Félegyházi Hírlap, 1891 (9. évfolyam,1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

IX. évfolyam. . SZÁM. Félegyháza, október 18. 1891. Félegyházi Hírlap. Előfizetési ár: Egész évre­ 5 frt, félévre 2. frt 50 kr., negyed­évre 1 frt 25 kr. Hirdetések díjsz.aggály szer­int. Felelős szerkesztő: Szerelemhegyi Károly. Megjelenik minden vasárnap. K­­­ír.fióh­i­vatal : Banczay József könyvkereskedésében. (Heinrich György-féle házban.) Főmunkatárs : Szűcs Gyula. A költségvetéshez. Múlt heti vezérczikkü­nkben meg­ígértük, hogy a költségvetés egyes tételeivel is foglalkozni fogunk miután azonban még most sem vagyunk oly helyzetben, hogy annak egyes téte­leit ismernek, azokkal specializer nem foglalkozhatunk, csupán csak annak egyes, a közönség közé kiszi­várgott részleteire tehetünk némi megjegy­zéseket. Hallomásunk szerint a városi ta­nács törölte a főszámvevő által bevé­telként jelzett 23000 frtot mint a régi le­váltság­kötvények után járó évi ka­matot, s a várost terhelő adósságokat a kártalanításul nyert összegből kifi­zetni javasolja. Üdvözöljük a tanácsot ezen va­lóban kitűnő eszme felszínre hozata­láért, miután­­ ezen intézkedésével oly messze menő pénzügyi operációt indí­tott, meg, a milyen még községi éle­tünkben soha elő nem fordult, é­s a­melynek­­áldásos következményét nem annyira mi, hanem Utódaink fogják érezni, a­mennyiben a város mindennemű adóságaitól megszaba­dulva, leend­ő bizonyos idő elteltével a városnak most elidegenítetni látszó törzs vagyona is megtérülni fog. Ezen megtérülés pedig a tanács azon intézkedésében találja megfejté­sét,­ hogy a költségvetésbe jövőre évenként bizonyos összeg 4000 frtot, kiadásként felvenni indítványoz ; ezen összegen ismét váltság­kötvények lesz­nek vásárolandóa«, mind addig mig a most az adóság fizetésre éli­d­­ege­ni­tett" törzsvagyon ismét együtt nem lesz, illetve vissza nem szereztetik. A városi tanács ezen intézkedése a mennyiben törzsvagyon elidegeni­­tése czéloztatik, meg lehet, hogy gaz­dálkodó közönségünk előtt vissza tet­sző teend, —de ha meggondolják azt hogy ezen intézkedés által 30 év múlva — mi egy község életében annyi mint egy ember életében talán egy hó — a városnak adósága nem lesz nem csak, hanem most elidege­nített törzs vagyona is visszatérni, az eszme bizonyos pártolásra fog ta­lálni. Számszerűleg véve is a­ dolgot közönségünk a kölcsönök után ez idő szerint, — jóllehet azok legnagyobb része törlesztéses kölcsön, — 5%-ot kamatként és 2%-ot törlesztésként fizet és első tekintetre bár kicsinynek lát­szik, de ha figyelembe vesszük, hogy csak egy 100.000 frtos kölcsönnél is a visszafizetett összeg 270.000 — 280.000 frtot tesz ki, mindjárt nem tűnik fel oly' csekélynek. Tekintettel arra, hogy a váltsági kötvények a városnak évenként 4 720/­r°l" jövedelmeznek a tanács által a költ­ségvetésbe felvett 4000 frt sem jár tehát az adófizető polgárság külön megterheltetésével, mert ezen 4000 frt kijön azon differenciából, a­mely a regáló kötvények jövedelme és a község által adósságok kamata és a törlesztési részlet közt van. Ily körülmények közt tehát nem tudjuk eléggé ajánlani, hogy a köz­gyűlés a tanács előterjesztését tegye magáévá, s ez értelemben intéz­kedjék. Magunk részéről pedig a ta­nácsnak ezen intézkedéséért a legna­gyobb elismerésünket e téren is nyil­­vánítjuk. T Á R C­Z A Csataképek. Részletek a ,„Szabadságh­arcz emlékeinek“ kiállításából. Sok jelenet mamu­t megörökítve nem­csak írásban, de képben is a dicső napok­ból. Megannyi emlék, melyeket a kegyelet hiven őriz. A nagy érdekű kiállitáson, mely a szabadságharc­, emlékeit összegyűjtve, méltó zarándokhelye úgy a főváros hazafias né­pének, mint a fővárosban megforduló min­den vidékinek, kiváló helyett foglalnak el a csataképek. Számos egykorú festmény, dombor­művű kép, metszet és rajz örökíti meg a szabadságharc­, csata jeleneteit. Történelmi érdekű emléktárgyak ezek mind. Megelevenednek szemünk előtt a be­vezető harczok, melyeket vérkeresztségben még nem részesült honvédeink vívtak a rácsokkal. 