sok emberen, hogy 1891 helyett 1890-et ir, reményem, hogy azt már senki újságnak nem számyja. Hát akkor mi az új ? Talán az emberek ? Hiszi, aki hiszi, de én nem ! Ha úgy tetszik sorra vehetem embereimet, lássuk, hogy melyik lett hát új ? Talán a harangszó ? Ma is csak épen akkor zörgetett föl, amikor a legédesebben aludtam. Talán most belátóbbak az emberek, elismerik a szellemi táplálék szükséges voltát ? Nem igen. Ma reggel, amikor az új esztendő még a legújabb lehetett, megszólitok egy magát műveltnek tartó urat, — aki kalendáriumon, no meg a pénzen kívül semmit sem olvas. — Nézze uram, itt van egy jó irányú, korrekt szellemű, olcsó szépirodalmi lap. Írói a magyar tollforgatók legkitűnőbbjei, kiállítása . . . — Minek volna az nekem, — vág közbe emberem — épen nem új módon. — Igaza van, mondom én , még meg találna okosodni a sok betűtől. Valamelyik okos romai azt mondja, hogy a távollevők levél által lesznek jelenlévőkké. Itt van az asztalon egy rakás levél, lássuk, váljon hát ezen jelenlévőkké vált távollevők újakká lettek-e ? Ez a hat levél szerkesztőktől van. Lássuk, mit írnak. Mind a hat : B. u. é. k. ! és mintha csak összebeszéltek volna, kívánják és követelik, hogy : három napi záros határidőn belül fejvesztés terhe alatt egy-egy tárczát küldjék nekik. — Drága honorárium ! Itt két buckás névtelen levél. Az egyik anonym b. n. é. b., — de minden tartózkodás nélkül kijelenti, hogy bizo megbotránkozott azon, hogy én pap létemre novellát irok. A legjobb akarattal tanácsolja, hogy prédikácziót írjak. Ez nem uj dolog ! írok én kérem, prédikácziót is, amint ezt a másik névtelen hitelesen bizonyítja, midőn udvarias b. ú. é. k., után a lehető legjobb akarattal tanácsolja, hogy ne prédikácziót, hanem novellát írjak. Ezt is hallottam már. Kleofásmalmost mit tegyek ? Különben nagyon tudom, hogy az utóbbi anonym fajtáknak mi a bajuk. Szintén nem új. Kérem betanult prédikácziót szeretnének. Nem volna rossz! Csak legyen, aki kitalálja. Ezek a többi levelek barátaimtól jönnek. Nem sok, de ennyi jó barát is már nagy ritkaság! Lássuk csak, hát ezek megujidtak e ? Szó se róla ! Ma is csak három sor az egész levél. Az első sort a jó kövérre irt b. k. é. k. teszi ki. A másodikban azt írják, hogy most nincs más (!) írni valójuk! de én írjak gyakran és sokat. A harmadik sort már olvasnom sem kell, egészen a régi : „Máskor többet !“ Eddig semmi új ! Pedig milyen kellemes meglepetés volna rám, ha megújulnának a postások. Ha az megtörténnék, ezt az esztendőt is menten elfogadnám újnak. De hallják csak ! Vagy tíz forintnyi honoráriumot kaptam a postán. Bevezetésnek jó lesz gondoltam, s azonnal küldtem érte a postára. „Félegyháízi Uirlap“ Betegsegélyző és temetkezési egyleti rendkívüli közgyűlése 1890. deczember 26. A félegyházi első betegsegélyző és temetkezési egyesület m. é. deczember hó 26. délután 2 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. Elnöklett, Kiss Boldizsár plébános egyesületi elnök megnyitván a gyűlést, bejelenti a rendkívüli közgyűlés okát, hogy t. i. az év végéhez közeledvén, több rendbeli ügy végrehajtásra várakozik, amely ügyek elintézése szorosan a közgyűlés jogkörébe vágnak ; nevezetesen az ezen évre megválasztott orvos működési ideje lejár, ennélfogva itt az idő, hogy új orvos választassák, esetleg a régi orvos megtartatnék. Az egylet előadó titkára Szluka Ferencz hosszasan előterjeszti az egylet választmányának ezen dologban történt javaslatát, és eljárását. Nevezetesen, hogy az eddigi orvos Dr. Czobos Károly nem hajlandó az egyesületet az eddigi fizetésért tovább szolgálni, hanem akár egyedül marad, akár még egy másik orvos választatnék hozzá, évi 240 irtot kíván