Félegyházi Hírlap, 1892 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-09 / 41. szám
41. SZÁM. X. évfolyam. Félegyháza, október 9.1892. Előfizetési Sr. Egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr., negyedévre 1 frt 25 kr. Hirdetései Adyszabály szerint. Egyes szám ára 12 kr. Felelős szerkesztő: SZERDREY IMRE. Főmunkatárs: DOBÁK ISTVÁN. Kiadóhivatal Banczay József könyvkereskedésében. (Heinrich György féle házban.) Szerkesztőség: Bimbó utcza, Fekete-féle házban. Kultur mozgalom. Érdekes kultur mozgalom ébreszté fel aluvó társadalmunkat. E lapok múlt számában ugyanis foglalkoztunk egy művelődési kör eszméjével s örvendetesen jelezhetjük már is, hogy nem voltunk pusztába kiáltók és szavunk élénk viszhangra talált társadalmunk minden rétegében. A művelődési kör eszméje tehát elvileg el lett fogadva, habár a kivitel tekintetében eltérők a nézetek. Általában kétféle nézet uralkodik t. i. vagy tisztán pedagógiai kör legyen az, vagy általános kultur egylet. Szerintünk egyik a másikba nem ütközik és ismételve mondhatjuk, hogy bátran vonható egy kalap alá. Pedagógusaink a kultúra hivatás szerinti napszámosai, míg társadalmi faktoraink más után szintén oda igyekeznek. A cél tehát egy és a cél mindenha szentesíti az eszközöket. De alkudjunk meg a helyzettel és lássuk csak röviden, miről van szó? Társadalmi életről városunkban alig beszélhetünk és minden tekintetben merev, elszigetelt életet élünk, melynek káros mivoltát szomorúan tapasztaljuk. Ezt a beteg társadalmat tehát alaposan meg kell operálnunk és erre egy kultur kör szervezése szükséges. Legyen tehát az a kultur kör általános jellegű és amennyire intenciója megengedi, a működő tagok megválasztásában zártkörű. Az alakuló gyűlés küldjön ki saját kebeléből egy nyolcas bizottságot az alapszabályok és részletek kidolgozására. Ugyanezen bizottság legyen felruházva olyan jogkörrel, hogy az önként jelentkezők kultúrérdemeit latba vetve, döntsön azok fölvétele felett. Jelentkezhet pedig minden tanár, lelkész, tanító, társadalmi állásánál fogva minden tisztviselő, hivatalnok, ügyvéd, orvos, tanügy-és kulturbarát. Ezek a felvétel után, együttesen a kör működő tagjai leendőnek, a társadalom többi osztályaiból fölvett tagok pedig a kör pártoló tagjai. Egyebekben pedig a kör működési rendje, a múlt számukban jelzett program szerint történik és pedig a tanügyi-, társadalmi-, irodalmi és vigalmi osztály keretében. Ami pedig a női osztályt illeti, az általános nézet szerint nem vonható be, csak a vigalmi osztályba olvasztva, amint az közreműködésük értékéből mit se von le. A művelődési kör szervezése tehát olyan kulturmozgalom, melynek létjogán már ellenségei sem kételkednek. Nemes hivatását pedig a társadalmi élet föllendülése fogja bizonyítani, amire pedig aligha van valahol nagyobb szükség, mint éppen nálunk. Különben egy pár példát hozunk fel a kör működésének illuszrálására. Tudunk egy várost, ahol a művelődési kör szegény gyermekeket felruházó és iskoláztató segélyegyesületet teremtett, közkönyvtárt létesített és kulturbáljain majd minden szezonban egy-egy új intézményt táncol ki az ifjúság. Tudunk egy várost, ahol a hason kör olyan társadalmi pulzussá jön, hogy egy ész kis provinciát teremtett az illető városnak. Tudunk egy várost, amely oly igen azonos a mi viszonyainkkal és kultúrköre oly derekas dalkört és műkedvelő társulatot tart fenn, hogy még az egyszerű polgárember is nagyvárosi műveltségre emelkedett, pedig egy fél emberöltővel ezelőtt még szörnyen alacsony fokon álló város volt civilizáció tekintetében is, kultur tekintetben pedig számba se jött. Tudunk egy várost, ahol a kultur kör által rendezett felolvasások és