1848. július 11 én kapták a szer­­bek az első leczkét Versecznél, hol vad futásban kerestek menedéket. E csatakép­hez sorakozik a rácz Knicenin tábornok és seregének egy domborművű, mint sz­inezett képe, melyek a romai sánczoknál állást foglalt pártütök táborát ábrázolják nagy hűséggel. Meg van örökílve az 1849. június 7-iki csata is a római sánczoknál, mely egyike volt a legvéresebbeknek. Az 1848. decz. 30 án vivott moóri csata több részletét ábrázolják kőnyomato s sz­ines rajzok. A reánk végzetes kimene­telű csatát Perezd Mór tábornok 5620 em­ber és 24 ágyúval vívta Jellasich 16000 embere és 52 ágyúja ellen. Azonfelül az ellenség készületlenül lepte meg a magyar sereget. Moórnál is hősiesen harczol­tak a mieink — „mondá a napokban a kiállítá­son Klapka tábornok — csakhogy kevesen voltak. Egész sorozata a képeknek tünteti fel Schlick osztrák tábornok téli hadjáratának részleteit. A verpeléti, tarczali stb. ütköze­tek sokszorosan meg vannak örökítve, per­sze német forrásból. Úgy látszik Schlick valódi reklám­­ generális volt, ki nem késett az utóvilág számára külömböző harczi poziturákban hátrahagyni a rezmáját, mert az bizonyos, hogy az ő alakja hűen van mindenütt fényképezve. Az erdélyi oláhok kegyetlenkedését Szeremley rajza után a magyar emigránsok által kiadott s a zalatnai vérfürdőt ábrázoló képe tükrözi vissza. 1848. október 24-én mészároltak le a mórok 640­ zalat­nai menekülő lakost. Ez igen ritka kép, miután a német kormány minden példányt megsemmisített, melyet csak megkaparit­­hatott. Bem erdélyi hadjárata sem maradt megöröketlenül. Győzelmes vonulása köz­ben Kolozsvár felé megtámadtatván, a tá­madást visszaveri s e közben esik el Geramb osztrák alezredes, mely jelenet képben látható. Az 1849. m­árczius 2-án vívott győzelmes medgyesi ütközet, Nagy­szeben ostroma és bevétele Bem által szép rajzolt. Megragadó szépségű s pompás kivitelű olajnyomat „Bem a piskii hídon.“ Itt vívták honvédeink a leghősiesebb kitárs­í­tással küzdelmüket 1849. febr. 1-én. Reg­­­­gel 8 órakor kezdődött a csata, melyben I Puchner vezérlete alatt 11.000 osztrák ka­tona 40 ágyúval harczolt Bem 7.700 ember és 28 ágyúja ellen. Délutáni 4 órakor már futásnak kezdtek eredni honvédeink, de Bem szava, ki megállásra bírja őket a Szü­gy felett elvezető hidnál s ki felkiált: „ha e lúd elveszett, Erdély is elveszett,s újra támadásra vezeti őket. És mire beál­lott az alkony a császáriak teljesen vissza­­verettek. Az 1849. február 5 én vivott branyisz­­k­ói ütközet a szabadságharcz egyik legfé­nyesebb fegyverténye s gyönyörűen van vissza is adva. Görgei maga írja: „Bra­­nyiszkót megrohanni, akkor annyit tett, mint a bikát szarván ragadni.“ De sere­gére nézve a branyiszkói harczot a „lenni és nem lenni“ kérdésének tarta, mert mö­götte is ellenség állt, előtte pedig Schlick egy megedzett és bátor hadsereg élén. A feladat hősiesen jön megoldva, Quyon ezred­es. vezérlete alatt a turóczi és z­olyomi­­ zászlóaljak vakmerő elszántsággal verték­­ ki állásaikból az ellenséget. Egykorú fest­mény ürüklíti e fényes harczi jelenetet. Nagy méretű, szép festmény, mely azon jelenetet ábrázolja, midőn a vörös­­­­sapkások Szolnoknál halál megvetéssel ro­­j­hannak a gyilkos ágyútűzbe és szurony­rohammal foglalják el az osztrák ágyukat. A tápió-bicskei, kápolnai stb. csaták részletei szintén láthatók. Gyönyörű kép a szolnoki ütközet rajza, melyet Szeremley képe után a magyar emigránsok adtak ki. A Komárom vára körül vivott har­czok s a vár ostroma is számos képben van bemutatva. Budavár ostromát és be­vételét szintén számos képben látjuk. Nagyon sikerült nagy olajfestmény és nagy kőnyomatú hű kép ábrázolják Budavár bevételét. Henci osztrák tábornok megse­besülése is fel van tüntetve. Rajzban látható a győri csata is, mely­ben az ifjú császár is részt vett. Az orosz hadsereg felvonulását, tábo­rozásukat is örökítik rajzok. Egész csoport­kép adja vissza a vi­lágosi fegyverletétel szomorú jeleneteit. íme, mennyi sok megtekintésre méltó Közgyűlés. 