az egylettől fizetésül, egyúttal beterjeszti, hogy Dr. Sor Ferenc. és Dr. Horpáczky B. orvosok hajlandók évi 100 — 100 forintért elvállalni az egyleti betegek kezelését. Erre megindult a vita, mely itt-ott szenvedélyes alakot is öltött, nevezetesen, hogy jövőre megmaradjon-e az eddigi egy orvos, vagy pedig két orvos választatnék, és az idegen orvosok vevényirására ne hatalmaztassanak föl. Miután kétrendbeli indítvány létetett, elnök szavazást rendelt el, melynek eredménye az lett, hogy ezentúl két orvosa lesz az egyesületnek, akik az 1891-ik évre választannak meg : évi 100—100 írtért. Majd a pénzbehajtó szolgafizetési kérdése jött föl; 1-ső szám a választmány azt ajánlja az egylet közgyűlésének, hogy a szolga fizetése 1891. évre legyen 10°/0 a behajtott összegek után; azontúl minden általa szerzett uj tag után a behratási dijból : 20°/0 ; a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az indítványt. Egyúttal kimondatik, hogy minden uj-tag behratási dija ezentúl 80 kr, azaz : 10% lev°natik az illető uj-tag javára. Végre az orvosok választása került szőnyegre . Dr Sor és Dr. Horpáczky orvos urak egyhangúlag megválasztatnak. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK Másolat. Kereskedelemügyi m, Schr. Minister 73818 III. sz. Pest-Pilis-Solt-Kis-Kunvármegye közönségének, Dr. Vindor Vilmos szolnoki ügyvédnek , évi november 26-án hozzám benyújtott kérvénye alapján a Szolnoktól, Tószeg Jászkarajenő, Uj-Jécske és Alpár községeken keresztül Kis-Kurn-Félegyházáig vezetendő helyi érdekű vasút vonalra, megadott s múlt évi november hó 23-án 61583 sz. a. meghosszabbított előmunkálati engedély érvényét a lejárat napjától számítandó további egy évre meghosszabitottam. Miről közönséget fenti rendeletem kapcsán értesítem, Budapesten 1800. évi deczember hó 3-án Baross s. k. HÍREK. — A királyi udvar. Örömmel jelezhetjük, hogy a királyi udvar, a jövő hó folyamán hosszabb tartózkodás czéljából Magyarországba fog jönni, mely alkalommal többszörös kihallgatást ad Ő Felsége, és több bál lesz az udvarnál. Örülünk a felséges család itt időzésének ; mert igazán oly ritkán történik meg, hogy már maholnap ünnepszámba megy, ha a királyi családból valaki benéz kedves magyar hazánkba ! 20 esztendő bezárás Az 1890. évet, mint az előző években szokásos módon búcsúztatta el az egyház. Ó év utolsó napján d. n. 5 órakor, mind a két plébániai templomban óriási közönség gyűlt egybe, hogy végbúcsút mondjon az ó esztendőnek. Nem nagyon sajnálhatjuk a lefolyt esztendőt, mely ugyan nem hozott be járványt, se valami különös veszedelmet, de nem hozott jó termést, sem gabonában, sem borban. Talán a jövő fényesebb lesz. — Fritz Ferencz újonan megválasztott városi mérnök a múlt hó 28 án tartott közgyűlésen a hivatalos esküt letevén, állását elfoglalta. Úgy rövid két óra múlva meg is jött a küldöncz. Az ablak alatt kiabált, hogy nyissam ki a kaput. — Hát ezt mi lelte hogy a kapun akar bejönni? Pedig tudhattam volna. Nem új. A tíz forintot mérő krajczárokban és négy krajczárokban olvasták ki neki. Úgy jött szegény, mintha a görcs húzta volna a kezét lábát. De nem is csoda, mikor két markában, két hóna alatt és kötényében csupa pénz volt. Mikorra elraktam a pénzt. — (még a kályha vállára is jutott belőle vagy két maroknyi) — egy szurkos suszter inas lépett a szobámba, kopogtatás nélkül, az ajtót maga után be sem téve. Hogy szurkos, nem újság, hogy nem kopogtat és hogy be nem teszi maga után az ajtót, régi dolog. — Tisztelteti a meistrút . . . — Hadd el, ne szólj, akasztom meg őt, — az sem új, amit mondani akarsz ugye, azt üzeni a mestered, hogy: b. ú. é. k. ? — Nem a, hanem itt küldi a kontót. — Ez meg épen nem v. !