kapcsolatos vigalmak, majdnem a megyei központtá tették gyülekezés tekintetében és a sokszoros jövedelemből kultúr szükségleteit az adózó polgárság megterhelése nélkül fedezi. Sok várost állíthatnánk még fel például, ahol a hasonló kultúrkör úgy társadalmilag, mint általános művelődés tekintetében üdvös reformációt végez. Elvész az én népem, mert tudomány nélkül való — mondja az irás. Hass, alkoss, gyarapits — mondja a költő és ellátást, mely oly alkotásokra lelkesít, hogy az általános gyarapodás legyen a gyümölcse, egyedül a kultúra adja. A művelődési kört ezért nevezzük a társadalom ezerjófüvének, amelyre pedig beteg társadalmunknak és fogyatékos kultúránknak oly igen nagy szüksége van. Azért csak helyeselheti mindenki és kell, hogy támogassa egész hévvel azt a kultúrmozgalmat, mely arra indult meg, hogy társadalmunkat alaposan kúrálja. Segíts magadon, isten is úgy segit! A FÉLEGYHÁZI HÍRLAP TÁRCÁJA. A fájdalom dala. — Anyásom emlékkönyvibe — Ila néha rám veted . .. Anyónom a tzemed’—, Elfásul e kebelt „Képeddel alszom el-‘ Ha jő az enyhe regg’ S aszott nyelved pereg, Vádolom az eget: „Képeddel ébredek !“ Ha látom, a halál ■ S ördög rád nem talál —, Hogy gyászom mily igaz: „Kimondhatatlan az /“ De majd, ha egykoron Neked zúg a torony, Mindent elfeledek: „Mit érted szenvedek /“ Don Cupido. Régi kun dolgok. A váczi schemat. a dioc. pápai tizedlajstromának egyik helyén a régi Félegyházáról van szó, mely szerint az privilégiális szállása a nobiles de Cumanorumoknak, azaz a kiváltságos kun nemeseknek. Írva vagyon ugyanott az is, hogy a kis kunság, vagyis a minor de Cumania két egyházra van felosztva Miklós és Vendel szentek patronátusára. Mi a Vendel oltalmába valánk ajánlva és talán ennek a maradványa a hármas határ mai szt. Vendele is. Mig a Sanctus Nikolaus egyháza a mai Kun-Szent-Miklós környéke vala. Valószínűleg a két részre osztott egyházi rendszer feléről vette városunk fel a Félegyháza nevezetet, ezt legalább a krónikás alappal biró etimológia is támogatja. Tény az, hogy városunk a kiskunságnak úgynevezett egyik districtus helye volt és a mai nagyház vala a kiskunság utolsó districtus székháza. Az is tény, hogy mikor József nádor, a kunok grófja és palatínusa jubiláris körútját tette a kiskunságon, verbói Szluha nádorispánnak városunk falai között azt a megjegyzést tette, hogy „a kiskunok legbuzgóbb metropolisa Félegyháza.“ Ezek pedig egy ötvenéves nádor ajkáról nem voltak üres szavak és a déli rókaprémes kiskun bandérium az áldott jólelkű főherczegnek nem kis örömet szerzett. A kunok egyáltalán mindig kiváló szerepet vittek a magyar nemzet történetében akár intézkedés, akár adózás tekintetében, amint ezt a kurucz és a labanc világban beigazolták úgy, hogy jutalmul a dinasztia egy százados pert akasztott a nyakukba, amit közönségesen : jászkun redemptiónak nevezünk. A redempciónak krónikás múltja röviden ez. A jászok, kunok és hajdúk szabadkerületbeli kiváltságos nemesek valának mindannyian és a zavarosabb időkben hol a császárt, hol az erdélyi fejedelmeket támogatták nemcsak katonákkal, hanem tetemes pénzsegélylyel is és pedig a nagykunok és hajdúk a Rákóczyakat, a kiskunok és jászok pedig az uralkodó házat. Meg is bűnhődtek a szatmári békekötés után keservesen, mert Illik Károly trónraléptekor üres lévén az udvar kasszája , a jászkunság elzálogositását ajánlották a magyarfaló labanc tábornokok és Károlyi Sándor, a kunok belső ellensége, aki Rákóczynak is dicstelen elbuktatója volt ; mindezen hazafiatlan munkáért aztán kapott grófi koronát, 73 helységet s 17 rész jószágot. így lettek eladva a szabad jászkunok a „német vitézrend“-nek 500,000 mond ötszázezer rénes forintért. Eszterházy