1891. évi október 11. A m­negy heti közgyűlésre jókora szám­ban gyülekeztek a városatyák, mi arra enged következtetni, hogy a dolog idő a a gazdálkodás terén múló­félben van, de másrészről az is okozója volt, hogy v­á­lasztás is volt a napi­rendre kitűzve, no meg a mi fő: a bornak 50, a pálinká­nak pedig 10 liternyi mennyiségben enge­délyezendő elárusíthatása iránti kérelem fölötti határozat. Az intelligencia gyéren volt képvisel­ve, s talán a miatt tartottak a viták huza­mosabb ideig. A képviselők meglehetős in­gerültek s haragosak voltak, különösen akkor, midőn a polgári leányiskolára 300 főt egy (!) szavazattöbbséggel megszavaz­tatott. Nem akartak belenyugodni a város atyái sehogysem, úgy hogy még az utolsó előtti tárgynál is újólag felszólaltak egyesek, kérdést intézvén a polgármesterhez, való­ban megadatott-e a segély vagy sem ? mert a határozat kijelentést — úgymond — nem hallották ! Volt kis affér is Szabó János kép­viselő s a polgármester között egy kis félreértés miatt. Minek következménye az lett, hogy Szabó János a közgyűlési te­remből eltávozott, Özv. Kalmár Józsefné nagylelkű alapítványát lelkesedéssel s hálás köszönet kijelentésével fogadta a közgyűlés. Valóban nem is találni szavakat, melyekkel a neme­sen gondolkozó, nagylelkű, jótevő úrnőnek lelkes adományait megtudnánk köszönni- Évek múltával leszen majd csak szembe­tűnő: mennyi terhet vesz le a város fe­­ledhetlen s örökhálára kötelező jótevője a városról, s mennyi jót tesz a népneve­­i é­s előmozdítása érdekében. Boldognak s szerencsésnek érezheti magát azon város, melynek olyan jótevői vannak, mint Kal­már Józsefné úrnő. Áldott lesz az ő emlé­ke, mig Félegyháza fenáll s áldani fogják jóttevőjük nemes lelkét majdan azok, kik az ő jóvoltából nyerik neveltetésüket, ki­­képez­tetésüket. Részünkről is azt kívánjuk, hogy városa jóvoltáért hőn dobogó szivét s tartsa meg az egek ura a legvégső korig, hogy áldás által kisért jótéteményeinek s eredményeit s az ezrek háláit minél tovább­­ tapasztalhassa. Nagy türelmetlenséget s ingerültséget­­ okozott az előadó tanácsnok s polgármester abbeli kijelentése, hogy a bort 50, a pá­linkát pedig 10 liternyi mennyiségben — a korcsmárosok kivételével — elárusítani illetőleg meg­venni nem lehet. Többen azt tartották, hogy hátha a minister Félegyhá­zára való tekintettel eltér a törvénytől (!!). Végre is bele kellett nyugodni mindenki­nek, hogy a törvény törvény. Az ötödik futott kútra felajánlott 400 frt körüli összeget is alig fogadta el a köz­gyűlés. Azt mondván, elég lesz a már meg­rendelt 4 kút. Csak midőn a kutak felállí­tásának szüksége kézzelfoghatólag beigazol­tatott valamint az is, hogy az ajánlat el­vagy el nem fogadása esetén is rövidesen több kutat kell még furatni s igy a fel­ajánlott összeg nagyon is előnyös s fele részben mégis fedezi az előállítási költsé­get, nyugodott meg a képviselő testület teljessége s fogadta el a tett ajánlatot azon kötelezettséggel, hogy a Illik tizedben a zálogház előtti téren szintén furat egy kutat. A közgyűlés lefolyása egyébként a következően folyt le. Napirend előtt dr. Sár Ferencz szólt a múlt közgyűlésen dr. Czobos Károly által a közegészségügyi viszonyok ellen felho­­zottakra, miután akkor elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen, ezúttal kénytelen az előadott panaszokkal foglalkozni; részlete­sen bizonyítja, hogy a városi orvosok ellen emelt vádak alaptalanok, miért is azokat egyenként és összesen visszautasítja. A közgyűlés dr. Sár Ferencz védekezését tudomásul veszi. Id. Bakos Imre a kúttégla égetése iránt intéz kérdést az elnöklő polgármes­terhez. A polgármester kijelenti, hogy tu­domása van, miként a város által égetett­­ téglák közt csekély számú első minőségű­­ tégla van az alkalmas föld fogyta miatt. Már utasította a gazda­tanácsnokot, hogy tegyen jelentést a tanácsnak a téglaégetés költségeiről, a­mely jelentés a költségvetés­­ tárgyalása alkalmával fog a közgyűlés elé terjesztetni a további határozat végett. A polgármester válaszát úgy a felszólaló mint közgyűlés tudomásul vette. Tóth Imre indítványozza, hogy a köz­munka napszám — tekintettel a tanyai lakosságra háruló nehézségekre — a hoz- * 1

Next