Félegyházi Hírlap, 1892 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
70. évfolyam, közbirtokosságnak, mely feltétel alatt adassák át igénybe vétel czéljából. Sajnálatos tünet, hogy azon incidens, melynek ez a gyűlés kifolyása volt, mely egyedül személyes ellenszenvre vezethető vissza, és csak két magán egyénnek magán ügyét kellett legyen képeznie, annyira félre lett magyarázva. Bizony nem mutat nemes gondolkozásra az olyan törekvés, mely a város vagyonos polgárait igyekszik fölbujtani maga ellen a város ellen, tehát maguk a polgárok ellen azáltal, hogy két egyén privát ügyét olyalakaban tünteti föl, mint a város és a közbirtokosság közti ellentétet és mig az egyik testületnél jogsértést panaszol, addig a másiknak hatalmi túlkapást erőszakoskodást imputál valótlanul. És igy szembe állítja a közbirtokosságot a várossal — a polgárokat önmagukkal , mely helytelenséget egyébb nem indokolhat, mint a hatalmi rivalitás a viszályhintők részéről. Egy oly lépést, milyent a hamis imputáció folytán a közbirtokosság tenni szándékozik, semmi esetre sem szabad elhamarkodni. Szomorú következményeket vonhat az maga után. A társadalmi rendet bontja meg s a legnagyobb mértékben reagál a város fejlődésére. Mert az nagyon szép, ha a közbirtokosságnak oly tekintélyes jövedelme van, de a józan, a nemes felfogás avval már nem vállalhat szolidaritást, hogy az a jövedelem talán egyes önzők nagyravágyó céljaik elérésére, retorziókra fordítassák akkor, amidőn a humanitás és a kultúrás törekvés e zárt ajtókra talált ott. A felelősség azokat fogja terhelni, kik a közbirtokosságot beleviszik a haszontalan költekezésbe, s a viszálykodásba. Vegyék fontolóra a birtokosok, hogy a partikularizmus ápolása, a kaszt-alakítás ma a társadalom legvészesebb gyuanyagának háborgatása, mely csak ellenkasztokat teremthet , s csak a szocializmust fejleszti, terjeszti. Mi hisszük is, hogy józan gondolkozású birtokos polgáraink nem hagyják magukat szélsőségre vezettetni, hanem a nyugodt s békés fejlődés útján haladva fognak úgy a maguk, mint a város gyarapodásán munkálkodni. A gyűlés lefolyása a következő : Napirend előtt dr. Holló Lajos intézett interpellációt a polgármesterhez a marhajárlatok körül felmerülő késedelem tárgyában. Dr. Zámbó Géza polgármester válaszában kijelenti, hogy neki is tudomása van a panaszokról s intézkedett is, hogy a járlatok írására mindenkor elegendő számú munkaerő álljon rendelkezésre, annál fogva annak oka, hogy a munka kivételes alkalmakkor megtorlódott, ő nem lehet. Különben az ügyről bővebb felvilágosítást nyújthat a jelenlevő alkapitány. Hegedűs Imre alkapitány elismeri azt hogy a tárlatok kiállítása körül panaszok merülnek föl, de tagadja annak jogosultságát. Több ízben kihirdette, hogy tárlatokat mindennap állítanak ki, de a gazdaközönség csak a vásárok előtti napokon jelentkeznek tárlatokért, aminek következtében áll elő aztán a nagyobb mérvű torlódás. A késedelemnek másik oka a helyiség szűk volta. A bajon szerinte elsősorban a közönség segíthetne, ha nem egyszerre, tolulna oda; másodsorban a hatóság, ha orsz. vásárok alkalmával megfelelő helyiséget bocsátana rendelkezésre. Dr. Holló Lajos az előadott módok alkalmazása által nem véli elháríthatónak a bajt. Legczélravezetőnek véli, ha a nagyobb kereslet alkalmával különböző ha-tósági személy pl. a