Pál nádor küszöbét hasztalan koptatták a jászkun deputátumok a petícióval és protestációval ; míg végre az 1715-iki országgyűlésen az új nádor, Pálffi Miklós, mint a kunok lelkes palatínusa kivitte, hogy az eladás csak ideiglenes zálogra jön módosítva és három év múlva a kunok már redikálni akartak. Ezt azonban a hazafias kincstárnok nem engedte meg, ékesen indokolva a pozsonyi diétán, hogy ez a megváltás a nemzet kötelessége, tekintve a kunok mindenkori intézkedését és az udvar helyzetét. Puszta ígéret volt ez is és időközben a „pesti rokkantak háza“ váltotta meg, ami által legalább magyar gazdát cseréltünk. Végre Mária Therézia alatt az 1745-ik évben, a kincstár által jövendőben kárpótolandó, keservesen összerakták apáink az 500,000 redemptió forintot s ráadásul a kedvelt királynénak még ezer kitűnő kun lovast is adtak. A százados redemptionális per megváltási summája a jász és kun portákra a következő arányban oszlott meg: jászok 263,000; nagykunok 155,000; kiskunok 182,000 frtot adtak járulékaival. A 73,900 pót redimálási költségből pedig 15,000 frt a rokkant katonák számára, a hazai építkezésekre és adományokra 58,900 frt adatott, így tehát a redimálás végsummája 573,900 frt volt. Még egy pár történeti apróságot hozunk fel az enyészet sírjából, így pld. a váradi regestrum egyik lapján említve van a« „archidiaconatus de Paca, in partibus provincia de Quemes, patronus magna Cumania“. . . etc. E szerint pákai főesperesség is létezett volna, egy eltűnt Kemej nevű vármegyében és az esperesi szék pátrónusa a nagykunság volt. Tovább lapozva azonban olvassuk, hogy a Vendelről nevezett félegyházi parochia filiája valt. Ezen adatok a tizennegyedik század végéről valók. E siralmas törökvilágból feljegyzésre méltó adalék a szolnoki vár építése a Tisza és Zagyva összefolyásánál. Két hónapig járultak hozzá a kiskunok is munkásokkal és igáikkal és mikor elkészült, Ali budai basa Achemettel 1552. augusztus 24-én ostromolni kezdte. Nyáry Lőrincz várnagy a kiskunságról 100 vértest kapott, akik a bástya első őrségit képezték. Régi kun dolgok ezek! Sz. A mi dalkörünk. Ha átlapozzuk a költők műveit, alig találunk egyetlen lapot, melyen a dal ne volna magasztalva. A közmondás is azt tartja, ahol dalolnak, ott lehet üdülni, mert gonosz emberek nyakán nem szokott dal fakadni. Dalban van kifejezve egy egész nemzet élete, hazafisága, érzelme és mindene. Azt mondják, hogy fő- és székvárosunk egyik legnagyobb kerületét Blaha Lujza magyarosította meg kedves népdalai varázsával. Hála Istennek, a mi városunkban erre nincs szükség, mert mi nemcsak nyelvben, de szívben, lélekben magyarok vagyunk. Mindazáltal a dalunk művészi és nemzetien irányban való fejlesztése, ápolása szép és nagy missio! Ez lebegett azon derék műkedvelők szemei előtt is, kik alig két év előtt megalakították a Kunfélegyházi dalkört. A cél szép és nemes, hangversenyek és dalestélyek rendezése, valamint nemzeties, polgári és egyházi ünnepélyeken való részvétel által az érzelmekre az ének varázsával nemesítőleg hatni, főleg nemzeties dalainkat művészi tekintetben ismertetni és terjeszteni. E célból, valamint a társas szellem emelése és a tagoknak nyújtandó kellemes szórakoztatása céljából az egyesület rendezett is időközönként dalestélyeket és jótékonycélú előadásokat, de az a baj, hogy azok az időközök meglehetős nagyok voltak. Pedig — mint a közvélemény szóvivői — elmondhatjuk, hogy olyan pártolásban nemcsak városunkban, de az egész országban sehol, soha műkedvelői egylet nem részesült, mint s „Kúnfélegyházi Dalkör,“ mert a közönség a legnagyobb érdeklődéssel és figyelemmel viseltetett a dalkör minden mozgalma iránt s valahány-