főkapitány, főjegyző is megbizatnék a járlatok kiállításával. Indítványozza, hogy a szervezési szabály- rendelet átdolgozására kiküldött bizottság utasítassék annak ily értelmű módosítására. A közgyűlés egyhangúlag elfogadja dr. Holló Lajos indítványár a utasítja a bizottságot, hogy a járlatügy megfelelő módosítására terjesszen be megfelelő javaslatot. Következett a napirend. Vona Mihály és 52 érdektársa indítványozza, hogy a közbirtokosság jogosítássék fel arra, hogy közgyűléseit az eddigi szokásos módon jövőre is a városháza közgyűlési termében tarthassa meg, a város jogainak épségben tartása mellett. Elnöklő polgármester előterjeszti, hogy a szóban forgó ügy, melynek következté-ben 53 képviselő rendkívüli közgyűlést tartását kérte, közte és a birtokosság elnöke közti ellentétekből keletkezett. Az ügy állását a következőkben adja elő: A múlt évben a közbirtokosság egyik közgyűlésén egy közérdekű ügyben, mint a redemptióval bíró város képviselője, felszólalt és ez ellen sem maga a közbirtokosság sem annak elnöksége nem emelt kifogást. Néhány hóra rá a közbirtokosság egy más közgyűlésén az elnökség szólási jogát kétségbe vonta ; a közbirtokosság egyeteme azonban, tekintettel arra, hogy a város redemptus birtokos, ezen jogát elismerte. Egy hét előtt ismét megjelent a közbirtokosság gyűlésén, s az elnökség ismét tiltakozott felszólalási joga ellen. Ő az elnök erőszakossága ellen ismét a közgyűléshez fordult s ez megadta neki a jogot a szólásra. Ezekből kitűnik, hogy nem a közbirtokosság, hanem annak elnöke volt az, a ki őt mint a város képviselőjét jogaiban sértette. A közgyűlés lefolyása alatt egyetlen indulatos szót sem ejtett, hanem a gyűlés befejezése után intézett kérdést Bánhidy Istvánhoz, magyarázatát kérve eljárásának. Bánhidy István erre oda nyilatkozott, hogy nála a városnak, mint birtokosnak képviselője bejelentve nincs, ő tehát a polgármestert a város képviselőjéül nem tekintheti. Ő ezen kijelentésre hivatkozott a régi gyakorlatra, hogy a közbirtokosság gyűléseinek idejét mindenkor bejelentette a város hatóságának; erre vonatkozólag hivatkozik a közbirtokos-ság jegyzőjére ; csak a jelenlegi elnök írni rlasztotta el azt megtenni. Egy átiratot intézett a közbirtokossághoz, melyben jogainak az elnök erőszakoskodása ellenében megóvását kérelmezte és értesítést kért arról, hogy kik a közbirtokosság tisztviselői és egyszersmind kijelentette, hogy a közgyűlési termet a közbirtokosság, gyűlések megtartása czéljából előzetes bejelentés mellett a jövőben is átengedi. Ezen eljárásra a vett sérelmek után kényszerítve volt úgy a város közönségének méltósága, mint hivatali állásának tekintélye érdekében. Bánhidy István képviselő s a közbirtokosságnak elnöke hivatkozik a közbirtokosságnál eddig dívott gyakolatra, melye szerint ott eddig testületek nem bírtak volna képviseltetési joggal , kijelenti, hogy ezen gyakorlatot kívánja fentartani ezentúl is, mit a választmány is magáévá tett. Vona Mihály a benyújtott indítványt pártolja s az eddigi állapotot óhajtja fentartani a város jogainak épségben tartása mellett. Dr. Holló Lajos nem oszthatja a közbirtokosság elnökének felfogását, mert a vagyonközösség feletti határozathozatalból egy birtokos sem zárható ki, s így a polgármester jogosított képviselni, ott a várost, mint birtokost , és ha a város ebbeli jogail nem ismertetnék, kénytelen lenne a város jogait tiszti ügyésze által bíróilag megvédelmeztetni. A gyűlések előleges bejelentését illetőleg nem lát szemminemű nehézséget vagy sérelmet abban ha közbirtokosság elnöke átiratban vagy jegyzője által tudomást szerez arról, vajon a közgyűlési termet igénybe veheti-e ? A polgármester eljárásáról szólva legmegfelelőbbnek tartotta volna, ha a város közönségén ejtett sérelmet azonnal ide a közgyűlésnek bejelentette volna s ettől kért volna orvoslást. Kerülni kívánja a személyes és osztályharczoknak felidézését melyek csak bénitólag hathatnak a város fejlődése és eredményekben, szomorú állapotok előidézői lehetnek. Óva inti a polgárokat társadalmi osztályok felállításától s az osztályérdekek előtérbe tolásától. A benyújtott indítványt a város jogainak épségben tartása mellett pártolja s ennek határozattá emelését kéri. Mihálovics Béla szintén az eddigi békés állapotok fentartása mellett emel szót- Köszönetet mond dr. Holló Lajos orsz. képviselőnek a kérdés megoldása körül tanúsított buzgalmáért tapintatos eljárásáért. Hozzájárul a benyújtott indítvány elfogadásához. Az elnöklő polgármester mielőtt a határozatot kimondaná az elmondottakra reflektálva azon megjegyzést teszi, hogy személyes vagy osztályharcrok felidézése neki soha eszébe nem volt, a viszályt ő nem kereste és nem kezdte, s fia valaki ezt tette az nem ő volt. A határozatot, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott, oly értelemben mondja ki, mint az az indítványában téve volt, t. i. a város a közgyűlési termet igénybevétel végett továbbra átengedi a közbirtokosságnak a város jogainak épségben tartása mellett. Az pedig oda megy belesugja a fülébe: induljunk azonnal, mert ezer forintot találtam. Erre a szóra Sódar is olyan lett, mint a fal. (Talán azért oly sápadtak a nagy urak mert sok az ezres bankójuk? A szegény ember tízest is csak másnál lát s mégis piros az orczája. Hasztalanul ígért azután a német akármennyit a két csikóért, többé nem volt eladó semmi árért. Egy percz alatt be lett fogva és a vásártért odahagyva a bámuló német nagy csodálkozására, aki egyet vont a vállán ezen előtte megfoghatlan dologra és ment tovább. Mig Sódar uram és felesége hazaérkeztek borzasztó félelmeket állottak ki. Sódarné háttal ült az urának , hogyha jönne valaki utánok észrevehesse s igy jelt adhasson. Meg is kérdezte Sódar uram százszor is : mégse jó senki ?. Mari, nem jön utánunk senki ? Volt irtózatos rémülés midőn jött két csendőr, pedig ezek szemközt jöttek, de a rossz lelkiismeret mindenütt veszélyt gyanít. Ez is elmúlt, s ők megkönnyebülve törülték izzadt orczájukat. Egész nap csavarogtak, úgy intézték a dolgot, hogy későn érkezzenek meg, mikor már senki se látja, megérkeztüket. Sikerült is minden terv szerint. Haza érkezvén a lovakat bekötötték az istállba s itt megint elővették az ezrest , ók, hogy csókolták, hogyan sírtak örömükben. Egész éjjel nem tudtak aludni a nagy boldogságtól. A fal egy hasadékában elrejtették s reggelig mindig tervezték, hogy mit fognak csinálni. Végre abban állapodtak meg, hogy a jövő tavaszra egészen új házat építtetnek. A csikókat megtartják, a venyebéket meg eladják. Sódar uram úgy intézte a dolgot, hogy ne lássék meg rajtok rögtön a jobblét, nehogy gyanúba keveredjenek. Mert, ha hirtelen túladna az ezeres bankón, nagyon könnyen megütköznének rajta az emberek akik nem olyanféle embernek ismerik ötét a kinél még ezeres bankó is foroghatna ! Kivált még most hamarjában ! Mert aki elvesztette, bizonyosan jelentette is már hivatalos helyen. Másnap csakugyan hallották is azoktól, akik szintén a pécsi vásárban voltak, hogy kidobolták, miszerint egy lókereskedő elvesztette a pénztárczáját, aki megtalálta szolgáltassa vissza, 100 frt jutalmat kap. Hát tán bolond vagyok gondolja magában Sódor uram, hogy ezer frtot odaadjak százért! Nemsokára megjött a szüret ideje is. Az idén sokkal barátságosabbnak mutatta magát Sódar Péter mint máskor. Eddig nagyon fukar hírében állott, de most kezdett bizonyos népszerűségre szert tenni. Máskor bezárt pinczeajtó megött iszogatott, nehogy meg kelljen kínálni valakit egy pohár borral. Most az ajtó mindkét szárnyát kitárja s minden arra jövőt-menet beszólit egy pohár borra. Minden áron hajhászta a népszerűséget, mert közeledett a biró választás, ő pedig nagyon szeretett volna biró lenni. Alkalma is akadt nemsokára a népszerűségét még jobban nevelni. Született ugyanis egy kis gyermekük. Nagyon ritka eset ugyan Baranyában, hogy egy háznál két gyermek is legyen, mert ott azt tartják, hogy elég abból egy is. S addig nem is szokott másik lenni míg az az egy meg nem hal. De hát Sódar uramnál megtörtént a ritka eset s akarva nem akarva keresztelőt kellett tartani. Ez ugyan Sódar uramnak csak annyiban volt ínyére, a mennyiben elérkezettnek látta az időt népszerűségét a lehető legjobban biztosítani. Baranyában a legszegényebb ember se ét kevesebbet 10 kománál. A jobb módnak 30 — 40 komát is, a siklósi papnak egy gyermekétől van éppen 100 drb. És ne gondolja senki, hogy ezek közük csak egy az igazi kereszanya és keresztapa! Az mind igazi, mert mindannyinak neve beleiratik a keresztelési matricujába. Sódar uram hitt 30 komát s komaaszszonyt. Ez is belekerült neki vagy 50 írtjába meg 5 akó borába, mert a baranyai ember nagyon tud inni, sőt az asszonyok sem tarthatják a szájukban a bort. Denique ez is megtörtént. Az ezeres bankó pedig nyugodott a fal hasadékában. Azaz csak nyugodott volna, de nem volt annak sem éjjele sem nappala. Hol Sódar uram vette elő, hol a felesége. Ott mily boldogok voltak mindketten; sokszor egymás nyakába borultak s úgy sirtak örömükben. S ha meglátta volna őket ilyenkor valaki kisirt szemmel jönni ki az istáléból, bizonyára azt gondolta volna, hogy ezeknek a lovuk döglött meg. A keresztelőt követő harmadnapon bement Sódar Siklósra Nikolics téglagyároshoz, ki egyszersmind fakereskedő is volt, és felkérte, hogy adjon neki vagy 500 frt értékű anyagot hitelbe , majd tavaszszal, ha a mohácsi vásárban eladja 4 ökrét, „Félegyházi Hírlap.“ Az erkölcsi jellem, mint a ne-velés végczélja. Az iskola nemcsak tanító, hanem egyszersmind nevelőintézet is. A tanító nemcsak arra van hivatva, hogy napról-napra tovább vigye a gyermeket a hasznos isme- retek szerzésében, hanem egyszersmind arra is, hogy a gyermek lelkületét, ennek fejlődését gondozza s éber megfigyelése tárgyává tegye, s ha netalán gyomokat fedezett fel ott, hol csak szépnek s jónak van helye , igyekezzék a gyomokat kiirtani a még talán tiszta , de jóra, roszra egyaránt fogékony gyermeki szívből, így értelmezve a tanitónak hivatását, feladatát, s láthatjuk, hogy a tanitónak nevelői szerep is jutott. E kettő közül melyik legyen elsősorban feladatunk, a tanítás e vagy a nevelés? meghatároznunk s a kettő között válaszfalat vonnunk nagyon bajos s eltévesztett dolog volna. Miként a testi és szellemi nevelésnek karöltve kell haladni, hogy „egészséges testben ép lélek lakozzék“ — éppen úgy kell karöltve haladni az iskola világában a tanításnak a neveléssel. E két fogalom nem zárja ki egymást, sőt inkább barátságosan megférnek együtt mindenütt és minden alkalommal. Valamint minden munkának, úgy a nevelésnek is megvan a maga czélja, mely azonban nagyon sokféle, a szerint a mint egy, vagy más szempontból értelmezzük azt. — Ez alkalommal a nevelés végczélját erkölcsi szempontból veszem s végczélul az erkölcsi jelemet állítom fel, melynek elérése nélkül a nevelés csakugyan hiányos lenne. Igaz ugyan, hogy a gyermeknél erkölcsi jellemről még nem beszélhetünk ,de az is igaz, hogy fejlődésének alapja az iskola falai között kezdődik s szilárd jellemmé csak a világ zaja közepette lesz, csak ott jó az ember erejének s kötelességének tudatára, mert ott küzdenie kell. De nézzük a lelkifejlődésnek eme másik irányát, mely az erkölcsi jellemhez vezet. Mint amott, úgy itt is a nekifejlődést az érzés nyitja meg, mely az érzékszervek segélyével közöltetvén a szellemi élet központjával, az agygyal az érzelmeket, lelki állapotunk eme jelenségeit hozza létre. Az érzelmek vagy kellemesek, vagy kellemetlenek ; a szerint, amint a külső behatás vagy jel, vagy rossz érzetet kelt fel bennünk. Azon oknól fogva, miszerint a jó és rész, a kellemes és kellemetlen között különbséget tudunk tenni : a kellemes érzelmeket megtartani, a kellemetleneket pedig elkerülni iparkodunk, így jó létre az akarat, mely ha keresztül is vitetik, cselekvésnek neveztetik. De ebből korántsem következtetik, hogy a cselekvés mindig a jóra irányul s a szépet, jót törekszik megvalósítani. Sokszor teszszük a rosszat, még akkor is, midőn teljes tudattal bírunk annak káros következményei iránt ; megszegjük a törvényt, habár tudjuk is, hogy az büntetést von maga után. Hát a gyermek, ki egy, vagy más cselekedet erkölcsi értékéről még tiszta fogalommal sem bír mennyivel inkább elkövetheti a rosszat akkor is, midőn az ellenkező cselekedet is módjában lett volna. Íme kérdem : nem itt veszi-e kezdetét a jó és rossz, a helyes és helyetlen cselekedetek méltatásával s ellenőrzésével az erkölcsi nevelés ? Erény, erkölcs: legdrágább kincse az embernek."— A tudós bár győzze is meg mélységes tudományával a világot ; de ha ez nem erkölcsi nagysággal s jellemszilárdsággal van párosulva hasonlít a kívül mosolygó, de belül rothadó gyümöcshöz. Ki az embert csak külsejéről ítéli meg, s nem veti mérlegre belső világának kincseit, avagy rossz tulajdonait : „hasonló a gondolatin gyermekhez, ki a könyvnek egyedül csak bekötését nézi.“ — Az erkölcsi nagyságból önként következik a jellemszilárdság. Jellem erkölcsiség és viszont erkölcsiség jellem nélkül nem képzelhető ; nélkülözhetlen társak ezek az ember életében. — Már maga az erény sem egyébb, mint akaratunk, cselekedetünk nemessége, törekvés a tökéletesség felé, vagyis a tulajdonképpeni erkölcsi jellem, mely tetteinek legfőbb indokául istent ismeri. Erényesekké tehát úgy nevelhetjük gyermekeinket, ha jellemüket Isten felé irányozzuk. Az erkölcsi jellem fejlődése kezdetet 7-dik szám.